Évek óta nem voltunk Könyvfesztiválon. Mikor a tömeg elviselhetetlenül hatalmassá vált, ami lehetetlenné tette a szabad nézelődést, válogatást, ami mellé a rengeteg szétköhögött bacit is megkaptuk, mi (férjemmel) búcsút intettünk a Millenárisban tartott rendezvénynek, ami aztán még két-három évig ugyanott került megrendezésre. Mikor a volt kormány (khm...) kivágta onnan a rendezvényt, s az új helyszín a Bálna lett 2025-ben, oda sem mentünk, mert előre borítékolható volt, hogy ekkora tömegnek a cethal gyomra bizony igencsak parányi lesz, s ez a jóslásunk be is jött. Olvasva a beszámolókat, nagyon jól döntöttünk, hogy itthon maradtunk.

Mivel évek óta csak a Könyvhétre járunk fel férjemmel, de azt fixen minimum kettő, de van, hogy három napot, s eddig elegendőnek is tartottuk az évi tömegben zsúfolódást, az idei Könyvfesztiválra való látogatás is sokáig kérdéses volt. Mikor azonban megtudtuk, hogy a rendezvény a Hungexpora kerül, úgy döntöttünk, sok év után újra kinézünk. S azt hiszem, ezzel ismét sok évre el is kerüljük majd ezt az eseményt, ami úgy tűnik igazi mostohagyerek, mert egyszerűen képtelenek normális helyszínt/elrendezést biztosítani hozzá...

Sokáig úgy volt, hogy péntek délután látogatunk ki, de végül az élet úgy hozta, hogy a meló miatt a szombati nap mellett döntöttünk, ami kérem, maga volt a halál! De kezdjük az elején. 

A hétvége miatt több találkozást is sikerült előre egyeztetnem barátnőkkel és volt kollégákkal, ami emelte a nap fényét. Az egyik barátnőmmel, Esztivel még a Nyugati pályaudvaron találkoztunk, mert ő sem jár már évek óta erre az eseményre, s a vonatunk beérkezésekor már várt ránk. Egy jó fél órát csacsogtunk, hozott nekem saját készítésű karkötőket (One Piece) és előkarácsonyi meglepit is (Demon Slayer vakdoboz), s majd kiugrottam a bőrömből a boldogságtól ezektől a gyönyörűségektől! ❤ 

Ezt követően metróztunk és az Örs vezér téren felszálltunk a megadott 10-es buszra, ami már akkor tele lett a Könyvfesztre igyekező könyvmolyokkal.

A 10 órás kezdés előtt eddig mindig lehetett már fél10 körül is nézelődni a standoknál; na most, kérem szépen, egy-két perc késéssel 10 után nyíltak a kapuk, s az addigra hömpölygő tömeg mint az éhezők viadala rohamozta meg a helyszínt. o.O 

Jóslatunk ismét bevált. A Könyvfesztiválunk úgy nézett ki, hogy én rohantam a-ból b-be, mire férjem odaért mellém, már volt, ahol kiválogattam mi kell: kiválogat, megvesz (fizet), rohan át a következő standhoz (amiket még jó, hogy előre bejelöltem a térképen!!!), férjem magassága kell valamelyik polc legtetején gubbasztó élfestett csodához, elpakol, már a d pont jön és így tovább. Konkrétan villámgyorsan, míg a legnagyobb tömeg a KMK-nál és az élfestéses könyveket árulóknál állt, addig mindent megvettünk, ami a listán volt, s kész, passz, ennyi volt a fesztivál. o.O

Lehetetlenség volt nézelődni, megnézni a kínálatot, válogatni, standokat felkeresni, még jó, hogy dedikálni se vittem könyvet, egyszerűen hiába a rohadt tágas helyszín, a szervezők egyszerűek képtelenek normális elosztást csinálni. Bezsúfolták a nagy kiadókat egy terembe, a standok kicsik voltak, sok könyv már alapból sérült volt, régebbi címeket nem vittek ki (volt barátnőm, aki emiatt nem tudta megvenni, amit kinézett magának), s mikor a tömeg oda beállt, oda senki se ki, se be. 

Tömegiszony ON, mi a találkozók után hazamenekültünk. Borzalmas volt! Soha többet nem megyünk ide, ha ezt nem oldják meg. Rendben, hogy a hétvége ilyen és aki teheti, az megy hétköznap, amikor elvileg élhetőbb is volt a helyszín a beszámolók alapján, de ezt nem teheti meg mindenki. Bízom benne, hogy jövőre az állam is ad végre támogatást és legalább a nyomorult emeletet is kibérlik, ha már dedikálást lehetett ott tartani, nem értem, miért nem lehetett oda standot pakolni és nekem ne jöjjenek az áramellátással stb. Voltunk itt más rendezvényen és nem volt ez, hogy konkrétan rettegek a tömegtől, pedig én bírom az ilyen rendezvényeket. 

Az nem könyvfesztiválozás, hogy elrohansz a-ból b-be, s konkrétan nézelődni nem tudsz. A babakocsis (még hagyján), de a kutyával jövő emberekről már nem beszélve, amit soha nem fogok megérteni, miért kell tízezres tömegbe bevinni, hadd taposson rá valaki és még jól meg is harapja majd, aztán nézhetnek egymásra, ki a hibás. 

Egyetlen képet tudtam lőni a Scolar ötletes olvasósarkáról, de azon is emberek vannak, így nem töltöm fel ide, nem is látom értelmét. A hazajutás is elég érdekesen zajlott, a 10-es busz megállójában konkrétan hömpölygött a tömeg, mi megvártuk, míg egy tömött busz elment, de majdnem a másodikra se fértünk fel, voltak, akik a megállóban maradtak és a tömeg csak jött és jött (végeztek, vagy menekültek ki ők is a helyszínről). Az ellenőr hölgy viszont kedves volt, hogy felengedett mindenkit, s nem állt le egyesével csipogtatni a jegyeket, bérleteket.

Ami remek volt még, az a Dorisszal és a volt kollégámmal való beszélgetés, valamint a Manónál eltöltött negyed óra, mikor Vanda megszórt rengeteg csodaszép recivel, a legfrissebb, legropogósabb újdonságokkal! ❤ 

Boszi gyertyaműhely standja szintén maga volt a rémálom, azt hiszem, ez volt az utolsó rendezvény, mikor személyesen megyek a pulthoz vásárolni, inkább ráfizetek postaköltséget, de házhoz/átvevőpontra rendelek majd. Mindig nagy a tömeg nála, de hogy rendes sor nincs, nem lehet elférni válogatni, azt már nem bírjuk idegekkel. :( 

Illetve a KMK standján kiszolgáló göndör, szőke hajú lányt említeném meg, aki végtelenül kedves volt velem, évek óta a legkedvesebb, legsegítőkészebb eladó volt náluk, hozott nekem könyvet a pult alól, hogy tudjak hibátlan példányt választani, adott kitűzőt, mert fekete-rózsaszínben (pink) érkeztem, s türelmesen minden kérdésemre válaszolt, nem sürgetett, nem vágott pofákat (mint korábbi eladók a kiadónál), egyszóval ő is megmelengette a szívem a kedvességével és segítségével, amit innen is köszönök! ❤

A 21. század kiadónál nagyon aranyosak voltak a gyerkőcök, akik segítettek a kasszánál! ;) 

Összességében beszerzés és találkozások szempontjából pozitív élménnyel zártuk a napot, viszont azzal a csalódással, hogy nem tudtunk megnézni egy standot sem rendesen, felkeresni a kiadókat és megnézni, hogy érdekelne-e még minket valami. Így férjem is csak egy könyvvel jött haza, a Fumaxtól kinézett címmel. 

