­
Swift

Mari Mancusi: Tolvajok ​hercegnője - Értékelés



Mari Mancusi Tolvajok ​hercegnője c. kötete a Manó Könyvek gondozásában látott napvilágot.
A Sorsfordító történetek legújabb darabja a sherwoodi erdőbe kalauzolja olvasóját, s meséli el Robin Hood történetét - természetesen a könyvsorozattól már megszokott, egyedi, megbolondított, megfűszerezett formában. 

Mancusi története Lady Mariant teszi meg főhősévé, mely által az olvasó most nem a tolvajok hercegét, hanem a jogos király unokahúgát ismerheti meg mélyreható módon.

"Ha senki sem képes arra, hogy kiálljon azért, ami helyes, 
akkor a világ örökre ilyen marad. És semmi sem fog változni."

A történet az oly jól ismert alapokkal indít. Richárd király és Robin Hood háborúba indul, a király pedig öccsére hagyja az ország kormányázását.
A két gyermekkori jó barát, Robin és Marian szomorú búcsút vesz egymástól, de fogadalmat tesznek: ha a háborúnak vége, soha többé nem válnak el egymástól...

Három év telt el. Richárd király és hűséges lovagjai nemes küzdelmei sokkalta tovább tartottak, mint azt bárki is gondolta volna...
Marian épp Párizsból tart hazafelé, ahol tanulmányait végezte, János király pedig Notthingham bíráját küldi az udvarhölgy elé. 

A leányt ekkor éri a kegyetlen felismerés: Richárd király halott, a trónon János herceg ül, a nép pedig éhezik és szenved... Robin Hood és a jogos királyhoz hűséges lovagok száműzettettek, kegyvesztettek lettek, s kénytelenek a sherwoodi erdő mélyén bujdosni.
A bíró vasmarokkal sanyargatja a népet, János herceget pedig egy alamuszi kígyó irányítja.

Marian nem bízhat senkiben, s eleinte régi dadája, Kodács asszony hűségét is megkérdőjelezi. A lány mélységesen felháborodik az országot sújtó állapotok láttán, s úgy dönt, a nép segítségére siet. Marian Robin keresésére indul, aki bűntudattól súlyos szívvel próbálja meg életben tartani a menekülteket az erdő mélyén...

"- Egy dolgot alaposan megtanultam az évek során, mégpedig 
azt, hogy a jól öltözött hölgyeket mindenki alábecsüli."


Tolvajok hercegnője egy izgalmas, szórakoztató fordulatokban és humorban, pátoszos eszmékben gazdag kalandregény. Tulajdonképpen - ebben az esetben a szó legjobb értelmében véve - feminista Robin Hood-feldolgozás, melynek nem titkolt célja a követendő női főhős eszményi képének megteremtése.


A regény hűen tartalmazza a Disney, 1973-as Robin Hood c. meséjének nagyobb, kulcsfontosságú jeleneteit, ám más sorrendben, más megvilágításban alkalmazza azokat, s természetesen az írónő szép új mesét és lebilincselő jeleneteket szőtt köré.

Maga a mesefilm - mint a legtöbb Disney-feldolgozás - nekem a szívem csücske.
Az állati szereplőket mozgató történet a karakterek eredeti, emberi tulajdonságaikat megtartva, de az állatvilágból eredendő jegyekkel pluszban megspékelve gyúrt szerethető mesehősöket a középkori történethez. Az emberi karakterek zseniális állati formát öltöttek, hisz tulajdonságaik nem is passzolhatnának ennél jobban egymáshoz...

Robin, a ravasz, tolvaj róka, kinek szerelmese, Marian szintén rókaformát kapott. Az udvarhölgy nevelésével megbízott Kodács a maga tyúkanyószeretetével gondoskodik a rá bízott lányról, s ha kell, meg is védi őt. 
Richárd király páratlanul fenséges sörénnyel megáldott oroszlán, míg János herceg az ő nyavalygósabb, kopottabb, gyengébb kiadása, aki nem méltó a "falka" vezetésére. A sikamlós, fondorlatos tanácsadó kígyó, Sir Szisz; a testes, könyörtelen farkas, mint Nottingham bírája; "Little" John, mint nagy, brummogós medve, míg az elnyomott nép megtestesítője többek közt a nyuszik és teknősök - és a sort még végtelenségig folytathatnám.
Ezek a már jól ismert állati hősök öltenek testet Mancusi regényében is, továbbgondolva az eredeti történetet.

