állatihősök
értékelés
ifjúsági
scolarkiadó
thilo
THiLO: Sólyomszárny (Állati Hősök 1.) - Értékelés
THiLO Állati Hősök c. könyvsorozatának első két kötete 2020 őszén látott napvilágot piciny hazánkban, míg a harmadik és a negyedik kötetet idén, május végén hozta el a rajongók számára a Scolar kiadó. A borítók a figyelmem egyetlen szempillantás alatt felkeltették és a fülszövegek is egy érdekes, izgalmas történetet ígértek. Manapság sajnos nem sok olyan könyv lát napvilágot, ami a régi kalandregényekre hajaz - azaz, ami csak fiúkat szerepeltet, állít a központba és teszi őket első számú, igazi, tökös főhősökké. Mindig is ezek a történetek voltak a kedvenceim és azt kell mondjam, még mindig ezeket élvezem a legjobban. Igazi karizmatikus srácok, akikért izgulni lehet - és sehol egy nő, egy lány a láthatáron, ami csak tönkre tenné a valódi kalandot... ^^
Az első kötet, a Sólyomszárny rendkívül alacsony százalékon áll a Goodreads felületén, s most, olvasást követően bevallom, csak értetlenül pislogni tudok. Mi nem tetszik ebben a kötetben az olvasóknak? A válasz egyébiránt itt rögtön fenn olvasható, nem kell túl mélyre ásni hozzá... Ez egy igazi, régies típusú kalandregény, amit Verne és May írásaihoz tudnék hasonlítani olyan szempontból, hogy mellőzi a női nemet és a fiúkra/férfiakra koncentrál. A mai világban ez a többség számára már nem nyerő. Ellenben számomra maga a mennyország! ❤
"- Van valami izé, szerződés? Nem kell
aláírni valamit?
John megint felnevetett.
- Süket rizsa. Nálunk a becsületszó számít, mint
az igazi férfiaknál szerte a világban."
A történet a maják ősi lakhelyén veszi kezdetét, mikor is Cliff Hanger az élete kockáztatásával megszerzi a maják egy ősi kígyószobrát, ami képes a fiatal harcosokat kivételes, állati képességekkel felruházni. A férfi versenyt fut az idővel és legnagyobb ellenfelével, Mister Yashimoto-val, aki szintén a szoborra pályázik, melynek segítségével egy gonosz ifjakból álló sereget szeretne felállítani, akik természetesen sok-sok rosszat cselekednének vezetőjük parancsának eleget téve...
Bár Cliff megszerzi a szobrot, egy óriási mérgespók megcsípi, s így a szobor egyenesen Yashimoto kezébe kerül, aki a dzsungel közepén hagyja a régészt meghalni...
"Pepe izzad és vacogott egyszerre. Csak nem valami borzalmas
véráldozatot akarnak bemutatni vele? Nem sokat olvasott a majákról,
de arra pontosan emlékezett, hogy rendszeresen áldoztak fel
embereket az isteneik tiszteletére.
John mintha olvasott volna a gondolataiban.
- Ne aggódj - viccelődött. - A szívedet nem vágjuk ki."
Főhősünk, Pepe egy visszahúzódó, magányos srác, aki Barcelonában él. Pepe barátok nélkül tengeti mindennapjait és egy napon egy kietlen romhoz húzza a szíve, mely a tengerre néz. A srác itt találkozik először egy különleges sólyommal, ami, mintha csak rá várt volna... Mikor Pepe megérinti az állatot, a látása hirtelen kiélesedik és az addig a messzi távolban, apró pöttyökként látott hajók fedélzetén mozgó embereket is kristálytisztán látni kezdi. Pepe annak rendje és módja szerint megijed, ám a különös "látomás" elmúlását követően, kíváncsiságtól hajtva visszamegy a romokhoz, ahol újra találkozik a sólyommal. Egy újabb kontaktust követően a fiú észrevesz egy habokból kiemelkedő ráját, aki a köveken fiúvá változik...