S zárásként még egy gondolat. Ha az árkötöttségi törvény nem kerül hamarosan eltörlésre (ahogy a Könyvhéten már bejelentették - khmm...), egyre kevesebb lesz a bevétele a hazai kiadóknak, illetve egy-egy címből fog kevesebb fogyni, ami aztán sorozatelkaszálást is eredményezhet, mert konkrétan irreális és ingerküszöböt jócskán túllépő árak vannak a könyvpiacon, ami már tényleg tarthatatatlan... 

Az idei Könyvhéten nem kedvezett az időjárás a könyvmolyoknak. A több éve, a rendezvényt elkerülő eső és viharos szél most újult erővel csapott le, s tette nehezebbé és körülményesebbé a vásárlást. Három egymást követő Könyvhéten át kaptunk napszúrást a férjemmel, idén csupán az én karomat égette meg picit pirosra a nap, azt is csak szombat késő délután. Természetesen nem kell 40 fok az árnyékban, de asztmásként ez az idei időjárás, a hatalmas szél, ami erős köhögést, hörgőgyulladást, fülfájást okozott számomra, sajnos nagyon rányomta a bélyeget a hangulatomra, szombaton jóval hamarabb haza is indultunk, mint eredetileg terveztem, főleg, miután az eső is elkezdett szemerkélni. Ezt nagyon sajnáltam, viszont ezzel együtt kell élnem. Ennyit azonban a negatívumokról. 

Idén két naposra terveztük férjemmel a könyvforgatagban való részvételt. Csütörtök helyett most péntekre és szombatra esett a választás, a hétvégi nap a dedikálások miatt; a pénteket pedig a vásárlásnak, beszélgetéseknek szántuk. Mint mindig, most is nyitásra mentünk, s a tavaly tapasztaltak, a hatalmas tömeg alapján úgy számítottam, hogy a két órási vonatnál előbb nem tudunk visszaindulni Esztergomba az új szerzeményekkel. Nos, idén ez a teóriám is megdőlt, ugyanis a tavalyi eszeveszett hétköznapi tömeghez képest, most jóval visszafogottabb volt a létszám, mindenhová oda lehetett férni, s ahol várakozni kellett, az sem volt több 2-5 percnél. Ez meglepett, sokat filóztam is rajta, vajon az elszállt könyvárak, vagy az időjárás (nem hinném) tartotta vissza a tömeget, de inkább az előbbire szavaznék. Tavaly a Kossuth kiadónál egyáltalán nem tudtam nézelődni, idén szombat délután!! arra is volt idő, hogy hosszú perceken át válogassak a szép példányokból. Ez egyrészt örömteli, másrészt szívfacsaró, hisz látványosan kevesebbet tudunk vásárolni a hihetetlen drágulás miatt.

Csütörtökön Tarr Zoltán miniszter örömhírt jelentett be, miszerint felfüggesztik a könyvtörvényt, ennek ellenére csupán a Libri kiadónál kaptam meg az újdonságot 20% kedvezménnyel, ami igen mulatságos tény. ^^

Természetesen a törvényt át kell beszélni, így nem is vártam azonnali csodát, holott akivel beszélgettem, mind arra számított, hogy talán már most is olcsóbban lehet majd vásárolni.

Pénteken először Majoros Nórival futottunk össze a Vigadó téren a Móra standja előtt, ahol megejtettem az első trécselést a volt kollégáimmal, majd férjemmel belevetettük magunkat a már kinyitott standok kínálatának feltérképezésébe, célirányosan menve először azokhoz, ahol vásárolni szeretettem volna. 

A Libri könyvesboltoknál megvettem a toronyban kipakolt legújabb Agatha Christie kötetet, a Két színművet, majd - mivel legnagyobb döbbenetemre még a Könyvmolyképzőnél se volt tömeg!!! 10 után picivel - a KMK standnál, nehézségek árán, de sikerült beszerezni a The God and the Gumiho (Az isten és Skarlát Róka) élfestett verzióját, amiből egyetlen sérült példány volt kinn, amit ilyen árak mellett értelemszerűen nem szerettem volna elhozni, hiába kínálták... Az eladók hajtóvadászatot indítottak a pultban elrejtett, fóliás példányok után, ami nagy nehezen meg is lett. 

A várakozás közben volt az első vadidegen könyvmollyal való beszélgetésem, amit nagyon élveztem és teljesen fel is dobott, milyen hasonlóak vagyunk! Ő egy másik élfesetett könyvet vásárolt, s megbeszéltük, hogy mindketten hibátlan példányt szeretnénk ilyen áron, ami aztán megy be a könyvkabátba, majd az oldalunkon lógó válltáskába, s meg is mutattuk a táskánkban akkor még üresen álldogáló könyvkabátokat. Nagyot derültünk, hogy így egymásra találtunk, nagyon örülök, hogy ilyen váratlan beszélgetéssel, kacagással indult ez a Könyvheti vásárlás. :3 

Ezt követően a Maxim-Dream válogatás standját céloztuk, ahol szintén sokkal szellőssebben voltunk, elsőként a Wild Reverence (Vad áhítat) élfestett kiadására csaptam le, majd gyors egyeztetést követően úgy döntöttünk, hogy kihasználjuk a 2+1 akciót és megvettük a A ​Bletchley rejtjelek könyvet, ami mellé ingyen az Argylle jött haza, férjem nagy nehezen rátalált a sok könyv között a vágyott harmadik darabra. :3

Ezután a Vad Virágok standjánál fotózkodtam Maomao kartonfigurájával, majd - mivel az előttem levő lány nem fogadta el - egy ajándék posztert kaptam, s természetesen megvettem az Egy patikárius feljegyzései light novel első kötetét is, amihez ajándék legyező járt.

Utána gyorsan beszereztük Palotás Petra Dacszövetségének 5., egyben befejező kötetét az Álomgyár kiadónál, majd sprinteltünk vissza a Vigadóra és a Dunakorzóra a gyerekkönyves és ajándéktárgyas standokhoz. 

Itt a Pagony kiadónál csábultam el egy-két újdonságra, majd meglátogattuk Juliet, a Világok lángját, a Livrét és Boszit is. Julie-tól könyvjelzőkkel, a Világok lángjától egy Bridgerton-os gyertyával és egy Aragorn&Arwen könyvjelzővel, a Livre-től két könyvjelzővel és Boszitól szintén könyvjelzőkkel, valamint egy mesés A gonosz asszisztense overlay-jel lettem gazdagabb. 

A négy kézműves stand között közbeiktattuk a Hitel kiadót a Hunyadi albumért, ahol jópofa beszélgetés zajlott le az eladók és köztem. Nagyon kedvesek voltak az eladók, nagy nevetésekkel teli beszélgetést folytattunk, miközben kiadtak nekem a pultból két patyolat példányt, hogy válasszak, melyiket szeretném. Mindez az után történt, hogy felhívták a figyelmemet, hogy van szépséghibás példány is a könyvből jóval olcsóbban, mire mondtam, hogy én érintetlent szeretnék. ^^

Voltak olyan kiadók, ahol nem találtuk meg az újdonságot, illetve a Szukits-ról tudtuk, hogy csak szombaton és vasárnap lesznek, tehát szombaton megyünk hozzájuk, de a pénteki napba még szerettem volna, ha a Gabo kiadó is befér és szerencsére oda is értünk/fértünk. Itt kedvenc régi olvasmányokat választottam, A ​Da Vinci-kód és az Angyalok ​és démonok jött haza velem, valamint megvettem Baráth Katalin új könyvét, az Aki ​csibész akar lennit is (ez majdnem lemaradt, még időben ért az áramütés bevillanás szerűen). Visszafelé a Telex standjánál férjem választott magának könyvet és egy kitűzőt is vettünk, hogy támogassuk a médiumot.