A Tolvajok hercegnőjében a főszerep minden kétséget kizáróan Richárd király unokahúgáé, aki nem megmentésre váró hajadon, hanem tettre kész fiatal nő, aki hazájának és népének jólétét tartja szem előtt. Modern nő, aki helyet kíván magának a királyi tanácsban, s számtalan olyan reform ötlete van, mellyel jobbá tenné az alattvalók életét. Mindemellett azonban szerelmes lány is, nem veti meg a romantikát, a házasságot, elfogadja a segítséget és szüksége is van rá. Ez teszi emberivé, s szerethető főhősnővé. Nem gondol magáról sokat, nem beképzelt, kész a tanulásra, a változásra, esendő, hibákat elkövető. Így hősnője valóban követendő példa, hisz a saját lábán is önállóan megálló, de a romantikát nem mellőző ember megtestesítője lesz, s nem egy bicskanyitogató feminista nő.

Mellette Kodács, a dada az, aki még inkább megtestesíti a szoknyát viselő, ámde harcias menyecske típust, s aki sokkalta jobb harcos is, mint maga a lány.

Értelemszerűen ebben a feldolgozásban Robinnak háttérbe kellett szorulnia, s hagyni, hogy a színtér Marian páratlan hőstetteitől zengjen. Az írónő azért szerencsére nem töketlenítette teljesen az eredeti tolvajok fejdelemét, csupán a háttérben meghúzódó, bujdosó, s az emberei biztonságát szem előtt tartó lovaggá alakította át, aki segít, ha kell.

János herceg ugyanaz a gyengekezű, befolyásolható alak, mint a mesében, bár itt talán némiképp árnyaltabb és jóságosabb a karaktere. Míg a mesében ő maga sokkalta rosszabb és önmagától gonoszabb, addig itt Sir Szisz, az ármánykodó kígyó hatása alatt áll. Sir Szisz nagyobb teret, s befolyást kapott, mint a mesében, ő a történet legnagyobb gonosza és tulajdonképpeni legyőzendő ellenfele, s mivel én magam mindig is szerettem ezt a mulatságos, sokszor pórul járt karaktert, örültem, hogy itt többet kaptam belőle.

Mancusi egy kreatív összeesküvést is beleszőtt a történetébe, ami nem csupán misztikumot, de új kalandos jeleneteket is eredményezett a cselekmény során, ami kellő mód fenntartotta az érdeklődést, lelkesedést, s még az olvasó nyomozási hajlamait is kiaknázta. 

"- Alig várom, hogy végre igazságot szolgáltassunk. Az a gyáva oroszlán 
és a nyálkás kígyó végre megkapják, amit érdemelnek."

Általában véve nem szeretem azokat a mai, modern átiratokat, amik az erős férfi karaktereket félredobva, a nőt már-már hihetetlen mód kiemelve hirdetik a feminizmust, s áldozzák fel az erős férfi karaktereket a feminizmus oltárán. Jelen regény esetében sokat gondolkodtam egy-egy jelenet olvasása közben, s eleinte nem is nagyon  tetszett Robin ennyire háttérbe szorítása; hovatovább annak kísérlete, hogy megpróbálja a gyáva jelzőt ráhúzni a karakterére. Ezt már más értékelésben is láttam kiemelve, ahol Robin gyávaságát szembeállítják Marian bátorságával, amiben nyilván a férfi marad alul, hisz ebben a regényben nem ő a hős. Mancusi mellett szól azonban, hogy árnyalja Robin jellemét és a későbbiek során finomít a gondolatain, kiemelve, hogy Robin nem gyáva, csupán az emberei életét tartja szem előtt. Fontosnak tartom azonban elmondani, s ennek a legnagyobb feminista sem mondhat ellent, s mindenkinek el kell ismerni, bármilyen buzgó aktivista is, hogy az igazi Robin Hood soha nem volt gyáva, ezt a jelzőt senki sem húzhatja rá! Mivel itt azonban Marian a hős, értelemszerű, hogy háttérbe kellett őt szorítani, s minden jó tulajdonságát a női hősnek adni, hisz azok nélkül nem lehetett volna ő a csuklyás igazságosztó.

