Az egyik legjobb történet, amit valaha olvastam ’56-ról! Bár a célközönség pontos életkora szerintem nem egészen világos, hiszen a szöveg könnyen olvasható, viszonylag egyszerű és szépen sorban haladunk előre a történelem viharában, mégis olyan mély, ami feltétlenül megbeszélést kíván a szülővel, vagy épp a tanárral. Vagy akár egy közös olvasást és feldolgozást is el tudok képzelni belőle. Picit nagyobbaknak, akik pedig már az iskolában tanulják a történelmét, már lehetséges, hogy kevés. Én azonban úgy vélem, hogy felnőtt fejjel is rendkívül élvezetes olvasmány, ezért bátran ajánlom a forgatását! A kényesebb részletek megbeszélése pedig mindenképp javallott!

Orsi számomra rendkívül szimpatikus gyermek főhős volt, akinek naiv és „tudatlan” gyermeki szemén keresztül láthatjuk az eseményeket, melyekbe itt-ott egész „durva dolgokat” is sikerült beleszőnie az írónak (a békésen vásárolgató lakosság közé leadott lövés, vagy épp a tankkal való szembenézés a sötétségben mind-mind torokszorító és brutális pillanat), ám kétségtelen, hogy a háborúról és a hátteréről ezen dolgok nélkül beszélni lehetetlen. A történetben helyet kapott némi misztikum is, mely Orsi gyermeki lényéből fakad, aki még képtelen megérteni, miért lőnek rájuk, miért harcolnak a felnőttek és miért fél mindenki. Ám ha egy picit is elgondolkodunk ezeken a részeken, talán arra is rájövünk, hogy nem is biztos, hogy ez olyannyira természetfeletti, mintsem egyfajta magyarázat a pokolra, melyet valahogy a legkisebbeknek is fel kell dolgoznia.

Én magam csupán nagypapám elmeséléseiből tudok kézzel fogható és megtörtént ’56-os eseményekről, amik vidéken zajlottak és papómmal, valamint a családjával történtek meg. Az orosz katonák bevonulása, az ablak alatt való bujkálás és rettegés magam elé képzelt képe élénken él bennem a mesélés óta, amibe nagypapám képes volt némi humort is belecsempészni, hogy oldja a hallottakat.