Az Ölelj meg! könyvsorozat új taggal bővült! Shona Innes A ​játszótér olyan, mint a dzsungel c. meséje új köntösben látott napvilágot a Pagony kiadó gondozásában, mellyel illeszkedik a sorozat új arculatába. A történet ismerős lehet, hisz 2014-ben megélt már egy magyar kiadást, azonban nekem eddig még nem volt hozzá szerencsém.

A játszótér olyan, mint a dzsungel - kezdi gondolatmenetét a pszichológus írónő. Ennél jobb hasonlatot keresve sem találhatott volna, hisz a játszótér valóban egy nagyon sokszínű helyszín, ahol találkozhatunk a "levelek alatt meglapuló", visszahúzódó, félénk gyerekekkel és "ragadozó", vagány, bátor, sokszor agresszív gyerekekkel is. Pont mint a dzsungelben, ahol az állatok egy része békében él egymással, míg mások megtámadják a gyengéket, vagy birokra mennek egymással a vezetői címért.

Korántsem biztos azonban, hogy valaki vagy valami minden ok nélkül támad a másikra - de természetesen akadnak ilyen esetek is. Lehet, hogy éppen előtte vele történt valami: bántották, csúfolták, fél, s ezek az érzelmek szintén a lehető legrosszabb formában törnek elő belőle. 

Nem mindenki egyforma. Ahogy a dzsungelben, úgy a játszótéren is vannak szabályok. Fontos tudni, kit mikor kell elkerülni; kivel hogyan kell viselkedni; kire kell vigyázni, kit kell megvigasztalni, miként kell közeledni a másik felé, érzékelni ha szomorú, ha magányra vágyik, vagy épp játszópajtásat keres.

Találkozhatunk itt önfeledten, vidáman játszó gyerekekkel, akik vagy közösen űzik ugyanazt a tevékenységet, vagy egymagukban mélyedtek el a játékban; láthatunk tüskés, goromba hangulatban lévő gyerkőcöt, aki sértődötten fordul el a másiktól; de láthatunk vitát és veszekedést is, ami könnyeket okoz.

A 6+ korosztálynak szóló könyv fiatalos, mai nyelven íródott, s az általános iskolát most kezdők számára a legideálisabb és legtökéletesebb választás, mert olyan gyerekek a főszereplői, akik még meg vannak áldva a naiv, gyermeki, racionalitást elvető, s azt magasan túlszárnyaló fantáziával, ami számos komikum forrása a történetben.

Egy új, őrült sorozat, kedves, kézre álló kivitelben, egyedi látványvilággal, a mindennapok szürkeségéből kiszakító történettel. A folytatás már a boltok polcain, s én magam csak remélni tudom, hogy megtalálja itthon az olvasóközönségét és jöhetnek még Izzy további kalandjai is! Elég a félbehagyott sorozatokból - olvassatok!

Főszereplőnk Izzy - Isabella - rendkívüli fantáziával megáldott lány, ám ez elmondható a barátaira is. Mint minden gyerek, Izzy is küszködik, s megpróbálja felhívni szülei figyelmét, mikor be szeretne számolni az iskolában történtekről, ám a szülei mindig elfoglaltak, vagy csak félfogról vetnek oda neki némi választ...

A kötet cselekménye az "Esemény" után veszi kezdetét, mikor az olvasó megtudja, hogy történt valami pénteken az iskolában, minek következtében Izzy és barátja, Zach is a suliban hagyta a táskáját, ami most a rendőrség kezében van... A csak "Eseménynek" nevezett katasztrófa bekövetkeztéig azonban sok minden történt, ezért Izzy visszatér a múlthoz, hogy elmesélje nekünk, mi történt az iskola falai között...

Izzy osztályfőnöke, a mindig mogorva Miss Jones hirtelen kifordult önmagából, s kedves lett a diákjaival, akiknek szenvedéseit és kínjait eddig felettébb élvezte...

Izzy és legjobb barátnője, Jodie, valamint Zach érzi, hogy itt valami nincs rendben, s ki kell deríteni, mi történt a tanárnővel... 

Ám a baj, nagyobb mint gondolták, mert hirtelen a titkárnők is elkezdenek furcsán viselkedni...

