Ma Hartay Csaba: Köszönöm ​a befogadást! /Viharsarki kattintós/ c. kötetéről hoztam nektek értékelést, ami az idei Könyvhétre jelent meg. A kötet az Athenaeum Kiadó jóvoltából került hozzám, melyet ez úton is köszönök a kiadó munkatársainak! :) 

Hartay Csaba könyvének megjelenéséről a nagyközönséggel ellentétben én már jóval hamarabb - még május elején - tudomást szereztem a szokásos kereskedelmi megbeszélésen, s mivel az író Turbó c. könyve is egy igazi kis kincs, úgy döntöttem, megpróbálkozom ezzel a mobiltelefon dizájnú újabb írással is, ami még ígéretesebbnek ígérkezett a leírás alapján. :) 

Mikor a kötet címe véglegessé vált - azonnal felnevettem...
"Köszönöm ​a befogadást!" - Valahányszor ez a mondat szembejön velem a Facebookon, vagy nyerítve röhögök, vagy fogom a fejem fájdalmamban... ^^ Sosem értettem ennek a mondatnak a létjogosultságát egy Face-csoportban, ugyanis számomra a befogadás sokkal mélyebb jelentéstartalommal bír annál, mint amire a Facebook közösség használja ezt a kifejezést... De ebbe talán most nem mennék bele... 

A kötethez az igazi kedvet a Líra Könyvklub június-júliusi számában fellelhető kisebb részlet hozta meg, ami a munkásemberekről szólt... Sírva nevettem rajta, így alig vártam, hogy végre a kezembe fogjam a könyvet teljes valójában. Maradjunk annyiban, hogy az út eléggé rögös volt, mire ténylegesen megtapizhattam ezt az "álmobilt", és az örökös időhiány is rendszerint az utamba állt, ám végre megoszthatom veletek a Hartay Csaba zseniális humorával átitatott kötet értékelését - ami, mondjuk ki őszintén, engem levett a lábamról. :D


A kötet három nagy fejezetre tagolt, rövid gondolatfoszlányok halmaza, melyben az író pontosan azelőtt lép tovább az adott témakörből egy másikba, hogy az unalmassá válna. :) Könyvében Hartay számtalan olyan embertípust, élethelyzetet, gondolatot mutat be nekünk, olvasónak, melyek többségével mi magunk is nap mint nap találkozunk az életben. Példának okáért pontosan ugyanúgy ismerjük a gazdag emberek fitymáló szemlélődését az étteremben vagy a szállodában, a kigyúrt csávó feszítését vagy a bulizós csávó lazaságát, mint ahogy mindenkinek van legalább egy olyan ismerőse a Facebookon, akinél folyamatosan a pálmák alatti nyaralós képeket láthatjuk a falán...
Hartay pontosan ezekről az embertípusokról és a saját, "titkos", maximálisan igaz gondolatainkról rántja le a leplet könyvében. Őrült poénokkal dolgozik, és görbe tükröt tart a mai modern társadalom elé. A hatalmas igazságokat vicces, ámde velőtrázóan igaz köntösbe csomagolja, és tényeket közöl. Természetesen mindig akadnak kivételek, akik erősítik a szabályt, ám az általa megjelenített embertípusok a való életben pontosan olyanok, amilyennek a lapokon köszönnek vissza... Olvasva humoros, belegondolva szomorú... ám a legszomorúbb az egészben az, hogy ezeknek az embereknek fogalmuk sincs a saját természetükről, amivel megkeserítik a környezetük életét... vagy szimplán nem is törődnek vele...

A kötet vegyes érzéseket keltett bennem, ugyanis a három nagy fejezet közül csupán kettő nyerte el a tetszésem - igaz, az maximálisan. Az első és az utolsó fejezet tökéletes keretbe fogja az unalmasabb középső részt, ami a Juhok, Keszegek, abszurdok címet viseli. S míg ez a rész számomra túl abszurd, túl elvont és túl sok volt, addig az első és utolsó nagy témakörön kockásra nevettem a hasam, amit úgy kell elképzelni, hogy a vonaton hangosan nevetve az emberek nem egyszer néztek rám merőn "Mi baja van ennek az idiótának?"-fejjel. XD Ám én egyáltalán nem szégyelltem magam, sőt!, nap mint nap szomorúan tapasztalom, hogy az emberek 90%-át rabul ejti a telefonja, amiről egy külön nagy témakör is szól...

Az első nagy fejezet rövid történetei közül személyes kedvenceim közé tartozik A flancos étteremben, a Klasszikus vidéki majális, a Több luxusfeleséget ennek az országnak!, a Horrorklisék, a Gondolatok az ágyban fekve, amiktől biztosan nem fogsz tudni elaludni, a Mondatok IKEA-bútor összerakása közben és a Két meteorológus találkozik címet viselő szösszenetek, melyekből alább olvashattok részleteket.

