Június 23-án véget értek szenvedéseim, mikor befutott Chika Shiomi Yukarism c. mangasorozatának 3. és 4. kötete - a várva várt befejezés. Mint ahogy az első két kötetről szóló értékelésemben is írtam, a történet hatalmas kedvencemmé vált, melyet most - hogy a történet végére pont került -, 2020 egyik legnagyobb kedvencévé avatok. ❤

Szeretném felhívni a kedves olvasó figyelmét arra, hogy a bejegyzés erősen spoileres, hiszen nem első kötet értékeléséről, hanem a folytatásról és a befejezésről szól... Amennyiben nem akarod megtudni a történet végét, ne olvass tovább! ;) 

A harmadik kötetben folytatódik a múlt szövevényes és rejtélyes hálójának feltárása. Mahoro és Satomi (Yukari új házvezetője) továbbra is úgy taszítja egymást, mint a tűz és a víz, és hamarosan kiderül, hogy Yukari közöttük rekedt a frontvonalban... Míg Mahoro és Satomi megpróbálja megérteni, mi állhat furcsa viselkedésük hátterében, addig Yukari folytatja utazásait a múltba, ahol egyre több időt tölt Takamura-san társaságában, aki továbbra is hatalmas rejtély a számára... Takamura minduntalan meglepi Yukarit gondoskodásával, tudásának szerteágazó tárával,  és senki előtt, egyetlen percig sem titkolja, hogy szerelmes Yumurasaki-ba, kinek sorsát őszintén a szívén viseli... Yumurasaki - Yukari utolsó látogatása óta -  megbetegedett, szervezete egyre gyengül, s úgy tűnik, nem sokáig tud már harcolni sorsa ellen... Ha mindez nem lenne elég, a nőt még mindig veszély fenyegeti, ám a titokzatos ellenség kilétét sem Takamura, sem Yukari nem tudja felfedni... Annak ellenére, hogy úgy tűnik, Yumurasaki nem viszonozza Takamura-san érzéseit, a férfi nem hagyja magára a nőt, akit ki akar váltani "rabságából", a kurtizán-létből és szeretné elvinni egy szép helyre, ahol békében és szabadon halhat meg... Takamura figyelmezteti Yukarit, hogy hagyjon fel a múlt titkainak feltárásával és soha többé ne térjen vissza Yumurasaki testébe, mert ha a múlt és a jövő összekeveredik, annak beláthatatlan következményei lesznek... 


Természetesen Yukari szelleme visszatér Edo-ba, ahol Yumurasaki-t nagybeteg állapotban találja, s mikor a múlt és a jövő visszavonhatatlanul összekapcsolódik Yukari reinkarnációjának köszönhetően - Edo-ban és a jelenben is különös, túlvilági jelenségek bontakoznak ki... 


Yumurasaki betegsége Yukari jelenbeli testét is meggyötri, s míg lelke oda-vissza vándorol a múlt és a jelen között, a fiú megtudja, hogy Satomiban saját bátyja, Kazuma született ujjá, aki gyermekkora óta fáradhatatlanul keresi kishúgát, akit elszakítottak tőle és eladtak kurtizánnak... Mahoro pecsétje időközben a jelenben feltörik és a lány felidézi a múltat... Yumurasaki-t saját bátyja, Kazuma ölte meg, aki elborult elmével lemészárolta a Tatsuyata teljes személyzetét és a nő védelmére érkező Takamura-n is halálos sebet ejtett... Takamura megóvja Yumurasaki lelkét és képességei segítségével lehetőséget ad a nőnek arra, hogy lelke újjászülethessen... A Tatsuyata épülete lángokban áll, melyek elérik a Yumurasaki-t ölelő Takamura-sant is, aki csatlakozik a halálban szerelméhez... 

A jelenben Satomi, mint Kazuma is öntudatra ébred, aki újra véget akar venni Yumurasaki, azaz Yukari életének, hogy megszabadítsa a szenvedéstől, amit a betegsége jelent számára... Míg Takamura - azaz Mahoro - elszántan védelmezi szerelmesét, addig Yukari hő vágya, hogy megszabadítsa bátyját a korokon és időn átívelő ígéretének betartásától...

