A kötet igazi tavaszi meséskönyv, melyben szó esik a tavaszi szünetről, a természet újjáéledéséről, a magok elültetéséről, kertészkedésről, s még egy új szereplő is bemutatkozik! A mesefilmszerűen megelevenedő képeken pedig még a földönkívüliek is látogatást tesznek főhőseink birtokán...

Pipi, miután megérkezik, azonnal munkához is lát a kertben, ahol Gáborka szülei külön részt kerítettek el a két gyermek számára. Miközben a gyerekek többek között kukoricát, krumplit, babot ültetnek, aközben természetesen Liba is felrázza a szunyókáló Malacot, aki azonnal magához tér, amint meghallja, hogy minden elültetett tövön két kukorica nő!!! Hat szem elültetett kukoricából pedig ugyebár tizenkét cső lesz majd... 

A kötetben található második mese az Állati Híradó címet viseli, amivel az írónő egy valóban hiányzó részletet foltozott be. Ilyen még csakugyan nem történt a tanyán...

Történetünk kezdetén már tikkasztó a nyár - az ufók is megérkeznek nyári vakációjukra... -, s Libának nyoma vész!!! Malac az ablakon befelé kukkolás közben lel rá barátjára, aki a híradót követi teljes figyelemmel, majd közli, igazán elkélne egy híradó az állatok számára is... Hisz annyi minden történik a tanyán!

Sünit majdnem elütötték, Cica testvére lekölykedzett - ezt meg kell osztani az állatokkal! 

A kötet a legjobb időben jelent meg - a tavaszi kertészkedés megkezdésének idejére. Az első mese tökéletesen alkalmas arra, hogy felkeltse az ovis célközönség figyelmét a magok, a föld, a kertészkedés iránt, s esetlegesen ki is próbálják a szüleikkel mindazt, ami megelevenedik a lapokon. 

Személyes kedvencem a kukoricák leültetése volt a székekre és kispadra, természetesen a Pipitől hallott megfelelő távolságra egymástól, de nagyon tetszett az is, hogy az írónő mélyebben belement a kertészkedés "szakszavaiba" és nem csak szórakoztatott, de tanított is ez által. 

Az első mese illusztrációs háttértörténetében apró manókkal/törpékkel találkozhatunk, akik mintegy végig visznek minket a történelmen - láthatunk görög oszlopokat (dór, ión, korinthoszi) faragó; kalózhajót vezető; az indiánok és a telepeseket harcát megelevenítő, majd számítógépes játékokat játszó aprónépeket - igazán megéri figyelni a részletekre!!!

Az Állati Híradó még megnyerőbb és őrültebb, mint az első történet, természetesen a szó legjobb értelmében véve! Már a mese elején megérkeznek az ufók, akiknek ténykedését természetesen hőseink nem, csupán mi, olvasók látjuk.

Ahogy pedig az lenni szokott, ha Liba valamit a fejébe vesz, nincs apelláta, az bizony meg fog valósulni... Így történik, hogy a tanyán rendszeresítik a híradót, ahol a tények bemondása mellett - a kukoricamikrofon külön kiemelendő elsőrangú ötletként -, hőseink vitaműsorokat is tartanak. 

Hajba László "műsorvezető Liba" ábrázolása fantasztikusan zseniális, de nem mennék el szó nélkül a gilisztát zölddé változtató ufó vagy a tojást elrabló földönkívüli és az őket üldöző tyúkok jelenetek mellett sem...