Történetét az unikornisok vidékére álmodta meg, ahol számtalan varázslény mellett felbukkannak korábbi, szeretett hősei is a kislajháron át egészen Lajosig, a tündérbogárig.

Túl az Üveghegyen él egy bájos, kellemében varázslatos egyszarvúlány, aki az unikornisok gondtalan életét éli; gyógyít, eszik-iszik, vicceken kacarászik - csakúgy, mint társai.

Ám egy nap hirtelen valamiféle ürességérzet keríti hatalmába, s gondolataiban egy édes-bájos unikornisbaba jelenik meg, aki - társai meg nem értése közepette - meg is fogan, s testet ölt.

Ettől kezdve a gyönyörű egyszarvúlány élete gyökeresen megváltozik - szó szerint felborul, mint ahogy a könyvben elhelyezkedő, játékosan tekergő képek ötletesen, frappánsan érzékeltetik is azt.

A baba bájos, de sok vele a munka, az anyaság, a kialvatlanság és a folytonos aggodalom pedig teljesen kifacsarja a valaha volt legszebb unikornist, aki nyúzottá, leharcolttá, BARNÁVÁ változik...

Társai nem győznek sopánkodni lelakottságán, mígnem egy napon ugyanolyan állapotban érkezik meg közébük a tündérkirálynő, síró gyermekével a karján...

Az anyaságnak nem csupán napos pillanatai vannak, s talán az árnyoldalak azok, amik elsőként dominálnak a köztudatban. Az újdonsült anyuka bűntudata, aggodalma, nyúzottsága mondhatni teljesen általános, s a társadalomnak el kell jutnia arra a szintre, hogy ezt elfogadja, s ne rója fel a kezdeti botladozó lépéseket a friss anyák számára...

Az édesanyák bármit megtennének a gyermekükért, önmagukat háttérbe szorítva nevelik őket legjobb tudásuk szerint, s eljön majd újra az idő, mikor az anyuka visszanyeri korábbi makulátlan megjelenését. Ám a közte eltelt időben kacagjon, s tegyen magasról a lekezelő véleményekre, amiket kap!!! :P

A mesekönyv a történethez idomulva kivitelében is rendkívül kreatív. Az illusztrációk olykor a fejük tetejére állnak, mint ahogy az újdonsült anyukák élete is, miközben a világ a helyén marad. Majd következik a forgás, szépen-lassan visszatérés az eredeti állapotba, mikor az ember újra két lábbal a földön áll.

Ezeket az élethelyzeteket, ezt a varázslatos kalandot kelti életre illusztrációival Szert-Szabó Dorottya, aki mostani, új arculatában alkotott ismét varázsos világot. 

Mrena Julianna kétségtelenül - eddig bármilyen témához nyúlt - maximumot nyújtott, s nem tud hibázni. Rímei és megálmodott történetei szellemesek, hangos kacagásra késztetnek és elbájolnak. Könyvei megtestesítik a tökéletes gyermekkönyv fogalmát!

Gubacs, a kis manó olyan kíváncsi, mint egy óvodás. Amikor csintalan varázslabdája elgurul, egyből a nyomába ered, és hipp-hopp az erdei állatok élőhelyén találja magát. Körbenéz a róka odújában, beles a görény fészkébe, útja során mindenkivel beszélget egy kicsit, így megannyi érdekességet megtud a harkályokról és az erdei baglyokról, a csíkos vadmalacokról, az őzekről, sünökről és a mókusokról is.

Mechler Anna új mesekönyvvel jelentkezett, ami várhatóan könyvsorozattá növi majd ki magát. Főhősének egy manót tett meg, aki eltéblábolt varázslabdája után indít kutatást, s a keresés közben megismerkedik az erdő állatvilágával.

A mese központi alakja Gubacs, az apró manó, aki kedvenc, színváltoztató varázslabdájával játszik, majd az a nadrágzsebbe kerül, ahol nem érzi kifejezetten jól magát, így megszökik gazdájától.

Mikor a manó észreveszi a labda hiányát, tüstént a nyomába ered. Útja során számos állattól kér útbaigazítást, többek között megismerkedik a harkállyal, rókakölykökkel birkózik, pajkos vadmalacokkal vív szócsatát, megtudja, milyen finnyásak az őzsuták, mókuskölyköt ment, havasi cincérrel társalog és vigyáz a folyton elszökdöső, huncut görénykölykökre.

Kíváncsian várom a következő helyszínt és ismeretterjesztő leírásokat humorba bugyolálva.

A Pagony kiadó és az Erste Bank közös mesekönyve 2024-ben készült, ám a nagyközönség, avagy mondhatom az olvasóközösség számára csupán 2025 őszén vált elérhetővé. A mesekönyv azért készült, hogy a 3-6 éves célközönsége számára érthetően beszéljen a pénzügyekről.

Egy kisgyerek számára nehezen magyarázhatók el ezek a fogalmak, noha ők már idejekorán érdeklődnek, s mindent tudni akarnak. 

Ezzel a lendülettel vetettem bele magam az olvasásba, ám egy picit mást kaptam, mint amit vártam. 

Számomra az első két mese szólt igazán a kölcsönről, a hitelről, a csereberéről, noha a későbbiek során megjelenik a veszélyre való felhívás, a meggondolatlan befektetés, letét témája is. Engem mindazonáltal magával ragadt az erdei történet, s jobban érdekelt az állatok élete, természetrajzi bemutatása, mint maga a "pénzkezelés".

Nem vitatom, remekül szemléltei a banki ügyeket az írónő, aki valós és okos példákon keresztül ábrázolja a felnőttek világát, de néha túl titokzatosak ezek a példák, amik még magyarázatot, beszélgetést igényelnek. No, de a pénzügyek mindig is kicsit rejtélyesen és titkosak is, nem? 

