Bodor Panna Széna ​Bogi és az elveszett reggel c. mesekönyve a kócos kislány legújabb kalandjáról a Pagony kiadónál jelent meg néhány héttel ezelőtt. 

A Széna Bogi 3. kötete egy betegségről és az ebből adódó, otthon töltött kényszerpihenő idejéről szól, megfűszerezve azt a jól megszokott Bogi-bájjal.

Egy betegség sosem könnyű. Félelmetes és fárasztó is egyben, aggodalomra ad okot, s sokszor még a felnőttek is nehezen viselik. A gyerekek pedig nem is tudják igazán, miként is álljanak hozzá. Fájós torok, csöpögő orr, magas láz. De ezzel együtt ott van számukra anya ölelő karja, az ágyban lusti, és az együtt töltött gyógyító idő. Erről szól ez a kötet, melynek célja a segítségnyújtás a betegséggel küzdő gyermekek számára, hisz ha látják, hogy nem csupán őket dönti le a betegség a lábukról, gyorsabban megnyugodhatnak, s emellett azt is láthatják, milyen remek kikapcsolódási lehetőségeket próbálhatnak ki, ha állapotuk engedi...

Történetünk elején Bogi hirtelen felriad, s nem érti, miként is alhat még ő. Ő, a reggeli pacsirta, aki máskor mindig idejekorán veri fel szüleit legszebb álmukból, majd ijedten szalad anyához, hogy bizony elaludtak és elkéstek az oviból! 

Anya megnyugtatja apró főhősünket, s emlékezteti arra, hogy Bogi éjjel belázasodott és most bizony otthon kell maradnia, pihenni és meggyógyulni.

A betegség okozta kényszerpihenőt a Széna családban "otthoni vakációnak" nevezik, mikor egész nap pizsamában lehet maradni, meséket olvasni, ágyban reggelizni, rajzolni, történeteket kitalálni és természetesen PUNNYADNI! Lehet bunkit építeni és elbújni a nyuszikra vadászó róka elől, ám a sok-sok móka mellett meg is kéne gyógyulni, s bárcsak azok a fránya álmok is tovaszállnának, melyekben Bogi arról álmodik, mit csinálhatnak barátai az oviban...

A kötet 7 fejezetben meséli el Bogi otthoni vakációjának történetét, s ráadásként egy extra fejezetet is kapunk, melyben a betegség alatt készült Röfipánt rémes reggele című mesét olvashatjuk el, mellyel Boginak sikerül elaltatnia fáradt szüleit is...

A kötetre Agócs Írisz személye miatt vetettem szemet, akinek imádom a munkásságát. Már a borító, s a kiadó által megosztott, a medve vitézt ábrázoló illusztráció belopta magát a szívembe, látnom kellett ezt a kötetet. Kijelentem kerek-perec, ennek a kötetnek a legnagyobb erőssége Agócs Írisz illusztrációja! 

Történetünk főhőse a macskagrófkiasasszony, aki rajong a citromos fruppért, igazi hercegnői jellemvonásokkal bír, s egy segítségre szoruló, bajba jutott hölgy, kinek hűtőjében kialudt az égő. Ó, jaj, minő borzalom!

A mesét az árnyékban meghúzódva követi nyomon harmadik szereplőnk, a kisegér, aki Ámorként jegyzi az eseményeket...

Varró Dániel sosem volt a szívem csücske. Vannak nagyon jó történetei, amiket imádok, rímei, amikért odavagyok, ellenben írói stílusa nem tetszik. Szépen farigcsált, gondos rímeit sorra követik a rímtelen sorok, amik teljesen megakasztják az olvasást és elrontják a varázst, s képtelen vagyok szeretni egy ennyire vegyes stílust, amit verses meseként kezdek el, de közben arcul csapnak az oda nem illő, versszakokba szedett sorok.

Sajnos a Világszépbajszú macskagrófkiasasszony is ilyen ebből a szempontból. Vannak eszméletlenül frappáns sorai, amik azonnal belopják magukat az ember szívébe, s vannak élvezhetetlen, rímtelen mondatai. 

Ezt illusztrálta és teremtette meg pazarul Agócs Írisz, kinek egérkéjébe és medvevitézébe azonnal beleszeretettem, de nem csupán a stílusa és ábrázolásmódja vett le a lábamról, mint már oly sokszor, de a használt színvilág is. Mindegyik színösszeállítás remekül passzol az aktuális jelenethez és érzelmekhez, amik még erősebbé és hangsúlyosabbá válnak. A szavakhoz erőteljes képi világ társul, ami szöveg nélkül, önmagában is megállná a helyét, s amiből egy kristálytisztán érthető történet felépül.

A rímek hiánya miatt - ami ugyebár erősen egyéni ízlés kérdése - nem is vontam le csupán egy fél csillagot, s biztos vagyok abban is, hogy aki szereti az író stílusát, azoknak fel sem fog tűnni, miről is beszélek.

Az ő gyermeki, mesés világukat Sipos Fanni teremtette meg, aki haloványabb, visszafogottabb, korántsem hivalkodó színvilágot álmodott meg a történethez.

