.png)
értékelés
gyermekkönyv
juliadonaldson
mesevilág
pagony
recenzió
Julia Donaldson: A szakács és a király - Értékelés
„A király finnyás volt: - Egy fogás sem ízlett!
A hús túl rágós volt, a tojás meg híg lett!
Túl meleg! Túl hideg! Túl sós lett a gomba!
Nem kérek virslit a citrompudingomba!”
A királynak új szakácsra van szüksége, és szerencsére Cidri Béla pont munkát keres! Csak éppen remeg a térde, izzad a tenyere, kalapál a szíve. Vajon meg tudja főzni a király kedvenc ebédjét?
Julia Donaldson (A graffaló, A majom mamája, Bot Benő) szokásosan NAGYON vicces verses meséjét ezúttal David Roberts rajzaival, és mint mindig, Papp Gábor Zsigmond fordításában vehetik kézbe az olvasók.
 |
| "Bosszús volt a király, nem sikerült semmi. Úgy érezte, sosem tud már egy jót enni." ~ "Libabőrös vagyok, és remeg a térdem, van sok bátor szakács, de én nem, de én nem!" |
Julia Donaldson legújabb verses meséje egy hasfalszaggatóan humoros, tüneményes olvasmány egy majrézó szakácsról és egy királyról, aki már igazán enne egy jó, fogára való királyi étket...
Történetünk kezdetén a királyt felettébb paprikás hangulatban találjuk - királyi gyomra jó ebédre vágyik, ezért az összes szakácsot magához hívatja, de úgy tűnik, senki nem képes normális, ízletes ételt eléje tenni... ^^
Mígnem egy keze-lába remegő szakács marad csupán "talpon", aki mindentől fél bár, de épp munkát keres.
A király pedig leadja a rendelést...
Donaldson meséje fergeteges helyzetkomikumokkal dolgozik és frappáns csattanóval zárul.
A kétbalkezes, semmihez sem értő, minden apróságtól megijedő szakács és az önmagát megtréfáló, "becsapott" király népmesei karakterek, akik közül az egyik épp jókor van jó helyen, s bár semmit sem tesz, elismerésben részesül; míg a másik, aki nem látja a fától az erdőt, s veszi saját kezébe a kardot, végül kissé nevetségessé válik, de végül is a kívánsága teljesül.
Nehéz ám rébuszokban beszélnem erről a nyúlfarknyi történetről, így nem is teszem.
A szatirikus mese kifigurázza, móresre tanítja a klasszikus szereplőtípusait, amin az olvasó hangosan nevet. A cselekmény nem oda tart, s fut ki, amire eleinte számítunk, de hamar nyilvánvalóvá válik, milyen csalafinta cselt követett el ellenünk az írónő. ^^
Személyes kedvencem a király karaktere volt, aki észre sem vette, hogy minden kiadott parancsát saját maga hajtotta végre, s főzött egy jó ebédet a saját íze szerint. ^^ Vaksága már-már tagadhatatlan és kimagyarázhatatlan butaságról tanúskodik - de persze talpraesettségről is -, önnön érdemeiért mást részesít kegyben és dicséretben.
Tipikusan a "bolond, felsőbbrendű", becsapott király mintapéldája, akit nem lehet nem szeretni. ❤ :3
De ostobácska jelenleg a szakács is, aki nem saját furfangosságát latba vetve térfálja meg a királyt, hisz éppolyan értetlenül áll a történet végén ő maga is a végkifejlet előtt. ^^
Picit torzított szegénylegény ő, aki sodródik az eseményekkel és munkára tesz szert. Mókás látni a történések sorát, de azért kíváncsi lennék, ki fog főzni eztán a királyra? XD
A magyar szöveg zsenialitása ismét Papp Gábor Zsigmond fordítónak köszönhető, kinek neve egybeforrt az írónőével - az ő tehetsége, hatásos nyelvi játéka, csengő-zengő rímei nélkül nem lenne ez a mese az, ami.
Kiemelkedő minőségű, kacagtató gyermekkönyv, ami fontos tanulságokat rejt magában, mint például a "van, amit magad is megtehetsz, hogy valóra váljon a kívánságod...".
A képi világot most David Roberts teremtette meg, akinek festői illusztrációiért én magam teljesen odavagyok! ❤
Középkori hangulatú és friss szemléletű is egyben, szépen játszik a színekkel. Az illusztráció együtt él a szöveggel, kiegészítik egymást; részletgazdag, s ajánlom is, hogy böngésszétek az oldalakat az elrejtett, humoros apróságok után! ;)
Donaldson nekem nem tud csalódást okozni - újabb kedvencet avattam! ❤
A könyvet köszönöm a Pagony kiadónak!
0 comments