Egy szívemnek rendkívül kedves interjút hoztam ma nektek, amit Király Anikóval, a Csak barátok? és a Strand, papucs, szerelem c. kötetek írónőjével készítettem. ❤

A Csak barátok? c. könyvről szóló értékelésemet az alábbi linken olvashatjátok, ha még nem tettétek volna meg... ;) Számomra a kötet 2019 legjobbja, és a történet ugyanúgy elnyerte a legjobb kötet virtuális díját, ahogy Anikó elnyerte a legjobb magyar írónak járó "szobrocskát". Az erről szóló posztomat itt olvashatjátok. ;)

A Csak barátok? elolvasását követően szemernyi kétségem sem volt róla, hogy felveszem Anikóval a kapcsolatot, és megpróbálok tőle interjút kérni, ő azonban megelőzött! :) Mire oda jutottam volna, hogy megfogalmazzam a levelem, Anikó az értékelésemet látva felvette velem a kapcsolatot, és onnantól kezdve nem volt megállás! :D Beszélgettünk, felmerült az interjú kérdése, majd következett a megvalósítás - mindeközben pedig egy picit közelebbről is megismerhettem az írónőt, aki egy rendkívül kedves, közvetlen és hihetetlen humorral megáldott ember! :D Az interjú készítése során Anikó mindenben segített és támogatott, a munka gördülékenyen zajlott, s mivel nekem még számtalan kérdés tolong a fejemben, valószínűleg nem ez lesz az első és egyben a legutolsó interjúm az írónővel! ;)

Kedves Olvasó! Amennyiben még nem olvastad Anikó egyetlen regényét sem, javaslom minél hamarabb keress fel egy könyvesboltot, vagy egy online könyváruházat, és szerezd be a könyveit - garantáltan nem fog nektek csalódást okozni! ;) 

Most pedig következzenek a kérdések! :)

Kedves Anikó! 

Nagyon örülök, hogy felvetted velem a kapcsolatot az értékelésem után, és köszönöm szépen, hogy elfogadtad az interjúra való felkérést! :) Ha nem írtál volna rám, én támadtalak volna le az interjú ötletével, valamint rád zúdítottam volna minden rajongásomat a történeted iránt. ^^

Mint ahogy már olvastad, a Csak barátok? nagyon a szívemhez nőtt és 2019 kedvencévé avattam, így most szeretném egy kicsit megismerni, és hozzánk, olvasókhoz közelebb hozni a történet megálmodóját – téged! 

Köszönöm szépen, hogy válaszolsz a kérdéseimre! :) 

Kérlek, mesélj egy kicsit magadról! Mióta foglalkozol írással?

K.A. (Király Anikó): Már 7 éves koromban is foglalkoztatott az írás, főleg amikor az f betűt kellett megtanulnom. Az a sok hurok összezavart. Viccet félre téve: a 12. szülinapomra kaptam a szüleimtől egy Thomas Brezina könyvet. Megtetszett az olvasás, így én is agyalni kezdtem, milyen jó lenne az írói lét rögös útjait taposni. Vagyis írtam néhány béna mesét, és a béna meséknél is bénább naplót, no meg egy annál is bénább regényt, amit átitatott a szappanoperába is túlságosan tömény dráma. Nem csoda, hiszen akkoriban minden délután a Titkok és szerelmek századik ismétlését néztem, hogy valahogy elfojtsam magamban a matek házik iránti heves gyűlöletem. Tehát az írás amolyan villámhárítóként kezdődött, majd a gimiben egy olyan álommá alakult, aminek az elérésében még csak reménykedni sem mertem. De hobbinak jó volt, sőt, az írás és a történetek kiagyalása miatt még életemben nem unatkoztam. 2012-ben pedig eldöntöttem, hogy író akarok lenni. Nem találkoztam aranyhallal, dzsinnel, de a jótündér keresztanyámmal sem. Ennek ellenére mesének tűnt, hogy hat évvel később megjelent az első regényem.

Megj. Caledonia (C.): (A Titkok és szerelmek c. sorozatot bevallom én is néztem, aminek az "opening"-jét, intróját vagy minek is nevezzem, a mai napig szívesen hallgatom, ha feldobja a Youtube. ^^ Vagy talán ezt nem kellett volna bevallanom? XD)

Tudom, hogy szeretsz rajzolni, és az Instagram-profilodban is rengeteg aranyos illusztrációt osztasz meg. Mióta rajzolsz?

