.png)
böszörményigyula
értékelés
gyermekkönyv
káposztásjudit
mesevilág
mórakiadó
recenzió
Böszörményi Gyula: Emberke színe - Értékelés
Böszörményi Gyula Emberke színe c. nyúlfarknyi, ámde annál tanulságosabb meséje a Móra kiadó gondozásában látott újra napvilágot.
A kötetet Káposztás Judit elképesztően varázslatos illusztrációi díszítik, aki méltó módon keltette életre Gyula bátyó gyönyörű eredettörténetét.
Gyula bátyó meséje az emberiség születéséről mesél. Tulajdonképpen egy úgynevezett "eredetmese", melyben arról olvashatunk, miként teremtettek meg az emberek.
"- Csak az rágja a szívem, hogy vajon ők mit szólnak majd
egymáshoz, ha összetalálkoznak odalenn, a földön?"
Az író képzeletében az embereket Ég Atyácska teremti és felesége, Hold Anyó segítségével önti kész formába. Az első megteremtett ember sok mindenre képes, ám túlságosan is fakó...
Ég Atyácska - felesége kreativitásával és éleslátásával együtt - ébred rá arra, hogy ha mindenki fehér, az bizony túl unalmas...
De mit lehet tenni annak érdekében, hogy az emberek ne legyenek egyformák???
Az Emberke színe egy varázsos, érzékeny, páratlan fantáziával megteremtett történet, melynek nem titkolt célja a rasszizmus elleni felszólalás. Remek nyelvi bravúrral papírra vetett mese, mely a szívünk legmélyét veszi célba, érzékenyít, elgondolkodtat, s a jóságra való törekvés mellett el is szomorít, hisz a történet olvasása közben akarva-akaratlan is lepereg előttünk a világtörténelem...
Böszörményi Gyula munkássága számos gyöngyszemet rejt. Számomra az Emberke színe az egyik ilyen igazgyöngy, ami mélyen megérintett. Látni Ég Atyácska és Hold Anyó erőfeszítéseit, hatalmas szívüket, reményüket, melyet mind-mind beletápláltak az első emberekbe keserédes, hisz tudjuk, miként ölték - és ölik - halomszámra fizikailag és átvitt értelemben is az emberek egymást... A bőrszín még ma, a 21. században is egy sarkalatos pont, s bár manapság már mindent is bevetnek a rasszizmus eltörlése érdekében, sajnos a túlkapások és téves elképzelések miatt egyelőre esélye sincs a békének és nyugalomnak...
Az emberek megteremtése Böszörményi képzeletében egy összehangolt, mély koncentrációt igénylő folyamat, melyben Ég Atya adja az "alapformát", s vele együtt a naivitást, Hold Anyó pedig a kreativitást és az anyai aggodalmat...
Hold Anyó jövőbe látó képességei miatt tudja, hogy az emberek egymás ellen fordulnak majd, ám Ég Atyácskának határtalan bizalma van teremtményei felé. A teremtő erő így lesz egyszeriben gyermekien ártatlan és határtalanul jóhiszemű.
Az értékelésem elején kiemelt idézet a történet nagy kérdése, melyre a felnőtt olvasó már tudja a választ... A mese legerősebb, legsokatmondóbb sorai pedig a következők:
"Egymás mellé tették az öt emberkét. Bizony maguk is elámultak, hogy mindegyik mennyire más, és milyen nagyon szép lett.
Az első emberke bőre halovány rózsaszín volt, amin itt-ott átderengtek a kék erek, s ettől légiessé, könnyeddé vált.
A második emberke bőre barna lett, mint a bölcs fák öreg kérge, s ettől ő maga is nemesnek, ősinek tűnt.
A harmadik emberke bőre sárgás árnyalatot kapott, mely a felkelő Nap első, örömtől ragyogó sugarait idézte, s ettől ő maga is reménnyel teltnek tetszett.
A negyedik emberke bőre ébenfekete lett, a szemei úgy ragyogtak, mint az éjszakai égbolt legfényesebb csillagai, s ettől ő maga is fenségessé vált.
Az ötödik ember bőre bronzvörös lett, mint a lenyugvó Nap utolsó, csendes búcsút küldő sugarai, s ettől ő maga is sokat látottnak, mérhetetlen tudásúnak tűnt.
- Gyönyörűek! - kiáltotta Ég Atyácska. Megtartjuk mind az öt emberkét, s a világ különböző szegleteibe plántáljuk őket, hogy vigyázzák és szépítsék azt."