Izzy és barátai, korukból adódóan naivak, s talán néhány gondolatuk és következtetésük, teóriájuk felnőtt fejjel butácskának mondható, de nem szabad elfelejteni, hogy mindenkinek voltak meredek elképzelései gyerekkorában, amiért néha aztán szorult is a hurok... ^^

Izzy és barátai pontosan olyanok, mint a gyerekek, akik most kezdik az iskolát, s mindent másképp látnak. Az ovit, a gondtalan gyermekkort már maguk mögött hagyták ugyan, de az iskola első két osztálya még rengeteg kalandot tartogat, az órák egy része nem véresen komoly, s a komoly betűvetés, írás- és olvasástanulás mellett azért van még lehetőség a mesék birodalmába utazni. Ezt minden velük egykorú gyerek átéli, ahogy a felnőttekre is igaz, hogy néha nem úgy szólnak a gyerekhez egy fáradt nap után, vagy nem fordítanak rájuk "kellő" figyelmet, ahogy azt kellene. Hiába tagadjuk, biztos, hogy előfordult már ez mindenkivel...

A történetet, ha két szóval kellene jellemeznem, akkor azt mondanám, hogy aranyos és humoros. A szereplők szerethetőek, Izzy remek főhősnő, de érdemes megemlíteni az osztályfőnök, Miss Jones karakterét is, akit a gyerekek szemén keresztül látunk csupán, s bizony az ő karaktere a kötet elején korántsem szimpatikus... Izzy a történet végére egy másik nézőpontból is rápillant néha a tanárnőre, akinek érzései vannak, aki szomorú lesz, aki talán teljesen más, mint gondoltuk, s ezekből az Izzy által még meg nem értett apró jelekből a felnőtt olvasó egy teljesen másfajta pedagógust és nőt lát kibontakozni, mint a gyerekek.

Az űrlényveszély és a tanárnő megváltozásának furcsaságán túl a regényben megjelennek a különféle iskolai szituációk is, ami minden iskolában jelen van. Mivel a történet Angliában játszódik, ahol merőben más szabályok és játékok vannak, bepillantást nyerhetünk a picikét másfajta iskolai rendszer felépítésébe, s érdekes, új játékokat tanulhatunk, amik közül egyet, személy szerint egyáltalán nem bánok, hogy nem ismertek a tanárok idehaza iskolás koromban. ^^

A könyvvel már a megjelenése óta szemeztem, hisz az egyik kedvenc illusztrátorom, Láng Anna csodálatos képei díszítik, mely egyfajta sárkánylexikonként definiálható.

A nagy alakú, gazdagon illusztrált kötet 64 oldalnyi csoda, melyben megismerkedhetünk a sárkányok különböző fajtáival, s ha esetlegesen fel szeretnénk nevelni egyet, vagy épp úgy döntenénk, sárkányvadászok leszünk, hát ezekre is rengeteg információt kapunk, miként is fogjunk hozzá... ^^

A nyugati világ sárkányai közt olvashatunk igazi zsarnokokról, tűzokádó szörnyekről, de a sorban felbukkan egy természetszellem is, a zomok, ami barátságos mindazokkal, akik óvják a környezetet, ám akik károsítják azt, azokkal kíméletlen.

A keleti sárkányok leírása és bemutatása volt számomra a legnagyobb gyöngyszem, hisz olvasmányaimból és érdeklődési körömből adódóan rengeteg lénnyel találkoztam már a bemutatottak közül. Az írónőnek sikerült új információkkal gazdagítania a meglévő tudásom, míg a korábban elraktározott tények újraolvasása jó érzéssel töltött el.

Ebben a fejezetben olvashattok az imugikról és a rjúkról is, ám azt, hogy melyik milyen képességgel bír, meghagyom nektek, hogy ti fedezzétek fel. ;)

A különleges sárkányok fejezete számtalan új információval gazdagított, s azt hiszem, itt ért a legtöbb újdonság. Kifejezetten kellemes része a kötetnek, melyben olvashatunk a baziliszkuszról, a szivárványkígyóról, egy, a kengurura nagyon hasonlító sárkányról, s közelebbről is szemügyre vehetjük a cetust, melynek leghíresebbje az Andromédát felfalni akaró szörny volt...

A kötet ezt követően rátér a sárkányok anatómiájára, megtudhatjuk, mit esznek, mivel táplálkoznak, mi történik, ha böfögnek vagy épp kakilnak..., de remek tippeket is kapunk arra, miként neveljünk fel egy sárkányt, oktassuk illemre és egyéb nyalánkságok.