Mancusi története sodró lendületű, Marian pedig számomra mindig is egy kedvelt karakter volt, minden feldolgozásban, lett légyen bár tradicionális megmentésre szoruló hajadon, vagy fegyvert is forgató úrhölgy Mary Elizabeth Mastrantonio megformálásában. Éppen ezért szépen külön tudtam választani az eredeti történetet és ezt az átiratot, ami a maga helyén kezelve bizony kiváltképp elnyerte a tetszésemet. Megvolt benne minden, ami kellett: kaland, ármány, szerelem, érdekfeszítő patthelyzetek, titok, humor.

A romantikus pillanatokon, valamint a nyomozási szálon túl az egyik kedvenc jelenetem a kandallóból kilépő "kísértetanya" testet öltése volt, melyben szintén rendkívül jól megelevenedett a középkor babonásabb, misztikusabb szellemisége, mely ebben a történetben mindig is gazdagon jelen volt.

Sokat gondolkodtam, maximális csillagot érdemel-e a történet, s meg is adtam neki, majd hagytam pár napig ülepedni a gondolataimat. Végül egy fél csillag levonást mégiscsak eredményeztem, mert bár számomra átjött Mancusi vágya, s kristálytisztán értettem átiratának mondanivalóját, ő sem tudta a számomra tökéletesnek mondható nemi szerepek felcserélését maximálisan ábrázolni és kifejezni.
Mivel a Disney-mesékben a nyelvezet modern, így itt sem róttam fel a történetben elhangzó modern szavak jelenlétét, bár engem még továbbra is megakaszt olvasás közben a korba nem illő nyelvezet. Már megszoktam, hogy a mai írók és fordítók már nem tudnak/akarnak, vagy épp nem törekednek korhű szöveget alkotni, ezen egy ponton túl kellett lépnem. Egyvalamit azonban szeretnék kiemelni, azért arra legközelebb figyeljenek a készítők, hogy zseblámpával azért csak nem világítottak a 12-13. században. ^^


A Tolvajok hercegnője ügyesen kifordított, lebilincselő történet, mely bátran ajánlható a kisebb olvasók számára is, akár felolvasásra is. Célközönsége jelen esetben nem csupán a fiatal felnőtt korosztály, nincsenek benne brutális, véres jelenetek; a történetet átitatja a báj és a régi kalandtörténetek megkapó atmoszférája. A legtöbbet minden bizonnyal az érdekes női főhősökre szomjazó önálló lányoknak adja majd, elsősorban pedig én magam is nekik ajánlom, valamint mindazoknak, akik szeretnék megismerni a női Robin Hood-történetét!


A könyvet köszönöm a Manó Könyvek kiadónak!

Értékelés: 4,5/5 éjszakában suhanó tolvaj

Idézetek

"Vajon mit fog találni a csillogó kőfalak mögött? (...) A király halott. Az öccse került a trónra. Egy igen gyanús kígyó kormányoz, és olyan törvényeket hoz, amelyek biztosan nem kedveznek az alattvalóknak."

"Végül is mi haszna volt a múlton merengeni? A jelent ezzel nem változtathatta meg."

"- Engedd csak ki, kedveském - vigasztalta. - Teljesen rendben van, ha sírnod kell..."

"- Életbevágó. Úgy érted, ha Robinról volt szó. Az a róka igazán rossz hatással volt rád. Igazi csirkefogó - tette hozzá szeretetteljes ábrázattal."

"A sherwoodi erdő. Feltételezhetően Robin új otthona. Marian sok történetet hallott az erdőről. Kísértetek járják. Tele van banditákkal, akik elvágják mások torkát. Még a király emberei sem merészkedtek oda. Mariant egész életéven óva intették tőle, hogy betegye a lábát oda.
Most azonban mi választása maradt? Visszamehet a kastélyba, vagyis a börtönébe. Vagy elmehet megkeresni Robint - az egyetlen lehetséges szövetségesét Kodács asszonyon kívül.
Mégy levegőt vett, és elindult a fák felé."

