Anja Fröhlich és Patrick Krause közös ifjúsági regénye, a Hogyan ​lett a zakkant tesómból osztályszóvivő... a Scolar kiadó gondozásában látott napvilágot július végén. 

Az ízig-vérig ifjúsági regényt a kiadó 10-14 éves kor között ajánlja, mely besorolással én magam is egyet értek, s szívből ajánlok is a fiatalság számára, hisz teljes mértékben az ő nyelvükön íródott!*

Tulajdonképpeni pozitív főhősünk Katinka, a környezettudatos, egészséges életmódot élő hatodik osztályos lány, aki édesapjával, Vilmossal és újdonsült családjával él egy fedél alatt. Vilmos és felesége útjai külön váltak, ám a férfi újra szerelmes lett. Katinka új "anyukája" Móni szintén elvált, aki önmagán kívül egy szem fiát hozza ebbe a családba, s ezzel el is érkeztünk másik főszereplőnkhöz.

Az "antihős" (ez persze erősen nézőpont kérdése), Domi éppúgy próbál elevickélni új családjában, mint Katinka, ám kétségtelen, hogy a túlságosan is laza srácnak sokkal könnyebb dolga van, mint újdonsült hugicájának. Nem elég azonban, hogy ők ketten immár mostohatestvérek, de a történet elején Domi megbukik kémiából, így ahelyett, hogy 7. osztályba lépne, kénytelen osztályt ismételni. A baj az, hogy a hatodik osztályba bukás egyet jelent azzal, hogy a fiú Katinka osztálytársává válik, aki éppen az osztályszóvivő posztra pályázik az osztály szépe, Léna ellen...

Katinka, bátyja legféltettebb titkairól és világmegváltó terveiről - miszerint DJ lesz... - a srác titkos naplójának felfedezésével, s annak "titok megsértésével" szerez tudomást, akinek a bejegyzéseit napról napra lefényképezi és elolvassa. Domi persze erről mit sem sejt, így azt sem tudhatja, hogy hugicája mindig egy lépéssel előtte jár... Csakhogy úgy tűnik, az univerzum összeesküdött a lány ellen...

Katinka számára már az első iskolai nap pokollá változik, mikor osztályfőnöke, Rohling tanárnő azzal nyit, mi lenne, ha a lányok mellett egy fiú is megpályázná az osztályszóvivői posztot... Domi akarata ellenére kerül versenybe, amit aztán - mindenki legnagyobb döbbenetére - meg is nyer... Ezen a ponton pedig elkezdődik a nagy csata, melyben mindkét gyerek megpróbál túlélni...

A történet számomra picit nehezen indult be, s az elején egyik főhős sem nyerte el nagyon a tetszésemet. Ez azonban gyorsan megváltozott, mikor végre igazán belecsaptunk a lecsóba, s a cselekmény elkezdett gördülékenyen haladni a gyászos osztályszóvivő szavazás után. Picit szoknom kellett a magyar neveket is, amik a legtöbbször még mindig zavarnak a magyar fordításokban külföldi könyvek esetén, s itt sem fogadtam az elején túl jól példának okáért Katinka nevét, de mivel a történet egy idő után beszippantott, már nem éreztem túlzottan problémának ezt sem.

A történet a fiatalokhoz szól. Ez minden kétséget kizáróan így van. Nyelvezete új, fiatalos, tele rengeteg mai szlengszóval, amik közül többnek a jelentésével néha tisztában sem voltam, de amiket minden nap hallani a tömegközlekedésen és az utcán. Bevallom, a mai gyerekek rengeteg olyan szót használnak, amik jelentésének nekem is utána kell néznem, de azt hiszem minden korra elmondható, hogy a felnőttek nem mindig értik a gyerekek beszédét. ^^

Éppen ezen okból kifolyólag tökéletes ez a kötet a célközönség számára, mert teljes mértékben az ő igényeikre és szókészletére szabva érkezett a magyar átültetés. 

