Kádár Annamária Minden ​jó, ha együtt vagyunk! c. interaktív mesekönyve a Manó Könyvek gondozásában látott napvilágot. A Láng Anna által illusztrált gyönyörű kötet egy család nyaralásának lehetséges állomásait - illetve azok sorrendjeit - mutatja be, melyben a célközönség döntheti el, mit is csináljanak hőseink a nyaralás/kirándulás alatt.

A pszichológus írónő által megteremtett hatalmas család imád kirándulni! Ám ahogy az minden családban lenni szokott, mindenki máshová szeret utazni, másmilyen részt szeret kivenni a készülődésből vagy éppen a hazaérkezés utáni teendőkből. 

A mese már rögtön egy választási lehetőséggel indít, melyben el kell döntetnünk, hogy a tengerpartra, vagy pedig a hegyvidékre utazunk el. Én magam elsőnek a tengerpartot választottam, s csupán az után tértem vissza a kiindulási pontra, s indultam el a frissítő hegyvidéki levegőre.

A kötet a "házikó" ikonnal ellátott startvonalon túl 14 választási lehetőséget - kalandot - kínál az olvasó számára. A tengerparti nyaralás során - miután kipakoltuk a bőröndöket és elfoglaltuk a szállást - eldönthetjük, hogy homokvárat építsünk, vagy fagyizzunk, sárkányt eregessünk, vagy kavicsokat gyűjtsünk, s ha megtörténik az egyik legrosszabb lehetőség és a megvásárolt fagyit elvesztjük, vegyünk-e újat, vagy kimossuk a bepiszkolódott ruhánkat?

A hegyvidéki kirándulás alkalmával választhatunk, hogy a család medvelesre menjenek vagy egy forráshoz, társasjátékot játsszanak vagy csillagokat nézzenek, a kirándulás végén pedig rögtön menjenek-e haza, vagy sátorozzanak a szabadban.

A kirándulások végeztével "haza is térünk", s szemtanúi lehetünk nem csupán a felkészülési teendőknek, de a "kipakolásnak" is.

Erre remek ötlet ennek a két külön nyaralásnak a története, ahol rengeteg különböző inger éri a családot, s ezzel együtt az olvasót is, amik mindannyiunkkal megtörténnek a szabadidős tevékenységek során. 

Felnőttként sem könnyű dönteni, nemhogy gyerekként. Amikor a könyv feltette a kérdést, medvelesre menjünk-e, vagy egy forráshoz, bár azonnal lapoztam a medvelesős részhez - hisz izgi, egyedi és korántsem mindennapi lehetőség -, ott motoszkált bennem, hogy mi van, ha a forrást választom... Mindezek az érzelmek ezerszer felerősödve zajlanak le a gyermekben, s nagyszerű, hogy látják több választási lehetőségük van, melyek mindegyike izgalmas kalandot ígér, s sokszor a felnőttek sem biztosak a választásaikban...

Azon túl, hogy a gyerkőc alakítja a mesét, s ezzel máris örömet okoz számukra, egyfajta irányítással megspékelve azt, rengeteg olyan szituációt mutat, amiben komoly nevelési módszereket, megfontolandó viselkedési normákat láthatunk. Példának okáért a társasjátékozás, a nyertes-vesztes személyének kérdése, a gyerekekben ilyenkor lejátszódó érzelmek, a veszteség feldolgozásának érzése szintén komoly téma, amivel foglalkozni kell, s az írónő megmutatja, amit remélhetőleg a legtöbb szülő is tesz ilyenkor, elmondja, hogy a játék a lényeg, nem a győzelem, a közösen együtt töltött idő, s néha vesztünk, néha nyerünk. Az ehhez kapcsolódó idézet (lásd lentebb) példának okáért rendkívül kifejező és csodásan megfogalmazott. 

Veszteni senki sem szeret, ám mindennapi életünk részét képezi ez is, s biztos vagyok benne, hogy nem csupán a gyerekek, de a felnőttek egy része is rendkívül csalódott ilyenkor, akikben szintén tudatosítani kell, hogy ez "játék". Bár erre manapság már rengeteg másfajta megoldás létezik - azok a társasjátékok, mikor mindenki együttesen a győzelemért dolgozik, ahol nincsenek vesztesek -, nem árt a "régimódi" társasokat is leporolni és levonni a szükséges konzekvenciát.

