A Pagony kiadó és az Erste Bank közös mesekönyve 2024-ben készült, ám a nagyközönség, avagy mondhatom az olvasóközösség számára csupán 2025 őszén vált elérhetővé. A mesekönyv azért készült, hogy a 3-6 éves célközönsége számára érthetően beszéljen a pénzügyekről.

Egy kisgyerek számára nehezen magyarázhatók el ezek a fogalmak, noha ők már idejekorán érdeklődnek, s mindent tudni akarnak. 

Ezzel a lendülettel vetettem bele magam az olvasásba, ám egy picit mást kaptam, mint amit vártam. 

Számomra az első két mese szólt igazán a kölcsönről, a hitelről, a csereberéről, noha a későbbiek során megjelenik a veszélyre való felhívás, a meggondolatlan befektetés, letét témája is. Engem mindazonáltal magával ragadt az erdei történet, s jobban érdekelt az állatok élete, természetrajzi bemutatása, mint maga a "pénzkezelés".

Nem vitatom, remekül szemléltei a banki ügyeket az írónő, aki valós és okos példákon keresztül ábrázolja a felnőttek világát, de néha túl titokzatosak ezek a példák, amik még magyarázatot, beszélgetést igényelnek. No, de a pénzügyek mindig is kicsit rejtélyesen és titkosak is, nem? 

A mesekönyv és történet legnagyobb erőssége számomra az erdőlakók életének bemutatása volt. A kötetben számtalan állat teszi tiszteletét: őzgida, szajkó, vaddisznó, sün, mókus - amikről rengeteg érdekességet megtudhatunk. Láthatjuk az évszakok változását és annak hatását az élővilágra, ami sokkal érdekesebb volt, mint maga a "cserebere".

Kedvencem Vince, a vaddisznó és Szigfrid, a szajkó voltak, akik igazán kivették a részüket a történetben. Vince igazi vadkan: mogorva, erős, de helyén van a szíve és tesz a közösségért, hovatovább vigyáz rájuk; míg Szigfrid rendkívül okos, védi a barátait és élteti a természetet...