.png)
Mrena Julianna Minimó c. verses meséje a Pagony kiadó gondozásában látott napvilágot. Az írónő, aki a Mese a kislajhárról, aki nem akart elaludni és a Harusnya, a fél pár zokni c. meséivel lopta be magát a szívünkbe, most új kötettel lepte meg lelkes olvasóközönségét. A Minimó egy bájos, humorban gazdag, tanulságos verses mese, mely Peter Vegas Félsz a sötétben? A sötét jobban fél tőled! c. segítő könyvével járhat kéz a kézben a sötétség és a félelem elűzésének rögös útján...
"Hunyd be a szemed most, mondok egy mesét.
Arról fog szólni, hogy mit rejt a sötét.
Jól gondoltad, tényleg van ott valami...
ahogy jön-megy, zajt csap, néha hallani,
látni az árnyékát, mozog a falon,
de senki se tudja, mi lehet vajon."
Él valahol a világban egy kisfiú, aki rettentő bátor... Főhősünk lesz ő, aki egyetlen dologtól fél csupán - ha leszáll az éjszaka, amit a sötétség ural...
Félelmetes árnyékok, hátborzongató neszek, surranások birodalma ez, ahol a Minimó él. És a Minimó különösen szereti a békés gyerekszoba csendjét. Ott ólálkodik a sötétben, kaparász, oson, nem állítják meg reteszek és zárak - de vajon mit csinál és mit akar???
Főhősünk úgy dönt, csapdát állít a Minimónak, hogy megtudja, ki ő, mi ő... Vajon miféle lény esik csapdába, mikor leszáll az éjszaka?
"Ki ő, a sötétben csendben osonó?
Megmondjam? Na figyelj. Ő a Minimó."
A Minimó egy bátor kisfiú és a sötétséget megtestesítő címszereplő tanulságos története, mely megmutatja, hogy nem kell félnünk a sötéttől, s ha igazán bátrak vagyunk, s leküzdjük félelmeinket, akkor új barátra is szert tehetünk - ami jelen esetben maga a sötétség...
A történet mondhatni maga a bátorság diadala. Melyikünk nem félt - vagy fél még mind a mai napig - a sötéttől és az éjtől, ahol valóban olyan, mintha minden bútor életre kelne és a szoba és a ház egy külön kis vad világot élne, amit mi látni és hallani vélünk? Ezekre a hangokra és árnyjátékokra természetesen létezik reális magyarázat, ám képzeletünk csodálatos világa olyat képes belelátni az éjszakába, ami ellen nem is biztos, hogy minden esetben tenni kell...
"Volt egyszer egy gyerek. Kicsi, de bátor.
Nem félt például a kóbor kutyáktól.
Mikor szurit kapott, állta vitézül.
(Pedig attól sok felnőtt is kikészül!)"
Mrena Julianna ismét nem hazudtolta meg önmagát! Képes volt újra egy fergetegesen humoros, aranyos és tanulságos mesét megteremteni, amit írhatunk is fel a kedvencek listájára! Hősei szerethető, bűbájos karakterek, akikkel az olvasó azonosulni tud.
A bátor főhős kisfiú, aki magával az éjszakával száll szembe követendő példa lehet, míg a címhős Minimó - akinek a személyazonosságáról nem rántom le a leplet - egy érdekes, izgalmas, aranyos karakter, aki mindezek mellett rendkívül magányos is...
Minimó karaktere maga a sötétség, aminek az írónő és az illusztrátor meghatározott formát - testet ad. Eltérő megjelenése azonban csupán az egyetlen különbség, amiben nem hasonlít Vegas sötétségére - egyébiránt teljesen ugyanolyanok. Magányosak, otthontalanok, nappal pihennek, éjjel járják a világot, s mivel egyedül ők vannak ébren, nincs kivel megosztaniuk érzéseiket, gondolataikat, nem tudnak kivel játszani. Ez a szívfacsaró momentum mindkét kötetben, ami kiváltja az olvasó együttérzését, s a pont, ahol többé már a pici talán nem fél tovább e kedves kis lénytől, aki bár más, mint amit megszokott, mégis szerethető és teljesen ártalmatlan. Viselkedése és tettei érthetővé válnak, s nem is oly földöntúliak, mint az eleinte képzelnénk...
Ezt az újabb csodavilágot kelti életre Szert-Szabó Dorottya gyönyörű illusztrációival, aki értelemszerűen a sötét, a fekete és a mélykék árnyalatokat használja legtöbbször, s remek atmoszférát teremt. Ahol kell, borzongunk, esetleg a hideg futkos a hátunkon, majd szépen felvirrad a hajnal...
"Vége a mesének, hunyd le a szemed.
Engedd a sötétet szépen közelebb.
Titokzatos, de már jobban ismered.
Egyszer majd barát lesz? Még az is lehet."
A történet segítő mese, melynek célja a gyermek sötétséggel való megbarátkoztatása. A mese eleje elég rémisztő, s biztos, hogy olvasás közben mindenkinek bekúszik majd a bőre alá a félelem, ám ez a félelem pont ebben a formában, ugyanígy jelen van a gyermekekben is, akik nem tudják ily érzékletesen kifejezni, mitől is félnek. Félelmeiket megtestesíti a szöveg, ami aztán a feloldást is tálcán kínálja.
Érdemes próbát tenni vele azon gyerkőcök körében, akik félnek a sötéttől, de egyébiránt mindenkinek szívből ajánlom Minimó történetét! Különösen ajánlott Mrena Julianna-rajongóknak, Vegas-rajongóknak, valamint a verses és tanulságos mesék kedvelőinek!
A könyvet köszönöm a Pagony kiadónak!
Értékelés: 4,5/5 árnyék
Idézetek
"Hunyd be a szemed most, mondok egy mesét.
Arról fog szólni, hogy mit rejt a sötét.
Jól gondoltad, tényleg van ott valami...
ahogy jön-megy, zajt csap, néha hallani,
látni az árnyékát, mozog a falon,
de senki se tudja, mi lehet vajon."
"Ki ő, a sötétben csendben osonó?
Megmondjam? Na figyelj. Ő a Minimó."
"Volt egyszer egy gyerek. Kicsi, de bátor.
Nem félt például a kóbor kutyáktól.
Mikor szurit kapott, állta vitézül.
(Pedig attól sok felnőtt is kikészül!)"
"Mert a Minimó, az ágy alá mászó
tutira lesben állt, parázsló szemmel,
hát már hogyne félne tőle az ember?"
"Most majd megtudjuk, hogy mi a Minimó,
lámpát felkapcsolni! Hú! Mi a manó!"
"Farkasszemet néztek, macska és gyerek.
Ez itt a Minimó? Hát az hogy lehet?
Ő volna, ki jár-kel, sötétben neszez?
Nem túl valószínű, hogy tényleg megesz.
Meg is szólította: - Hát szóval, helló,
te vagy az éjjeli belopakodó?"
"Házról-házra járok, mert nincs otthonom,
mindig csak egyedül. Úgy unatkozom!
Mindenki csak hortyog, alszik, mint a tej,
Játszani szeretnék, de sosincs kivel.
Mert sötétben járok, nem látnak soha.
Úgy érzem, a sorsom kicsit mostoha."
"Vége a mesének, hunyd le a szemed.
Engedd a sötétet szépen közelebb.
Titokzatos, de már jobban ismered.
Egyszer majd barát lesz? Még az is lehet."