K.A.: Amikor még abban a korban voltam, hogy nem tudtam eldönteni, vajon Indiana Jones, esetleg állatorvos szeretnék lenni, terveztem egy Szuperkitni nevű robotot. Bár nem kerültek gyártósorra az emberiséget leigázó robotok, rájöttem, szeretek rajzolni. Hihetetlenül kikapcsol. Volt egy pont az életemben, amikor sokat izgultam, idegeskedtem, még a történetek kitalálását is felfüggesztettem. Ekkor elkezdtem firkálgatni. Persze ez nem tett jót az iskolai jegyzeteimnek, ezért csináltam egy pici füzetet, amit mindenhová magammal vittem. Ez a kis vázlatfüzet ébresztett rá arra, hogy szeretnék a rajzolással komolyabban foglalkozni. Egyébként a rajzolás és az írás állandó küzdelmet folytat bennem az első helyért. 

Mivel töltöd a szabadidőd, van-e valamilyen hobbid (a rajzoláson kívül)?

K.A.: Mondanám, hogy éjjelente szuperhősjelmezt öltök, és a városom utcáit pásztázva segítek a bajbajutottakon, ám van itt egy kis bökkenő. Nem áll jól a testhezálló ruha, és falun élek, ahol este csak macskák vannak az utcán, meg fura hangú állatok, amiknek a faja számomra óriási rejtély (de olyan óriási, hogy hajnali kettő körül arra ébredek). Szóval a hobbim az írás és a rajzolás. No meg az olvasás. Egyébként most ahogy így belegondoltam, teljesen szezonális életet élek: tavasszal és télen olvasok, nyáron legelem a gyümölcsfáinkat és a palántáinkat, ősszel pedig  besegítek a családi vállalkozásban. Nálunk az egész ősz a tök körül forog. :D Félreértés ne essék, tökmagnak termesztjük a tököt.

Megj. C.: (Ez irtó király! Erre még vissza kell térnünk! :))

Csak barátok?

A Csak barátok? nálam elsöprő sikert aratott. Mesélj kérlek egy kicsit a kötet megszületéséről, honnan jött az alapötlet? A Menő Könyvek kért fel arra, hogy az Ellenpontok kiadói sorozat formátumába illő regényt írj? 

K.A.: Már dolgoztam egy regényen, amikor Csapody Kinga megkérdezte, nem lenne-e kedvem írni az Ellenpontok sorozatba. Persze rábólintottam. (Valószínű, hogy a szarvasbogarak diétás könyvére is rábólintanék, annyira szeretek írni.) 

Akkor úgy gondoltam, hogy először befejezem azt a regényt, amit már elkezdtem. Aztán Zorka és Botond története olyan vehemensen könyökölt bele az agyamba, hogy muszáj volt velük foglalkoznom. 

Az alapötlet onnan jött, hogy véletlenül megláttam az alapsulis tablómat. Azon kezdtem töprengeni, hogy a gyerekkori barátságok a legjobbak, mert azok még tiszták. Gyerekként minden áldott nap összezárnak egy csomó másik gyerekkel. Mit csinálsz? Barátkozol. Aztán azok a gyerekkori barátok, akikkel a legnagyobb hülyeségeket csináltad, valahogy eltűnnek. A felnövés ezt is jelenti. Vagy nem. Kinek hogy sikerül. Erről a felnövési dilemmáról akartam írni.

Olvastam a blogodon megosztott 11+1 érdekes tényt a könyv megszületésével kapcsolatban. Mivel én is Esztergom-kertvárosban élek, a regény számomra még többet jelent. Mi nyűgözött le leginkább Esztergomban? 

K.A.: A mézes mogyorós csirke… A Csülök csárda, az esztergomi várjátékokon ettem először langallót… Hoppá, picit kajacentrikus lett. :D

Gyerekkoromban sokszor jártam Esztergomban. Mindig átsétáltunk a hídon, aztán a közepén megálltunk, és nézelődtünk. A híd most is nagy kedvencem, bár kissé szomorkás hangulatom támad akárhányszor átmegyek rajta: úgy érzem egyik ország sem az otthonom.

Tavasszal láttam rajta egy patkányt, aki gesztenyéket hordott át az úton. Neki biztosan nem volt egzisztenciális krízise, amikor átért egyik országból a másikba. :) Szeretem a régi utcákat, a piacot, a Kis-Duna sétányt, azt, hogy a bazilika oszlopai közelről sokkal hatalmasabbak, mint amilyennek távolról tűnnek. 