Pepe azt hiszi, megőrült, vagy talán a képzelete játszik vele komisz tréfát, ám a fiú nem is lehetne valóságosabb... John, a vörös hajú ausztrál srác felismeri Pepében az utolsó Állati Hőst, akit a sólyom már régóta keres... Pepe hitetlenkedéssel fogadja John meséjét a majákról, a kígyószoborról és Cliff Hangerről, akinek az életét végül bennszülöttek mentették meg, miután Yashimoto magára hagyta a dzsungel közepén...
Pepe Hórusznak nevezi el a sólymot, kinek az oldalán kész az Állati Hősök sorába lépni, ezért John segítségével elmegy Cliff titkos főhadiszállására, ahol átesik a maják ősi szertartásán és Sólyomszárnnyá változik...
Az egyesülést követően Pepe máris a harc kellős közepén találja magát, ugyanis Yashimoto "serege", a Bestiális Csávók elragadták az Állati Hősök egy tagját, Mojót.
Cliff Japánba viszi a két fiút, hogy felvegyék a csapat elsőnek megtalált tagját, Aikót és az újonnan összeállt csapat elindul Mojo kiszabadítására.
Vajon Pepe képes lesz legyőzni a félelmeit és felvenni a harcot a Bestiális Csávókkal?
"Minden, amit az ember teremtett, pusztulásra volt
ítélve. Csak az állatok maradtak meg mindörökké."
"Senki se túl kicsi ahhoz, hogy ne tehetne valamit. Aki
eltöltött már egyetlen éjszakát egy szúnyoggal a
szobájában, az érti, mire gondolok."
THiLO kötete egy szépen felépített, minden részletet aprólékosan kidolgozó, izgalmas kalandregény, mely visszarepített a gyermekkoromba. Ha eltekintek a modern technika vívmányaitól, valóban egy ízig-vérig "régies" kalandregényhez tudnám hasonlítani a Sólyomszárnyat, ami remek indító kötete egy kalandsorozatnak.
Mint ahogy a bevezetőmben már említettem, manapság nem születik túl sok fiúknak szóló kalandregény, de elenyésző ilyen történet is jelenik meg magyar nyelven, így a kínálat eléggé gyérnek mondható... Valahogy a világ sajnos elment abba az irányba, hogy a lányoknak nincs szüksége hősökre és lovagokra, a hercegkisasszonyt nem mentheti meg a herceg és a fiúk mellé mindenképpen kell egy lány... No kérem szépen ez nem igaz! Ahogy élnek még a világban a szőke hercegről ábrándozó, megmentésre váró hercegkisasszonyok, úgy élnek a lányokkal mit sem törődő, a barátaik és bajtársaik társaságát kedvelő kalandor srácok is, akiket az életre szóló kaland ígérete csábít...
"- ...Egy csapat vagyunk, nem pedig négy
magányos harcos gyülekezete."
A Sólyomszárny - és ezzel együtt az Állati Hősök - erőssége az erős és egyedi karakterekben rejlik. Manapság, mikor már majdnem minden víz lefolyt a Dunán, nehéz újat alkotni, egyedinek lenni és olyan történetet elmesélni, amit még senki sem mondott el. Egyedi karaktereket a tehetséges írók azonban képesek teremteni és ezek a hősök lesznek azok, akik kiemelik a történetet a többi sablonos mese közül...
THilO őrületes karaktereket alkotott, akik közül minden srác megtalálhatja azt, akivel azonosulni tud, de minden "fiúszerepős-kalandregényt" kedvelő lány is megtalálhatja a maga "szőke hercegét"...
A Scolar kiadónak pedig hatalmas piros pont jár, amiért nem magyarosította és nem írta át az eredeti neveket és nem lett egy Sanyink és egy minden falevélről lógó Petink a Pepéből vagy éppen a Mojoból... Hálás köszönetem ezért!
