A dinoszauruszok mindannyiunk életének szerves részét képezik. Így vagy úgy, de azt hiszem, mindenki elmondhatja magáról, hogy volt idő, mikor rajongott a dínókért, s bizony ez sokaknál felnőtt korukra sem veszik el. 

A gyerekek egyik legnagyobb kedvence pedig természetesen a dínók világa, melyhez kapcsolódóan a kötet megjelenésekor - s azt hiszem, mind a mai napig - nem volt olyan minőségi dinoszauruszokról szóló kalandos történet a könyvpiacon, ami teljesen rabul ejthette volna a kicsiket. Ilyen formában legalábbis biztosan nem, hisz Berg Judit Két kis dínó-könyvsorozatán kívül - ami szintén egészen más, mint a Zabaszauruszok -, csupán a 65 millió évvel ezelőtt élt dinoszauruszuk bemutatását célkitűző tudományos könyveket forgathattuk. 

Nem véletlen tehát, hogy a Zabaszauruszok könyvsorozat ilyen hatalmas sikert ért el, ám természetesen ezt nem csupán a fentebb említett ténynek köszönheti, hiszen minőség nélkül nincs igazi siker...

Főhősünk Rilex, a magányos tirex a Csendetlen-óceán által körülvett Szaurusz-szigetek lakója. Rilex édes bús magányában éldegél gyümölcsöskertjében, mint majdnem vegetáriánus ragadozó, aki csak döghúst eszik a gyümölcsök mellett, hisz miért is ne lehetne egy ragadozó jó lélekkel megáldva...?

Rilex egyetlen barátja Kunyi, a nagyszájú keselyű, aki abban a reményben barátkozott össze főhősünkkel, hogy annak ragadozó és félelmetes mivoltja sok húst hoz majd a konyhára... Kunyi ennél nagyobbat nem is tévedhetett volna, de ha már így alakult, mit van mit tenni, beköltözött Rilex szájába és örökké zsörtölődik a gyengéd lelkű tirex életmódján.

Rilex szépen éli az életét Kunyi társaságában, de dinoszaurusz barátokra vágyik, ám ki akarna egy tirex barátja lenni, aki megjelenésével azonnali menekülésre készteti mindazt, aki meglátja...?

Egy napon a gyümölcsöskertbe egy fogfájós raptor téved, akinek Rilex - puszta jóindulatból - két kivétel híján az összes fogát kihúzza... No hiszen, ki látott már ilyet? Egy ragadozó fogak nélkül?

"Barmol", a raptor halálra ítéltetett Rilex "jócselekedete" végett, ámde a bajra az orvosságot Káró, a gonosz varjú hozza, aki azt mondja, bátran keressék fel a világhírű fogászt, Fogkopácsot, aki Dínómdánomban lakik... Csakhogy a Dínomdánómba vezető út korántsem egyszerű...

Olvasd el te is a Zabaszauruszok első kötetét - ha még nem tetted volna...! ;)

Az Utazás Dínomdánomba egy ígéretes kaland kezdete. Egy utazás története - pont, ahogy a cím is hirdeti -, számtalan apróbb kis kalanddal megfűszerezve, melynek során főhőseink új dinoszauruszokkal ismerkednek meg, barátokat és ellenségeket szereznek. Útjuk során pedig rálelnek a bátorságra a rengeteg embert, izé... akarom mondani, dínót próbáló, viszontagságos próbák közepette.

A Zabaszauruszok első kötete remek kis felvezető történet, mely egy nem mindennapi világot térképez fel előttünk. Noha teljesen mást kaptam, mint amire számítottam, a meseregény nem okozott csalódást, meglepetéseket azonban annál is inkább. 

Az alapötlet, a fogfájás, a fogorvosnak való tanulás megdöbbentett, nem gondoltam, hogy a történet kiindulópontja éppen a fogak köré szerveződik majd, mégis remek kerettörténetként szolgált a sok kis apró kaland összefogásában. Noha egy pici hiányérzetem azért maradt a kötet végére - ezért a fél csillag levonás -, mindent összevetve új kedvencet avattam. 

Maradtak bennem kérdések, miszerint vajon miért is Zabaszauruszok a könyvsorozat címe, mikor jelenleg az egyetlen efféle dínót pár oldal után otthagytuk Rilex gyümölcsöskertjében és hasonlók, de mivel előttem áll még négy kötet, nem kukacoskodom ilyen kérdések komolyabb felvetésével.

A történet a dinoszauruszok szerepeltetésén, valamint az izgalmas kalandok során túl bővelkedik humorban, ami jót tesz a mesének, s ez a három összetevő - dinók, kaland és humor - adja a történet velejét, s teszi azt kiemelkedővé a többi közül. 

M. Kácsor Zoltán humora nem való mindenkinek, ez biztos, hisz nem mindenki szereti - vagy érti - az effajta humormorzsákat, akit azonban megtalál, az onnantól kezdve imádni fogja és várja a következő gyöngyszemet.

Szereplőink között minden apró és felnőtt olvasó megtalálhatja a maga kedvencét, hisz rendkívül szerteágazó repertoárból szemezgethetünk. Az én személyes kedvencem minden kétséget kizáróan Leiszút Feliszút lett, akit azonnal a szívembe zártam, s talán eddig ő is az egyetlen, aki kiemelkedik a többiek sorából.

Rilex számomra túl jószívű, sokszor hiányoltam a rossz tett megbüntetését, pl. Káró esetében, Kunyi rendkívül idegesítő és rossz természettel megáldott, annak ellenére, hogy eszméletlen frappáns beszólásai vannak, s neki köszönhető a legtöbb mosoly, ami az arcomon fakadt olvasás közben, míg velük szemben Káró korántsem olyan elásnivaló, mint sokan fennen hirdetik, hisz ő a tipikus gonosz, negatív karakter, aki tökéletesen jól is tetszeleg ebben a szerepben, s lehet ezért utálni, vagy vágyni arra, hogy megkopasszuk. ^^

A dinoszauruszok közül Barmol - azaz Karmol, akinek a nevét az első selypítés közben ki lehet találni - az, aki leginkább elnyerte a tetszésemet, s várom már, hogy több szerephez jusson most, hogy végül csak sikerült fogat csinálni neki... ^^

A kötet illusztrátora, Kecskés Judit szerethető szereplőket és gyönyörű látványvilágot teremtett, stílusa tökéletesen illik az író történetéhez és az általa megálmodott világhoz, ami az illusztrátornak köszönhetően terebélyesedik ki igazán. Az M. Kácsor Zoltán által megálmodott szereplők minden tulajdonsága megelevenedik a rajzokon; a teljes oldalas illusztrációk több humor forrását is adják, míg olvasás közben valódi élmény elmerülni ebben az őskori világban...