A folytatásban bár minden eddig megismert barkamanó tiszteletét teszi egy nyúlfarknyi ideig, a főszereplő jelző kétségtelenül újfent a testvérpárt, Pipit és Patyit illeti, akik körül ismét felbolydul az élet. 

Legfőbb barkamanóink mellett azonban új szereplőket is köszönthetünk Vakond és Cickány személyében, akik több történetben is felbukkannak, s természetesen ne felejtkezzünk el a címszereplő cékláról sem... :P

A Kertészkedés címet viselő első mesében visszatérünk a barkák lakhelyére, s látjuk, amint Pipi és Patyi édes semmittevéssel, teázgatással és kártyázgatással tölti az idejét. Felfedi előttünk titkait a címszereplő cékla is, aki a játékos szélnek köszönhetően került még mag korában főhőseink háza tövébe. Megjelenik Vakond és Cickány is, az ősi ellenségek, akik állandóan vitatkoznak, veszekednek, perlekednek ^^, s ezeknél a szócsatáknál az orruk hegyéig sem látnak közelebb. A cékla viszont veszélybe kerül...

Következő történetünk a Csigacsík, mely a cékla leveleinek titokzatos megdézsmálójáról és a titkos tolvaj kilétének felderítéséről szól. Bár a mese címe előre lelövi a poént, izgalmas kis nyomozásnak lehetünk szemtanúi a lapok forgatása közben.

Az Erecske egy különálló mese a kötetben, melyben Cickány ismét tiszteletét teszi. A barkamanók az erdő növényeit gondozzák a nagy szárazság idején, s nem értik, miért nem nyernek a föld erecskéjéből elegendő vizet maguknak, mígnem rá kell jönniük, hogy a víz valahol "elakadt"... Az okos kis barkamanók ügyes kis csellel ugrasztják ki a tolvajt az odújából, s oldják meg e fontos természetvédelmi és becsületbeli ügyet...

Utolsó mesénk, a Lakoma egyben lezárása a keretmesének, s helyszíne az első történetben előrevetített vendégség lebonyolításának. A cékla megnőtt, így hát eljött az idő, hogy finomabbnál finomabb ételek kerüljenek az asztalra. Pipi és Patyi vendégül látják barátaikat, a barkamanókat s az erdei állatokat, ám Cickány szomorú, elkeseredett szívvel az asztal alá bújik - szeméből könnycsepp csordogál... Vajon mi történhetett ezzel a gézengúzzal?

Főhőseink szintén közelebb kerülnek hozzánk, ahogy egyre többször szerepelnek a lapokon, míg tulajdonságaik és személyiségük is szépen bontakozik tovább. Míg az előző kötet értékelésekor kiemeltem, hogy senki sem tudott különösen a szívembe lopózni Pipi karakterén kívül, most az kell mondjam, hogy Patyi csatlakozni látszik testvérkéje mellé, ugyanis az apró barkamanó kis dühös, humoros megszólalásai, valamint forrófejűsége és hevessége közelebb hozta őt hozzám.

A többi barkamanóról sajnos továbbra sem tudok érdemben nyilatkozni, mert a megjelenésen túl nem volt nagy szerepük ebben a kötetben sem, Cickány karakterét ellenben kiemelném, hisz ő volt a mesegyűjtemény egyik legnagyobb humorforrása, néhol önmagában, néhol kiegészülve ősi ellenségével, a Vakonddal. Hangos kacajjal jutalmaztam az ügyes kis cselt, amivel Cickány kiugrasztásra került édes kis semmittevéséből, s a dühös rohamát Vakond ellen, aki bár semmit nem csinált, Cickány szemében mégis bűnös volt, s természetesen szemellenzővel együtt rohant bele az újabb harcba. ^^ Szívemhez nőtt azonban magányában és csalódottságában, s nem tudtam nem elszomorodni apró kis könnycseppei láttán, mikor nem kapta meg a vendégségben azt, amit oly nagyon várt, s örömmel láttam a mese végén jóízű falatozását és bendőcskéje megtöltését. ❤ Fogalmam sincs, milyen lehetett az céklacsiga, de Cickány földöntúli boldogságát látva biztosan nagyon finom lehet ez a "barkaétek". ^^