A kötetben található kimeneti pontok után mindig visszatérünk a kiindulási pontra, vagy oda, ahonnan az előző kaland indult, s "kezdjük elölről", új utat választunk. Így sokat kell lapozgatni oda-vissza, melyben a kreatív, hangulatos ikonokkal ellátott oldalsáv lesz segítségünkre. Fontosnak tartom kiemelni, hogy ez is egy olyan "lapozgatós könyv", mikor nincs a szülő szájába rágva, mikor ér véget a kaland, az adott cselekményrész, ezt önmagatoknak tudjátok alakítani. (Láttam már kiakadt szülőket ilyen baromságokon, és lepontozott könyveket, mert nem tudta, mit csináljon, miután lezárult egy szakasz, s bár nem vagyok agresszív, de ezeket szívesen megráznám, hogy ennyire életképtelennek nem lehet lenni, válasszon új utat, lapozzon...)

Ha szeretnétek egy könyvet, ami interaktív, érdekes kalandokat és szabadidős tevékenységeket mutat, melyben a család összetart, s bár megjelennek a viharfelhők, mindig kisüt a nap, ne habozzatok kézbe venni a kötetet, ami elrepít titeket a tengerpartra és a hegyekbe! /Valljuk be, ebben a nagy melegben, most inkább ez utóbbi helyre mennénk mi is... ;)/

A 95. Ünnepi Könyvhét idén június 13-16. között zajlott a Duna-korzó, a Vigadó tér és a Vörösmarty tér területén. Mint minden éven, úgy most is ott volt a helyünk, s bár a legtöbb megjelenést előrendelésben kértem házhoz, személyesen is vásároltunk, hisz az élményhez/könyvhéthez ez is hozzátartozik. Ebben az évben a dedikálások miatt szombaton és vasárnap látogattunk fel férjemmel, de az észveszejtő tömeg miatt biztos, hogy a következő években visszatérünk arra, hogy az egyik napot a kettőből mindenképpen hétköznap töltjük fenn...

Nagyon sajnálom még mindig, hogy pénteken nem tudtunk felmenni, mert így lemaradtam Rádai Andrea és Papp Gábor Zsigmond dedikálásáról is, de sajnos három napot nem tudtunk megoldani. De nem csüggedek, várom a következő alkalmat a személyes találkozásra velük!

Szombatra több programot és dedikálást is felírtam a kisokosomba, ami velünk jött a helyszín térképével együtt. Sajnos a zsúfoltság és a több egyazon időben lévő dedikálási időpontok miatt nem jutottunk el mindenhová, ahova szerettem volna, de semmi baj, jövőre folyt. köv.! :D

Esztergomból - mint mindig - kora reggel indultunk vonattal, hogy a standok nyitására a helyszínre érkezzünk. Szombatonként a tömeg elképesztő méreteket tud ölteni, így ez egyáltalán nem ért minket váratlanul, s lelkiekben erre minden évben készülünk is. Mivel már a reggeli 10 órás standnyitásra is hatalmas sorok tudnak kialakulni, az útitervünk és elsődleges célunk természetesen azoknak a standoknak a felkeresése volt, ahol vásárolni szerettem volna.

A leghíresebb és legnagyobb olvasótáborral rendelkező kiadók valóban inkább 20%, kisebb részük 25% kedvezménnyel várta a vásárlókat, ám a vásárlási kedv és láz ezerszer nagyobb volt, mint az elmúlt évek során... Soha ilyen tömeg még nem volt kinn a Könyvhét területén, s az sem fordult elő, hogy szombaton képtelenség volt odaférni a Vörösmarty téren álló standok 80%-hoz konkrétan az egész nap folyamán. Mi nem is próbálkoztunk, várakoztunk a napon, s álltunk be a tömegbe, hogy odaférjünk, szerencsére annyi rutinom már van, hogy a nagyon népszerű könyveket áruló kiadókat nyitáskor vagy már a tömeg szétszéledésekor kell felkeresni, de inkább online előrendelni házhoz szállítással, így biztos a saját példány beszerzése. Döbbenet volt látni a brutálisan erős árak ellenére is a rengeteg embert, akik söpörték a karjaikba, szatyraikba a könyveket! Ez egyrészt hatalmas örömmel tölti el a könyvmoly szívét, másrészt megfogalmazza a kérdést az emberben, miszerint ezek szerint mégiscsak van pénze a többségnek a valljuk be elég rossz életkörülmények között piciny hazánkban...