Nem kell azonban sokáig azon tanakodnunk, kié is lehet ez a felnagyított árnyék, mert hamarost felfedi magát Móka, a mókus, aki szintén megijedvén a vihartól, Misi szobájában keresett menedéket. Itt kezdődik fiú és mókus barátsága, akik nem csupán kalandot és mókát élnek át együtt, de segítenek a bajbajutottakon, tanakodnak az élet nagy kérdésein és még a komoly lelki problémák, a szomorúság, levertség megoldására is megtalálják a gyógyírt...

Mindenki fél a vihartól, de egy baráttal minden könnyebb. A nap is könnyebben indul, gyorsabban és vidámabban telik, ha igaz barát áll mellettünk. Megismerhetjük az oviba vezető utat, ahol apa mindig a főnökével telefonál, ahol a zöldségárus néninek mindig van egy-két kedves szava hozzánk, ahol érdekes plakátok váltják egymást, aminek az útvonalán megragadó karakterekkel találkozhatunk, s ahol egy rózsában lakik egy hangya.

Elguruló almák nyomába eredhetünk, rollerrel felszállhatunk a felhők fölé, gilisztákat menthetünk, felhívhatjuk apa figyelmét az igazán fontos dolgokra, adhatunk anyának egy pici felszabadult időt, amíg ránk nem, csupán a kistestvérünkre kell figyelnie, átélhetjük a legjobb emberi barát távolléte iránt érzett fájdalmat, majd megtalálhatjuk ennek a fájdalomnak a feloldását, megmenthetjük Pityut, Pötyi néni papagáját a komisz cicától, fára mászhatunk, ugróiskolát rajzolhatunk és még számtalan egyéb kaland részesei lehetünk, ha elolvassuk a mesegyűjteményt.

Rádai Andreának ismét sikerült szerethető, a szó szoros értelmében véve kedves és lelket simogató mesét írnia! Móka, a mókus éppoly szerethető mint a Rókazsolt állatkarakterei, személyében egy újabb imádnivaló szereplővel gazdagodott a magyar gyermekirodalom színes palettája, míg Misi szintén egy rokonszenves, értelmes kiskölyök, akivel a célközönség pillanatok alatt azonosulhat majd.

A Misi és Móka kalandjai felirat a borítón remélem egy új könyvsorozatra utal, hiszen annyi kaland állhat még főhőseink előtt, amikről szívesen olvasnék. Ez a barátság egy viharnak köszönhetően köttetett, s mindkét fél sokat köszönhet a másiknak, hisz a kalandok során mindketten sokat tanulnak egymástól. Különösen tetszettek Móka mondásai, amiket előszeretettel hangoztatott - néha kissé összekutyulva a szezont a fazonnal -, a szó szerinti tiszta, gyermeki ártatlanság, romlatlanság, az élet naiv, de pozitív szemlélete; illetve rajongtam Pityuért, Pötyi néni papagájáért és a mosolygó gilisztákért is - akiket egyébként a szaguk miatt nagyon nem szeretek a valódi életben. ^^

A történetek mélyebb, komolyabb témákat is rejtenek magukban, hisz "elbújik" itt egy munkamániás apa, aki eltartja a családot és sokat követelnek tőle a munkahelyén; egy két gyermeket nevelő anyuka, aki fáradt; az emberek egymásra, a természetre, a külvilágra való figyelmetlensége és érdektelensége, amivel szemben áll a gyermekek mindenre nyitott tekintete és ártatlan nézőpontja.

Sipos Fanni képi világa az őszt idézte fel bennem. A komor, bús őszt, a picit borúsabb hangulatot, a sötétebb nappalokat. A kék, narancs és barna színekkel felépített képi világ szintén ezt a benyomást erősítette bennem. A nem túl élénk, matt színek sajátságos atmoszférát teremtettek, ami szintén megadta egyrészt a realitás talaján maradást, másrészt viszont tökéletesen megjelenítette a kisfiú által látott gyermeki világot, fantáziát is. 

Axel Scheffler Bújócska ​a tanyán c. lapozója a Pagony kiadó gondozásában jelent meg hazánkban. 

A harminc felhajtható fülecskét tartalmazó, kemény lapos lapozó egy tanyára vezeti el az olvasót, ahol Sam, a kutyus a tanya "eltűnt" állatai után kutat. A hét oldalpáron rengeteg állat lelhető fel, s mindig más lesz az, aki "eltűnik"...

Az apró és felnőtt olvasó a kutyát követve keresheti meg saját maga a kiscsikót, a bocit, a báránykát, a tyúkanyót, a libát és a kismalacot, majd kukucskálhat be a pajta falai közé, mikor leszáll az alkony. 

Az eltűnt állatok mellett a kutyus napját különféle állatok állandó felbukkanása kíséri, példának okáért nyomon követhetjük a lusta macska szunyókálását, a kisegér élelemszerző útját, a lassan haladó csigát, s éjjel még a baglyok, denevérek és erdei állatok is előmerészkednek, nem is beszélve a lopakodó rókáról...