Bevásárlás szempontjából ez volt a pénteki nap, s ahogy fentebb említettem, megdőlt a teóriám, ugyanis délre mindent bezsebeltünk, s vonatjegyem hazafelé csak a 13.51-es vonatra volt (férjemnek világjegye van ^^). Szóval, maradt a két helyszín újra átböngészése, most már a bezsebelt zsákmányokkal a vállunkon, hátunkon való nézelődés, forgatag élvezése, valamint a partnerekkel és régi kollégákkal való beszélgetés, amire így szerencsére több idő jutott erre a napra is, mint terveztem. 

A General Press kiadónál Lucával nagyon jó volt beszélgetni, ajánlott nekem könyvet, amit feltétlenül szeretné, ha elolvasnék; illetve egy régi kedves kollégával is összefutottam, akivel jót beszélgettünk így sok év elteltével is. Délután még újra elcsíptem Nórit is, akivel szombatra beszéltünk meg találkozót és közös fotót a Scolar kiadó standja elé. 

A vásárlás közben enni-inni, megpihenni a Korzón található szálloda lépcsőjére telepedtünk le, ahova eddig még soha (nem is értem miért), ami olyan jó meleg volt a napsugaraktól (az erős szél ellenére is), hogy másnap ismét igénybe vettük, s mivel annyira jól ráláttunk a böngésző tömegre és a Dunára, hogy az elkövetkező évekre már megvan a helyünk, ahová letelepedhetünk majd újra és újra. :3

Idén a programok nem hoztak lázba, vagy osztálynak voltak meghirdetve, vagy amit meghallgattam volna, az erős szél miatt sajnos meghiúsult. Nóri pénteki könyvbemutatóját a Móránál oldalról figyeltem egy rövid ideig, mivel szintén osztályoknak szólt, inkább hátrahúzódtam. ^^

Szombatra hiába mondtak jobb időt (elszórt záporokkal), rosszabb volt az időjárás, mint pénteken. :( 

Felhőszakadásban indultunk el otthonról, picit átázva, de a vonaton szerencsére megszáradtunk. Pesten már nem kellet esernyő, de olyan erős, hideg szél fújt, hogy ami nem a napon ért széllökés, hanem az árnyékban, az konkrétan csonttá fagyasztott (én a meleget imádom...). Ez ismét morcossá tett és nem is tudtam úgy élvezni a nézelődést, könyvhetezést, mint szerettem volna.

Elsőként a Lampion Könyvek standjához mentünk, ahol végre ki volt téve Berg Judit Nádtengeri rejtélyek könyve, ami már a régi kiadásban is a polcomat díszíti, de ezekkel a szebb, új illusztrációkkal, illeszkedve az új könyvek sorába feltétlen be kellett szereznem. 

Utána visszarohantunk Boszihoz, megvenni még egy pénteken lemaradt könyvjlezőt és a barátnőmnek is megtaláltam Lotti segítségével a karakteres könyvjelzőt, szóval újabb sikeres vadászat zajlott. ^^

Ezt követően (korábban már meglestük, de még javában pakoltak) a Szukits standját támadtuk le, amiről tudtam, hogy biztosan keresett lesz, hisz a postaköltségük eszement drága. Vásároltak is már kicsivel nyitás után jó páran és mi is kivártuk a sorunkat. Én a Stranger Things gyönyörűséges képregény gyűjteményes kiadásával lettem gazdagabb. 

(A hölgy nagyon kedves volt, az eladó férfi picit mufurcabb, kétszer is odaszólt, hogy várjunk, holott tök jól elvoltunk, várva a sorunkra, már csak fizetni kellett, mert a hölgy addigra kiszolgált minket. Férjem megjegyezte, hogy nyilván azzal a pasival foglalkozott, aki négy monstrumot is vett, mint mi, akik csak egyet, bár szerintem az ott hagyott 18.000 forintunk nem kevés pénz egy könyvért, amiért szintén megérdemelnénk a kedvességet, főleg úgy, hogy kussban vártunk a sorunkra. ^^ 

No mindegy, ez nekem nagyon furcsa volt.)

A konkrét sorrendre már nem emlékszem, de nagy örömömre összefutottunk Attilával, volt kollégámmal, akivel előző este beszéltük Molyon, hogy idén sajnos nem tudunk találkozni, mert más időben leszünk kinn és erre tessék, csak összejött a pár perces dumcsi, nagyon örültem neki! 

Aztán végre taliztam Vandával is, a Manó/Menő marketingesével, akitől még kaptam recit és szuperjót beszélgettünk, egy csomó matricával is megszórt, majd lecsaptunk a Malac és Liba merch-ekre, egy tornazsák és egy sapka jött velem haza. A Malac és Liba dedikálásig még volt idő bőven, szóval mentünk az első, megbeszélt dedikálásunkra, a Manóhoz beszélgetni a csajokkal és dedikálásokra is többször visszatértünk a nap folyamán. 

A szombati nap első dedikálása Majoros Nórival volt, akivel pénteken egyeztettünk, s már ott is ült a Scolar kiadónál. Nemezisemet, a Pityke és prémet, valamint a Téli mesekönyvet vittem hozzá, illetve most készültem dedikáló füzettel is, amibe ragyogó post-iteket ragasztottam, s amelyik könyv nem fért bele a tatyóba, azokhoz ezekre kértem az aláírást, amik itthon elfoglalták méltó helyüket a könyvekben, így a Boszorkány a lovardában ifiregényhez is kaptam aláírást. 

Nóri elspoilerezte nekem a kulisszatitkokat, így már tudom, milyen könyvek várhatóak tőle nemsokára, illetve jót beszélgettünk, majd mikor elkezdtek özönleni hozzá a családok az aláírásért, elköszöntünk, de később a nap folyamán még beköszöntem hozzá. 

Csodaszép, megható dedikálásokat kaptam tőle, teljesen elérzékenyültem a szavaitól, amiket már este, itthon olvastam, miután kipakoltam a könyveimet! ❤

Ezt követően beálltunk a hosszú sorba Tóth Krisztina és Hajba Laci dedikációért, én stílusosan a korábban megvett Malac és Liba sapimban. ^^ 

Jó hosszú volt a sor, így, mire végeztünk, éppen kezdésre értem át Kertész Erzsihez és Baranyai (b) Andráshoz a Pagony kiadó standjához. Erzsivel megint jót dumcsiztunk, s a nap egyik humoros ténye volt az, hogy mindenki a Caledonia névre emlékszik velem kapcsolatban, amit megjegyez és társít hozzám a blog miatt, aminek én nagyon örülök, s mondtam, hogy hallgatok ám arra is, de a könyvbe egyeztetve a Dalma név került mindenhová. 