Első utunk a Boszi gyertyaműhelyhez vezetett, ahol egy mágneses Hook kapitány könyvjelzőt már pénteken kinéztem magamnak (Instagramon), majd a stand átböngészése közben még egy csodaszép könyves mintás, kemény lapos könyvjelzőre is ráakadtam.

Ezt követően a Handmade by Julie V. Scott standja felé vettük az irányt, aki már pénteken jelezte, hogy szó szerint kifosztották a rajongók a standját, így kérdéses volt, mit sikerül megszereznem a listámból. Itt fél órát várakoztunk nyitásig, s a sor is szépen növekedett mögöttünk, így jól döntöttünk, hogy itt kezdjük meg a sorban állást. 3 db könyves gyertyával és egy könyvjelzővel gazdagodtam, plusz kaptam ajándékba sok Dream-könyves könyvjelzőt is. Itt meg kell említenem egy pici negatívumot is, hiába mutattam fel a 10% kedvezmény kuponomat, a végösszegből nem került levonásra, valamint nem ártana arra sem figyelni, hogy ha már ennyien szeretjük a termékeket, a címke rendesen körül legyen vágva, s ne legyenek rajta fehér szegélyek... nagyon nem profi és a pénzemért elvárnám a minőséget is. Ettől eltekintve a gyertyák természetesen nagyon szépek és az illatuk is isteni, de picit becsapós és bóvli, hogy mit kapok a pénzemért.

Négy könyvet szerettem volna a helyszínen megvásárolni, ám természetesen ezek mind négy különböző standnál voltak kaphatóak, s azok is elég távol álltak egymástól. Mivel a Kairosz kiadó még 10 után picivel is csak pakolt, úgy döntöttünk, átsprintelünk akkor gyorsan a felnőtt standokhoz (akik között elvétve gyerekkiadók is megtalálhatók voltak).

Elsőként a Holnap kiadóhoz mentünk, akik 30% kedvezménnyel árulták a könyveket. Célirányosan mentem a Görög mondák és regék (Eduard Petiška) c. kötetért, amit némi nézelődés után gyorsan be is zsebeltem. Másra nem csábultam el. ^^ Az eladó hölgyek nagyon kedvesek és aranyosak voltak, öröm az ilyen standot látni odakinn...

Utána a Lampion Könyvek standját kerestük fel, ahol Mikó Csaba A Gellért-hegy boszorkánya c. kötetet kaparintottam meg (20% kedvezmény). A könyvhöz több ajándék könyvjelzőt is kaptam, az eladó lányok szintén nagyon kedvesek voltak.

A harmadik kötet a Kossuth kiadó standján volt megtalálható, ők 25%-os kedvezményt adtak. A standnál elképesztő tömeg állt, akik sorra vették az élfestett és "tik-tok szenzáció" fantasy könyveket... A sor keszekusza volt, a kiszolgáló személyzet pedig nem készült fel erre a rohamra. Sajnos tőlük negatív tapasztalattal és érzésekkel távoztam, egyáltalán nem voltak kedvesek az eladók, csak azokkal, akik ezeket a kiemelt címeket vásárolták, éppen ezért hozzájuk többször nem is megyek vásárolni a Könyvhéten. A görög mitológia szerelmeseként a Pucér szobrok, dagadt gladiátorok és harci elefántok /Minden, amit tudni szeretnél az ókori görögökről és rómaiakról/ c. kötetért mentem, amiből összesen két koszos, szottyadt példány árválkodott. Természetesen kértem a pultból belőle (hisz ezzel a kedvezménnyel is 4.350 Ft-ba került) ép példányt. Az eladó hölgynek fogalma sem volt melyik ez a könyv, a vele lévő úr is hülyén nézett, majd találtak egy példányt, felszakadt borítóval. Kicseréltettem. Nem tetszett nekik. Végre nagy nehezen megtalálták a feltornyozott példányokat bentről, majd nagy nehézségek árán, mikor végre nem a kiscsajokkal foglalkoztak, kifizethettem én is a könyvemet... Nem értem miért adnak ki efféle témában, ha gőzük sincs róla, mi az, hogy egyáltalán van ilyen címük és azért, mert nem hozok el szakadt könyvet és nem "szenzációt" (értsd. egytucat egykaptafát, erotikus szennyet) olvasok, miért kell így viselkedni az emberrel...