Felnőttként ezek a szavak, ez a túlzottan laza nyelv természetes, hogy néha megakasztották az olvasást, ám ez az életkorból adódó "hiányosság" nem róható fel hibának, hisz a célközönség nem én vagyok, én csupán felnőtt szemmel próbálom szemlélni, s megítélni, mennyire lehet jó választás a fiatalok számára ez a kötet. Tehát Kedves Olvasó, ha te, mint anyuka keresel olvasnivalót/ajándékot a 10-14 éves korosztály számára, ez a friss kötet remek választás lehet a maga könnyed és habos stílusával, ami mellett pozitívumként szól még a terjedelme és a kiviteli formája is, minek köszönhetően egy olyan gyerek kezébe is bátran adható, aki a hosszabb és tömörebb könyveket messze elkerüli. Ha a gyerkőc nem bír el egy regénnyel, próbálkozzatok ezzel a könnyedebb olvasmánnyal!

Felnőtt fejjel nézve a történet visszahozza a gyermek- és iskolaéveket, azok emlékeit, míg a célközönségnek, akik pont ugyanebben a környezetben élik a mindennapokat, segítség lehet... Átvészelni a hétköznapokat, az iskolai traumákat, vagy csak éppen jól szórakozni, s látni, hogy más is pont olyan dilis és hétköznapi, mint ő...

A regény egy humoros játékleírást is tartalmaz, ami bár nem újkeletű, de friss csomagban, szlenggel karöltve üdítően hathat a fiatalokra, akik sokszor megtréfálhatják a társaikat, ha találnak olyan bolondot, aki belemegy a szabályokba... ^^ De erről csak így, titokzatosan ennyit, ha érdekel, miről is beszélek, olvasd el a könyvet! :P 

A történetet átitatja a humor és a két testvér közötti ellentét és párharc, ami rengeteg helyzetkomikumot szül. Természetesen kettejükön kívül szerep jut szüleiknek és osztálytársaiknak is, mely utóbbiak közül páran jelentősebb szerepet is kapnak, így mindenki megtalálhatja a maga kedvencét és ellenségét a történetben.

Az iskolai jeleneteken túl a mozaikcsalád mindennapjaiba és felmerülő gondjaikba is bepillantást nyerhetünk: láthatjuk, milyen érzés lehet egy gyereknek az, ha a vér szerinti szülője a másik gyereket támogatja, vagy épp milyen érzés lehet szülőként mindkét gyerek szempontját nézni, s igazságot tenni, igazat adni annak, aki végülis nem a saját vére és így tovább, és így tovább... A humor mellett megjelennek tehát sokkalta komolyabb témák is, melyek szintén sokat adhatnak a mozaikcsaládban élő olvasók számára.

Wéber Anikó Anna ​Tükörképföldön c. meseregénye az idei Könyvhét egyik legropogósabb újdonsága volt. A Zseblámpás Könyvek kiadói sorozat egyik legújabb darabja egy elgondolkodtató, mély mondanivalót magában rejtő történet, ahogy azt az írónőtől már megszokhattuk.

A "figyelem", "barátság" és "varázstükör" hívószavakat kapott regényt a "mély gondolatok", "a gyermeki lélek szépsége", valamint az "elbájoló" szavakkal egészíteném ki, melyek tökéletesen és röviden leírják a regény tartalmát.

Míg nővérei, Olga és Csilla népszerűek és nyitottak, addig Anna nem barátkozik, folyamatosan egyedül van, s a felnőttek aggódnak is érte annak rendje és módja szerint.

Anna apukájával ápol szorosabb kapcsolatot, aki megérti a lányát, s aki a legjobban azt szereti, mikor édesapja kíséri őt haza az iskolából. Ezek a hazafelé tett nagy séták és beszélgetések boldoggá teszik a kislányt, aki egy picit - még ha kis időre is, de - örömöt érez és megnyugszik háborgó lelke.

Egy nap új bolt nyílik Annáék háza közelében, s iskolából hazafelé első látogatókként térnek be édesapjával Ili néni üzletébe, aki olyan mint egy mesebeli boszorkány... Legalábbis Anna szerint.

Ili néni tükörboltot nyitott, ahol számtalan, szebbnél szebb és különlegesebbnél különlegesebb tükör várja leendő gazdáját. Annát elvarázsolja a hely atmoszférája, ám egy hatalmas tükör előtt állva döbbenten tapasztalja, hogy tükörképe korántsem a megszokott arcát mutatja... A tükörben Anna egy szép ruhába bújt, magabiztosabb és idősebb, mosolygósabb Annát lát, ami teljesen összezavarja a kislányt. Gondolatait és felfedezését később megosztja Ili nénivel is, aki különleges titkot árul el a kislánynak...