Nagy szerencsém volt, mert Erzsinél megjelent Mészöly Ági is, akit elcsíptem, ahogy ő nevezte "gerilla-dedikálásra", amik sokkal jobbak, mint a meghirdetett, kötöttek, majd mikor megtudta, hogy én vagyok Caledonia, nagyon megörült én meg elérzékenyültem. :D 

Közös fotó is készült, kaptam aláírást a dedikáló füzetbe is. Humoros beszélgetés zajlott közöttünk, közben én bakiztam egyet az új Abszolút Töri könyvének címével is, de szerencsére nem haragudott meg rám, egyről beszéltünk, csak ennyi könyvet észben tartani ilyen korban már nekem is nehezen megy. LOL 

Elárulta, mi következik tőle, kiveséztük az Abszolút Töri borítókat, elárulta, hogy az Ügynökök és úttörökben szereplő kislány az ő maga, s csacsogtunk még egy sort.

A következő dedikálós találkozóm kettő körül volt, de Nympha barátnőmmel korábban egyeztettünk találkozót az üres járatainkba, ő is kettőre ment dedikálásra, így negyed egy körül végre tudtunk találkozni és beülni inni a Starbucks-ba. Nagyon jót beszélgettünk, örülök, hogy végre sikerült személyesen is találkozni és egész hosszan beszélgetni. Sajnos mindkettőnknek későn jutott eszébe, hogy közös fotót nem készítettünk, de majd legközelebb sort kerítünk rá! :3

A Pagonynál sikerült elcsípnem Verát, a kiadó marketingesét is, akivel szintén tudtunk pár percet beszélgetni, könyvekről, Könyvhétről, a korábbi sajtótájékoztatón elhangzottakról, amin kb. egy hónapja vettem részt náluk. 

2 körül a találkozó felé sétálva megbeszéltük férjemmel, hogy megpróbálkozunk odaférni a Kossuth standjához, ami legnagyobb meglepetésemre sikerült is és megvettem a Vespertine - Holtak tisztítója könyvet. Nagyooon kedvesek voltak a fiúk, urak a standon, férjem kérte és kaptunk is bentről szép példányt, négy közül is válogathattam és tök türelmesek voltak. Ajándék vizet is kaptam, a könyvhöz pedig van egy csodaszép könyvjelző is.

Negyed három előtt picivel sikerült találkoznom Letty Straub írónővel, akivel az Instán egyeztettünk. Kértem aláírást, ő pedig hozott nekem a könyvéhez illő könyvjelző mellé egy ajándékcsomit is, amibe kövek, matricák, saját készítésű ajakbalzsam és levendulás viasz is lapult, nagyon meghatott a figyelmessége és a kedvessége, hogy még ezzel is meglepett! 

Ezt követően a Manó standnál Rippl Renáta és Kolbe-Kontor Ildikó dedikálására estem be, akikkel szintén nagyon jó hangulatú beszélgetést folytattam. Nagyon meglepődtem, hogy még Rippl Renáta is ismeri a nevem és az írásaim, bevallom, ez nagyon jól esett, alig akartam elhinni. Beszélgettünk a Bevetés indul! kedvenc szereplőiről, a készülő második részről és még egy szuper fotó is készült!

Ezt követően egy hosszabb időszak következett, amiket szintén beszélgetések, valamint az eleredő eső, az újonnan megtalált kedvenc helyünkön való csücsülés, pici ebéd követett, majd be kellett húzódnunk az eső és tomboló szél elől a szálló alá. 

Berg Judit és Rátkai Kornél dedikálása 4 órakor kezdődött, oda nem árt beállni a sorba minimum fél órával előtte, ez most is megtörtént, de már állt a sort, szerencsére nem hosszan, utánunk viszont pillanatok alatt kígyózni kezdett. A dedikálás mint mindig, most is kedvesen zajlott, közös fotó is készült, Kornél elégedetlenkedett, hogy a Rumini kincsei lapjai milyen fényesek, erre hogy rajzoljon. ^^ 

Palotás Petra dedikálását sajnos már nem tudtam kivárni, nem éreztem már jól magam a köhögéstől, így ez volt az utolsó dedikálás, mielőtt elindultunk hazafelé.

A Könyvhét legnagyobb sztárja azonban a One Piece - Luffy válltáskám volt. Megszámolni nem tudom, hány ember állított meg és volt elájulva a tatyótól, volt, aki megtapizta, volt, aki a webshop nevét is beiratta velem a telefonjába, honnan vettem - lehet, hogy hamarosan Luffy táskák lepik el az országot. ^^ 

Mindent összevetve egy tartalmas, jó hangulatú, forgatagú, nézelődős Könyvhét volt az idei, de a rossz időjárás miatt én kevésbé élveztem mint a korábbi években. A tömeg számomra tűrhető volt, a tavalyihoz képest én a szombatit se éreztem elviselhetetlennek, hisz mindenhova odafértem aznap is. A dedikálások, beszélgetések jól sikerültek, nagyon örültem a találkozásoknak és sok szép új kinccsel gazdagodtam.

A 95. Ünnepi Könyvhét idén június 13-16. között zajlott a Duna-korzó, a Vigadó tér és a Vörösmarty tér területén. Mint minden éven, úgy most is ott volt a helyünk, s bár a legtöbb megjelenést előrendelésben kértem házhoz, személyesen is vásároltunk, hisz az élményhez/könyvhéthez ez is hozzátartozik. Ebben az évben a dedikálások miatt szombaton és vasárnap látogattunk fel férjemmel, de az észveszejtő tömeg miatt biztos, hogy a következő években visszatérünk arra, hogy az egyik napot a kettőből mindenképpen hétköznap töltjük fenn...

Nagyon sajnálom még mindig, hogy pénteken nem tudtunk felmenni, mert így lemaradtam Rádai Andrea és Papp Gábor Zsigmond dedikálásáról is, de sajnos három napot nem tudtunk megoldani. De nem csüggedek, várom a következő alkalmat a személyes találkozásra velük!

Szombatra több programot és dedikálást is felírtam a kisokosomba, ami velünk jött a helyszín térképével együtt. Sajnos a zsúfoltság és a több egyazon időben lévő dedikálási időpontok miatt nem jutottunk el mindenhová, ahova szerettem volna, de semmi baj, jövőre folyt. köv.! :D

Esztergomból - mint mindig - kora reggel indultunk vonattal, hogy a standok nyitására a helyszínre érkezzünk. Szombatonként a tömeg elképesztő méreteket tud ölteni, így ez egyáltalán nem ért minket váratlanul, s lelkiekben erre minden évben készülünk is. Mivel már a reggeli 10 órás standnyitásra is hatalmas sorok tudnak kialakulni, az útitervünk és elsődleges célunk természetesen azoknak a standoknak a felkeresése volt, ahol vásárolni szerettem volna.

A leghíresebb és legnagyobb olvasótáborral rendelkező kiadók valóban inkább 20%, kisebb részük 25% kedvezménnyel várta a vásárlókat, ám a vásárlási kedv és láz ezerszer nagyobb volt, mint az elmúlt évek során... Soha ilyen tömeg még nem volt kinn a Könyvhét területén, s az sem fordult elő, hogy szombaton képtelenség volt odaférni a Vörösmarty téren álló standok 80%-hoz konkrétan az egész nap folyamán. Mi nem is próbálkoztunk, várakoztunk a napon, s álltunk be a tömegbe, hogy odaférjünk, szerencsére annyi rutinom már van, hogy a nagyon népszerű könyveket áruló kiadókat nyitáskor vagy már a tömeg szétszéledésekor kell felkeresni, de inkább online előrendelni házhoz szállítással, így biztos a saját példány beszerzése. Döbbenet volt látni a brutálisan erős árak ellenére is a rengeteg embert, akik söpörték a karjaikba, szatyraikba a könyveket! Ez egyrészt hatalmas örömmel tölti el a könyvmoly szívét, másrészt megfogalmazza a kérdést az emberben, miszerint ezek szerint mégiscsak van pénze a többségnek a valljuk be elég rossz életkörülmények között piciny hazánkban...