A Yukarism egy korokon és időn átívelő gyönyörű szerelmi történet, melynek végén Takamura-san elvágja az ő és Yumurasaki lelkét összekötő fonalat, s így a nő végre szabad lehet, míg Yukari boldogan élhet a múlt fájdalmas emlékei nélkül... A történet végén a múlt és a jelen végérvényesen elválasztódik, ám míg Yukari és Satomi semmire sem emlékszik, Mahoro-nak együtt kell élnie Takamura emlékeivel és a hatalmas szerelemmel, melyet Yukari iránt érez... Yukari azonban úgy érzi, elveszített valami fontosat - "I feel like I've forgotten something important." -, s noha Mahoro igyekszik őt kerülni, a fiú nem tágít a lány mellől, akik között a szerelem fonala újjáéled és sorsuk ismét eggyé válik... Ahwwwww :3 ❤ 

Chika Shiomi egy istennő! A Yukarism pedig egy elrejtett gyöngyszem, egy igazi kincs a mangák tengerében! ❤
A mangaka ezzel a négy kötetes sorozatával bebizonyította, hogy nem kell 20 köteten is túl rajzolni és mesélni, a végletekig bonyolítani és hosszú-hosszú évekig elhúzni egy történetet ahhoz, hogy a végeredmény zseniális legyen... A Yukarism egy gyönyörűen felépített történet, mely tökéletes ívben és a megfelelő  ütemben bontakozott ki a szemem előtt. A mangaka mindig a kellő pillanatban adagolta az új, megdöbbentő információkat és rejtélyeket az olvasó számára, s még a lezárás elmeséléséhez is megfelelő mennyiségű oldalpár maradt a kezében... Nem szeretném feltárni a cselekmény minden részletét, meglepő titkát és zseniális mozaikdarabkáját, de el kell, hogy mondjam, a leírtakon túl még számos ködfoltos részt hagytam a cselekmény fonalában... Chika Shiomi remekül ért az olvasók nyelvén és úgy vélem, hogy alkotásába szívét-lelkét beletette, hiszen nem csupán egy végtelenül romantikus, izgalmas és rejtélyes történetet írt és rajzolt, de megteremtett egy halhatatlan szerelmi történetet és két egymáshoz tartozó lelket, kiknek kapcsolata az égben íródott és bárki is megpróbálná elszakítani azt, kudarcot vallana...


Imádom a régi Japánt, imádom Edo-t, s noha a mai, modern Japán is a szívem csücske és ezernyi titok tárháza, semmi sem fogható a "középkori és kosztümös Japán" világához... A szamurájok, gésák, kurtizánok, hercegek és hercegnők világa, a modern kor vívmányaitól mentes csodálatos, háboríthatatlan természet, a kultúra, a hagyományok - egyszerűen megunhatatlan és számtalan történettel - mangákon és regényeken egyaránt túl - a hátam mögött is ugyanazt a csodálatos, felemelő érzést adja, amit tizenöt évvel ezelőtt, amikor mélyebben elmerültem és megismerkedtem a szigetországgal...

A történeten túl a mangaka élettel teli, szerethető, hiteles karaktereket alkotott, akikkel könnyű azonosulni, s akiknek boldogságát és fájdalmát minden nehézség nélkül át tudjuk érezni... 

Főszereplőnk, Yumurasaki szomorú életét és rabságát látva tökéletesen megértjük e törékeny virágszál hűvösségét és zárkózottságát. A nő egy pajzsot húzott fel maga köré és megpróbálja azt fenntartani, ám amikor megismerkedik Takamura-sannal, mindaz, amit felépített magában, az elfogadás a sorsa iránt ledőlni látszik és a fiatal nő megrémül...
Takamura-san a történet szíve és lelke, és véleményem szerint nem csupán a legbátrabb férfi, de az egyik legromantikusabb és legodaadóbb szerelmes is az irodalomban. Takamura vágyik arra, hogy Yumurasaki csak az övé legyen, ám tudja, hogy ez lehetetlen, így meg sem kísérli kisajátítani és csupán magának megtartani a nőt, annak ellenére, hogy ez összetöri a szívét... Önfeláldozása, nemes jelleme itt mutatkozik meg igazán. Az emberek csupán a gonosz, félelmetes, átkokat szóró boszorkánydoktort látják benne, ám Yumurasaki átlát a férfi páncélján, amit ő maga is felépített maga köré... Yumurasaki azonban nem dönthet a sorsáról és az életéről és ez összetöri őt...

Yumurasaki és Takamura halála végtelenül romantikus és szívszaggató, ám mindazon küzdelemért és mindazon fájdalomért, amin keresztül mentek, a Sors megajándékozza őket egy második lehetősséggel - igaz szerelmük jutalmaként... 

Chika Shiomi régies, igazi japán alkotói stílusa rabul ejtett... és nem mehetek el szó nélkül a gyönyörű látványvilág mellett, amit a manga nyújt. Yumurasaki gyönyörű, bájos, szerethető kurtizán, Mahoro modern, mégis visszafogott, hétköznapi lány, Satomi és Kazuma hűvös, Yukari álmodozó, míg szívszerelmem, Takamura-san mindamellett, hogy elrabolta a szívem, és már a háremem bővíti egy veszélyes, magabiztos boszorkánydoktor... A mangaka illusztrációi szemet gyönyörködtetőek, imádtam elveszni a karakterek kifejező tekintetében és arcában, az apró részletekben, Edo régies- és a modern Japán iskolai világában... ❤

Értékelés: 5/5 kimonó