Wéber Anikótól már megszokhattuk, hogy történetei sokkalta többet rejtenek magukban, mint azt elsőre gondolnánk, ahogy azt is, hogy az írónő szeret komoly témákról írni, melyekről beszélnünk kell. Teszi mindezt csodaszép köntösbe csomagolva, ha kell húsba hatoló őszinteséggel, máskor pedig gyönyörű gondolatokkal, sejtésekkel, önmagukban lezajló következtetésekkel és tanulság levonásokkal. Írásai ezernyi gondolatot ébresztenek, s eléri, hogy önmagunkba nézzünk, ráeszméljünk dolgokra, rátaláljunk elveszettnek hitt érzésekre, átgondoljuk mindazt, amit teszünk és nem teszünk, s ennek következményeként sok-sok pozitív és előremutató gondolattal gazdagodjunk, amik segítenek nekünk a további életben. Ez talán csak felnőtt fejjel nyilvánvaló ennyire, azonban kétség sem férhet hozzá, hogy írásainak aktuális célközönsége is levonja a maga következtetéseit a regények végén, s olyasmivel gazdagodnak, amire a könyv kinyitásakor egyáltalán nem számítottak.

Anna története ismét egy ilyen különleges írás. Adott egy visszahúzódó, introvertált kislány, akivel valami egészen különleges történik... S bár ez a valami elsőre varázslatnak tűnhet, ha az olvasó mélyebben belegondol, nincs ebben semmi varázslat. Csupán színtiszta realitás, amiről sokszor nem veszünk tudomást, amibe bele sem gondolunk, pedig olyan kristálytiszta és végtelenül egyszerű, ott van az orrunk előtt, s mégsem fedezzük fel. 

Főhősünk egy szerethető, bájos kislány, aki nem nagyon érti, mi folyik körülötte, de tiszta szívével és jóságával olyan dolgokat visz véghez, amit ő maga soha nem gondolt volna. Ili néninek és egy váratlan életkörülménynek köszönhetően Anna megnyílik és kivirágzik, s szert tesz első barátjára Imi személyében, aki egy picit közelebb hozza számára a külvilágot és a többi embert. De kulcsszerepe van ebben Anna apukájának is, ahogy Ottó bácsi, Lili és Rebeka is hozzátesz valamit ehhez a gyönyörű fejlődéshez.

Ottó bácsi és Rebeka két olyan személy, akiket bekeretezett a bánat, s akikkel a boltban találkozhatunk egy bizonyos formában. Anna fejlődésével azonban ezeknek az embereknek az élete is változik, mégpedig jó irányba. A végtelenül magányos bácsi a levelezésben és a találós kérdés írásban, míg Rebeka az érzései és fájdalma kibeszélésben lel megnyugvást, s fordul az életük vissza a rendes és boldog kerékvágásba. Tükörképföldön bármi megtörténhet, s ennek köszönhetően válik Lili, Anna osztálytársa is boldogabbá, s barátnőjévé főhősünknek, aki meg meri végre tenni a kezdeti lépéseket.

A történet lezárása, az apa bánatának feloldása, a "Vendéglő a fűzfához jelenetei" mind-mind a helyükön vannak, tökéletesek és meghozzák a kívánt és remélt befejezést. Egy csodaszép, logikusan felépített történet, nehézségekkel, titkokkal és ezernyi bánattal, melyek szépen lassan eloszlanak, s a helyettük kisüt végre a nap szereplőink feje fölött.

Karl Olsberg Hajótörés ​a Smaragd-szigeten c. képregényes meseregényével egy könyvesbolti kóborlás során találkoztam. A Minecraft világában játszódó történetre a férjem akadt rá, akit magát is rabul ejtett a kötet képi világa és humora. Mindketten nagy Minecraft-rajongók lévén izgatottan lapoztuk fel a könyvet, s mosolyogtunk a humoros, szerethető illusztrációkon. Azonnal magába szippantott minket a kötet, s tudtam, hogy ez valamikor a polcomra kerül majd. Nem is tudtam sokáig várni, a könyv már a polcomon lapul a kincseim között. ^^

A kockákból épült faluban az élet úgy folyik, mint bárhol máshol a világban. A gyerekek iskolába járnak, a felnőttek dolgoznak és vigyáznak a falu lakóinak épségére. Nanó rendszerint kalandokba és kalamajkákba keveredik, s csínytevéseinek köszönhetően többször bajba jut. Lelkiismeretének és a józan észnek a hangja barátja, Maffi lesz, aki hiába figyelmezteti sokszor a fiút, azt csak egyre hajtja a kaland és az önfejűség.