Miután itt végeztünk, s láttuk, hogy a Vörösmarty tér már most, negyed 11-kor brutálisan telített, vissza is tértünk a Vigadó térre a Kairosz könyvkiadó standjához, ami készen állt a vásárlásra. Itt Lomhegyi Hédi Az Agatha Christie Könyvklub c. ifjúsági regényét vásároltam meg, s szeretném kiemelni az eladó hölgyek végtelen kedvességét! Teljes ellentéte voltak a Kossuth kiadó eladóinak, s rögtön újra jókedvű és mosolygós lettem! A kinn lévő túllapozott példányok helyett a pult alól, fóliából frissen kicsomagolt gyönyörű példányt kaptam (ez úton is hálásan köszönöm még egyszer a vörös hajú idősebb hölgynek a kedvességét)! Néhány szót váltottunk is az eladó hölggyel, a könyv elolvasását követően pedig ígértem nekik értékelési linket is a könyvről, mely visszajelzéseket szívesen fogadják!

Nem pontosan ebben a sorrendben, de este 18 óráig találkoztam Verával a Pagonyból, volt kollégáimmal a Mórából, s mindenkivel sokat és tartalmasat tudtunk beszélgetni. Rendkívül jó érzés volt újra személyesen találkozni mindenkivel, hálásan köszönöm Verának a kedvességét és biztató szavait, a Mórás lányoknak szintén a kedvességet, örömöt, amivel fogadtak, a rep-ajándékokat, az információkat, Katinak a délután folyamán az életmentő hideg vizet, ami teljesen váratlanul ért minket, ám annál inkább megmelengette a szívünket! ❤

Miután nagyjából mindent végignéztünk, s odafértünk a KMK gyermekstandjához, ahol egy "holdistennő lánya-papírtáskát" vásároltam, elindultunk a Pozsonyi Pagonyba PagonyArtos termékeket beszerezni, amik csupán a boltban kaphatók. Eszméletlenül szerettem volna egy Ruminis tekerős puzzlet, valamint színezhető könyvjelzőket, s ezeket mind meg is kaptam a boltban! Útközben odafelé végre én is láthattam a 21. Század kiadó BookUp Könyvesboltját, ami nem is tudtam, hogy ezen az útvonalon található, - ablakon keresztül be is kukkantottunk -, s mivel kaptunk a Lampion Könyvek standjánál egy kupont, ami még nyáron felhasználható, már tudjuk, hova menjünk majd a nyári szünet alatt. ^^

A hosszú séta és durva napsütés picit lefárasztott minket, így megálltunk egyet kávézni, majd visszatértünk a Duna-korzóra, hogy újra belevessük magunkat a könyvheti forgatagba, ami már egész durva méreteket öltött. :D

Az első a 13.30-kor kezdődő Zsiványkodás Fiala Borcsával nevet viselte, ami a jó humorú és bájos írónő Bakonyi zsiványok c. ifjúsági regényéhez kapcsolódott. A program során az írónő a regényről, annak keletkezési körülményeiről, valamint a Bakonyról mesélt, visszarepített minket a gyermekkorába és érdekes kérdéseket vetett fel a zsiványok "problémájának" megoldási lehetőségeiről. 

Borcsa ezt követően a Vörösmarty téren dedikált, így át is sétáltunk hozzá és beálltunk a már éppen sokasodó sorba. Mivel az írónő honlapjáról dedikált könyvem már van, ezért a Bakonyi zsiványok szereplőiről készült, az írónő blogján látható, életre keltett karakterekből, saját készítésű könyvjelzőket vittem dedikáltatni, ami elnyerte az írónő és a Kolibri marketingesének, Orsinak a tetszését is. Egy rövid, jó hangulatú beszélgetés, a regény és a megvalósított AI-karakterek méltatását követően pedig visszatértünk a Vigadó térre, ahol 

15.00 órakor kezdetét vette Majoros Nóra A kolibri és az Erdő Ura program. A program előtt végre újra találkozhattam Csillával, aki most a Kolibri kiadó szerkesztője és volt Mórás kollégám, majd Nóri is megérkezett és észrevett minket - nagyon örültem, hogy vele két nap is tudtam újra találkozni! 