Első utunk a Boszi gyertyaműhelyhez vezetett, ahol egy mágneses Hook kapitány könyvjelzőt már pénteken kinéztem magamnak (Instagramon), majd a stand átböngészése közben még egy csodaszép könyves mintás, kemény lapos könyvjelzőre is ráakadtam.

Ezt követően a Handmade by Julie V. Scott standja felé vettük az irányt, aki már pénteken jelezte, hogy szó szerint kifosztották a rajongók a standját, így kérdéses volt, mit sikerül megszereznem a listámból. Itt fél órát várakoztunk nyitásig, s a sor is szépen növekedett mögöttünk, így jól döntöttünk, hogy itt kezdjük meg a sorban állást. 3 db könyves gyertyával és egy könyvjelzővel gazdagodtam, plusz kaptam ajándékba sok Dream-könyves könyvjelzőt is. Itt meg kell említenem egy pici negatívumot is, hiába mutattam fel a 10% kedvezmény kuponomat, a végösszegből nem került levonásra, valamint nem ártana arra sem figyelni, hogy ha már ennyien szeretjük a termékeket, a címke rendesen körül legyen vágva, s ne legyenek rajta fehér szegélyek... nagyon nem profi és a pénzemért elvárnám a minőséget is. Ettől eltekintve a gyertyák természetesen nagyon szépek és az illatuk is isteni, de picit becsapós és bóvli, hogy mit kapok a pénzemért.

Négy könyvet szerettem volna a helyszínen megvásárolni, ám természetesen ezek mind négy különböző standnál voltak kaphatóak, s azok is elég távol álltak egymástól. Mivel a Kairosz kiadó még 10 után picivel is csak pakolt, úgy döntöttünk, átsprintelünk akkor gyorsan a felnőtt standokhoz (akik között elvétve gyerekkiadók is megtalálhatók voltak).

Elsőként a Holnap kiadóhoz mentünk, akik 30% kedvezménnyel árulták a könyveket. Célirányosan mentem a Görög mondák és regék (Eduard Petiška) c. kötetért, amit némi nézelődés után gyorsan be is zsebeltem. Másra nem csábultam el. ^^ Az eladó hölgyek nagyon kedvesek és aranyosak voltak, öröm az ilyen standot látni odakinn...

Utána a Lampion Könyvek standját kerestük fel, ahol Mikó Csaba A Gellért-hegy boszorkánya c. kötetet kaparintottam meg (20% kedvezmény). A könyvhöz több ajándék könyvjelzőt is kaptam, az eladó lányok szintén nagyon kedvesek voltak.

A harmadik kötet a Kossuth kiadó standján volt megtalálható, ők 25%-os kedvezményt adtak. A standnál elképesztő tömeg állt, akik sorra vették az élfestett és "tik-tok szenzáció" fantasy könyveket... A sor keszekusza volt, a kiszolgáló személyzet pedig nem készült fel erre a rohamra. Sajnos tőlük negatív tapasztalattal és érzésekkel távoztam, egyáltalán nem voltak kedvesek az eladók, csak azokkal, akik ezeket a kiemelt címeket vásárolták, éppen ezért hozzájuk többször nem is megyek vásárolni a Könyvhéten. A görög mitológia szerelmeseként a Pucér szobrok, dagadt gladiátorok és harci elefántok /Minden, amit tudni szeretnél az ókori görögökről és rómaiakról/ c. kötetért mentem, amiből összesen két koszos, szottyadt példány árválkodott. Természetesen kértem a pultból belőle (hisz ezzel a kedvezménnyel is 4.350 Ft-ba került) ép példányt. Az eladó hölgynek fogalma sem volt melyik ez a könyv, a vele lévő úr is hülyén nézett, majd találtak egy példányt, felszakadt borítóval. Kicseréltettem. Nem tetszett nekik. Végre nagy nehezen megtalálták a feltornyozott példányokat bentről, majd nagy nehézségek árán, mikor végre nem a kiscsajokkal foglalkoztak, kifizethettem én is a könyvemet... Nem értem miért adnak ki efféle témában, ha gőzük sincs róla, mi az, hogy egyáltalán van ilyen címük és azért, mert nem hozok el szakadt könyvet és nem "szenzációt" (értsd. egytucat egykaptafát, erotikus szennyet) olvasok, miért kell így viselkedni az emberrel...

Miután itt végeztünk, s láttuk, hogy a Vörösmarty tér már most, negyed 11-kor brutálisan telített, vissza is tértünk a Vigadó térre a Kairosz könyvkiadó standjához, ami készen állt a vásárlásra. Itt Lomhegyi Hédi Az Agatha Christie Könyvklub c. ifjúsági regényét vásároltam meg, s szeretném kiemelni az eladó hölgyek végtelen kedvességét! Teljes ellentéte voltak a Kossuth kiadó eladóinak, s rögtön újra jókedvű és mosolygós lettem! A kinn lévő túllapozott példányok helyett a pult alól, fóliából frissen kicsomagolt gyönyörű példányt kaptam (ez úton is hálásan köszönöm még egyszer a vörös hajú idősebb hölgynek a kedvességét)! Néhány szót váltottunk is az eladó hölggyel, a könyv elolvasását követően pedig ígértem nekik értékelési linket is a könyvről, mely visszajelzéseket szívesen fogadják!

Nem pontosan ebben a sorrendben, de este 18 óráig találkoztam Verával a Pagonyból, volt kollégáimmal a Mórából, s mindenkivel sokat és tartalmasat tudtunk beszélgetni. Rendkívül jó érzés volt újra személyesen találkozni mindenkivel, hálásan köszönöm Verának a kedvességét és biztató szavait, a Mórás lányoknak szintén a kedvességet, örömöt, amivel fogadtak, a rep-ajándékokat, az információkat, Katinak a délután folyamán az életmentő hideg vizet, ami teljesen váratlanul ért minket, ám annál inkább megmelengette a szívünket! ❤

Miután nagyjából mindent végignéztünk, s odafértünk a KMK gyermekstandjához, ahol egy "holdistennő lánya-papírtáskát" vásároltam, elindultunk a Pozsonyi Pagonyba PagonyArtos termékeket beszerezni, amik csupán a boltban kaphatók. Eszméletlenül szerettem volna egy Ruminis tekerős puzzlet, valamint színezhető könyvjelzőket, s ezeket mind meg is kaptam a boltban! Útközben odafelé végre én is láthattam a 21. Század kiadó BookUp Könyvesboltját, ami nem is tudtam, hogy ezen az útvonalon található, - ablakon keresztül be is kukkantottunk -, s mivel kaptunk a Lampion Könyvek standjánál egy kupont, ami még nyáron felhasználható, már tudjuk, hova menjünk majd a nyári szünet alatt. ^^

A hosszú séta és durva napsütés picit lefárasztott minket, így megálltunk egyet kávézni, majd visszatértünk a Duna-korzóra, hogy újra belevessük magunkat a könyvheti forgatagba, ami már egész durva méreteket öltött. :D

Az első a 13.30-kor kezdődő Zsiványkodás Fiala Borcsával nevet viselte, ami a jó humorú és bájos írónő Bakonyi zsiványok c. ifjúsági regényéhez kapcsolódott. A program során az írónő a regényről, annak keletkezési körülményeiről, valamint a Bakonyról mesélt, visszarepített minket a gyermekkorába és érdekes kérdéseket vetett fel a zsiványok "problémájának" megoldási lehetőségeiről. 

