bosnyákviktória
értékelés
manókönyvek
ripplrenáta
Bosnyák Viktória: Unikornis égen, földön - Értékelés
Ma Bosnyák Viktória egyik legújabb kötetéről hoztam nektek értékelést, ami még a Könyvfesztiválra jelent meg, de sajnos még csak most tudtam sort keríteni az olvasásra. Az Unikornis égen, földön c. kötetet a Moly zsűrijében betöltött szerepem miatt vettem előre az olvasási sorban, a kötet ugyanis nem igazán örvend hatalmas népszerűségnek a Molyon... - ami számomra soha nem mérvadó, hiszen ha emlékeztek, mondtam már, hogy rengeteg a túlértékelt és túlhypolt könyv, ami a felületen fut, és rengeteg zseniális alkotás van a béke feneke alá értékelve, amik ez által sajnos elvesznek a süllyesztőben... :(
Tiszteletteljesen jelentem, hogy ha csupán egy picike mértékben is, de megtaláltam a kivételt...
Bosnyák Viktória neve egyet jelent a sikerrel! Ez volt a legelső gondolatom, amikor megtudtam, hogy a Könyvfesztiválra érkezik egy új kötet az írónő tollából, és ugyanezt gondoltam abban a pillanatban is, amikor elkezdtem olvasni a kötetet...
"– Jaj, ne! Már megint egy szivárvány! – toppantott bosszúsan Kornélia. – … – Csak azért, mert egyszarvú vagyok, nem kell, hogy érdekeljenek az ilyen giccses dolgok."
Történetünk főszereplője egy nem mindennapi, cuki, hófehér unikornis, Kori, avagy Kornélia, aki a felhők fölött él édesanyjával és számtalan más unikornissal. Kori még egy fiatal "kiscsikó", aki nem tud szivárványt festeni az égre, türelmetlen, naiv, és kicsit sem átlagos... Korit nem érdeklik a cuki dolgok, amik oly jellemzőek az unikornisokra, ám feldúltságának és durcásságának fő oka az, hogy egyetlen színes szőr sincs a sörényében...
Amikor Kori első tejfoga kiesik, a kislány izgatottan várja a fogtündér érkezését - aki a fogért cserébe színt varázsol az unikornisok sörényébe... Ám a fogtündér nem érkezik meg... Kori egyre elkeseredettebb és szöget üt a fejében a gondolta: talán az apukája nem is unikornis? - ez megmagyarázná hófehér sörényét és varázslatra képtelen mivoltát... Kori - megfeledkezvén édesanyjáról is - titokban a felhők alá szökik, le a földre, és izgatottan indul el apja keresésére...
A mese mindeddig a pontig érdekes, az újdonság varázsával ható, aranyos történet. Ezt követően azonban Kori egy egész falkára való állattal találkozik, akiknek a fele valódi kretén, a másik fele pedig elképesztően jellegtelen... Van itt minden, ami szem-szájnak ingere: víziló, krokodil, zebra - majd végül eljön a nagy találkozás, aminek után a félénk, önbizalomhiányos kis unikornisból pikkpakk egy "nagyképű" és önbizalommal teli unikornis lesz...
A mese tanulsága, miszerint a belső sokkal fontosabb, mint a külső, és az igazi varázslat a szívünkben rejtőzik, és onnan tör elő - mind-mind gyönyörű gondolat - csak sajnos rossz köntösbe bújtatva...
A kötet számomra hatalmas meglepetést okozott, ugyanis szemernyi kétségem sem volt felőle, hogy szeretni fogom, hiszen Bosnyák Viktória mindeddig még nem okozott csalódást. :( A mese fonala mindössze az egyharmad részig nyerte el a tetszésem, és a kötetet csupán Rippl Renáta gyönyörű, bájos illusztrációi mentették meg számomra - ami az egész mesét tökéletesen kiegészíti és megadja számára azt a pluszt, ami a történetből hiányzik...
Sajnos azt kell mondjam, hogy Bosnyák Viki most mellé nyúlt... :( A mese humorral átitatott kezdeti egyedisége tökéletesen megírt, ám a közepe kapkodós, elhamarkodott, míg a befejezés teljesen hazavágja az elején még oly bájos Kori személyiségét...
Sajnos ezt a kötetet csupán Rippl Renáta illusztrációi miatt tudom ajánlani, emellett azonban az unikornis-rajongó gyermekek számára nem hiszem, hogy csalódást fog okozni...
Idézetek
"Rettentő furcsát álmodott. Álmában barna volt a szőre, a sörénye és a farka pedig fekete. A szarva viszonyt szivárványszínű. Csodálta is mindenki. Ilyen unikornist még nem hordtak hátukon a bárányfelhők."
"– Mi baj van velem, anyu? – faggatta édesanyját. – Nagy vagyok igazi unikornis?
– Nincs veled semmi baj, Kori – válaszolt az anyukája. – Te így, hófehéren vagy szép, és kész. Nem lehet téged összetéveszteni senkivel.
– Na, az egyszer biztos – morgott Kornélia. – Azt még kibírnám, hogy ilyen unalmas Hófehérke vagyok. De egy icipici varázslatra sem vagyok képes. Hogy fogok így szivárványt festeni az égre?"
Értékelés: 3/5 unikornis
Illusztráció: 5/5 unikornis
0 comments