aliceoseman
értékelés
heartstopper
Alice Oseman: Heartstopper 2. - Értékelés
Mint tudjátok, Alice Oseman Heartstopper c. képregénye rendkívül a szívemhez nőtt, így rögvest kézbe is vettem a folytatást. Az első részről szóló értékelésemet itt olvashatjátok, míg az alábbi posztban tovább mesélem nektek Charlie és Nick történetét. :) Természetesen ebben az értékelésben találhatóak spoilerek, hiszen folytatásról van szó, így kérlek, csak akkor olvass tovább, ha ez nem zavar!
A 2. kötet pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol az első rész véget ért. Charlie álmatlanul fekszik az ágyában, hiszen egy meggondolatlan pillanatában megcsókolta Nicket, aztán magára hagyta a fiút...
Nick azonban korántsem haragszik Charliera, csupán nem tudja, mitévő is legyen furcsa, eddig soha nem tapasztalt érzéseivel... Szerencsére a két fiúnak csak egyetlen borzalmas éjszakát kell a gondolataikkal eltölteni, ugyanis Nick, Charlie házához rohan, ahol a két fiú eleinte zavarban próbálja meg tisztázni a helyzetet, míg végül elcsattan a várva várt csók, melyben mindkét fél megtudja, hogy bizony nem közömbös a másik számára. Nick kérésére azonban kapcsolatukat titokban tartják mindaddig, míg a fiú nem tisztázza magában nemi identitását.
Ezt követően a napok a hétköznapi élet ritmusában telnek tovább, ugyanolyan szépen ábrázolva, mint az első kötetben. Charlie születésnapjának közeledtével a fiú bemutatja barátainak Nicket, aki viszonzásképpen közös baráti mozizásra hívja a fiút a saját brancsával. Míg azonban Charlie barátai pontosan tisztában vannak a fiú másságával és teljes mértékben el is fogadják azt, addig Nick barátai eléggé homofóbok... Itt lép a képbe először Charlie édesapja, aki aggódik a moziest miatt, ugyanis nem akarja, hogy a fiát bántsák! Az apuka, aki végtelen aggodalommal és félelemmel néz a távolodó fia után, telibe találja az ember szívét...
Természetesen, mint azt előre sejthető, a moziest egyáltalán nem úgy végződik, ahogy azt Nick eltervezte, ám Charlie és Nick élete boldog fordulatot vesz...
A második kötet Nick önmagával folytatott harcáról és a szülők szeretetéről, valamint elfogadásáról szól. Charliet édesapja és egész családja olyannak szereti, amilyen, és ez az elfogadás rendkívül szépen ábrázolt, ami nem tussolja el az aggodalmakat és a fájdalmat sem. A kötet egyik legfontosabb és leggyönyörűbb jelenete, mikor Nick rájön, milyen is az ő nemi identitása, és a fiú - a szemünk láttára - végre felszabadul. Nick vívódása és harca önmagával már önmagában is egy hatalmas teher, ám hátra van még az édesanyjával való beszélgetése, amit Alice Oseman olyan gyönyörűen és meghatóan ábrázol, hogy ezt valóban látnotok kell. Tényleg nem szeretném leírni nektek, milyen érzelmek szabadulnak el a könyv végi jelenetben, hiszen szavakkal nem tudom átadni mindazt, amit ez a fiatal írónő a képeivel és lenyűgöző stílusával elénk tár...
Azt hiszem az értékelésemből is kiderül, mennyire a szívemhez nőtt a történet és a szereplők, és alig várom a 3. kötet megjelenését, ami 2020 februárjában esedékes. Igazi erőpróba lesz kivárni! ;)
Értékelés: 5/5 bowling
Illusztrációk: 5/5 bowling
0 comments