Ezek a legendaleírások sajnos a legtöbb helyen csupán egy-két sorosak, s csak érdekes, extra kiegészítésként vannak jelen, amik felhívják a figyelmet arra, hogy mennyi mindent nem tud az író elmondani ilyen kevés helyen; milyen rétegei vannak még ennek a témának, s mellyel természetesen szeretné, ha az olvasó tovább kutatna az őt érdeklő információk után, ami, biztosíthatom, remekül megy neki. ^^

A jól összefogott, okosan felépített szövegért Federica Magrint illeti az elismerés, ám a kötetet mindenképpen Láng Anna "viszi a hátán" gyönyörű illusztrációival. Ez a bejegyzés sokkal több képet tartalmaz, mint más értékelések, s még így sem tudtam mindent összezsúfolni ezekbe az apró montázsokba, hogy lássátok, milyen gyönyörű kötettel is van dolgunk.

A kötet másik fele, a sárkányok anatómiája és életvitele, a sárkánynevelés és sárkányölés már sokkal több szöveget tartalmaz, melyeket kisebb képek fognak össze.

Láttam, hogy volt, aki az információ kevésségét hiányolta a kötetből, mely sok kutatómunkát igényel még, ám ezt én két okból sem tartom negatívumnak. Egyrészt gyerekkönyvről van szó, akik biztosan örömmel vesznek majd el az illusztrációkban és választják ki a kedvenc sárkányukat; másrészt, mint tudjuk, a gyerek kérdez és szeretne minél többet megtudni, amiből következik is a fentebb már többször említett kutatómunka lehetősége, amivel mélyebben beleáshatják magukat egy-egy témába. Persze, ha ezt szülői segítséggel kell megoldani, ami mondjuk a közös idő kevéssége miatt kérdéses, vagy a szülő több információt várna egy ilyen kötettől, akkor valóban nem szerencsés, hogy csak alap információkat tudunk meg egy-egy fajról, de véleményem szerint a részletes leírás szárazzá tette volna a könyvet, ami így megmaradt szórakoztató, figyelemfelkeltő, s humorban gazdag kötetnek, ugyanis el ne felejtsem megemlíteni a rengeteg poént, amivel a szöveg dolgozik, s melyek nem egyszer késztetnek kacagásra vagy mosolyra.

Egy remek lehetőségről szeretnék most nektek hírt adni. Ha még nem hallottátok volna, a Pagonynál nyári olvasós kihíváson vehettek részt, melynek keretén belül a kiválasztott Zseblámpás Könyvek megadott részleteit kell elolvasnotok és kitöltenetek a hozzájuk kapcsolódó feladatlapot. Akár már egy elolvasott részlettel is pályázhattok! 

A kitöltött feladatlapokat online felületre tudjátok feltölteni, s a játék végén még könyvcsomagot is nyerhettek!

A kitöltött feladatlapok beküldési határideje: augusztus 31.

Linkje: https://www.pagony.hu/palyazatok?quiz=34

A Pagony szuper könyveket válogatott össze a kihíváshoz, melyek közül én magam is többet olvastam. Három résztvevő kötet értékelését meg is osztom veletek.

A Hogyan ​szambázott be a gáz bratyóm a bulimra... Anja Fröhlich és Patrick Krause közös könyvsorozatának folytatása, mely tovább szövi az első kötetben megismert szereplők életét, s nagyobb időkihagyás helyett, ott veszi fel a cselekmény fonalát, ahol az első részben abbahagytuk.

Az első kötettel ellentétben, a cím által hirdetett buli nem az első pár oldalon belül történik meg, több apróbb cselekményrész is szépen körbeöleli, míg végül tetőponttá és kulcsfontosságú helyszínné válik, melynek köszönhetően főhőseink élete és kapcsolatrendszere is gyökeres fordulatot vesz...

A cselekmény ott folytatódik tehát, ahol az első kötetben abbamaradt. Bár mindkét kötet egy-egy lezártnak mondható történetet rejt magában, melyek egy-egy központi bonyodalom köré épülnek fel, a folytatás lehetőségét az írópáros nyitva hagyja (az eredeti kiadás jelenleg öt kötetnél tart) és a további kalandok ígérete a levegőben lóg.