Borcsa ezt követően a Vörösmarty téren dedikált, így át is sétáltunk hozzá és beálltunk a már éppen sokasodó sorba. Mivel az írónő honlapjáról dedikált könyvem már van, ezért a Bakonyi zsiványok szereplőiről készült, az írónő blogján látható, életre keltett karakterekből, saját készítésű könyvjelzőket vittem dedikáltatni, ami elnyerte az írónő és a Kolibri marketingesének, Orsinak a tetszését is. Egy rövid, jó hangulatú beszélgetés, a regény és a megvalósított AI-karakterek méltatását követően pedig visszatértünk a Vigadó térre, ahol 

15.00 órakor kezdetét vette Majoros Nóra A kolibri és az Erdő Ura program. A program előtt végre újra találkozhattam Csillával, aki most a Kolibri kiadó szerkesztője és volt Mórás kollégám, majd Nóri is megérkezett és észrevett minket - nagyon örültem, hogy vele két nap is tudtam újra találkozni! 

A beszélgetést Csilla vezette, s Nórin kívül jelen volt még a Budapesti Állatkert dolgozója, Mirtse Áron is, aki egy gyönyörű boát (kígyót) hozott magával, aki a Rektor nevet viselte. A beszélgetés a lenyűgöző állatvilágba kalauzolta a hallgatót, szó volt a sztereotípiákról, majd betekintést nyerhettünk Nóri egyik legfrissebb, legropogósabb kötetébe, majd megsimogathattuk a kígyót is.

Utoljára általános iskolás koromban volt lehetőségem kígyót simogatni és nyakamba venni, s elmondhatatlan boldogsággal töltött el, hogy most újra megsimogathattam egyet. Elképesztő bőrük van, korántsem olyan, mint amilyennek hinnétek, ha lehetőségetek nyílik, bátran tapizzatok kígyót! :P Hihetetlenül feltöltött ez a program is. 

16.00-kor kezdődött Berg Judit dedikálása, akihez köztudottan időben sorba kell állni, ha nem akarsz a napon sínylődni hosszú órákat. ^^ Nekünk idén is sikerült jó helyet megcsípni magunknak, s most egész gyorsan végeztem is, ugyanis csak a legfrissebb, Rumini Kondor-szigeten könyvem várta, hogy megkapja a saját dedikálását. Készült egy közös kép is, mint minden éven, Judit ismét nagyon kedves volt! :3

Mivel több dedikálás is egy időben zajlott és program ütközés is volt, sajnos Kántor Katához és Bíró Szabolcshoz nem sikerült eljutnom. Úgy tűnt, hogy Bessenyei Gábort is lekésem, s már rohannom is kell tovább, pedig őt az éven fedeztem fel magamnak, s be is lopta magát a szívembe a remek ifjúsági regényeivel... Lelövöm a poént, sikerült beszélgetnem vele, de nem szaladok még ennyire előre. :P

A következő időpont 17.00 volt, amikor Király Anikó és Erdős Zsuzsa dedikálása kezdődött a Manó/Menő Könyvek standjánál. No, ez a dedikálás már fél öt után elkezdődött, ezért gyorsan be is álltunk a sorba, ami szintén jó pár tagot számlált már. A nap folyamán a standnál sikerült megismerkednem az új marketingessel, Rékával is, aki nagyon kedves volt. A sorban állva beszélgetésbe bonyolódtunk az előttünk álló anya-lánya párossal is, akik Berg Juditnál is előttünk álltak sorban, nevettünk egy jót és megállapítottuk a közös érdeklődési pontokat.

Nagyon örültem, hogy ismét találkozhattunk, Anikót imádom, páratlan a humora, rendkívül kedves és Erdős Zsuzsa is nagyon jófej. Vele most ismerkedtem meg, de az értékelésem alapján azonosított, ami hihetetlenül jól esett! Kaptam hivatalos, dedikált könyvjelzőket is, valamint egy Anikó által készített csodaszép mintát is. 

Pár szót váltottunk, nevetgéltünk, majd továbbadtam a helyem a következő rajongónak. 

S most jön az érdekes és izgalmas befejező része a napnak, ami mondhatni tökéletes lezárása volt a  szombatnak. Öt óra körül jártunk és Bessenyei Gábor még mindig dedikált! Mivel a sor már nem volt olyan durván hosszú, beálltunk a várakozók közé és úgy egy fél óra alatt sorra is kerültünk. Gábor írásaira idén találtam rá, A Hang abszolút kedvencem lett, s most sorban olvasom végig a könyveit (bízom benne, hogy saját példányokat is sikerül nemsokára szereznem belőlük). A dedikálásra könyv nélkül érkeztem, ugyanis előtte való este Gábor Insta-profilján láttam, hogy dedikált könyvjelzőt is lehet tőle kérni. Végül három csodaszép könyvjelzővel és egy nagyon pozitív élménnyel gazdagodtam, örülök, hogy sikerült még a Korzón találnom őt. 

Gábor nagyon kedves és közvetlen személyiség, tök ismeretlenül is egy nagyon jót beszélgettünk, nevetgéltünk (külön köszönetem a közös képért, amit a segítője lőtt rólunk), egyáltalán nem éreztem magam feszélyezve, vagy megszeppenve a szégyenlősségem miatt. Biztos, hogy legközelebb könyvekkel érkezem hozzá és nagyon köszönöm a kedvességét ez úton is, hatalmas élmény volt! :3

El sem tudom mondani, mióta vágyok arra, hogy végre elmehessek és kipróbálhassam a kalandszobát, ami idén végre sikerült! Július 27-én, szerdán végre beléphettem a Bartók Pagonyban felépített Rumini-világba, ami teljesen elvarázsolt! ❤

A Rumini kalandszoba kétféle pályával várja a látogatókat. A Kék Pálya a Vérszívó denevérbarlang, míg a Piros Pálya a Holdbékák mocsara fantázianevet kapta. Mi ez utóbbit próbáltuk ki.

A kalandszoba 8 éves kortól látogatható, s 10 év fölötti gyermekek azok, akik szülői felügyelet nélkül, egyedül is részt vehetnek a játékban. A játék minimum 3 fővel vehető igénybe, 4 főig a pályák díja 9.000 Ft/pálya. A játékosok max. létszáma 7 fő, míg 4 fő felett +2.000 Ft a részvételi díj.

Nagy Rumini rajongóként égetett a vágy, hogy ellátogassak a kalandszobába, ami a tavalyi nyár folyamán sajnos meghiúsult, mivel nem találtam még egy főt a részvételhez, akivel együtt meglettünk volna hárman a minimumhoz. Ez a problémám viszont idén megoldódott, ugyanis a szüleim nálunk töltötték a nyár egy részét, így a szabadság alatt bizony fogtam őket és felmentünk a Pagonyba.

A pályák leírása közül bár mindkettő elnyerte a tetszésem, végül mégis a Holdbékék mocsarát választottam. A fogadtatás miatt nem aggódtam, hisz bár nem vagyunk gyerekek, mivel a Pagony játékos felnőtteket is szeretettel vár a szabadulószobákhoz, bátran álltam a kihívás elé.