Nanó különös ellenszenvvel viseltetik tanára, a szigorú és undok Birta iránt, aki ellen egy újabb csínyt eszel ki. A titokzatos tréfacsináló kis játéka azonban lelepleződik, Nanónak és Maffinak pedig el kell bújnia az emberek biztonságát óvó Primó és a vasgólem elől, akik a tettesek nyomába erednek. Bár Nanó és Maffi megmenekül, hisz sikerül elrejtőzniük egy kikötött csónakban, a csíny nem várt fordulatot vesz, mikor a csónakuk kisodródik a nyílt vízre, ami ismeretlen partok felé sodorja hőseinket...

A kötet hatására ma újra játszottam a játékkal. Rengeteg szép emléket idézett fel, mikor még főiskolára jártam és rendszeresen játszottam, építettem, s futottam a zombik elől. A felnőtt élet sajnos nem ad már annyi szabadidőt, mint régen, ami miatt újra és újra el is szomorodom, de nem hagyom, hogy utat törjön a kétségbeesés!

Hogy egy picikét többet eláruljak a történetről, elmondom, hogy Smaragd-szigeten a játék nagyon sok szereplőjével találkozhatunk, főleg a sötétben élő lényekkel, akik minduntalan az életünkre törnek. Felbukkan egy titokzatos idegen is, miközben hőseink eltévednek a föld alatt, s még egy hatalmas smaragdkészlet is feltűnik a színen, amit Nanó semmi szín alatt nem akar maga mögött hagyni... ^^

Olsberg történetét átitatja a humor, s a játék rengeteg fontos összetevője megjelenik a lapokon. A fekete-fehér illusztrációt a narancssárga szín kreatív használata töri meg, s élénkíti fel, ami remekül passzol ehhez a világhoz, s ragyogó hangulatot is teremt az olvasáshoz. Mindez a kötet illusztrátorának, Philipp Ach-nak köszönhető, aki élettel teli, s hű Minecraft-világot vetett papírra és teremtett meg Olsberg történetéhez.

Hőseink története folytatódik a második kötetben (jelen kötet cselekménye lezárul, nincs függővég), s én nagyon szeretném minél hamarabb megszerezni a folytatást, hogy egy újabb kaland részesévé váljak.

A kötet tökéletes lehet a kezdő olvasók számára is, ugyanis nagyon kevés szöveget tartalmaz, ami villámsebesen behabzsolható. A hangsúly a játékot megidéző illusztrációkon van, amikben azonban percekig el lehet veszni, s ajánlott böngészni és felfedezni minden aprócska részletet, ami elrejtésre került a lapokon. Műfaját tekintve leginkább képregény és meseregény, illetve annak összeolvadása ez a kötet, melyben a teljes oldalas illusztrációk uralják a teret a néhány soros szöveg/oldallal szemben. Így tehát nem kifejezetten képregény, de nem is egy hosszabb meseregény, hanem valami egészen különleges összeolvadás.

A magyar fordítás élvezhető, gördülékeny és olvasmányos, bár egy-két hiba sajnos fellelhető a rövid szöveg ellenére is, amik elírásban mutatkoznak meg. A történet és a képi világ magával ragadó, így ezek felett az avatatlanabb szem valószínűleg el is siklik majd. A kötet kapott egy csodaszép zöld élfestést is, ami rendkívül hangulatos, s tökéletesen illik is mind a borítóhoz, mind a beltartalomhoz.

Julia Donaldson Kvirtek ​és kvartok c. verses meséje 2019 óta a kedvenceim listáján van, de eddig a pillanatig - a számos újraolvasás ellenére sem - született bejegyzés a kötetről, melyet most fizikai formájában is sikerült megszereznem a Pagony nyári raktárkisöprés akciójának hála.