"- Mi van, betojtál? Semmi gáz. Én is így voltam vele. De
ha az életben el akarunk érni valamit, akkor le kell győzni
a félelmeinket, nem igaz? Szembe kell nézni velük!"
A történet a jó és a rossz örök harcáról szól, de megjelenik benne a természet és az állatok szeretete és védelme is. THiLO gyönyörűen ötvözte a régi korok szépségét és a már kihalt, de megőrizendő kultúrák hagyományait a modern világgal, a mai humorral és technikával, így szépen megfér egymás mellett a régi és az új korok szelleme. ❤ Azt hiszem nem is kívánhatnék ennél többet...
Hőseink szeretik a természetet, csodálattal és áhítattal adóznak a régi, letűnt koroknak és az onnan származó tárgyaknak, de mindemellett a modern technika vívmányait is élvezik mind a hétköznapi életük, mind pedig az ellenféllel vívott csatáik során. Tökéletes egyensúlyban élnek, melyet különleges állataiknak is köszönhetnek.
Noha az első kötet mondhatni első számú főhőse a címadó Pepe, az én kedvenc karakterem mégis John, a "rájafiú" lett, aki teljesen levett a lábamról gondolkodásmódjával és bátorságával. ❤ Úgy vélem nem csupán ő, de társai is követendő példa lehet, akikből az ifjú olvasók meríthetnek és akiktől rengeteget tanulhatnak...
Egyetlen dolog szúrt szemet a történetben, melyre az illusztrátor, Jan Birck gyönyörű képei is ráerősítettek... THiLO szemében a jó tényleg jó, minden gonoszságtól és csúfságtól mentes, míg a gonosz maga a megtestesült gonosz, melyből eredően ellenfeleink, a Bestiális Csávók bár egykorúak főhőseinkkel, mégis zord külsejűek, csúnyák, ellenszenvesek és visszataszítóak. Egyikük sem egy jóképű, karizmatikus negatív hős - nem... Mindegyikük csúnya és mondhatni velejéig romlott, akik éles ellentétben állnak a valódi jóságot és fényt a szívükben és a külsejükben is megtestesítő főhőseinkkel. Azt hiszem, ezt nem lett volna szabad ennyire élesen elhatárolni egymástól, hisz a legnagyobb gonosz is lehet angyali szépségű, míg a legtorzabb embernek is lehet a lelke a leggyönyörűbb...
A kötetet Jan Birck lenyűgöző illusztrációi díszítik, amik tökéletesen kiegészítik a szöveget és megelevenítik a szemünk előtt a történetet. :3
A Sólyomszárny - és az Állati Hősök - az idei évem egyik kedvenc olvasmánya lett, melyet szívből ajánlok minden kalandregény-falónak én pedig megyek és lassan bele is vetem magam a folytatásba, amik itt sorakoznak a polcomon! ❤
Kisokos
az Állati Hősök
Pepe - Hórusz, a sólyom - Barcelona
John - Wesley, a rája - Ausztrália
Aikó - Nelson, a gekkó - Japán, Tokió
Mojo - Dante, a gepárd - ???
a Bestiális Csávók
Liam - Corvus, a varjú
Phil - Ignatius, a skorpió
Cooper - Morelia, a piton
Tomasso - Rialto, a cápa
Humor
- a zárspecialista gekkó
- bestiális terveik
Értékelés: 5/5 sólyom
Kedvenc kötet
Idézetek
"- Mindig csak a luxus! - horkant fel Pepe. - De közben a szegényekkel senki sem törődik!"
"Nem, ez nem egy átlagos madár, most már egészen biztosan érezte."
"A tanítás után Pepe harmadszor is megtette a hosszú utat a lerobbant toronyhoz. Ahol olyan meglepetés várta, amely örökre megváltoztatta az életét."
"- Mi van, betojtál? Semmi gáz. Én is így voltam vele. De ha az életben el akarunk érni valamit, akkor le kell győzni a félelmeinket, nem igaz? Szembe kell nézni velük!""
