Kovács Attila A ​csontváz óra c. meseregénye a Móra kiadó Már tudok olvasni! kiadói sorozatának egyik legújabb darabja. Az ifjú Petrovics Sándor elfeledett kalandjai alcímet viselő kötet reményeim szerint egy lehetséges könyvsorozatot is jelöl, hisz A csontváz óra olyan jól sikerült és ötletes történetet rejt magában, amit érdemes volna folytatni...

Az ifjú Petrovics Sándor - aki Petőfi Sándor néven vált egyik legnagyobb magyar költőnkké - nyolc éves korában kerül a sárszentlőrinci kisgimnázium diákjai közé. Az ifiúr nem csupán jómódú szüleinek hála tűnik ki kortársai közül, de éles eszével, talpraesettségével és bátorságával is.

A csontváz óra, mint ahogy a címe is mutatja, egy egészen különleges órát, illetve annak eltűnését állítja a középpontja. Az eltűnt óra nyomába Sándor és István ered, ám természetesen Petőfi lesz az, aki a nyomozást és az okfejtést vezeti. A szálak felgöngyölítése közben pedig nem csupán Sárszentlőrinc lakóinak alakja elevenedik meg előttünk, de betyárokkal is találkozhatunk, s még maga Rózsa Sándor is tiszteletét teszi a lapokon!

Kovács Attila mesterien szövi a szálakat. Írása nem csupán a célközönségnek, de a felnőttek számára is élvezetes olvasmány, s noha az óra eltűnése és a valódi tettes személye egy felnőttnek könnyen kikövetkeztethető, a sok "vakvágány" érdekes új szálakhoz és kalandtöredékekhez vezet el, amik fenntartják az érdeklődést és még egy kis gyomorszorító érzést is okoznak, hisz nincs is jobb, mint izgulni a történet főhőseiért és a rejtély megoldásáért. 

A meseregény cselekménye az 1830-as években játszódik. Az efféle régi történeteknél számomra mindig igen fontos, mennyire korhű szöveget kapok, amik sokszor túl modernek és nem tükrözik az adott kor szellemiségét. Ebben az esetben Kovács Attila írásmódja bár fiatalos és modern, tiszteleg a régi korok előtt, s nem egy korabeli szót használ és rejt el a szövegben, amik számomra sokkal élvezetesebbé tették az olvasást. Ezeknek a régies szavaknak - melyek közül több már szinte ki is halt az élő nyelvből - a jelentését a célközönség a kötet végi szómagyarázatban olvashatja. Ezek mellett pedig kiemelném a szövegben elrejtett Petőfi verssorokat is, amik mosolyt csaltak az arcomra.

Hadd ne menjek el azonban szó nélkül a vizuális dolgok mellett sem. Először is szeretném kiemelni a kötet remek illusztrációit és azok készítőjét, Oravecz Gergelyt, aki remek hangulatot teremtett ezekkel a régies stílusú képekkel, amik tökéletesen kiegészítik a szöveget, s megjelenítik számunkra a szereplőket és a helyszínt. Szinte peregtek a képsorok ebben a stílusban a szemem előtt olvasás közben, s imádtam elveszni a részletekben, melyeket az egyes illusztrációk magukban rejtenek.

A másik, amit kiemelnék, az az, hogy úgy látom, sajnos a papírhiány és az emelkedő árak sajnos ennél a sorozatnál is megvetették a lábukat, ugyanis a korábban vastagabb papíron megjelenő Már tudok olvasni! könyvsorozat legutolsó három kötete is "minőségbeli romláson" ment át. Sajnos... 

Sajnálatos módon a mostani kötetek rendkívül vékony, áttetsző lapokra lettek nyomtatva, amiknek bár a tapintása számomra egészen különleges, az már korántsem üdvözítő, hogy az illusztrációk és a szöveg átsejlik a lapokon, s így összefolyik a két oldal tartalma. :( Ennek köszönhetően természetesen a kötetek ára még nem szállt el, de természetesen nőtt, ami azért egy pici rossz szájízt hagy maga után.