S íme, megteremtetett az ember. Az ember, aki egyszer rég egymás ellen fordult, s hiába volt meg minden jó szándék, a romlottság elpusztította azt...
Az Emberke színe remek érzékenyítő mese, melynek segítségével nagyon jó beszélgetés indítható a gyermekek körében a bőrszínről, a rasszizmusról. Remek eredettörténet is, hisz szakít a kereszténységben megismert történettel, így színesíti azt a legendákkal, mondákkal, mesékkel, történetekkel teli világokat, hitrendszereket, mitológiákat, melyek mindegyike máshogy meséli el a teremtést. Ez a mitológiák szerelmesei számára még vonzóbbá és egyedülállóbbá teszi a kötetet, míg azonban az elvakult hívők és a bibliai teremtéstörténetet egyedüliként elfogadók számára a forgatása nem ajánlott!
Végül pedig szeretném újra kiemelni a mesés illusztrációkat, amiket Káposztás Judit varázsolt nekünk - ezzel a látványvilággal csodásan megelevenedik a történet! Kép és szöveg válik eggyé, melyeknek együttesen sikerült igazán maradandót alkotnia!
Egyetlen - számomra - furcsaságot jegyeznék még meg, mégpedig a szobabicikli említését és a modern világra tett egyéb jelzéseket (szöveg és kép), melyek egyáltalán nem illettek egy teremtéstörténetbe, s hiába Hold Anyó enyhe jövőbe látása, nem igazán értettem a modern világ jelenlétét, ha egyszer az emberek még csak most teremtődnek meg...
Szívből ajánlom a kötetet Gyula bátyó munkásságért rajongóknak, a meséket kedvelőknek és mindenkinek, aki szeretne egy igazán szeplőtlen történetet olvasni az emberek megszületéséről és a rasszizmus ellen folytatott küzdelem fontosságáról!
A könyvet köszönöm a Móra kiadónak!
Értékelés: 5/5 bőrszín
Kedvenc kötet
Idézetek
"- Legfőbb ellenségünk az unalom!"
"Egymás mellé tették az öt emberkét. Bizony maguk is elámultak, hogy mindegyik mennyire más, és milyen nagyon szép lett.
Az első emberke bőre halovány rózsaszín volt, amin itt-ott átderengtek a kék erek, s ettől légiessé, könnyeddé vált.
A második emberke bőre barna lett, mint a bölcs fák öreg kérge, s ettől ő maga is nemesnek, ősinek tűnt.
A harmadik emberke bőre sárgás árnyalatot kapott, mely a felkelő Nap első, örömtől ragyogó sugarait idézte, s ettől ő maga is reménnyel teltnek tetszett.
A negyedik emberke bőre ébenfekete lett, a szemei úgy ragyogtak, mint az éjszakai égbolt legfényesebb csillagai, s ettől ő maga is fenségessé vált.
Az ötödik ember bőre bronzvörös lett, mint a lenyugvó Nap utolsó, csendes búcsút küldő sugarai, s ettől ő maga is sokat látottnak, mérhetetlen tudásúnak tűnt.
- Gyönyörűek! - kiáltotta Ég Atyácska. Megtartjuk mind az öt emberkét, s a világ különböző szegleteibe plántáljuk őket, hogy vigyázzák és szépítsék azt."
"- Csak az rágja a szívem, hogy vajon ők mit szólnak majd egymáshoz, ha összetalálkoznak odalenn, a földön?
- Ugyan mit szólhatnának? - csodálkozott Ég Atyácska. - A rózsaszín tisztelni fogja a rézbőrűt, hisz látszik rajta, mily mérhetetlen a tudása. Az ébenfekete testvérként fogadja majd a barnát, mert alig különböznek egymástól. A sárga meg...
- Félek, apó, nagyon félek, hogy nem így lesz - vágott férje szavába Hold Anyó, aki bizony birtokolt magában egy szemernyi képességet a jövőbe látásra. - Én úgy sejtem, a rózsaszín bántani fogja a rézbőrűt, a rézbőrű az ébenfeketét, az ébenfekete a barnát, a barna a sárgát, a sárga meg a rózsaszínűt, mert mind azt hiszi majd magáról, hogy ő a mi kedvencünk.
- Akkor majd megmutatjuk neki villámmal, földrengéssel, nyakába zúdított lávával, háztetőt tépő viharokkal, hogy téved! - mennydörögte Ég Atyácska..."
0 comments