A Bartók Pagonyba érve jelentkeztem a pultnál, ám a játék kezdéséig még bő fél óránk volt, így természetesen körbenéztem a gyönyörű boltban és vásároltam is. ^^ Egy Rumini füzet (új, eddig nem látott illusztrációkkal), képeslapok és csomagolópapír jött haza velem. S vajon könyv miért nem? Minden újdonság a polcomon fekszik már... ^^

A lányok kedvesen fogadtak minket, majd 14 óra előtt 5 perccel már jöttek is értünk, hogy a "pincébe" vezessenek, ahol a kalandszoba felépült. A ruhatárba lepakoltuk a cuccainkat, majd feleltem a kérdésre, hogyan is találtunk rá a szobára. Én Rumini rajongóként vagyok jelen, a többiek kényszerből vannak velem, a létszám miatt. XD Mehetünk is a pályára! ^^

Mivel a pályákon fényképezni sem lehet, én sem fogom elmondani, hogyan lehet kijutni a szobából, hisz akkor nem lenne értelme, hogy ti magatok is felkeressétek. Mesélek a szobákról és az élményeinkről, de csak óvatos keretek között... ;)

Mi magunk soha nem jártunk még szabadulószobában, de minden, amit az interneten olvastam, s amilyen elvárásokkal mentem megvalósult. A Holdbékák mocsara pályán 5 szobán keresztül vándoroltunk, mocsaras vidékeken, a fabatkák szigetén át egészen a kalózvezér tanyájáig, hogy eljussunk a pelevári bazárba.

Néha már-már azt hittük, már régen kiszaladtunk az időből, holott a játék végén még 6 perc rendelkezésünkre állt a 45 percből. Természetesen sikerült győznünk! :3 Ha az elején jobban figyelünk arra, hogy itt bizony minket be fognak csapni az apró jelek, fele annyi idő alatt is végeztünk volna, de annyit nevettünk, annyit fogtuk a fejünket a saját bénázásunk láttán, hogy minden varázslatos perc megérte odabenn!

Volt szoba, ahol pillanatok alatt végeztünk és olyan is, ahol utólag már tök egyértelmű volt, hogy nem is abban a helyiségben kellene keresnünk azt, amit, hanem már a következőben. ^^

A kalandszoba a Rumini ismerete nélkül is végigjátszható, nem szükséges hozzá a könyv ismerete, azonban számomra sokkal többet adott (értelemszerűen), mint párom és a szüleim számára, akiknek egy szépen berendezett, ötletes pályát és kalandot tartogatott, ahol jól érezhetik magukat, s örömmel jelentem, hogy vonakodva bár a kezdeti tiltakozásuk ellenére, de csak ki merték nyögni nekem, hogy nagyon jól érezték magukat és még a Rumini története is felkeltette az érdeklődésüket!

A hangeffektusokon, ötletes, ámde néhol becsapós és átverős feladatokon, gyönyörű díszleten túl számomra hatalmas öröm volt, hogy a modern kütyükről kivetített szereplők mind-mind az új illusztrációkból készültek, azaz a digitális világot Nagy Zoltánnak köszönhetjük, akinek képi világáért rajongok! A megelevenedett Bojtos Benedek és Rumini, valamint a pelevári mágus alakja és a pergamen eszméletlenül megdobogtatta a szívem, s csak egy Balikót hiányoltam még mellőlük, de ez már az én személyes kis ügyem, hisz ő a kedvenc karakterem. ^^

Két év kihagyás után, szeptember 2-5. között végre újra megrendezésre került a Könyvhét Magyarországon! A könyves rendezvények, mind ez idáig a koronavírusnak köszönhetően szépen elmaradtak, ám most, egy ragyogó napsütéses, gyönyörű őszi hétvégére - hosszított hétvégére ^^ - a Vörösmarty tér és a Dunakorzó ismét könyvkiadóktól, könyvektől roskadozó pavilonoktól és olvasni szerető könyvmolyoktól volt hangos! ❤

A lelkes, olvasni vágyó közönség idén egy két helyszínre bontott, rendkívül szellős helyen élvezhette újra a személyes válogatást a standokon és a régi-új ismerősökkel való találkozást. A felújított Vörösmarty tér, valamint az árnyékos Dunakorzó és Vigadó tér tökéletes helyszíne volt a rendezvénynek, s míg a téren bizony leégett minden bőrfelületünk a ragyogó naptól, addig az áldásos árnyékot adó Duna-parton némiképp fellélegezhettünk olykor-olykor... ^^

Idén, a megszokottal ellentétben nem hétköznap, hanem hétvégén utaztunk fel párommal a Könyvhétre, amit gondos tervezgetés előzött meg. A lehetőségek körbejárása és a veszélyek mérlegelését követően úgy döntöttük, kockáztatunk, annál is inkább, mivelhogy elképesztő vágyat éreztem arra, hogy két dedikáláson is részt vegyek és végre személyesen is találkozzam a kedvenceimmel. ❤

A Könyvhét számomra idén a dedikálásokról szólt, nem pedig a vásárlásról, s ez az én életemben mondhatni végtelenül nagy fordulópontnak számít, hiszen soha nem voltam az a nagy dedikáltatófajta, aki beáll a sorba és hosszú perceken, akár órákon át várakozik egy-egy aláírásra... Okos, előre tervező ember lévén azonban most sem kellett órákon át várakoznom, csupán néhány perc türelemre volt szükség a sorban, s olyan életre szóló, fantasztikus élményekkel lettem gazdagabb, hogy minden perc utazás, cipekedés és várakozás megérte! :3

Az idei Könyvhéten Berg Judit, Németh Gyula és Orosz Annabella miatt vettem részt! Miután a Pagony kiadó megosztotta a programját, s megláttam, hogy Berg Judit szombaton déltől dedikál, már egyetlen pillanatig sem hezitáltam, tudtam, hogy ha minden kötél szakad is, nekem részt kell vennem a Könyvhéten! Legnagyobb szerencsémre támogató és megértő személyre találtam ebben a tervben párom személyében, aki az idegenvezetőm és gyámolítóm a nagy Budapesten, így szombat fél 10-kor két fős kis lelkes csapatunk fel is kerekedett Esztergomból Budapest irányába! :3

A vonatút viszonylag gyorsan telt el, s miután átvonszoltam magam gyalog az Oktogonig - párom simán csak sétált -, megkönnyebbülve szálltam fel az 1-es Metróra. A Vörösmarty térre felsétálva azonnal elkapott a jól megszokott hangulat, s első utunk természetesen a Dunakorzóra vezetett, ahol felmértük a terepet és megkerestük a Pagony standját. A tömeg már ebben az időben, tizenegy óra körül is elképesztően nagy volt, sok gyerekstandhoz alig fértünk oda. 

