A Szelíderdő - ha minden igaz és remélhetőleg - könyvsorozat első kötetét a Manó Könyvek kiadó egyik legújabb szerzője Komjáthy Zsuzsi írta. 

Történetünk színhelye Empácia, a Szelíderdő közepén álló kisváros. Lakói békés állatok, akik ősszel gesztenyefesztivált, télen pedig karácsonyi vásárt rendeznek. A kisvárosra álmos, ködös tavaszi nap virrad, s reggel bizony még senki sem sejti, hogy az élet örökre megváltozik náluk...

Főhősünk, Tapsi Ropi épp késésben van az iskolából és lélekszakadva rohan, hogy beérjen az utolsó csengetés előtt. A fiú természetesen elkésik, de legjobb barátja, Őze Lulu türelmetlenül várja őt és sikerül is felvidítania - legalábbis reggel...

A gyerekek az iskolában nyelvtörőket tanulnak, amit mindenkinek el kell ismételnie. Ám amikor Ropi következik, a fiúnak beleakad a nyelve a versikébe, dadogni kezd, s így az egész osztály előtt nevetségessé válik. A kínos szituációt fokozza, mikor a helyi pletykarovat újságírójának lánya, Hiúz Dzsina fennhangon ki is gúnyolja szegényt...

A tízórai szünetet a lurkók békésen próbálják eltölteni az iskolaudvaron mindaddig, míg Dzsina ismét meg nem szégyeníti Ropit, aki a tiltott Vaderdőig rohan, ahol vérszomjas fenevadak élnek...

Ropi saját lelki harcán túl párhuzamosan fut a fiú nagymamájának és a városka színházának szála is, ahol a rettenetes Dzsina anyja, Hiúz Adél épp arra készül, hogy tönkretegye a színházat megmenthető esti előadást, amiből ő világraszóló cikket írhatna a lapban...

Komjáthy Zsuzsi első mesekönyve pazar, a történet folytatásért kiált! Az írónő gyönyörűen fogalmaz, stílusa olvasmányos, nem túlbonyolított, szavainak ereje van. 

Hogy ti is lássátok, milyen szép megfogalmazásoknak lehettek részesei, ha kézbe veszitek a kötetet, álljon itt az egyik személyes kedvencem: "Ropi lapulevélfüle elvörösödött, fekete gombszeme csillogó víztükörré változott.". 

Mennyivel szebb leírása ez annak, hogy a fiú a sírás határán áll, ugye?!

A mese szép nyelvezettel megírt; a beszélő nevek már azelőtt érzéseket indítanak el az olvasóban, mielőtt bármilyen igazi információ birtokába jutnánk a helyszínről és a szereplőkről, kiknek jellemző tulajdonságaira is azonnal fény derül. Az írónő az érzelmeket kifogástalanul mutatja be, a szereplőkkel és élethelyzetekkel könnyű azonosulni. Egy, a mindennapi életünkről szóló történet ez, melynek különlegessége, hogy állati szereplőkön keresztül próbál meg segíteni annak, akinek szüksége van rá.

A feszültség, a történetben megjelenő érzelmi és fizikai viharok az utolsó oldalakra feloldódnak, s mese révén minden szépen megoldódik, de addig a pillanatig bizony rögös út vezet el, s ez a nem mindegy! A gyerekeknek látniuk kell, hogy az élet nem fenékig tejfel, nem mindig rózsás, de van megoldás. Az érzelmeinket megfelelő mód kell tudnunk kezelni, s még ha az apró célközönségnek ez eleinte nem is megy, itt egy ideális történet, remek szereplőkkel, amiből tanulhat, akikről példát vehet.

Nem szépítek. A mese több ponton szívszorító. A szóbeli bántalmazást átélt Ropi nyuszi karakterét azoknál jobban senki nem érezheti át, aki maga is bántalmazást élt meg az iskolában - ahogy én is... 

A ma bántalmazott gyerekeknek erőt adhat a karakter, láthatják, hogy nincsenek egyedül, s tanulhatnak tőle, miként küzdjék le félénkségüket, s nézzenek szembe az őket elnyomókkal.

Másik főhősünk Titi, az utolsó vaderdei dinó, akit a szülei egy napon magára hagytak... Ő a magányt, az egyedüllétet testesíti meg egy személyben. A várakozást, a reménykedést, s a soha meg nem szűnő hitet, de eljön az a pont, mikor ő maga is összeomlik. A két gyereknek szüksége van egymásra, egy igaz barátra, aki átsegíti az élet viharain. A két szereplő sorsa összefonódik és kölcsönösen megmentik egymást.

Az ő száluk mellett érdekes látni a színház ellen folyó egyszemélyes hadjáratot is, ami az önzőséget állítja szembe az odaadással. Egy picit sajnálom, hogy a történet végén Hiúz Adél nem nyeri el méltó büntetését - csak remélni tudom, hogy az esetleges folytatásban láthatjuk majd, hogy nem ússza meg szárazon tettét. Ami egyébként nagyon is valós, ugyanis sok rossz ember lép tovább büntetlenül és ússza meg az igazságszolgáltatást, ami a becsületes emberek igazságérzetét mélyen bántja. Többek között ezért IS remek ennek a mesének a világábrázolása.

A mese nem kevés humort és mókás jelenetet is tartalmaz, aminek szerepe feloldani a torokszorítóbb pillanatokat, feszültebb jeleneteket, így a történet nem válik nyomasztóvá. Szórakoztató, kalandos és példaértékű lesz egyben, s bár megjelennek benne a fentebb felsoroltabb témák - amikről olykor-olykor nehéz beszélni, de igenis kell -, nem borul ránk olvasás közben a sötét árny, a kikapcsolódás pedig garantált!

Az olvasás kezdetén lepődtem meg picit, mert első ránézésre Ropi karakterére - akinek a neme a fülszövegben nem derül ki, ám a második oldalon megtudjuk róla, hogy fiú - azt hittem, hogy lány, kimondottan örültem viszont, mikor kiderült, hogy két fiú főhőssel lesz dolgom, picit besokalltam már a lányszereplőktől minden kortárs mesében. ^^