"- Ki vagy, idegen? - ... - És mi dolgod van a sherwoodi erdőben?"

"...és Skarlát Will, a nagydumás macska, akit elkaptak, mikor a várárokból fogott halat. Ezért önmagában még nem tartóztatták volna le, de mikor elkapták, egészben lenyelte a halat, és aztán a szálkákat János herceg arcába köpte. Robin mindig is nagyon bánta, hogy ezt a pillanatot nem láthatta a saját szemével."

"Ha senki sem képes arra, hogy kiálljon azért, ami helyes, akkor a világ örökre ilyen marad. És semmi sem fog változni."

"- Szép dolgot tettél, hölgyem. A kedves szíved megérdemli a boldogságot."

"- Egy dolgot alaposan megtanultam az évek során, mégpedig azt, hogy a jól öltözött hölgyeket mindenki alábecsüli."

"A herceg őrei tényleg túlerővel találták szemben magukat. Egyetlen tyúknak sikerült legyőznie a katonákat - pedig alig mozdította a szárnyát."

"- De legalább Anglia igaz királyát és az alattvalóit szolgálva fogok elbukni."

"- De Mama! - tiltakozott. - János hercegnek annyi aranya van, hogy azt sem tudja már, mire költse! Nekünk viszont semmink sincs! Hol itt az igazság?
- Nincs igazság. De néha ilyen az élet..."

"Az aranyat talán elvesztették. De legalább a családjukat nem. És ez számított a legtöbbet."

"- ...Senki sem pihenhet, amíg Robin Hoodot el nem éri az igazság keze!"

"- De úgy tűnik, hogy vérdíjat tűztek a fejemre... (...)
- Ja, igen - mondta. - Meg tudom magyarázni...
- Azt lefogadom - mondta Robin lusta vigyorral. - És nagyon szívesen meghallgatnám a történetet. - ... - Hogyan vált Locksley-i Robin kerek e föld leghíresebb bűnözőjévé, úgy, hogy a kisujját sem mozdította az erdő mélyén."

"- ...De kis lépésekkel igenis nagy dolgokat valósíthatunk meg."

"- Ahogy te is mondtad, még mindig szeretem. És ha valakit szeretünk, akkor mellette kell állnunk, bármi is történjék."

"Egy szoba a kastély alatt.
Morog, nyöszörög.
Pont, mint a szellem!
Vajon végig Richárd király volt a kastély szelleme?"

"- ...Útközben pedig megállunk a kolostornál, és elmondjuk Tuck barátnak is a hírt. Ha bármi történik velünk, ő majd megőrzi a történetünket."

"- Sajnálom, Marian - motyogta. - Az egész az én hibám. Hagytam, hogy megöljék a királyt.
(...)
- Robin, Richárd nem halt meg..."

"- Már majdnem feladtam. De te új reményt adtál nekem és mindnyájunknak. Új életet."

"- Túl kedves vagy, Marian. Meg sem érdemellek.
- Szerencséd, hogy mindig a törvényen kívüliek voltak a gyengéim - incselkedett a lány."

"- Alig várom, hogy végre igazságot szolgáltassunk. Az a gyáva oroszlán és a nyálkás kígyó végre megkapják, amit érdemelnek."

"Erre a Robinra emlékezett gyerekkorából, ő volt az, akibe annyi évvel ezelőtt beleszeretett.
És akibe most újra belehabarodott."

"- Ez igen jelentős pillanat. Ez a nap még a történelemkönyvekbe is bekerül!
Ezen a napon végre elkapják Robin Hoodot."

"- Az életemnél is jobban szeretlek, Marian. Hozzám jössz feleségül?
(...)
- Hát persze, te buta róka - jelentette ki. - Már azt hittem, soha nem kérdezed meg."

"Ennek így kellett lennie. Megmentették az országot. Megmentették a királyt. 
Törvényen kívüliből hősökké váltak... együtt."

Ha tetszett, olvasd el ezeket is...

2 comments

Flickr Images