Boribon, a mackó sokak kedvence, s mivel az első kötet eredeti megjelenési éve 1970, kijelenthető, hogy nem csupán a mai gyerekek, de az ezeken a meséken felnövő ma már felnőttek egyik legnagyobb kedvence is, akik továbbadják ezt a szeretetet a csemetéjüknek, ahogy ők kapták azt a szüleiktől.

A Boribon a játszótéren pontosan az, aminek a címe is mondja. Egy nap Boribon és Annipanni a játszótérre megy, ahová Boribon kék színű, pöttöm játékmaciját is magával viszi. :3

Boribon előbb hintázni szeretne, ám nagyon gyorsan kiderül, hogy a kék játékmacinak a hinta túlságosan nagy és veszélyes. Boribon újabb és újabb játékokat szeretne játszani, de valahogy egyik sem biztonságos apró barátjának, ezért hőseink végül a homokozóban kötnek ki, ám hirtelen elered az eső.

Annipanni és Boribon gyorsan hazaszalad, ahol azonban Boribon elkeseredésében váratlanul  pityeregni kezd - a kék játékmackó eltűnt! A nagy sietségben biztosan a homokban maradt... 

Igazság szerint nem igazán találom a szavakat. Mit is mondhatnék a kötetről? A történet aranyos és bájos, az illusztrációk úgyszintén. Az én szívemnek is oly kedves írónő most sem okozott csalódást, s ezekkel a történeteivel újra és újra felszínre hozza a boldog gyermekkoromat, ami az ő könyveinek lapozgatásában és olvasásában gazdag volt. 

Ha ki kellene emelnem egy igazán különleges dolgot, valamit, ami rendkívül tetszik ezekben a kötetekben, akkor a végig teljes színes oldalak sokszínűségét és harmóniáját választanám, ami nem csupán egyedi, de öröm ránézni is, hisz pillanatok alatt jókedvre deríti az embert. Elég belepörgetni a lapokba és máris olyan szivárvány tárul a szemünk elé, ami rögtön képes felváltani ezeknek a borús-esős napoknak a szomorúságát.