A kisgyermekes anyukák többségének azt hiszem, nem kell bemutatnom a zseniális írónőt, kinek meséiért egy világ rajong, ahogy illusztrátora - a maga is író - Axel Scheffler neve is ismerősen csenghet. Donaldson történeteinek magyar megjelenését a Pagony kiadónak, illetve remek fordítójának, Papp Gábor Zsigmondnak köszönhetjük, akik újra és újra elhalmoznak minket a friss kötetekkel. Bár a köztudatban leginkább benne lévő A majom mamája és A Graffaló szélesebb rajongótáborral büszkélkedhet, mint az én személyes kedvenceim, ezért úgy érzem, a kevésbé ismert, de ugyanúgy zseniális történeteket is meg kell ismertetni az olvasóközönséggel.

A nyomozókutya és A gyógyító kutya után jöjjön tehát a Kvirtek és kvartok, ami egy modern köntösbe ültetett Rómeó és Júlia történet gyerekeknek, happy enddel... 

A piros színű kvartok a Lapos Láp partján, míg a kék színű kvirtek a Hangyás Hegységben élik mindennapjaikat, s az öregek legfontosabb elfoglaltsága az, hogy unokáikat óva intsék az ellenségtől...

A kvartok a kvirtek ellen, a kvirtek pedig a kvartok ellen sorakoztatják fel sorsdöntő érveiket, miért is nem szabad barátkozni egymással. Ezek az elriasztó kis információmorzsák sok-sok éven keresztül távol tartották egymástól a két nép gyermekeit, ám egy nap két fiatal megunja addigi életét, s az ellenségről szóló "rémmeséket"...

A kvart Vali és a kvirt Vili egy nap összetalálkozik a Ringó Rengetegben, s naplementéig együtt játszanak, mikor is családjaik elszakítják őket egymástól. A napok és a hetek, hónapok azonban csak telnek-múlnak és a két gyerek egymás társaságában szépen felcseperedik, s a tiltások ellenére egymásba szeret... 

Vali és Vili története gyönyörű verses mese, melynek minden versszaka zseniális, s ahogy haladunk előre, úgy gazdagodik újabb és újabb gyöngyszemekkel. Ezt az írónő mellett egyben a kötet magyar fordítójának is köszönhetjük, akinek sikerül minden Donaldson-művet páratlanul gazdag magyar nyelvünkre átültetnie. Papp Gábor Zsigmond rímekbe szedi az eredetileg is rímelő sorokat, átirata a kínrímektől mentes, ahogy azt is sikerül elkerülnie, hogy borzalmas, rímtelen legyen a szöveg, ami az én egyik vesszőparipám. ^^

A kötetet átitatja a báj és a humor, a sorokat olvasva újra és újra mosolyra húzódik a szánk, avagy éppen hogy a legelejétől fogva teli szájjal mosolygunk, míg a történet végére nem érünk. A bájt a két különböző fajú gyermek és az ő érzéseik adják, mely barátságból szépen kibimbózó szerelmet sikerül gyönyörűen, a gyermekek nyelvén is érthetően, s a felnőttek számára is szépen, erőteljesen és okosan átadni. Ritka példány, hisz a gyerekek és a felnőttek igényeit is egyaránt kielégítő történet ez, melyben gyermeki módon, mégis nagyon felnőttesen van jelen a központi téma, a szerelem és a viszály, melyből mindkét korosztály szépen megérti a lényeget, s levonhatja a maga következtetéseit. Ha te is elolvasod a mesét, rájössz majd, miről is írok pontosan.

Axel Scheffler remekbe szabott képi világot álmodott a kötethez, karakterei szerethetők, s pillanatok alatt a szívünkbe lopják magukat. Nem szabad félni az író-illusztrátor egyedi, mással összetéveszthetetlen stílusú illusztrációitól, ami elsőre egy picit idegen és furcsán hathat. Én magam is, évekkel ezelőtt picit ódzkottam a kötet képi világától, amit most már semmi pénzért el nem cserélnék egy másikra, olyannyira rabul ejtett! Ebben nálam talán szerepet játszott az is, hogy sohasem rajongtam a földönkívüli lényekért, s az átlagos, köztudatban lévő ufók mindig is halálra rémítettek (mind a mai napig...), azonban ebben a kötetben semmi félelmetes nincs. A földönkívüli lények szerethetők, akármelyik bolygóra is tévednek hőseink, viccesek és aranyosak, s még némi graffaló is feltűnik, ha figyelmesen olvasol és böngészel a képek között... ;) 

  

Az igazság az, hogy órákig tudnám magasztalni a kötetet (fizikai formáját), a mesét és az illusztrációt, melyek mindegyike magas minőségű. A soraim mellett az idézetek és a kiválogatott képek beszéljenek még a Kvirtek és kvartok nagyszerűségéről, amit teljes szívből ajánlok minden Donaldson-rajongónak; mindazoknak, akik még csak most ismerkednek az írónő munkásságával; Rómeó és Júlia-rajongóknak; valamint azoknak is, akik szeretnének egy bűbájos, szívet melengető történetet olvasni!

