Sziasztok!

December 6-án, Mikulás napján, az új Grincs mesefilm premierjének idején nagyon szép napom volt, hiszen párommal már előre megvettük a jegyeket, hogy meg tudjuk nézni ezt a csodás karácsonyi történetet, ami a kedvenc morcos, zöld lényemről, a Grincsről szól.
Noha párom eleinte vonakodott a mesétől, a trailer után sikerült rávennem, hogy elkísérjen, és megnézze, mi is az, amiért én ennyire oda vagyok. ^^

A film minden várakozásomat megtartotta, sőt felül is múlta... Egyetlen percig sem kételkedtem benne, hogy gyönyörű feldolgozást fogok látni, de hogy ennyire jó érzéssel a szívemben fogok kijönni a moziteremből, nem sejtettem. :) 

Mivel maga az írott mese elég rövidke, így már a Jim Carrey-féle klasszikus filmfeldolgozás is kibővítette az alaptörténetet, így kétség sem fért hozzá, hogy a 90 perces műsoridőt is új jelenetekkel fogják kitölteni. Egy kerek, összetett, minden részletre odafigyelő csodálatos történetet kaptam, amiben a rímek is tökéletesre sikeredtek...

Az eredeti, angol szinkronszínészek nevét jól ismerjük, de én a magyar változattól bevallom, féltem egy kicsit, főleg a trailer után. Most, a mese megtekintése után azonban azt kell mondjam, hogy a félelmem alaptalan volt, ugyanis ritka jó szinkron készült, és nagyon jól eltalálták a karakterek magyar hangjait.

A mese története Kifalván veszi kezdetét (és itt meg is ragadom az alkalmat arra, hogy megjegyezzem, a Kifalva kismilliószor jobban hangzik, mint a mesekönyvben szereplő Kikfalva), s nem meglepő módon az emberek vásárolnak, dekorálnak, és készülnek a Karácsonyra...
Kobak hegyen pedig éppen megszólal a Grincs ébresztője, ami karácsonyi dalokat játszik, és zsémbes szőrmókunk igencsak morcosan köszönti a reggelt, aminek a szegény ébresztőóra látja a kárát... ^^


Gondos tisztálkodás után főhősünk és kutyusa, Max reggelihez készülődik, ám a tányéron mindössze egyetlen babszem csücsül, ugyanis a Karácsonyra bevásárolt élelem-adag, aminek elviekben januárig ki kellett volna tartania, elfogyott...


Hááátttt... Sokat... Így tehát, a gondos előkészületekkel ellentétben a Grincs és Max felkerekedik, hogy újra bevásároljon, ám a városkában tett látogatást igencsak rövidre tervezik...
Természetesen ez nem jön össze...  ^^


A Grincs már a város elején ingrincskedik, miközben Cindy-Lou éppen a postára siet, hogy feladja a Mikulásnak szánt levelét. A kislány édesanyjával és két öccsével él, akik ikrek, és gondoskodásra szorulnak. Az anyukája rengeteget dolgozik, így a kislány minden segítséget megad neki, amit tud.
Cindy-Lou beleütközik főhősünkbe, aki természetesen a kislány szívébe gázol, ám a parányi emberkének olyan hatalmas szíve van, hogy semmi sem szegheti a kedvét...

A Grincs hazafelé szeretné elkerülni a hegy alatt lakó szomszédját, aki éppen lázasan díszíti a házát, ám az éppen akkor felfújt óriáshóember nyakon csapja az osonó Grincset.


Emberünk közli főhősünkkel, hogy Kifalván a Karácsony idén háromszor akkora lesz, mint általában, és a főtéren álló fa méretei is felülmúlnak majd mindent, amit eddig emberszem látott...
A Grincs nyomban magányos házába szalad, és a kedve igencsak búskomor...


A Sors úgy hozza, hogy pont ez a háromszor akkora fa lesz az, amit főhősünk elsőként el akar pusztítani, de terve természetesen félresikerül és a Grincs az ünneplő tömeg közepén köt ki... A főtéren minden van, ami ebben az időszakban szem-szájnak ingere, az emberek esznek, isznak, énekelnek, beszélgetnek, a gyerekek hógolyóznak, és a Grincs fájdalmasan emlékszik vissza saját, szomorú gyermekkorára, s ezért úgy dönt, ellopja a Karácsonyt...


A Grincs elhatározza, hogy ő lesz a Mikulás, aki ajándékot és ünnepet lop, s nem hoz...


