Kertész Erzsi, vadonatúj mesekönyvével rabolja el olvasói szívét, annak könyvheti megjelenése óta. A Bohó és Bariton egy komoly medve és egy örökmozgó művészmajom őrült kalandjait meséli el, melynek már most olyan pozitív visszhangja van, ami bizony folytatásért kiált! ;)

A varázslatos mesekönyv két történetet rejt magában, melyekben megismerkedhetünk főhőseinkkel, s megtudhatjuk, hogy szereplőink a Bohó által festett képekbe kerülve élnek át nem mindennapi kalandokat.

Az első történet egy igazán hangulatos kertbe repíti a két barátot, ahol egy aprócska házikó áll, míg az ijedelemre a bokorban rejtező valami szolgáltatja az okot.

A második történet egy merőben más típusú helyszínre viszi az olvasóját - főhőseivel együtt...

A természet helyett Bohó és Bariton most egy nagyváros, egy csúnya betondzsungel kellős közepén találják magukat, és hogy hogy nem, épp ebben a városban él Bohó bácsikája, Alfonz is, egy kétszázadik emeleti lakásban...

A cselekmény dinamikus, a jelenetek pillanatok alatt váltakoznak, már-már mondhatni túl sok inger is éri az olvasót a befogadás közben. Nem történhet ez azonban máshogy, ha Bohó, a majom egy igazi örökmozgó, míg Bariton, az átlagos macikhoz hasonlóan lassabb, komótosabb természet.

A festett képekbe való varázslatos belekerülés kétféle módon is értelmezhető, a realisták gondolhatják, hogy mindezek a történések csupán a szereplők fantáziájában történnek, teljesen a valóságnak megélve azokat (ami igazán szárnyaló fantáziára vall), míg az örök álmodozók elhihetik, hogy ilyen tényleg megtörténhet.

Kertész Erzsi meséit és karaktereit Baranyai (b) András keltette éltre, akinek a pazar látványvilág köszönhető. Képeinek köszönhetően a történetek a szemünk előtt peregnek le. Az illusztrátor stílusát én magam mindig is imádtam, így nem meglepő, hogy a képi világ számomra 5*-os és kiemelkedő. ❤

Kedvencem Bohó játékosságának ábrázolása volt. 

Főhőseink szerethető karakterek, nem is tudok közülük kedvencet választani. Bohó a bohókosságával, Bariton dörmögő morcosságával nyert meg magának. ❤

Felnőtt olvasóként, aki nem ebben a rohanó világban nőtt fel, talán egy picit túl sok ingert kaptam a nyúlfarknyi mesék hosszához mérten, azonban a mai gyerekek pontosan ezt a rohamléptékű, rengeteg információt, ingert és képet magában foglaló tartalmat részesítik előnyben (bár remélem ennyire kiskorban még nem), így ezt semmiképp nem rónám fel hibaként, ám a lassabb gyerekkönyvekhez szokott olvasó számára élesebb lehet majd a kontraszt, ezt mindenképp érdemesnek tartom megemlíteni.

Bariton a szövegben HORGOL, az illusztráción KÖT! Horgolni egy tűvel, kötni kettővel kell! Azt elhiszem, hogy András férfiként nem ismer(het)i a különbséget, a férjem is folyamatosan keveri, mikor horgolok, de a nők? o.O 

Perszer ne vegyétek annyira a szívetekre, az eltúlzott felháborodásomat viccesnek szántam, de kinyitva a könyvet rögtön szemet szúrt és a horgoló lelkem felsikoltott! ^^

A humoros bakit féretéve a Bohó és Bariton egy öteletes, szerethető kötet, ami megérdemelné a folytatást, s külön kiemelném még egy érdekes jellegzetességét, mégpedig azt, hogy Bohó festményeit és magukat a történeteket valódi alkotások ihlették.