Susanna Isern The ​Lonely Mailman c. mesekönyvéről a véletlennek köszönhetően szereztem tudomást. Mikor megláttam az eredeti, spanyol kiadást, csak reménykedni tudtam, hogy a történet angol nyelven is fellelhető, s megismerhetem ezt a sokak által oly hőn szeretett mesét, ami számos díjat zsebelt már be. Többek között 2017-ben megnyerte a Moonbeam Children's Book Awards, valamint az International Latino Book Awards díjakat, s csupa elismerő szó illeti a kötetet, melynek illusztrációért Daniel Montero Galán felelős.

Történetünk főhőse egy idős postás, aki nap mint nap ezernyi levelet kézbesít az erdő állatainak. Az erdő lakói kedves üzeneteket, bocsánatkéréseket, meghívókat kapnak egymástól, melynek köszönhetően kapcsolataik szépen alakulnak, barátságok szövődnek, ellentétek és viszályok lesznek semmissé. 

A titok azonban, melyet az olvasó sem tud a leleplezésig (hacsak a fülszöveget el nem olvassa ^^), hogy a leveleket nem az állatok írják egymásnak...

Bár az erdő lakóinak életébe bepillantást nyerhetünk, a magányos postás egy ideig igazi rejtély marad számunkra... Ki ő, s mit csinál, mikor épp nem leveleket kézbesít?

Isern meséjéről - a történet rövidségét tekintve - spoilerek nélkül nem nagyon lehet mesélni. Mivel azonban a fülszöveg elolvasása már "lelövi" a mese poénját, s hatalmas csattanóját, nem gondolnám, hogy nekem nagyon titkolóznom kellene, s rébuszokban beszélnem erről a csodaszép meséről.

Isern főhőse egyszerű levélkézbesítőként gördül be az olvasó elé az első lapon, ám ahogy karikázunk előre az oldalán, s hatolunk be egyre mélyebbre az erdőbe, úgy dobja le titkait a "magányos postás" is... Mint ahogy már fentebb említettem, a főhősünk által kézbesített levelek megváltoztatják az erdő lakóinak életét, ám arról egyikük sem tud, hogy a leveleket sohasem a feladók írják... A levelek a "magányos postás" kezei alatt születnek meg, az éjszaka jótékony leple alatt, mellyel főhősünk igyekszik mindenki életébe boldogságot csempészni. Ő azonban végtelenül magányos és egyedül éli mindennapjait, ám egy nap lehull titkáról a lepel, s visszakapja mindazt a kedvességet és jóságot, amit addig a pillanatig ő adott abból a hatalmas nagy szívéből a társainak...

Igazán szívet melengető mese, amit minél több embernek meg kellene ismernie, mert éppúgy átitatja a végtelen szeretet, a törődés, az odaadás, a segítőkészség, mint a magány és a szomorúság. A történet mondanivalója természetesen remekbe szabott, s azt hiszem, senkinek sem kell a szájába rágnom a tanulságot a titok leleplezését követően.

A "magányos postás" hatalmas szívének és jótetteinek köszönheti, hogy magánya véget ér, s elnyeri méltó jutalmát, s gyönyörű látni, miként virágzik ki az erdő egyetlen személy tetteinek köszönhetően. Ezt a csodálatos folyamatot kelti életre Galán lenyűgöző képi világa, melyben percekig el lehet veszni.

A kötet 2022-ben látta meg a napvilágot piciny hazánkban, s fordítója, Rét Viktória idén felkerült az Év Gyerekkönyve Díj 2023 - Év fordítója Shortlist listájára is (Hubby) - nem véletlenül...

