A Vigaszkönyv /Mesék és versek a megnyugtatásról/ c. antológia a Manó Könyvek gondozásában látott napvilágot. A kötet mintegy előzményei, a Tesókönyv és az Ölelőskönyv után most a komorabb, borúsabb hangvételű, sokszor szomorú, lehangoló és szívbe markoló meséken a hangsúly, amik mégis arra hivatottak, hogy segítsenek a gyerekeknek feldolgozni egy-egy olyan komolyabb érzést/témát, amivel most találkoznak először, vagy épp nem tudják, mit is kellene kezdeniük azzal a furcsa érzéssel, amit éreznek ott legbelül...

Mint ahogy a bevezetőmben már említettem, több történet is felemel, megmosolyogtat és jóleső érzést vált ki, de van, ami felnőttként is a szívedbe mar, s sebet ejt...

A Vigaszkönyv maximális csillagot érdemel, annak ellenére, hogy mint minden antológia, vegyes minőségű írásokat tartalmaz. Ám ezt jelen esetben inkább úgy mondanám, hogy mindenki eldönti majd, mi fér bele neki, s mi nem. Én magam biztos, hogy nem olvasnék fel minden történetet a célközönségnek, de ez annyira erősen egyéni ízlés és lelki világ kérdése, hogy ezen kár is volna vitatkozni. Mindemellett pedig úgy érzem, hogy ez az antológia is képes volt megugrani a szintet, s nem is igazán tartalmaz gyengébb írást, maximum olyat, ami valami miatt nem talált meg magának. 

Maximális csillag, egy-egy a téma súlyosságát/fontosságát tekintve is, noha megfordult a fejemben, miként is értékeljek egy ennyire szívet markoló érzéseket egybegyűjtött kötetet, ami kétségtelenül rendkívül erős, hatásos, s elgondolkodtató - s mégis: lehet maximális csillagra értékelni valamit, vagy ha úgy jobban tetszik, az érzést/érzéseket, ami(k) nem egyszer a mélybe taszítanak és felnőttként is meg kell küzdenünk velük, nemhogy gyermekként, aki még semmit nem tud ezekről?

Izgalmas, összetett kérdés, ám filozofálgatásba most nem mennék bele! ^^ Maradjunk annyiban, hogy ezekről a témákról is beszélni kell... a negatív érzésekről, a minket feszítő rossz dolgokról és történtekről úgyszintén, már az egészen picikkel is. 

A történetek közül az én szívemet rögtön elrabolta Erdős Virág panaszkodós vigasztalós c. verse, ami rendkívül erős kezdés a kötetben. A hatást csak fokozta a Hartl Bernadett által megteremtett képi világ, ami Rippl Renáta munkái mellett végigkíséri az egész kötetet, s már most ki kell emelnem, hogy új kedvenc illusztrátort avattam Bernadett személyében, aki egészen elvarázsolt a munkáival! (Rókákkal amúgy is le lehet venni a lábamról egy szempillantás alatt... ^^)

Formabontó tálalás, kék és piros szín okozta vizuális erősítés, ritmikusság, játékosság, mindezek mellett erős, mély tartalom. ❤

Hatalmas kedvencem Farkas Nóri, aki jelen esetben jól földhöz vágott a meséjével... A Van, ami soha nem változik engem egy szempillantás alatt összetört. Brutálisan erős történet, páratlan kivitelben, ahogy azt már Nóritól megszokhattam, s ki kell emelnem, mint a kötet egyik legmeghatározóbb, legerősebb tagját, s el kell ismernem elemi erejét. Ennek ellenére fogalmam sincs, mikor merem majd újra elolvasni a mesét, ami egy felbomlott családról szól, ahol az apuka már nem él a kislánnyal és az anyukával, s a kislányban olyan érzések fogalmazódnak meg, amiket csak az anyukája tud megmagyarázni, s a félelmeit eloszlatni. Olvassátok el, s főleg, ha ilyen helyzetben vagytok, ne féljetek ehhez a meséhez nyúlni! Biztosan segít majd!