Legjobban a gyerekkori emlékeimet szeretem: gyertyagyújtás a bazilikában, ugyanitt rettegés a kriptában…

Amúgy meg sok magyar ifjúsági regény Budapesten játszódik. Jó, ha tudjuk, hogy vannak más patinás városok is Magyarországon.

Megj. C.: (A kérdésben említett posztot az alábbi linken olvashatjátok el! A regény és az olvasás élmény teljessé tételéhez ez a cikk létszükséglet, higgyetek nekem ;): http://kiralyaniko.blogspot.com/2019/06/111-erdekesseg-csak-baratok-rol.html

Mesélj kérlek arról a bizonyos címmizériáról. Hogy lett a végső döntés a „Csak barátok?” :)

K.A.: Számomra a címadás az írás legnehezebb része. Szeretek címeket adni, de valahogy mindig olyan elborult ötleteim vannak. A Csak barátok?-nál az volt a legnehezebb, hogy a címnek egyszerre kellett tükröznie a két szereplő szemszögét és az Ellenpontok sorozat stílusát. Először kissé agresszív megoldások jutottak eszembe: Takarodj!, Nem vagy normális?!... Aztán elképzeltem magam előtt, ahogy valaki leveszi a polcról a könyvet, és azt látja meg először, hogy Takarodj!. Nem lenne túl szerencsés találkozás.

Igazán a szívemhez nőtt az Ássuk el a csatahódot! variáció. Ez volt az a cím, amivel leadtam a kéziratot, és ami ékes bizonyítéka az elborult ötleteimnek.

Végül a szerkesztőm, Kertész Edina rukkolt elő a végső címmel. A Csak barátok? jó választás, mert szépen visszaadja a történet lényegét. Csak barátok? Nem. Ellenségek is. Csak barátok? Nem. Valami többek is. És így tovább…

A könyved rendkívül humoros, szórakoztató, és élettel teli. Eredeti poénokat használsz, és árad belőled az életkedv. Kitől örökölted a zseniális humorérzéked? 

K.A.: Fogalmam sincs. Nálunk mindenki vidám. Általában olyanok vagyunk, mint egy fogpaszta reklám. Csupa vigyor mindenhol, bár legfőképpen otthon. Azt hiszem, hogy csak írásban vagyok vicces, mert beszélni nem nagyon szoktam. Csak akkor, ha kell. Szeretek nevetni, de imádok nevettetni. Írásban, mert ugye a beszédben nevettetés az egy egészen más műfaj. 

Ki a kedvenc szereplőd? 

K.A.: Nehéz kérdés. Elsőre Matyit mondanám, mert olyan kis elhagyatott, de közben meg elvetemült. Ám ha jobban belegondolok, akkor Tivadar, Botond apukája a kedvencem, mert csendes, és néha jobban kedveli az állatok társaságát, mint az emberekét (kicsit magamra emlékeztet :)). Ugyanakkor bármit megtenne a családjáért, főleg, ha azzal elkerülheti felesége haragját.

Megj. C.: (Matyi a kötet egyik legnagyobb arca!! *-* Halkan megjegyzem: Én is antiszoc. vagyok. ^^) 

Botond és Zorka barátságdoboza - Király Anikó munkája

Említetted a blogodon, hogy nehéz volt megírnod Botond szemszögét, és fiúként gondolkodnod. Nos, a végeredmény magáért beszél és elképesztő, szóval azt kell mondjam, ráéreztél – aztán majd a fiú olvasók reméljük visszajeleznek, sikerült-e belelátnod a gondolkodásmódjukba. :D Melyik jelenetet volt a legnehezebb megírni – maradjunk a fiúknál – Botond esetében? 

K.A.: Inkább azt volt nehéz leírni, hogy hogyan lát egy fiú egy lányt. Nehéz megfogni egy fiú karakterét (hű ez furcsán hangzik :)) anélkül, hogy ne aggatnám tele minden általam ismert fiús sztereotípiával. Végül rájöttem, hogy nem karácsonyfát díszítek, hanem egy fiú gondolatait írom le. És végtéül a fiúk is csak emberek. Szóval megtaláltam az egyensúlyt, és nem egy karácsonyfa lett Botondból, hanem egy hiteles karakter. Remélem. 