Berg Judit dedikálása délben kezdődött, amihez úgy számoltam, fél 12 körül be kell állnunk a sorba, különben olyan kígyózó sort fogunk találni, amit idegbaj lesz végigállni - mondtam már, hogy utálunk várakozni???. Sétáltunk egy kört a Korzón, megnéztük melyik stand merre található, kilestük a Cser kiadó standját, ahová 16 óra előtt Német Gyula dedikálására vissza kell majd térnünk, majd a Pagony standja előtt tébláboltunk a hömpölygő tömeg kellős közepén, mikor megláttam egy - többek között - Sárival díszített asztalterítőt, s biztos voltam benne, hogy az írónő, valamint a Maszat- és Sári-kötetek illusztrátora, Agócs Írisz ott fog dedikálni, így meg is álltunk a környéken. A sor az asztal előtt 11.40 körül kezdett alakot ölteni, ekkor jól megtervezett, okos gondolatainkkal már mi is a sorban álltunk, a 3. helyen! Szuperek vagyunk! 12 előtt 10 perccel, majd 12 órakor a sor már brutálisra dagadt és kígyózott mögöttünk, szóval párom igencsak hálás volt az előrelátásomért. Természetesen, mint minden sor, ez is kérdéseket vetett fel az arra sétáló emberekben, "vajon mit osztogatnak itt?", vagy "te jó ég, ki dedikál itt?" gondolatokkal, s valamilyen oknál fogva az én Haikyuu!-s maszk mögé bujtatott arcom baromira szimpatikus lehetett mindenkinek, ugyanis mindenki tőlem kérdezte, ki dedikál itt. 

Az első kérdezők között egy magas hölgy - kb. a válláig értem XD) - megszólított minket a párommal, ki dedikál majd itt, s páromtól várta a választ, vele tartva szemkontaktust. Szegény párom arckifejezését soha az életben nem felejtem el, de még most is nagyon nevetünk, ha felhozzuk a tegnapi eseményeket, ugyanis neki, ha megölik se jutott volna eszébe, hogy hívják az írónőt, akire várunk, s úgy gondoltam, leginkább az járhat a fejében, amit a nőnek válaszolna: "Fogalmam sincs, engem kényszerítettek, hogy itt legyek!", s az igazság nem is áll nagyon messze ettől a válaszlehetőségtől, hisz ő csak a kísérőm volt. Természetesen a hölgynek a választ én adtam meg, bármennyire is a párommal szemezett, majd miután a hölgy távozott, nevettünk egy hatalmasat. ^^

Az írónő elképesztően aranyos és végtelenül kedves volt, s miután kiderült, hogy az a bizonyos Dalma, akinek a nevére kérem a dedikációt, nem egy pöttömke, hanem egy 31 éves "kislány", azaz én magam, nagyon jól elbeszélgettünk, hogy mennyire örül, hogy felnőtt rajongója is van a történetnek, mert mindig attól fél, egyedül van ezzel a szeretettel, hogy a felnőttek nem élvezik úgy a regényeket, mint a gyerekek, mert ő maga értelemszerűen imádja, de a visszajelzés rendkívül fontos és ilyenkor mindig nagyon boldog. Még egy közös kép is készült, amit ő maga ajánlott fel, miután megkérdeztem páromat, sikerült-e készítenie egyet gyorsba, míg dedikál! 

31 éves Rumini rajongóként azért mondanom sem kell, hogy rendkívül furcsa és nem mindennapi látvány lehetett egy gyerekektől hemzsegő sorban dedikációra várni, s bár baromira nem tud érdekelni, ki mit mond, hiszen véleményem szerint Ruminit minden korosztálynak olvasnia kell!, bizonyára különös látványt nyújthattam a sorban állóknak, főleg miután megtörtént ez a kis fényképezős-Dalma ezer méterrel a föld felett lebegős közjáték. XD

Miután a zsákmányt elcsomagoltam, elindultunk a Vörösmarty térre, szemrevételezni a standokat és vásárolni, ahol még durvább tömeg fogadott minket, mint a Dunakorzón! Mielőtt a nézelődésbe bele vethettük volna magunkat, rátaláltam Eszti barátnőmre, aki néhány aprósággal is meglepett a mellé a pakk mellé, aminek a beszerzésére én kértem meg. Esztivel és a lánykájával néhány szót beszélgettünk, amitől szintén feltöltődtem, hisz szuper volt újra látni őt több mint egy év után, majd ki-ki ment útjára nézelődni. 

A Vörösmarty téren rengeteg standhoz nem fértünk oda, ezért nem is volt olyan túl jó érzés ott a napon téblábolni, ezért gyorsan meg is szereztük azokat a könyveket, amiket szerettem volna, majd leültünk limonádézni és kólázni, ahol megpihentünk egy picit. :3 Ezt követte egy Mekis ebéd, majd vissza 15 órára a Korzóra, ahol Orosz Annabella dedikált a főnökömmel egy csodacuki lapozót (Lóci és Pötty), ám én a Találj ki! c. kötettel környékeztem őt meg. 

Annabella az egyik kedvenc illusztrátorom, s valóban elképesztő szerencsémre, a főnököm egyik legjobb barátnője, aki vállalta, hogy lededikáltatja nekem a könyvet, ami nála volt, ugyanis még pénteken is úgy volt, hogy nem maradunk tovább 13-14 óránál fenn Pesten. Végül maradtunk - milyen jól tettük -, főnököm visszaadta a könyvet, majd személyesen is beszélhettem Annabellával, aki szintén egy rendkívül kedves lány, persze én hoztam a formámat, hebegtem-habogtam, olyan boldog voltam, hogy végre élőben is találkozhatok vele (külföldön él). Főnököm szerint piros voltam rendesen, mint a pipacs, amire csak azt tudtam mondani, hogy "szuper" LOL, de a végeredmény egy dedikált kötet és egy saját Pinyőke-rajz, amit Annabelle a kérésemre a helyszínen készített nekem a kedvenc szereplőmről ❤ (aki neki is az egyik kedvence). Öröm és bódottá! :3

Utolsó dedikálásunk 16 órára volt kiírva, amihez a Cser standja felé kellett sétálnunk, szerencsére ez is remek helyen volt elhelyezve, ám ekkora a tömeg már elviselhetetlenül hömpölyögni kezdett. A várakozás közben - kissé távolabb a pavilontól - párom összefutott egy régi kollégájával, így hagytam őket beszélgetni, majd mikor 16:00-kor kirakták hol is dedikál majd a másik kedvenc illusztrátorom, Németh Gyula (akinek a rajzai miatt vettem meg újra gyerekkorom és egyben életem egyik legmeghatározóbb könyvét a Dr. Moreau szigetét), már álltam is az asztal mellé, ahová egy-két perc múlva be is futott a rendkívül kedves és pokolian jó fej illusztrátor, így én voltam az első, aki letámadhatta őt és beszélgethetett vele! ❤ Ez a találkozás is rengeteg pozitívat adott nekem, egy aláírással és egy gyönyörű rajzzal lehetettem gazdagabb - tudom, kedves Gyula, a szörnyi kicsi soványka lett, etetnem kell, gondoskodom majd róla! ;) -, ahol pár percig remek hangulatban telt beszélgetést folytathattam a sráccal. Miután ezt a gyönyörű szerzeményt is visszacsomagoltam és párom is búcsút vett a kollégájától, elindultunk hazafelé, ahol itthon este még rendezgethettem a kincseimet. 

A nap folyamán még egy nem tervezett dedikálásra is sor került a Book Dreams kiadó standja előtt, ahol Heniko Sakka aláírta nekem a frissen megjelent Édesebb tini élet c. regényét, amit ez úton is köszönök!

Köszönöm szépen Berg Juditnak, Németh Gyulának és Orosz Annabellának a sok kedves szót, az aláírásokat és közös fotót, mérhetetlenül boldoggá tettek! ❤

És köszönöm a páromnak, hogy felkísért és elviselte a napot (meg is égett a lelkem)! ❤