Történetünk kezdetén visszatekintünk a balul sikerült klímatüntetésre, ahol Domi elhappolta hugicája elől a show-t és a résztvevők elcsábításával igazi táncmulatság kerekedett. Ezen a péntek délutánon történt, hogy Domi ismét közeledni próbált Roberta felé, ám társai gonoszkodásának céltáblájává vált és büntetésből "megstronzolták"... Ebből a bosszúból aztán egy érdekes kis bonyodalom kerekedik, mikor a bunyós bátyjaival kérkedő Kevin kihúzza a gyufát Dominál, akinek az élete ettől fogva rettegéssé változik, vajon mikor találnak rá a Tré tesók, hogy revansot vegyenek rajta az öccsüket ért sérelmekért...

A Tré testvérek fenyegetésén túl azonban minden zajlik a megszokott mederben, ahogy az már csak lenni szokott a tinik életében. 

Katinka hazugságot hazugságra halmoz, mikor barátnői azzal kezdik húzni a fejét, hogy tetszik neki Noel, míg Roberta úgy tűnik két vasat is tart a tűzben...

Barátnők kapnak hajba, szerelmek lobbannak fel, majd lesznek hamuvá, miközben Katinka édesanyja és Domi apja is lemondja a hétvégére tervezett gyerekfelügyeletet... Vilmos és Móni azonban már lefoglalta a szállását egy wellnes-ben, így a két gyerek úgy dönt, nem hozza szóba előttük, hogy egymaguk lesznek otthon az egész házban. A baj ott van, hogy míg Katinka azt hiszi, egyedül övé lesz a ház, addig Domi pontosan ugyan ebben a hitben van, hisz egymás előtt is titkolják a váratlanul érkező szabadságot... Katinka persze bátyja naplójából rájön a katasztrófára, miszerint a csajbuli és a Fun Csajok Nélkül klub első ülése üti egymást, ám ideje lemosni Domit a színről... Ennek a kalamajkának a vége egy irtó nagy rendetlenséggel járó házibuli lesz, melynek végén a rövidet mindkét főhősünk egyaránt húzza... 

Természetesen mindezek mellett továbbra is áll a harc, az apró kiszúrások egymás ellen, ám amikor igazán nagy a baj, akkor igazi testvérpárként képesek viselkedni.

Katinka ebben a kötetben többször hazudik, ami mindenképp elítélendő, de kizártnak tartom, hogy volt valaha olyan tini, aki ne hazudta volna a barátnőinek például, hogy melyik srác tetszik/nem tetszik neki. Ezért nem lehet pálcát törni felette, ahogy a Domi kicsinyességeiből és nagyzási mániájából következő ostoba lépések felett sem, amiken jót derülhetünk olvasás közben.

Ami már kevésbé szép, az Roberta viselkedése és játszadozása, de hát ilyen lány is nem egy, nem kettő szaladgál minden iskolában, mindenesetre Noel történeti íve volt az, ami igencsak meglepett... Helyette pedig már új fiú is kerül a képbe Félix személyében, szóval egy igazi tini szerelmi dráma folyik itt a lapokon, amit a célközönség biztos üdvözítően fog fogadni.

Én magam felnőtt fejjel hatalmasakat nevettem ezeken a bénázásokon és a rengeteg hülyeségen, amit a főhősök csináltak, így ki merem jelenteni, hogy a történet tökéletesen alkalmas, ha ki akarunk szakadni a hétköznapokból és szórakozni egy jót (felnőttebb fejjel)... A célközönség arcára bár szintén mosolyt csalhatnak majd ezek a komikus jelenetek és gondolatok, ők inkább azonosulni tudnak majd a főhősökkel, kiknek életét ők maguk most élik, láthatják, hogy ugyanolyan hibát követ el minden kortársuk, s esetleg még ötleteket is meríthetnek néhány tréfára a könyvből... ^^ (De utóbbit azért csak finoman! ;))

A kötet képi világa továbbra is fiatalos, mókás, ahogy a két nézőpont is hihető - mind a lány-, mind a fiúfejben kavargó gondolatok, éppen ezért szuper, hogy a két nézőpont két külön nemű írótól származik, akik ihletet meríthettek a saját gyermekkorukból, s hihetően le tudják írni az egy-egy szituációra adott fiú/lány reakciót.