Sebes (később Vándor) története egy izgalmakkal és torokszorító pillanatokkal teli őrületes nagy "kaland", amiben szemtanúi lehetünk a vadon pusztító erejének... Igaz történeten alapuló "kalandregény", amit a szó szoros értelmében véve nem hívnék annak, hisz mindaz a borzalom és viszontagság, amit Sebes átél, cseppet sem kalandos, ha a farkas az életéért küzd...

Történetünk főhőse Sebes, a fiatal farkas, aki testvéreivel és falkájával éli a mindennapjait. Sebes életébe a születése pillanatától kezdődően bepillantást nyerhetünk, ahogy szépen lassan körvonalazódik a falka belső kapcsolati hálója, valamint a hierarchiai rendszer felépítése is.

Sebes a falka leggyorsabb tagja, aki apja oldalán vadászik a zsákmányra, s noha falkavezér szeretne lenni, nem ő a legerősebb példány, így a zsákmánynak sem adhatja meg a kegyelemdöfést. Az ő feladata a becserkészés és a menekülési útvonalak elvágása a préda elől. Bár Sebes boldog életet él, többre vágyik. Szeretné, ha a gyorsasága számítana, ha a bátyja, Éles elismerné őt, de a legfontosabb, mennyire vágyik arra, hogy szeretett, kedvenc öccséről ő maga gondoskodhasson.

Meleg felnéz bátyjára, akivel jóban-rosszban összetart, ám az álmoknak egy nap egy végzetes esemény vet véget... A farkasfalkára idegen falka támad, akik megölik Sebes apját, ellopják a család területét, s a behódolás lehetőségét még csak meggondolni sem akaró falkatagokat elüldözik és/vagy megölik. Sebes magára marad a vadonban, ahol egy holló szegődik társául. A fiatal farkas kétségbeesetten küzd az életben maradásért, s közben reménykedik abban, hogy öccse és falkája néhány tagja életben maradt. A sors kegyetlen szeszélyei folytán Sebes rátalál a súlyosan megsérült Melegre, ám az emberek kegyetlensége ismét elszakítja őket egymástól...

Sebes egymaga kél útra, s a napok múlásával egyre távolodik otthonától és elvesztett családjától. Vajon az út végén rátalál az új otthonra és társra lel? 

A gyönyörű leírások mellett az író nem fukarkodik a gyomorforgatóbb jelenetek leírásával sem. Szemtanúi lehetünk példának okáért a zsákmány kibelezésének, a hús szétmarcangolásának, de gyomorforgató és torokszorító pillanat lehet a vért elhanyagoló, a magányt és a fájdalmat erőteljesen bemutató jelenetek leírása is, ami sokkal inkább mellbe vághat, mint az erőszak leírása. Brutalitás és szépség jár együtt kéz a kézben a lapokon, melyben számtalan lényeges és fontos kérdéssel és válasszal is találkozunk.

A farkas, akit Vándornak hívtak hűen bemutatja egy farkasfalka életét. Bepillantást enged a csodálatos élővilágba, abba, milyen érzés egy szeretett családba tartozni, majd elveszíteni azt egy szempillantás leforgása alatt. A család összetartó erejét úgy érzi maga az olvasó is, ahogy később a magány és a csend borzalmas és brutális terhét. Együtt bandukolunk végig Sebes társaságában a vadonon keresztül, vele félünk, kétségbeesünk, nevetünk, sírunk, küzdünk rengeteg mérföldön át, míg végül rátalálunk arra, amit mindig is elérni szerettünk volna. S bár az álom megvalósul, de milyen áron? Sebes soha nem akarta ezt az álmot így, ennyi szenvedés és kín árán, ám az élet soha nem azt adja és úgy, ahogy várnánk. Az útkeresés végére Sebes vérző szívvel bár, de otthonra talál, s vándorlása során felnő. 

Az Abszolút Könyvek kiadói sorozat köteteinek ajánlása 9-12 év közötti korhatár megjelöléssel futnak, jelen esetben azonban úgy érzem, nem árt, ha a fiatal olvasó picit már komolyabb és érettebb... Egyrészről a téma komolysága és a mondanivaló is érettebb elmét kíván, míg a véres, brutális jelenetek sem valók egy 9 évesnek, annak ellenére sem, hogy a mai gyerekek az elektronika világában már sok mindent láttak, s sokkal strapabíróbbak ezen a téren, mint mi voltunk gyermekkorunkban.