"- Van valami izé, szerződés? Nem kell aláírni valamit?
John megint felnevetett.
- Süket rizsa. Nálunk a becsületszó számít, mint az igazi férfiaknál szerte a világban."
"- És most ledöntünk némi folyadékot. Az agyunk úszik, vagyis mindig jól tele kell tankolni, hogy képes legyen gondolkodni!
Pepe nevetett. Ez a John tényleg kedves egy csodabogár volt."
"John látásmódja meglepte Pepét. Ő mindeddig inkább elfutott a gondok elől, vagy egyszerűen elkerülte a számára húzós helyzeteket. John viszont szembenézett velük, és legyőzte a benne lakó bestiát, aki rabszolgasorban akarta tartani őt. Pepe rájött: bőven van még mit tanulnia az Állati Hősöktől!"
"- Hé, nem is tudtam, hogy mekkora egy romantikus kalandor rejlik benned! Srác koromban én is pont ilyen voltam!"
"Pepe izzad és vacogott egyszerre. Csak nem valami borzalmas véráldozatot akarnak bemutatni vele? Nem sokat olvasott a majákról, de arra pontosan emlékezett, hogy rendszeresen áldoztak fel embereket az isteneik tiszteletére.
John mintha olvasott volna a gondolataiban.
- Ne aggódj - viccelődött. - A szívedet nem vágjuk ki."
"- ...ígéred, hogy az új képességeidet csakis az emberek és a természet javára fogod felhasználni? Hogy sosem használod őket hiúságból vagy kapzsiságból?"
"Minden, amit az ember teremtett, pusztulásra volt ítélve. Csak az állatok maradtak meg mindörökké."
"- És most sipirc kifelé! Hogy szól a jelszó?
Aiko és hiúságból egy emberként harsogta:
- Egy mindenkiért, mindenki egyért!"
"- Basszus! - tört ki belőle. - Szóval van egy csecsemőnk, aki még járni sem tud. Nekem úgy tűnik, te inkább a Bestiális Csávók aduásza vagy!"
"- Ha már éberségről beszélünk... - cuppantott egyet, mint ilyenkor mindig. - Hadd szundizzunk már egy csöppet... Az ereimben érzem, hogy ma még komoly szükségünk lesz az erőnkre."
"- Ne lihegj már annyira! - sziszegte John. - Fél Perut felkelted a szuszogásoddal!"
"Nézd ezt a fiút itt, ő nem Pepe, hanem Sólyomszárny."
"- Állati Hős vagy! - győzte le kétségeit Pepe. - Akkor viselkedj is hősként, ne pedig úgy, mint egy bőgőmasina!"
"És a hősök leküzdik a félelmeiket, éppen ebben különböznek az átlagemberektől."
"Senki se túl kicsi ahhoz, hogy ne tehetne valamit. Aki eltöltött már egyetlen éjszakát egy szúnyoggal a szobájában, az érti, mire gondolok."
"- ...Egy csapat vagyunk, nem pedig négy magányos harcos gyülekezete."
"Pepe beleborzongott, ha arra gondolt, vajon miféle pókok szőhették ezt a hálót. Nyilván minimum focilabda nagyságúak lehettek."
"Látta, hogy a Bestiális Csávók arcára ráfagyott a mosoly. Szóval a halál útvesztője tényleg irtózatosan veszélyes lehet."
"Nelsont Aiko a hullámok fölé emelte, mert a gekkó nem rajongott a fürdésért."
"...a szárazföldön egyértelműen elveszettnek érezte magát."
"Az együttműködés az Állati Hősökkel olyan erőt adott neki, amelyet egyedül nem lett volna képes munkába állítani. A hősök ereje volt ez. És a hősök sosem adják fel. És sosem okoznak csalódást a barátaiknak."
"Soha életében nem érezte ilyen remekül magát. Mostantól volt célja az életének."
0 comments