.png)
Vegyünk egy nagy, lusta medvét meg egy izgága majmot - egy ilyen párossal csupa izgalom az élet!
Bohó és Bariton ráadásul igazi egyéniségek, akik minden helyzetben feltalálják magukat. Tarts velük egy ágas-bokros kertbe vagy egy forgalmas nagyvárosba, és nevess te is nagyokat elképesztő kalandjaikon!
Kertész Erzsi legújabb, imádni való figurái Baranyai (b) András zseniális illusztrációin kelnek (szinte szó szerint!) életre.
 |
| "- ...Mi, majmok szabad lények vagyunk. (...) - Nem lehet, hogy legközelebb egyszerűen festesz egy svédasztalt, nagyváros nélkül? - Lusta Mackó! (...)" ~ "- Nem adhatod fel a cél előtt. Már csak kétszáz emelet!" |
Kertész Erzsi, vadonatúj mesekönyvével rabolja el olvasói szívét, annak könyvheti megjelenése óta. A Bohó és Bariton egy komoly medve és egy örökmozgó művészmajom őrült kalandjait meséli el, melynek már most olyan pozitív visszhangja van, ami bizony folytatásért kiált! ;)
A varázslatos mesekönyv két történetet rejt magában, melyekben megismerkedhetünk főhőseinkkel, s megtudhatjuk, hogy szereplőink a Bohó által festett képekbe kerülve élnek át nem mindennapi kalandokat.
BOHÓ ÉS BARITON A VESZÉLYES KERTBEN
Az első történet egy igazán hangulatos kertbe repíti a két barátot, ahol egy aprócska házikó áll, míg az ijedelemre a bokorban rejtező valami szolgáltatja az okot.
Mivel a helyszín pontos mása a majmocska által festett tájképnek, Bohó akár tudhatná is, mit festett a saját képére, emlékek hiányában azonban marad a majré és a menekülés... ^^
BOHÓ ÉS BARITON A NAGYVÁROSBAN
A második történet egy merőben más típusú helyszínre viszi az olvasóját - főhőseivel együtt...
A természet helyett Bohó és Bariton most egy nagyváros, egy csúnya betondzsungel kellős közepén találják magukat, és hogy hogy nem, épp ebben a városban él Bohó bácsikája, Alfonz is, egy kétszázadik emeleti lakásban...
Bohó és Bariton kalandjai viccesek, fergetegesek, s a mai gyerekekre szabva ingerben gazdagok.
A cselekmény dinamikus, a jelenetek pillanatok alatt váltakoznak, már-már mondhatni túl sok inger is éri az olvasót a befogadás közben. Nem történhet ez azonban máshogy, ha Bohó, a majom egy igazi örökmozgó, míg Bariton, az átlagos macikhoz hasonlóan lassabb, komótosabb természet.
A festett képekbe való varázslatos belekerülés kétféle módon is értelmezhető, a realisták gondolhatják, hogy mindezek a történések csupán a szereplők fantáziájában történnek, teljesen a valóságnak megélve azokat (ami igazán szárnyaló fantáziára vall), míg az örök álmodozók elhihetik, hogy ilyen tényleg megtörténhet.
Kertész Erzsi meséit és karaktereit Baranyai (b) András keltette éltre, akinek a pazar látványvilág köszönhető. Képeinek köszönhetően a történetek a szemünk előtt peregnek le. Az illusztrátor stílusát én magam mindig is imádtam, így nem meglepő, hogy a képi világ számomra 5*-os és kiemelkedő. ❤
Kedvencem Bohó játékosságának ábrázolása volt.
Főhőseink szerethető karakterek, nem is tudok közülük kedvencet választani. Bohó a bohókosságával, Bariton dörmögő morcosságával nyert meg magának. ❤
Felnőtt olvasóként, aki nem ebben a rohanó világban nőtt fel, talán egy picit túl sok ingert kaptam a nyúlfarknyi mesék hosszához mérten, azonban a mai gyerekek pontosan ezt a rohamléptékű, rengeteg információt, ingert és képet magában foglaló tartalmat részesítik előnyben (bár remélem ennyire kiskorban még nem), így ezt semmiképp nem rónám fel hibaként, ám a lassabb gyerekkönyvekhez szokott olvasó számára élesebb lehet majd a kontraszt, ezt mindenképp érdemesnek tartom megemlíteni.
Egyetlen hibát rónék fel az alkotópárosnak és a szerkesztőnek, de az szarvashiba: hogy nem vette észre senki az ordító hibát (bakit) rögtön a legelső oldalpáron, ahol a szöveg és a kép nem stimmel, s másodszor is megismétlődik később...
Bariton a szövegben HORGOL, az illusztráción KÖT! Horgolni egy tűvel, kötni kettővel kell! Azt elhiszem, hogy András férfiként nem ismer(het)i a különbséget, a férjem is folyamatosan keveri, mikor horgolok, de a nők? o.O
Kérem szépen! Ekkora malőrt! ^^
Perszer ne vegyétek annyira a szívetekre, az eltúlzott felháborodásomat viccesnek szántam, de kinyitva a könyvet rögtön szemet szúrt és a horgoló lelkem felsikoltott! ^^
A humoros bakit féretéve a Bohó és Bariton egy öteletes, szerethető kötet, ami megérdemelné a folytatást, s külön kiemelném még egy érdekes jellegzetességét, mégpedig azt, hogy Bohó festményeit és magukat a történeteket valódi alkotások ihlették.
Az eredeti festmények a kötet végén láthatók!
Örökmozgó, állatszereplők iránt rajongó, humort kedvelő kicsiknek és nagyoknak egyaránt ajánlom a könyvet! :3
A könyvet köszönöm a Pagony kiadónak!