Megj. C.: (Párom véleménye szerint a kötet fantasztikus, és teljesen rendben van Botond szemszöge. Azt hiszem érdemes volt a kezébe nyomnom a könyvet, mert amellett, hogy egy jó történettel gazdagodott, még segített is nekünk ebben a komoly kérdésben. ^^) 

Van kedvenc jeleneted? 

K.A.: Szerettem minden olyan jelenetet, amiben fura macskák meg kutyák voltak. Meg amiben Stefán, a kissé bogaras rajztanár is benne volt. És Matyit. Matyit nem szabad kihagynom. A kedvencem azonban a könyv szétvághatós része. Emlékszem, december valahányadikán, amikor mindenhonnan a karácsonyi csoda folyt, nekem is volt egy csodám: felkeltem hajnali négykor, leültem a kedvenc fotelomba és egy bögre tea mellett megírtam azt a hét napot, a lezárást, az ollós részt. Az a hét nap az én kedvenc részem a könyvből.

Megj. C.: ❤ 

Mi a kedvenc idézeted? :)

K.A.:  „…te voltál a legfontosabb hülyegyerek az életemben…”

Azt kívánom, hogy mindenkinek az életében legyen valaki, akit a legnagyobb szeretettel hívhat hülyegyereknek.

Megj. C.: (Az egyik kedvenc idézetem. *-*)

Mesélj kérlek egy kicsit az első könyved a Strand, papucs, szerelem megjelenéséről! Melyik regényed áll közelebb a szívedhez? Lehet egyáltalán választani közülük? :) 

K.A.: Annyira boldoggá tett a megjelenése, hogy alig emlékszem belőle valamire. Megírtam, sokáig ültem rajta, javítgattam, majd csatába küldtem. Elbukott, javítottam, majd mindenféle remény nélkül elküldtem a Menő Könyveknek. Megint vártam, majd párszor írtam nekik messengeren, hogy látnak-e esélyt arra, hogy valami lesz a kéziratomból. Aranyosak voltak, mert mindig válaszoltak. Egy nyaggatós idegennek. :) Néhány hónap múlva Kinga küldött egy mailt, hogy szeretnék megjelentetni a könyvem. Azt az üzenetet kinyomtattam, és azt hiszem azzal fogok a sírba menni.

A Strand, papucs, szerelem az első „gyermekem”, így ő mindig különleges lesz. Mégis úgy érzem, hogy mindenbe, amit írok, beleteszek egy kicsikét magamból (nem konkrétan!), hogy aztán az olvasók kezébe adjam a könyvvel együtt. Közben meg remélem, hogy mindig lesz miből adnom. 

Van kedvenc saját illusztrációd?

K.A.: Az illusztrációkkal is hasonló a helyzet, mint a regényekkel. Nyomokban engem tartalmaznak. Itt viszont van kedvencem, de ezt csak úgy megsúgom, nehogy a többi megsértődjön: a grafikus vizsgamunkámra írtam egy mesét és készítettem hozzá illusztrációkat. Az egész munkát egy korábbi rajzom ihlette. Majd megmutatom, ha egyszer nyomtatásba kerül a kész mesekönyv. Ez a következő kergetni való álmom. :)

Megj. C.: (Izgatottan várom a kötet megjelenését - remélem, hogy ez az álmod is valóra válik! :))

Várható a jövőben új regény tőled?  

K.A.: Készül a huncut kis harmadik. Azért huncut, mert sok fejfájást okoz. Ez lesz az első olyan regényem, amiben a főszereplő legfőbb jellemvonását magamról mintáztam. Ráadásul a helyszínt Feketenyék (az én hazám :)) ihlette. Még sosem írtam ennyire ismerős környezetről, ami egyszerűvé, de bonyolulttá is teszi az egészet. Majd meglátjuk, mi sül ki belőle, de annyi biztos, hogy bármiről írok, a humort nem hagyom ki belőle, mert nevetni kell, ennyi az egész.

Megj. C.: (A humorod zseniális, szóval szeretném, ha további fergetegesen jó perceket okoznál az olvasóidnak az írásaiddal! Nagyon-nagyon várom a kötet megjelenését! ;))

Köszönöm szépen az interjút! Igazi élmény volt! :) 


A posztban fellelhető rajzok Király Anikó munkái! Anikó engedélye nélkül a képek más felületen való megosztása nem engedélyezett!

Anikót és munkásságát az alábbi oldalakon követhetitek: 
https://www.facebook.com/kiralyaniko.iro.grafikus/
https://www.instagram.com/kiralyaniko_o/
http://kiralyaniko.blogspot.com/