Végezetül annyit tennék még hozzá, hogy érdemes a két megjelent kötetet egymás után olvasni, főleg azért, mert a folytatás - véleményem szerint - jobb is lett, mint a felvezetés, másrészt könnyen magába szippanthat ez a dilis történet, ami pillanatok alatt behabzsolható olvasmány.

A hisztis kiselefánt története Afrikába kalauzolja el az olvasót, ahol szemtanúi lehetünk egy akaratos kiselefánt életre szóló leckéjének, aki soha nem azt akarja és soha nem akkor, mint családja többi tagja. A kiselefántnak a nagyok valami igazán fontosat tanítanak, minek hatására gyökeres fordulatot vesz a viselkedése, s sok mindent megért és elfogad.

A papagájok és a szörny az egyik kedvencem lett. Ebben a mesében a gyerekek a színekről tanulhatnak a papagájok és egy kaméleon történetének segítségével, melyben a papagájok halálra rémülnek valamitől, amit még soha nem láttak, de elmondásuk szerint "rettttttttentőőő ijesztőőőő!"...

A Magasugró bajnokság Egyiptomba visz minket, ahol bepillantást nyerhetünk egy ugróegér család mindennapjaiba, és "mindenestéibe"... ^^ Játék, verseny és a pocak finomságokkal való megtömése, miközben ugróversenyt tartunk a mese hallgatói között. (Másik kedvencem a kötetben.)

A csodatevő teve szintén egy forró éghajlaton játszódó mese, s ahogy láthatjátok, mind egzotikus tájakra vezet minket. Ebben a történetben egy, az ígéreteket valóra váltani képes teve és az elé járuló állatok párbeszédén, s a kívánságból következő változásokon van a hangsúly, melyből kiderül, hogy nem biztos, hogy jót teszünk magunknak azzal, ha "valami más" szeretnénk lenni...

Az utánozó majmocska egy picit komolyabb mese, legalábbis ebben már megjelenik az emberi gonoszság és a kizsákmányolás is. A történet és mondanivalója egyébiránt ismerős lehet. A középpontban egy túlságosan is vidám kismajom áll, aki megbántja társait, de aki végül megtalálja a helyét közöttük leleményességének és bátorságának köszönhetően. A csúfolódás azonban soha nem volt és soha nem is lesz szép dolog...

Aki nem ismeri a könyvsorozat felépítését, azoknak szeretném elmondani, hogy minden mese egy "cselekvéslistával" indít, melyben mind a meseolvasó, mind a mesét hallgató személyek instrukciókat kapnak. A mesékben kiemelt, félkövér és színes szavak - parancsok - vannak elhelyezve, melyekhez egy-egy cselekvés társul. Ezeket a hívószavakat és elvégzendő feladatokat a meseolvasónak a felolvasás előtt ismertetnie kell a közönségével, akiknek ezt követően figyelmesen hallgatniuk kell a történetet, s ha meghallják a vezényszavakat, végre kell hajtaniuk a "parancsot". Természetesen nem kell vérre menően betartatni a szabályokat, s ha valaki nem akar részt venni a játékban, nem kötelező, ám az én tapasztalatom az, hogy a gyerekek várják az újabb és újabb hívószavakat és nagyon élvezik azok végrehajtását. A meseolvasás folyama a cselekvések elvégzésének idejére megszakad, ekkor megvárjuk, míg mindenki végez, s a történetet csak ezt követően folytatjuk.

Szemléltetem ezt néhány példával. Nézzük meg a Magasugró bajnokság hívószavait, ami személyes tapasztalatból kiindulva remekül működött a gyerekek és a felnőttek körében.

"Hopp!" - ha elhangzik a szó, a gyereknek fel kell állnia és ugrálnia kell, minél magasabbra.

"Nyertem!" - ha elhangzik a szó, a gyerekeknek tapsolniuk kell.

Ezek a mesék azonban nem csupán erre jók. Segítségükkel igazságos versenyeket hirdethetünk, mozoghatunk, ami nagyon jót tesz; a gyerekek tanulhatnak a színekről, s a vezényszavak rávilágíthatnak nagyon fontos dolgokra, mint például (jelen kötet esetében) hogy csúfolódni nem szép dolog, vagy épp nem biztos, hogy a durcival érik el leghamarabb azt, amit szeretnének.