A kötet állatbolondok számára igazi mennyország, Scheffler-rajongóknak pedig egyenesen kötelező darab! Látványvilága a legapróbb részletekig kidolgozott, az életképek humorban gazdagok, elég ha csak a komisz, répával a szájában kódorgó kismalacra, vagy épp az egész napot végighenyélő cicára gondolok. A felhajtható fülek alatt megbújó képek sokszor hangos nevetésre fakasztanak, máskor a cukiságmérő pörög túl. 

Minden oldalpáron lehetőségünk van megkeresni egy-egy konkrét állatot, ám a fülek alatt sok másik élőlény is megbújik. 

Kiss A. Kriszta A ​fiú, aki mindent el akart mesélni /Egy elveszett Jókai-önéletrajz/ c. kötete a Móra kiadó egyik legfrissebb újdonsága.

2025-öt Jókai Mór születésének 200. évfordulója alkalmából Jókai-emlékévnek nyilvánították, így kíváncsian vártam - és természetesen jelen időben is várom -, milyen Jókaihoz kötődő kötetek látnak majd napvilágot hazánkban. 

Kakas Márton figurája felnőtt fejjel számomra sajnos egyáltalán nem adott semmiféle humort, sőt inkább idegesített és feleslegesnek éreztem, kissé komolytalanná tette a Jókai-életrajznak szánt művet. Sokszor bántó megjegyzéseket tesz, s noha értem a célját, miszerint nem kell Jókaihoz úgy közelíteni, mint valami távoli, megfoghatatlan és sérthetetlen nagy magyarhoz, ez a felfogás tőlem bizony távol áll. Sértő szavak helyett lehetett volna ezt más módon is egyértelműsíteni.

A szövegen érződik, hogy nem meséket szövő, a gyerekekhez gyakorlattal szóló alkotó készítette: az elején sok a szóismétlés, s inkább kronológiának éreztem, mintsem szórakoztató gyermekkönyvnek. Egy, mint az alcím is hirdeti valóban életrajznak készült ez a kötet, mintsem "gyerekmesének", de sajnos annak sem tökéletes. 

A kötet célközönsége a 6+ korosztály, akiknek egyrészről remek választás lehet, hisz mesésebb, gyermekibb formában igyekszik bemutatni egy klasszikus írót, akivel a mai fiatalság már végtelenül szenved. Gyerekmesének másrészt azonban száraz, korántsem mesés, csupán Kakas Márton figurája lehet az, aki a Jókainak szánt beszólogatásaival megszerezheti magának a gyerekek szeretetét. A hetedikes korosztálynak (mikor kötelező Jókait olvasni) viszont már eléggé bugyuta.

Az életesemények leginkább döntő pillanatai helyet kaptak a kötetben, de felfoghatatlan számomra, hogy lehetett például kihagyni, s még csak meg sem említeni A kőszívű ember fiait, vagy épp más, köznyelvben sokkal inkább forgó Jókai-művet, s beletenni olyat, amit bár a Jókai-rajongók ismernek, de a fiatalok többsége számára bizony semmit nem mondanak...

A ​fiú, aki mindent el akart mesélni egy gyermeki, színes és remekül megalkotott képi világgal ábrázolt Jókai-életrajz, ami bevezetésként megfelelő lehet egy, az író iránt érdeklődő gyerek és fiatal számára. Egy emészthető formában tálalt életút, ami által egy "rettentő régen" élt klasszikus írót ismerhetnek meg a mai gyerekek. 

Véleményem szerint a kötet legnagyobb erőssége a képi világ. A Takács Viktória által életre keltett Jókai fiatal és idős formája, a március 15-i események, az 1800-as évekbeli Magyarország atmoszférája mind remekül ábrázolt - szerettem nézegetni és forgatni a könyvet.

Fiataloknak szánt rövid, egyszerű és érthető életrajznak szintén megfelel a kötet, de én sokkal többet vártam tőle. Talán túlságosan is nagy elvárásaim voltak ezzel a mesekönyvvel kapcsolatban, s azért is csalódtam benne... Biztos vagyok benne, hogy a személyes kedvencek említésének hiánya is közrejátszott ebben, de ha elvonatkoztatok ezektől, s kívülről szemlélem, akkor elmondhatom, hogy bár korrekt könyvecske, de korántsem tökéletes.

Picit megkésve, de megérkeztem a március havi összesítőmmel. Ez a hónap picit visszafogottabb volt olvasás terén, de beszerzés terén már nem annyira. :D 

Ahogy megyünk előre, úgy érkeznek az új, érdekes címek a könyvpiacra, bár az árkötöttség azért szépen visszafogja a kezem a beszerzésektől. Márciusban leginkább az idei megjelenésű, kedvenc manga sorozataim folytatásait vásároltam meg, amikkel el voltam maradva. Sok szép új könyvvel gazdagodtam.

Sokat filmeztem és sorozatot is néztem, s picit kevesebbet olvastam. Mindezt tudatosan tettem, erre volt szükségem. Nagy életkedvem még mostanában sincs, de igyekszem az áprilist gazdagabbá tenni - rengeteg új megjelenés volt, amiről írni fogok nektek a hónap folyamán. ;)