7. Mi lesz veled öreg korodra, már tök idős vagy, és még nincs gyereked, ki fog veled törődni?

15. Mennyi lehet az idő? Ki kell számolnod, mennyit alhatsz hajnalig, ráparázol, és kimegy a maradék álom a szemedből.

– Szia, mit mutat a prognózisod, hogy leszel? 

A Klasszikus vidéki majális a minden évben megrendezésre kerülő dorogi bányásznapokat idézte fel bennem, aminek a színvonala sajnos évről-évre romlik, s bizony már a tavalyit is lelkiismeretfurdalás nélkül hagytuk ki párommal - hiszen nem egyéb, mint pénzrablás.
A luxusfeleségekről szóló írással szintén maximálisan egyet tudok érteni. Noha jómagam nem nézek tévét, s nálunk az ördögi kütyü csupán Szilveszter este és az esetleges betegségek idején zörög, sajnos fájdalmasan tudatában vagyok a rengeteg szennynek, ami ma műsoron van. Példának okáért a szőke plasztik cicababa luxusfeleségek életéről szóló ?show?, amikért ezrek csorgatják a nyálukat, holott nem néznek mást, mint rengeteg agyatlan, agyonplasztikázott nőt, akiknek megadatott egy bomba test, s noha szegények végtelenül ostobák és sötétebbek, mint a bánya legalsó tárnái, arra mégis volt eszük, hogy széttevén a lábukat, gazdag, pénzes pasit fogjanak maguknak, akik szintén rendkívül ostobák, amiért megelégszenek ennyivel az életben... Hartay azonban megfogja a lényeget az erről szóló írásában, hiszen a ma utcán futkározó rengeteg cicababa mit tanul meg ebből a műsorból? Azt, hogyan tegye szét a lábát jó időben, jó helyen,... És így szépen elkurvásodik a világ... Förtelem...
Szeretném kiemelni a Mondatok az IKEA-bútor összerakása közben c. részt, mely egy az egyben igaz a Jyskben, a Praktikerben és egyéb bútoráruházban vásárolt csodákra is. Ez a rész tökéletesen leírt engem és a páromat, és bevallom, könnyesre nevettem magam. ^^ MINDEN.EGYES.SZAVA.IGAZ!, mindazok ellenére, hogy mi már igazi kis varázslók vagyunk ezeknek a bútoroknak az összerakása során - ám ehhez a szinthez rengeteget kellett szenvednünk. XD Nem ámítok ám senkit, bizony minden bútorszerelőre igazak Hartay szavai. ^^


A harmadik témakör egy óriási részt szentel napjaink megkeserítő és legtöbb időnket elrabló alkalmazásának, a Facebooknak. Személyes kedvenceim A Nyomtatott Facebook, A Facebook-függőség húsz apró jele, a Kedves, januárban trópusokon nyaraló ismerőseim!, a Faceebook-bejegyzések a szocialista Magyarországon és a Facebook-Murphy történetek voltak, ám felsorolhatnám ide akár az egész tartalomjegyzéket is. ^^


Mindent egybevetve pontosan azt kaptam a kötettől, amit vártam. Egy szórakoztató, rendkívül igaz, humoros történetgyűjteményt, amit minden embernek olvasnia kellene - annak ellenére, hogy sajnos ezek a kötetek soha nem jutnak el maximális mértékben a célközönségükhöz. :( Hartay remekül megragadta a kötetben megtalálható embertípusok fő személyiségjegyeit, amit vicces köntösben, kiparodizálva, néhol eltúlozva, de egyáltalán nem sértő módon tudott tálalni. A fél csillag levonást a kötet a kissé elvont középső rész miatt kapta, amit akárhogy is próbáltam, nem tudtam megkedvelni. :( Hartay kristálytisztán látja a mai világ emberének és magának a világnak a problémáit, melyeket sikerült tökéletesen beleillesztenie a könyvébe, s ha mi, olvasók figyelmes, nyitott szemmel járunk, észrevehetjük a legelrejtettebb zugokban is a szomorú valóságot, a tényeket, melyeken nem ártana minél hamarabb változtatni... 


Idézetek

"Meg aki fizikai munkát végez, annak a szervezete köztudottan megkívánja az alkoholt, én meg voltam újságkihordó a kilencvenes években bő egy hetet, tudom, mi a fizikai meló, bocs."

"Mindenmentes bejgli. Al vagyok, évek óta bejglifüggő."

"A kezdő strófák a juh életébe engednek bepillantást: 
Káprázatos juh feszül a szélben / bundája enyhén büdöskés éden."

Értékelés: 4,5/5 csillag