A beszélgetést Csilla vezette, s Nórin kívül jelen volt még a Budapesti Állatkert dolgozója, Mirtse Áron is, aki egy gyönyörű boát (kígyót) hozott magával, aki a Rektor nevet viselte. A beszélgetés a lenyűgöző állatvilágba kalauzolta a hallgatót, szó volt a sztereotípiákról, majd betekintést nyerhettünk Nóri egyik legfrissebb, legropogósabb kötetébe, majd megsimogathattuk a kígyót is.

Utoljára általános iskolás koromban volt lehetőségem kígyót simogatni és nyakamba venni, s elmondhatatlan boldogsággal töltött el, hogy most újra megsimogathattam egyet. Elképesztő bőrük van, korántsem olyan, mint amilyennek hinnétek, ha lehetőségetek nyílik, bátran tapizzatok kígyót! :P Hihetetlenül feltöltött ez a program is. 

16.00-kor kezdődött Berg Judit dedikálása, akihez köztudottan időben sorba kell állni, ha nem akarsz a napon sínylődni hosszú órákat. ^^ Nekünk idén is sikerült jó helyet megcsípni magunknak, s most egész gyorsan végeztem is, ugyanis csak a legfrissebb, Rumini Kondor-szigeten könyvem várta, hogy megkapja a saját dedikálását. Készült egy közös kép is, mint minden éven, Judit ismét nagyon kedves volt! :3

Mivel több dedikálás is egy időben zajlott és program ütközés is volt, sajnos Kántor Katához és Bíró Szabolcshoz nem sikerült eljutnom. Úgy tűnt, hogy Bessenyei Gábort is lekésem, s már rohannom is kell tovább, pedig őt az éven fedeztem fel magamnak, s be is lopta magát a szívembe a remek ifjúsági regényeivel... Lelövöm a poént, sikerült beszélgetnem vele, de nem szaladok még ennyire előre. :P

A következő időpont 17.00 volt, amikor Király Anikó és Erdős Zsuzsa dedikálása kezdődött a Manó/Menő Könyvek standjánál. No, ez a dedikálás már fél öt után elkezdődött, ezért gyorsan be is álltunk a sorba, ami szintén jó pár tagot számlált már. A nap folyamán a standnál sikerült megismerkednem az új marketingessel, Rékával is, aki nagyon kedves volt. A sorban állva beszélgetésbe bonyolódtunk az előttünk álló anya-lánya párossal is, akik Berg Juditnál is előttünk álltak sorban, nevettünk egy jót és megállapítottuk a közös érdeklődési pontokat.

Nagyon örültem, hogy ismét találkozhattunk, Anikót imádom, páratlan a humora, rendkívül kedves és Erdős Zsuzsa is nagyon jófej. Vele most ismerkedtem meg, de az értékelésem alapján azonosított, ami hihetetlenül jól esett! Kaptam hivatalos, dedikált könyvjelzőket is, valamint egy Anikó által készített csodaszép mintát is. 

Pár szót váltottunk, nevetgéltünk, majd továbbadtam a helyem a következő rajongónak. 

S most jön az érdekes és izgalmas befejező része a napnak, ami mondhatni tökéletes lezárása volt a  szombatnak. Öt óra körül jártunk és Bessenyei Gábor még mindig dedikált! Mivel a sor már nem volt olyan durván hosszú, beálltunk a várakozók közé és úgy egy fél óra alatt sorra is kerültünk. Gábor írásaira idén találtam rá, A Hang abszolút kedvencem lett, s most sorban olvasom végig a könyveit (bízom benne, hogy saját példányokat is sikerül nemsokára szereznem belőlük). A dedikálásra könyv nélkül érkeztem, ugyanis előtte való este Gábor Insta-profilján láttam, hogy dedikált könyvjelzőt is lehet tőle kérni. Végül három csodaszép könyvjelzővel és egy nagyon pozitív élménnyel gazdagodtam, örülök, hogy sikerült még a Korzón találnom őt. 