További kedvenceim közül elsőként Kertész Edina Muki c. "elengedés meséje" következzen, ami a világ második legokosabb papagájáról szól, aki egyszer kirepül kalitkájából, felfedezi a világot, s nem tér vissza "börtönébe"... Apró gazdija egy ideig még hallja a hangját, ám kénytelen elengedni a madarat, ami szabadságra született. 

A sort Mechler Anna Egéritatójával folytatnám, amiben összetörik egy váza... A "nyugtatós mesében" az írónő apró baleseteken keresztül, játékosan és tündérien mutatja be, hogy ez bizony előfordul, nincs semmi baj, nem kell sírni. Bárkivel, bármikor előfordulhat, hogy ügyetlenkedik és eltörik valamit, mivel azonban ez nem direkt rontás-bontás, nem kell annyira megijedni a felnőttek haragjától és a dorgálástól, ami az esetek 90%-ban valószínűleg nem is következik be...

S végezetül kiemelném még Finy Petra Tigris ma nem ugrál c. meséjét is, aki egy eleven, életvidám és csintalan fiút mutat be nekünk, az óvoda bohócát, a mindenkori humorfelelőst, aki néha társai kedélyét is felborzolja, ám egy nap hirtelen megváltozik, érthetetlen módon csendes és visszahúzódó lesz, s aki életében először társai figyelmére, szeretetére, s legfőképp vigasztalásra szorul. Nagyon szép, aranyos mese, csodálatos mondanivalóval.

Személyes kedvenceimen túl azonban mindegyik mesében felleltem valami szívemnek kedveset. Balázsy Panna meséjében a kreativitást, mikor a szülők a nagyiékra hagyják a kislányt, míg elutaznak, s a nagyszülők minden napra kitalálnak valami programot, amit aztán az ujjacskákon tartanak számon, azokat segítségül hívva a visszaszámláláshoz, ami a nagy viszontlátásig még hátra van. Kiss Judit Ágnes meséjében a szívet melengető mondanivalót és tálalást emelném ki, amit akár "sírásbiztató mesének" is nevezhetnék, hisz néha nagyon jót tesz, ha kisírjuk magunkból a fájdalmainkat.

Tóth Krisztina meséje egy elpusztult hörcsögről és a gyászfeldolgozásról szól, míg Kádár Annamária folytatja a már Ölelőskönyvben megismert Levendula királylány történetét, aki immár Levendula királyné, s egyben anyuka, kinek édesapja halála letörli arcáról a mosolyt, s csupán gyermekei segítségével talál újra önmagára. Farkasházi Réka vigasztalós meséje is rettentő cuki az apró kislánnyal a főszerepben, aki azt hiszi, magára marad és az édesapját elviszik a rendőrök. Félreértést és kétségbeesést követ a boldog feloldozás. Egressy Zoltán meséjében a megszemélyesített bútorok próbálják jobb kedvre deríteni a mesehőst, akinek éppen olyan napja van, mikor semmi sem jó... 

Morcsányi Júlia meséje a "gyógyszeres mesék" táborát erősíti, mikor be kell vennünk azt a fránya, rosszízű köptetőt, s még egy kedves, ártatlan tett nem várt következménye is bonyolítja a helyzetet, mikor anya nem úgy reagál az első pillanatban, ahogy kellene, s gyermeknek és szülőnek egyaránt meg kell bocsájtania egymásnak.

Színes repertoár, bőséges választék. S ezeket a kedves, szeretetteljes meséket díszíti két tehetséges illusztrátor, gyönyörű képi világot adva ezzel az olvasónak. Hartl Bernadett rókái és állatkái elvarázsoltak, s külön öröm, hogy a Könyvhéten tetkót is kaptam belőle (köszi még egyszer ez úton is Kinga!). Új, nagyon tehetséges magyar illusztrátort köszönthetünk a sorban!