A harsogó kürt hívó szavára, ami a rénszarvasok hangját utánozza párzás idején csak egy végtelenül mutáló, apró kecske bukkan elő, aki levakarhatatlanul követni kezdi főhőseinket, de ő maga a mese egyik szívét és fő humorforrását adja...
A legmagasabb hegy tetején azonban a Grincs megtalálja azt, amit akart...


És ekkor sipító hangú kecskénk förtelmes ordításával elűzi a rénes ménest... Azazhogy nem! Egyetlen, duci rénszarvas kivételével, aki továbbra is boldogan legelészik, mind elszalad... De ez az egy... ottmarad.
Grincs és Max egy fa mögül szemléli jövendőbeli szánhúzóját...


A rénszarvas sikeres elfogása után Grincs felkészül a Karácsony ellopására. Szánkót és különféle kütyüket barkácsol, ruhát varr, gondos haditervet készít, és beállítja a stopperórát. Szenteste azonban rénszarvas nélkül marad, ugyanis kiderül, hogy az ellopott hímnek családja - felesége és kisrénszarvasa - van, ezért Grincs megmutatja, hogy tulajdonképpen ő egyáltalán nem egy rossz szőrmók, és igenis helyén van a szíve - elengedi a szarvast.
Ugyan, ez felvet némi problémát, de kinevezve kutyusát szánhúzónak végre az éj leple alatt elindul Kifalva felé...


A Grincs sorban lopja el a házak "Karácsonyát", míg végül pont Cindy-Lou sütije lesz az, ami csapdába ejti őt, s így a kislány nem is sejti, hogy kívánságával - amit eredetileg az igazi Mikulásnak szánt - milyen érzelmeket indít el főhősünk szívében s lelkében. A kislány egyetlen dolgot szeretne csupán, hogy az anyukája boldog legyen, hiszen ezt az érzést, mindenki megérdemli...

A Grincs a Kobak hegyen állva, méretes zsákmányával megdöbbenve tapasztalja, hogy a Kikek énekelnek, és nem törtek meg... Egyszerűen nem érti, hogy történhetett ez...


S így a Grincs rádöbben, hogy nem is a Karácsonyt utálta, hanem az egyedüllétet, s történetünk végén eldobja a magányos létet...

Összegzés:
Csodálatos, gyönyörű történetet kaptunk 2018 Karácsonyára A Grincs készítőitől. Az animáció gyönyörű, a zenék fülbemászóak, a Grincs alakja pedig szívet melengetően bájosra és szerethetőre sikerült. Egy ölelnivaló, édes és cuki lény lett, aki törődik az állataival, hiszen Max és a rénszarvas boldogságát sem téveszti soha szem elől. A magyar szöveg, a rímek és a poénok mind-mind a helyén vannak, és az ordítozó kos karakteréért egy hatalmas plusz pont jár a rendezőknek. Cindy-Lou aranyos, bájos kislány lett, aki szerencsére egyáltalán nem lett idegesítő.
Ezen felül, a film elején levetített rövid Minyon-film is tökéletesen megalapozza az ember hangulatát, ugyanis az is fergetegesre sikerült...

Történet: 5/5 Grincs

Animáció: 5/5 Grincs

Film: 5/5 Grincs

Zene: 5/5 Grincs
Magyar szinkron: 5/5 Grincs

Sziasztok!

Rendhagyóan nem egy könyv, hanem egy filmértékeléssel jelentkezem, amit már a premier óta szerettem volna megnézni, ez pedig nem más, mint a Mamma Mia! 2. - Sose hagyjuk abba, melynek első része tíz éve jelent meg a filmiparban. 

Eltelt 10 év, azonban a Mamma Mia! továbbra is sikert sikerre halmoz, és nem lesz ez másképp a 2. rész kapcsán sem, ami - elmondhatom - őrületesre sikerült!

Figyelem, spoileres értékelés következik! Aki nem látta a filmet, csak saját felelősségre olvasson tovább!

A második film Sophieval indít, aki éppen édesanyja, Donna álmát igyekszik megvalósítani, és szállodát nyitni abból a házból, ahol oly sok évig ők ketten éltek a festői görög sziget tetején. Donna immár halott, és Sophie - édesanyja emléke előtt szeretne tisztelegni a szálloda megnyitásával /Hotel Bella Donna/.

A cselekmény két idősíkon fut, amik csupán a film legvégén érnek össze. A jelenben Sophie mellett egyedül Sam és a szálloda igazgatója, Senior Cienfuegos áll, majd nemsokára megérkezik Tanya és Rosie is. A lány barátja, Sky jelenleg New Yorkban tartózkodik, ahol a hotel szakma csínját-bínját igyekszik kitanulni, így nem lehet jelen a megnyitón, ahogy Bill és Harry sem. Sky lehetőséget kap főállásban dolgozni az amerikai nagyvárosban, míg Sophie nem szeretné elhagyni a szigetet, így a két fiatal összetört szívvel szakítja meg a telefonbeszélgetést. 