Gábor nagyon kedves és közvetlen személyiség, tök ismeretlenül is egy nagyon jót beszélgettünk, nevetgéltünk (külön köszönetem a közös képért, amit a segítője lőtt rólunk), egyáltalán nem éreztem magam feszélyezve, vagy megszeppenve a szégyenlősségem miatt. Biztos, hogy legközelebb könyvekkel érkezem hozzá és nagyon köszönöm a kedvességét ez úton is, hatalmas élmény volt! :3

Kányádi Sándor Fából ​vaskarika c. kötete a Móra kiadó gondozásában jelent meg, és a Kányádi Sándor életművét összegyűjtő kötetek utolsó darabja. mely 29 mesét (történetet) és verset tartalmaz. Az előző kötetekhez hasonlóan ez is egy tematikus gyűjtemény. Míg a Világgá ment a nyár és Az okos kos történetei évszakokhoz kötöttek voltak, addig a Fából vaskarika Kányádi magyar történelmi ihletésű írásait gyűjti egybe, melyben - többek között - híres mondáink és történelmünk alakjai elevenednek meg. A történelmet és a magyar mondákat, legendákat kedvelők számára igazi kincsesbánya!

A korábbi gyűjtésekhez hasonlóan jelen példány is felváltva tartalmaz mesét és verset, avagy épp ötvözi a két műfajt. Mivel ezek a történetek "viszonylag" régen íródtak, számos olyan szót, kifejezést tartalmaznak, melyek már - sajnálatos módon - kikoptak a magyar nyelvből. A mai olvasó, s a fiatalabb korosztályú szülők számára nyújt segítséget a kiadó a kötet végén elhelyezett un. Mese- és tájszótárral, ahol utánajárhattok az ízes magyar szavak jelentésének, amik nagy részével én még találkoztam régi olvasókönyveimben és gyűjteményeimben, ám ezek mára már valóban csak régi íróink, költőink műveiben lelhetők fel.

A kötetben olvashatunk a könyveket szerető, tanult Bartos apóról, aki a régmúltba kalauzol minket vissza, s többször is segíti mesélőnket, aki megkérdőjelezi önmagába vetett hitét; Csaba királyfiról, Mátyás királyról; megjelenik benne (említés szintjén) Jumurdzsák és az Egri csillagok, elolvashatjuk Lehel kürtjének egy meseváltozatát, de megjelenik benne Rákóczi és a levert szabadságharc következményei is. Ezek mellett bohókás versek és humoros mesék oldják fel a hangulatot, s repítenek a megtörtént regék világából a mesék birodalmába.

Mivel a mesék legnagyobb része a magyarság történelmének vérzivataros századaiból merít, így természetesen megjelenik benne a magyarság szomorú sorsa, a vesztes csaták, elesett hősök, de ezek mellett megjelenik a szabadságért folytatott nemes küzdelem, a győzelmek, valamint régi nagy vezéreink romantikus alakja is. A kötet 6+ éves kortól ajánlott, kisebb gyerekek szülei előtte olvassanak bele, s mérlegeljék, mit fogad be, mit szeret, mennyire és mire érzékeny a saját gyermekük, hisz azonos életkorban sem egyformán érettek a kicsik.

Nem vitás, számomra ez a gyűjtemény adta a legtöbbet, s lett kedvencem a Kányádi-kötetek sorában. A történeteken túl ennek a látványvilága volt az, ami szintén leginkább rabul ejtett. 

Több kedvenc történetet is ki tudok emelni a kötetből, amik a leginkább ragadtak meg. Ezek többek közt A bánatos királylány kútja, ami egy igazi, szívszaggató mese, melyben találkozhatunk a bús királylánnyal, a gonosz mostohával és még Csaba királyfi hagyatéka is szóba kerül; a kötet címét is adó Fából vaskarika, melyben a leleményes kovács páratlan furfangossággal nyeri meg a királlyal kötött alkut és "fogja be" a nép száját, akiket bosszant az ügyes mester jelenléte és sikeressége; a Janicsár szajkók, mely a török korba repít vissza; a humoros Mátyás-napi vásár, ahol csizmát vesz a császár; a Lehel vezér lova, mely ősi magyar érzésekben és romantikában tobzódik; a humorral és nagy tanulsággal dolgozó A bíró és az egerek, amin folyt a könnyem a nevetéstől; Az elveszett követ, amin szintén kiszáradtak a könnycsatornáim a nevetéstől, de a sort valószínűleg még tudnám folytatni jó pár történettel.

