Yoshineko Kitafuku Primitive​Boyfriend c. mangasorozata az első kötettel belopta magát a szívembe. ❤ Május vége óta pedig izgatottan vártam a második kötet érkezését, hogy megtudjam a történet folytatását, ami olyannyira magával ragadott, hogy szívvel-lélekkel szeretek elveszni a világában hosszú-hosszú órákra és ha tehetném, vissza se jönnék... :3
A 2. kötet pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol az első kötet hatalmas cliffhangere véget ért, s én újra visszautaztam Mito-val az időben Spica-sama segítségével, hogy megtaláljam lélektársunkat, Garhi-t...  

Mito Spica istennő segítségével újra visszatér a múltba, ahol első utazása alkalmával megtalálta lélektársát, Garhi-t. A lány azonban egy teljesen más környezetben tér magához és a szavanna helyett egy veszélyes trópusi dzsungel közepén találja magát... Mito-t krokodilok és veszedelmes vadállatok próbálják lépre csalni, ám egy beszélni még képtelen, már fejlődésben lévő ősember megmenti őt, aki Mito védelmezése közben megsebesül... A lány ellátja a vadember sérüléseit, aki ezt követően hálából Mito útitársául szegődik. Mito-nak egyetlen célja van: megtalálni Garhi-t, ám ehhez át kell kelnie az őserdőn és a legnagyobb magaslaton, mely mögött a szavanna húzódik.  

Mito eleinte megpróbálja lerázni a kedves és védelmező ősembert, ám annak kitartása és kibontakozó gyengéd érzelmei a lány iránt lehetetlenné teszik ezt a küldetését... Ahogy Mito egyre közelebb kerül a hegyhez, úgy válik egyre kétségbeesettebbé és magányosabbá, ugyanis az út során Garhi létezésének egyetlen nyomát sem találja... Ha Mito eléri a hegyet, vajon rátalál a lélektársára, kinek lelkét egy piros fonál köti össze a sajátjával??

A második kötetben fokozódnak az izgalmak és a cselekmény vérpezsdítő, veszélyes szálon fut tovább. Az egész kötetet áthatja a nyomozás feszültséggel teljes légköre és a várakozás, ám ahogy fogynak az oldalak, az olvasó rádöbben, hogy egy érzelmi hullámvasúton ül, melynek szívfacsaró sírás, majd boldog örömkönnyáradat lesz a vége... ❤
Az első kötet olvasását, valamint a borítók pillanatképeit elnézve először biztos voltam abban, hogy Garhi ősemberből homo sapienssé fejlődik majd, és Spica istennő segítségével Mito a jelenben is együtt lehet majd lélektársával, ám ahogy haladtam előre, úgy kezdett egy új, teljesen más érzés és gondolat megfogalmazódni bennem, mely végül kiforrt és beigazolódni látszott...
A második kötetben már nem találkozhatunk az első kötetben megismert eredeti főszereplőnkkel, ám minduntalan vártam a felbukkanását valamilyen formában - és nem is csalódtam a mangakában. Tudtam, hogy ősemberünk maga Garhi, ám a felismerés pillanatáig, miként is lehetséges mindaz, amit látok, teljesen más képzetben voltam. Azt hiszem nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, főszereplőnk valóban Garhi, ám vademberünk nem "felfejlődik", ahogy én eleinte hittem, hanem reinkarnálódik... És az utolsó oldalakon Spica-sama szavai által felfedett igazság csupán megerősítette és be is bizonyította a gyanúmat... Ezen a ponton azonban a már egyébként is végtelenül izgalmas cselekmény még egy óriásit dobbantott a szívemen, hiszen Mito a harmadik, egyben befejező kötetben újra visszautazik majd a múltba, hogy megtalálja társát, aki a reinkarnációnak köszönhetően ott avagy a 21. században vár rá??? 

A Primitive Boyfriend nem is kérdés, hogy az egyik kedvenc mangasorozatommá, valamint kedvenc romantikus történetemmé vált! ❤
Yoshineko Kitafuku remekül ért a gyomorszorító érzés, az izgalom megteremtéséhez, valamint a könnyek fakasztásához. Mindezeken kívül pedig maga is egy istennő, aki olyan korokon átívelő igaz szerelmet alkotott, melyre nagyon kevesen képesek... ❤ A mangaka eléri, hogy egy ilyen megtörhetetlen szerelem és hatalmas kaland után vágyakozzunk; hogy olyannyira elmerüljünk a történetében, hogy a külvilág minden zaját kizárjuk és magunk mögött hagyjuk; hogy többet akarjunk Mito társaságában kalandozni és olvasni akarjuk lebilincselő történetét és látni akarjuk gyönyörű, részletgazdag illusztrációt...
A harmadik kötet megjelenése sajnos csak  novemberre várható, így minimum négy hónapnyi szenvedés vár még rám, ámbár a japán kötet már úton van felém, hogy kibírjam valahogy a hivatalos megjelenésig... :3
Nem vitás - Garhi menthetetlenül belopta magát az én szívembe is egyszerűségével, kedvességével, figyelmességével, védelmező magatartásával és mindazon érzelemmel és tulajdonsággal, mellyel egyszerű, primitív fajtájával ellentétben mélyen benne lakozik... ❤

Értékelés: 5/5 tűztánc
Kedvenc kötet

Idézetek

"The red string of fate would reunite us once more."

"This might be the first humanmade fire in the history of the planet!!"

"The time of the Java Man, 800,000 years ago."