Míg a múltban megismerjük Donna fiatalkorát, és szemtanúi lehetünk azoknak a pillanatoknak, amikor megismerkedik Sophie lehetséges három édesapjával, Sammel, Billel és Harryvel, addig a jelenben minden képkockáról átérezzük, ahogy Sophie igyekszik feldolgozni édesanyja halálát, és megállni a saját lábán az életben. Összetörik a szívünk, amikor  az eső elmossa az előkészületeket... és ahogy Sophie és Sam igyekszik menteni a menthetőt. Itt már picit könnyeztem... Mikor Sophie egyedül érzi magát, és az édesanyjához énekel, sírtam, és a legvégén, a keresztelő képkocáin zokogtam.

Lily James itt is elsöprő alakítást nyújt, és szerethető a fiatal, szeleburdi Donna szerepében. Sajnos Meryl Streep csupán egy szívhez szóló jelentben szerepel, de akkor megfagy a levegő - a lehető legjobb értelemben -, és minden szempár rá szegeződik. 

Amanda Seyfried szintén remekel, mint mindig, és elképesztő alakítást nyújt Sophie szerepében. Donna halála miatt ebben a részben sokkal nagyobb szerepet kap, és már nem az a fiatal, csacska lány, akit az első részben megismertünk. Dominic Cooper - hasonlóan az első részhez - nem sokat szerepel, ám a jelenetei annál ütősebbek. A fiú végül a jó döntést hozza meg, visszatér szerelméhez, aki gyermekkel ajándékozza meg. A színészen rendkívül meglátszik az eltelt tíz év, nagyon sokat változott az elmúlt évek alatt. 

Pierce Brosnan természetesen most is nagyot alakít, de ez nem is lehet másképp egy ilyen neves színész esetén. A fiatal énjét játszó Jeremy Irvine is belopja magát az ember szívébe, s ha van egy olyan pont a történetekben, amit nem szeretek, az jelen esetben épp vele történik meg. Sam óriásit hibázik, mikor elhagyja Donnát, ám visszamegy érte a szigetre, de a lány nem értesül erről, ugyanis Billel vigasztalódik... Sam csalódottan távozik, és mindkettejük szíve törött marad... 

Colin Firth remek alakítást nyújt, meg is lepődtem a hozzá oly távol álló mulatságos karakter megformálásának zsenialitása láttán. Hugh Skinner - a fiatal Harry - kellően sete, nevetséges és szerethető egyben. 

Stellan Skarsgard sosem volt a szívem csücske, itt sem lopta be magát a szívembe, ám végül ő is a jó döntést hozza meg. Fiatalkori énje szerepében Josh Dylan-t láthatjuk, aki - a trailerrel ellentétben - meglepően kellemes figurára sikerült. 

Andy Garcia és Cher szerepeltetése zseniális ötlet volt a rendezőtől! Cher - Ruby szerepében - fantasztikus alakítást nyújt, s mikor kettejük háttértörténete napvilágra kerül, és kettejük közös előadásában meghallgathatjuk a Fernando-t, a háttérben a tűzijátékkal kellően megfelelő borzongást kapunk! Zseniálisak, nincs rá jobb szó!! 

Jessica Keenan Wynn - a fiatal Tanya szerepében igazán szerethető, nem lennék meglepve, ha a fiatal színésznő ezek után több szerepet is kapna.

A filmet átlengi a gyász és a szomorúság, de mellette megjelenik a továbblépés és a jövőbe vetett remény fénysugara is, arról nem is beszélve, hogy jó néhány jelenet hangosan visítva nyerítős. :) A görög sziget bártulajdonosa és az "Apollonia esküvője" jelenetek hasfalszaggatóan jóra sikerültek, míg a szigetre vezető kikötő őre folyamatosan adja a humorforrást.

A dalok csodásan lettek összeválogatva, s míg az első rész az Abba legismertebb dalaiból válogat, addig itt megismerhetjük a soron következő kisebb slágereket is. A filmben felcsendülnek ismerős dallamok is, amik átdolgozásra kerültek az első részhez képest.

A zárójelenet pedig újra mosolyt csal az ember arcára, és gondoskodik róla, hogy ne könnyes szemekkel hagyjuk el a nézőteret! 


Aki szerette az első részt, annak mindenképpen kötelező a folytatás is, ahogy az Abba-dalok kedvelőinek sem okoz majd csalódást a film! 

Értékelés: 5/5*