A történetek közt olvashatjuk a Hamelni patkányfogó történetét is (Patkánysíp), akit az író itt a szászokkal köt össze, mintegy eredetlegendát szőve a meséből - ez adja újdonságát és a közszájon sem forgó változatot, mely lehetséges kapcsolatokra hívja fel a figyelmet (rendkívül érdekes volt ezt a változatot és elméletet olvasni); de ugyanolyan érdekes és tanulságos volt a Mesék meséje is, ami egy könyörtelen királyról szól, aki nem szenvedheti a mesét és kivégzéseinek köszönhetően az utána következő nemzedékek egyike sem ismerheti meg "A nagybetűs mesét"...

Berg Judit Maszat, ​a tűzoltó c. mesekönyve a legfrissebb része a könyvsorozatnak. A Maszat-könyvek így már összesen tizenhárom kötetet számlálnak, melyek közt biztos, hogy minden gyerkőc megtalálja a maga kedvencét. 

A tűzoltós téma égetően hiányzott már ebből a sorozatból, ám most végre itt van, s nagyszerűbb és informatívabb, mint eddig bármelyik kötet. Egy picit ugyan én magam is elfogult vagyok, ugyanis mindig is szerettem a tűzoltókat és a tűzoltós meséket, így természetesen ez az apró csoda is teljesen elvarázsolt.

Melyik fiúgyerek ne szeretné a tűzoltókat? (Igen, tudom, a lányok is szerethetik!) Legyen szó tűzoltókról, rendőrökről, mentősökről, vagy munkagépekről, a gyerekeknek van egy olyan korszaka, mikor rajong ezekért és minden is kevés, amit eléjük rakunk ezekben a témában. Most ezen könyvek táborát erősíti egy Berg Judit-Agócs Írisz-csoda, ami tűzoltó-bolondoknak kötelező!!!

A kötetben - természetesen követve az eddigiek felépítését - két mesét olvashatunk. 

A tűzcsap c. első mesében apró hőseink felfedezik az utcán álló furcsa, piros oszlopot, aminek a kiléte rejtély számukra. Talán föld alatti manók házának kéménye lehet? Vagy netán egy morcos sárkány az, ami alatta rejtőzik? Maszat és kis barátai rácsodálkoznak a tűzcsapra - ami tüzet ont magábóóóól??? - és Hóchóc segítségével megismerkednek ezzel az életmentő és létfontosságú segédeszközzel.

A Maszat, a tűzoltó részben főhősünk rendkívül izgatott, ugyanis gyereknap alkalmából meglátogathatja a tűzoltószertárt, ahol Kornél, a tűzoltó bemutatja Maszatnak a tűzoltóautót, a speciális védőruhát, a szerszámokat, melyekkel dolgoznak és még számtalan érdekességről rántja le a leplet...

Nem vitás, ki merem jelenteni, hogy megtaláltam a kedvenc kötetem a Maszat-sorozatból! Eddig egyetlen történet se szippantott be ennyire, mint jelen köteté, ám gyanítom ehhez köze van - mint fentebb említettem - a tűzoltók iránti rajongásomnak is... ^^

Maszat történetei mindig rövidek, de frappánsak, szórakoztatóak és megtanítanak valami nagyon fontosat, ezért is éppoly szerethető - és sikeres - ez a könyvsorozat gyermekek és felnőttek körében egyaránt. Népszerűsége töretlen, s már a Sári főszereplésével, kislányoknak készült "ikerpár-kötetek" is olvashatók, amik még jobban szélesítik ezt az univerzumot, közelebb hozva Maszatékat a kislányokhoz is.

A kötetek rajzolója Agócs Írisz minden kötetet megtölt szebbnél szebb illusztrációkkal, amik tele vannak bájjal és felettébb hangulatosak. Ezt a részt lapozgatva az első, ami megfogalmazódott bennem a képi világot tekintve az volt: "Ejha! Agócs írisz nagyon tud sárkányt rajzolni!". ^^ Eszméletlen fantasztikus sárkányok kerültek már ki a kezei közül és bizony, itt is megbújik egy a lapok között, keressétek meg ti is - én imádtam!