A mesekönyv és történet legnagyobb erőssége számomra az erdőlakók életének bemutatása volt. A kötetben számtalan állat teszi tiszteletét: őzgida, szajkó, vaddisznó, sün, mókus - amikről rengeteg érdekességet megtudhatunk. Láthatjuk az évszakok változását és annak hatását az élővilágra, ami sokkal érdekesebb volt, mint maga a "cserebere".

Kedvencem Vince, a vaddisznó és Szigfrid, a szajkó voltak, akik igazán kivették a részüket a történetben. Vince igazi vadkan: mogorva, erős, de helyén van a szíve és tesz a közösségért, hovatovább vigyáz rájuk; míg Szigfrid rendkívül okos, védi a barátait és élteti a természetet...

Mrena Julianna legújabb meséje egy picit formabontó kötet, már a főhőse szerethetőségének szempontjából is. Az írónő ismét a varázslatos mesék birodalmában alkotott, amit - mint mindig - remekül ötvözött a modern világ jegyeivel. A régi népmesék elemei kortárs nyelvezettel és figurákkal elegyednek, melyek együttesen létrehozzák e modern világ saját népmesebirodalmát.

A Lajos, a tündérbogár egy végtelenül szórakoztató történet egy kócos tündérről, Lajosról, aki nem kicsit mufurc, nem kicsit nagypofájú és őszinte és nem kicsit durva... 

Lajos egy napon csapot-papot hátrahagyva úgy dönt, remeteként éli tovább az életét, bogárrá változtatja magát és végre kiélvezi az életet. A tündérbogár végre szabad, nem nyüstölik állandóan és elbújhat azok elől, akikkel nem kíván kapcsolatba lépni. Ám egy napon egy végtelenül szomorú kisfiút vezet útjába a sors... 

És Lajos varázsereje már igencsak megkopott a ki nem használtságtól...

Lekezelő és a világ minden haragját magában cipelő Lajosunk egy lecsapnivaló tündér. Egy végtelenül aranyos "rakoncátlan kisfiú", aki éppenséggel varázserővel bír. Mulatságos figura, majd egy zabálnivaló tündérbogár... 

Az emberek mindig tátott szájjal várják a csodát. Tisztelet a kivételnek, hisz sokan vannak, akik tesznek is azért, hogy elérjék a céljaikat. Ám sokszor a legkisebb elképzelésünket sem próbáljuk meg önerőből megvalósítani, főleg, ha van segítségünk.

Milyen lenne a világ, ha léteznének tündérek? Az emberiség már így is éppen elég önző, s ha valaha léteztek is tündérek, lehet éppen ezért bujdostak el az emberek elől... 

Sehol egy önzetlen kívánság, a mesében megjelenő "kívánók" mind maguknak akarnak valamit. Nem csoda hát, hogy Lajosnál betelik a pohár és maga mögött hagyja a világ csúfságát és megpróbálja élvezni a szépet és a jót.

Sejtelmes gondolatokkal teli mese ez, amin hangosan kacagtam, olykor megbotránkoztam, de mindvégig arra gondoltam: igen, ismét egy tanulságos mese a kortárs gyermekirodalomban, aminek minden kisgyermekes családban ott lenne a helye! 

Tündérbogár Lajos gyermeknek és felnőttnek mást ad, s remek beszélgetésindító téma. Mind a karakter, mind pedig a mesében megjelenő tettek, kimondott és kimondatlan gondolatok azok. Lajos mások irányába tett szóbeli bántásai elítélendőek, de alaposan meg kell néznünk, mi áll mögöttük.

A kötetet Szert-Szabó Dorottya illusztrálta, aki újfent filmszerűen elevenítette meg számunkra a mesét. Lajosa - az igazi - teljesen levett a lábamról, kis szárnyas bogárformája meg könnyes nevetést eredményezett. 

A képi világ ismét együtt rezdül a szöveggel és ki is bővíti azt, érdemes jól elmerülni az illusztrációk részleteiben, s megkeresni korábbi mesék hőseit is... ;)

Mrena Julianna Minimó c. verses meséje a Pagony kiadó gondozásában látott napvilágot. Az írónő, aki a Mese a kislajhárról, aki nem akart elaludni és a Harusnya, a fél pár zokni c. meséivel lopta be magát a szívünkbe, most új kötettel lepte meg lelkes olvasóközönségét.  A Minimó egy bájos, humorban gazdag, tanulságos verses mese, mely Peter Vegas Félsz ​a sötétben? A sötét jobban fél tőled! c. segítő könyvével járhat kéz a kézben a sötétség és a félelem elűzésének rögös útján...

A történet mondhatni maga a bátorság diadala. Melyikünk nem félt - vagy fél még mind a mai napig - a sötéttől és az éjtől, ahol valóban olyan, mintha minden bútor életre kelne és a szoba és a ház egy külön kis vad világot élne, amit mi látni és hallani vélünk? Ezekre a hangokra és árnyjátékokra természetesen létezik reális magyarázat, ám képzeletünk csodálatos világa olyat képes belelátni az éjszakába, ami ellen nem is biztos, hogy minden esetben tenni kell...

A történet segítő mese, melynek célja a gyermek sötétséggel való megbarátkoztatása. A mese eleje elég rémisztő, s biztos, hogy olvasás közben mindenkinek bekúszik majd a bőre alá a félelem, ám ez a félelem pont ebben a formában, ugyanígy jelen van a gyermekekben is, akik nem tudják ily érzékletesen kifejezni, mitől is félnek. Félelmeiket megtestesíti a szöveg, ami aztán a feloldást is tálcán kínálja.