Régóta foglalkozom már gyerekkönyvekkel, így természetesen nem voltak ismeretlenek számomra a régi Garázs Bagázs-kötetek, ám az előrendelés pillanatában valahogy nem kapcsoltam össze, hogy ez bizony egy vadonatúj külsővel napvilágot látó "régi" történet.

Noha a mesék mindig is érdekeltek, a régi kiadás illusztrációja mindig távol tartott tőlük, ezért rendkívül örülök, hogy most újra napvilágot látnak ezek a történetek, s csak remélni tudom, hogy a többi is jön majd szépen sorban, s talán vadonatúj történetekkel is megörvendeztet majd minket az író úr.

Noha a fülszöveg is hirdette, titkon reméltem, hogy mindkét mese középpontjában Totó áll majd, vagy legalábbis megjelenik benne és szerepet is kap (egy képkocka erejéig fel is bukkant ^^). Picit szomorú voltam, hogy ilyen gyorsan el kell engednem a tűzoltóautót, de összességében nem csalódtam a kötetben.

Acsai Bánk bánja zseniális átirat lett! A történet tele van szenvedéllyel, misztikummal, barátsággal, álnoksággal, zsarnoksággal és a legfontosabb - szerelemmel! ❤ 

Bánk és Melinda tiszta, sírig hű szerelme gyönyörűen ábrázolt a lapokon. Katona eredetijével szemben Acsai bepillantást enged - kronológiai sorrendben - főhőseink gyermekkorába is, megismerteti velünk a találkozás pillanatát, a felhőtlen gyermekkor és játszadozás éveit, mikor még szabadok voltak, hogy aztán a felnőttkorba lépve, a gyönyörűen felépített életüket romba döntse egy kéjsóvár, nyomorult alak, akinek a pokolban volna a helye... s talán oda is kerül a gonosz, ezt azonban nem tudjuk meg.

Bánk és Melinda túlságosan is jó egy olyan világba, ahol a romlás és a mocsok az úr, s a végzet - mint tudjuk - sosem a jót segíti... A gonosz mindig felüti a fejét, mérhetetlen károkat okozva, s miután főhőseink elhagyják Konrád házának és a vidéknek gondtalan báját és nyugalmát, attól a pillanattól sorsuk megpecsételődik. Életük tragédiába torkollik, amit egyikük sem érdemel meg...

Cserkuti Dávid gyönyörű illusztrációiba beleszerettem! ❤ Remélem az idei Könyvfesztiválon lesz alkalmam arra, hogy találkozzam vele és dedikálást kérjek tőle, ugyanis olyan mérhetetlenül szép és érzelmekkel teli képeket készített, amik nem csak hogy tökéletesen kiegészítik Acsai meséjét, de gyönyörűen meg is jelenítik az adott történelmi kort, s hőseink minden egyes érzelmi állapotát, lelki mélységét! Lélegzetelállító, festményszerű képek, amik a középkori magyar honba és két szerelmes világába vezetnek el minket.

Mint fentebb említettem, Acsai jó pár változtatást eszközölt az eredeti drámán. Ugye általános igazság az, hogy egy-egy történet operaváltozata mindig is eltérésekben "gazdag", ám a meseátirat érezhetően az ifjúságnak, s a romantika kedvelőinek készült - mint például én magam.

Acsai - s ezért hálás köszönetem az író úrnak - teljes mértékig kihagyja Ottó végül álnok móddal elért csábítási kísérletének beteljesülését, s ez által Melinda tiszta és érintetlen marad.

Ebben a változtatásban nagy szerepet játszik továbbá Melinda unokaöccse, a történet közepéig végig, szellemalakban jelen lévő Gerzson, aki a borospoharakat kicserélvén megmenti nagynénjét a gonosztól. Azt azonban ő sem sejtheti, hogy Ottó sajnos nem adja fel egykönnyen, melynek a vége Melinda halála lesz... 

Katona "operaeredetijével" szemben azonban a vég szintén más formában jön el, s az asszony és Bánk kisfia, Soma itt életben marad, bár apja "királyné gyilkossága" végett nem lehet boldog, s nyerheti el Mária királykisasszony kezét...

A szellemalakokon túl nagy változtatás, eredeti és zseniális ötlet húzás még a Melinda családját óvó címerállat, nevezetesen a sas szerepeltetése, aki a történet folyamán mindig oltalmazóként lép fel, ám sajnos Ottótól nem sikerül megóvnia Melindát...

A misztikum egyébiránt több helyen is megjelenik még a lapokon, elég ha a vár alatt meghúzódó labirintusra, avagy a kötet legvégén, a Záró dalnál látható galambpárra gondolok.

Melinda, halála után galambbá változik, tisztasága és életbéli hasonlósága végett, míg az utolsó oldalon látható, turbékoló galambár képe őszintén megmelengette a szívem, ugyanis úgy vélem, hogy itt, a halál után újra egyesülő, végre újra szerelmesével lehető Bánk és Melinda alakját láthatjuk. ❤

Ha negatívumot kellene mondanom, akkor talán azt tudnám kiemelni, hogy egy-két modern, fiatalos szó is belekeveredett a mesébe, ami számomra megakasztó volt, s talán ezeket lehetett volna hanyagolni, de ez legyen a legnagyobb probléma ezzel a kötettel! Mivel ennyire szerettem, efelett akár még szemet is hunyhatok. ;)

Személyes kedvenceim természetesen Bánk és Melinda voltak, de azt hiszem, ezzel nem okoztam nagy meglepetést. Bánk bátorsága, egyenessége, őszintesége, becsületessége és megjelenése, Melinda tisztasága, kedvessége, ártatlan bája, férje és gyermeke iránt érzett határtalan szeretete, erkölcsössége, valamint mindkettejük hatalmas szerelme és szeretete a másik iránt példaértékű és szívhez szóló - képtelenség nem szeretni őket! ❤

Beszélhetnénk egyébként Tiborc karakteréről, Mikhálról, Simonról, Gerzsonról is, s ódákat is tudnék zengeni, de azt hiszem, legyen mára elég ennyi. Járjatok ti magatok utána! :P

Melinda

Bánk

Anna úgy tesz, mintha egy madár lett volna, Oliver azonban korántsem hülye és elhatározza, hogy végez a szörnyeteggel!

A lány és barátai Madam Prune segítségét kérik, aki elmondja, hogy Monsieur Malac, a falu legkövérebb disznója nem sokkal ezelőtt megszökött az ólból... A termetes sertést pedig az utóbbi időben egy unikornis társaságában látták...

Az illusztrációt ismét David Sierra Listónnak köszönhetjük, aki most sem okozott csalódást, sőt, ha lehet, még inkább elvarázsolt a munkásságával és a moonville-i varázsvilággal! ❤

Mivel az első kötet értékeléséből kimaradt, itt szeretném pótolni egy vétkem... Nevezetesen az, hogy szeretnék őszinte, hálás köszönetet mondani az Alexandra kiadónak, hogy nem magyarosították a karakterek neveit, s minden az eredetiben maradt! Örök hálám, de tényleg! Mennyivel szegényebb és pocsékabb lenne ez a történet egy Petikével, Lacikával, Sanyikával, Katikával a főszerepben - csak hogy néhány népszerű nevet említsek. Brrr....., még rágondolni is rossz! ^^