fantasy
grandmasterofdemoniccultivation
jiangcheng
jiangwanyin
jinling
kína
lanzhan
modaozushi
moxiangtongxiu
weiwuxian
Mo Xiang Tong Xiu: A démoni kultiváció nagymestere 1. - Értékelés (Figyelem! 18+ tartalom!)
Mo Xiang Tong Xiu Mo Dao Zu Shi címet viselő tetralógiájának első kötete, A démoni kultiváció nagymestere címmel jelent meg szeptember elején a Művelt Nép Kiadó gondozásában. A megjelenést rendkívül izgatottan vártam, ám - amint az már a donghuáról írt értékelésemben is olvasható volt - a donghua megtekintését követő megfelelő pillanatra vártam a regény kézbevételét illetően s bizony egyáltalán nem bántam meg a döntésemet... A donghua a szívembe lopta a történetet és tökéletes, biztos alapot adott a Mo Dao Zu Shi világához, melynek köszönhetően a regény olvasása közben már nem kellett azon agyalnom, ki kicsoda is a történetben és zavartalanul élvezhettem az olvasást. ❤
Mivel a történethez kapcsolódó korábbi értékeléseimben és posztjaimban már rendkívüli mélységekig ismerettetem a történetet, a regény cselekményének bemutatásához korábbi írásaimból - is - idézek, és a hangsúlyt a gondolataimra és az új, valamint kimaradt jelenetekre fókuszálom.
Az értékelésem kisebb spoilereket is tartalmazhat, így kérek minden kedves olvasót, hogy csak saját felelősségre olvasson tovább!
"A nyugodt hegyek között az ember is megnyugszik, a szív mozdulatlan víztükör."
A történet a Luanzang-domb ostromával és főhősünk, Wei Wuxian halálával veszi kezdetét, kinek földi pusztulását és bukását úgy tűnik, az egész kultivátor világ hőn áhította... A Yiling Pátriárka egykoron kimagasló, ígéretes tehetség volt a kultivátorok körében, ám letért a helyes ösvényről és a sötétség útját választotta...
Az emberek azonban csupán pletykákból értesülnek a kultivátorvilág történéseiről, s mint ahogy az lenni szokott, a pletyka szájról-szájra vándorolván kisebb-nagyobb változásokon megy keresztül, melynek következtében az igazság a feledés homályába és a föld alá kerül - mélyen eltemetve...
Wei Wuxian valóban nem volt képes többé uralni az erejét? Megölte a shijiét és a Yunmeng Jiang klán ifjú vezérének keze által érte el a végzete? A démoni kultivátorról rosszindulatú pletykák kaptak szárnyra és az emberek félni kezdték őt...
De vajon tényleg így történt minden...?
"- Elég legyen! - szólt rájuk Jiang Cheng. - Egy dolog beszélni róla,
de nem szabad a gonosz ösvényre térni.
- Miért is hagynám el a széles utat egy sötét, szűk folyó felett átívelő deszkahídért? - mosolyodott el Wei Wuxian."
Visszatérvén az életbe Wei Wuxian döbbenten tapasztalja, hogy útja máris a Gusu Lan klán tagjaival kereszteződött, akik azért érkeztek Mo faluba, hogy megtisztítsák a vidéket a zombiktól.
Az éjszaka beköszöntével azonban Mo faluban úrrá lesz a káosz, s mikor egy kegyetlen, vérszomjas démoni bal kar bukkan fel a semmiből és végez pillanatok alatt a Mo család tagjaival, a Lan klán ifjú tagjai segítséget hívnak...
"- Felhőzugban tilos életet elvenni!"
Az ifjak hívására Lan Wangji, a Gusu Lan klán ifjú mestere bukkan fel a faluban, kinek oldalán Wei Wuxian Felhőzugban tanult sok-sok évvel ezelőtt... Wei Wuxian tudja, hogy Lan Zhan felismerheti őt, ezért csacsija, Kicsi Alma hátán kereket old...
A férfi a Dafan-hegyre érvén egy istenfogó hálóba szalad és újra találkozik "öccsével", a Yunmeng Jiang klán vezetőjével, aki a hegyen kibontakozó kísérteties eseményeknek köszönhetően azonnal megsejti a Mo Xuanyu testében rejtőzködő Yiling Pátriárka jelenlétét...
"- Micsoda pazarlás! - Aztán felcsiccsentett egy a hajára esett papírdarabot, és a zsörtölődő, sápadt Lan Wangji elé tartotta: - Lan Zhan, az egyetlen baj veled az, hogy szeretsz szemetelni. Mondd csak, összesen mennyi papírt dobáltál a földre az utóbbi napokban? Ma meg már a szemetelés sem elég neked, tépkednek is kell. Te takarítsd el, amit összetéptél."
"- Úrfi, a melletted lévő férfiú... Miért bámul úgy? ...
- Furcsa - mondta halkan. - Úgy nézett rám, mintha a feleségét ölelgettem volna..."
Az utóbbi napokban rengeteg posztot osztottam meg a Mo Dao Zu Shi világáról, melyek elolvasását követően senkinek sem maradhat egyetlen csepp kételye sem afelől, mennyire rabul is ejtet ez a történet...
Mo Xiang Tong Xiu A démoni kultiváció nagymestere c. regényfolyama egy gyönyörűen felépített, részletgazdag, zseniális történet, melyben a misztikum, a kaland és a szív rejtett érzései tökéletes harmóniában osztozva egymással hoznak létre egy valódi gyöngyszemet. ❤
"Mindig is meg volt győződve arról, hogy Jiang Cheng örökké az ő oldalán fog állni, míg Lan Wangji a másik oldalon. Nem gondolta volna, hogy éppen ellenkezőleg alakul."
A történet gondosan felépített, míg maga a "középkori", ősi, kitalált Kína kultivátor világa a legapróbb részletekig kidolgozott és átgondolt gyönyörű hely, melyben én magam is szívesen élnék. :3
A kötet rengeteg szereplőt vonultat fel, mely egy ilyen szerteágazó világban egyáltalán nem meglepő, ám a donghua jócskán megkurtította a számukat - ami bevallom, nem is volt olyan elítélendő húzás, hiszen nagyon szép megoldásokkal kurtították meg az egy-két mondatos szereplők számát. ^^
Pozitív hőseink rendkívül szerethetőek, míg a negatív karaktereket és tetteiket szívből lehet gyűlölni, ám ahogy az életben sem mindenki csak jó vagy csak rossz, itt is rengeteg jól árnyékolt karakterrel találkozhatunk. A Mo Dao Zu Shi világában mindenki megtalálhatja a maga kedvencét, a szívének legkedvesebb karaktert, kinek sorsáért izgulhat a továbbiak során...
Mint ahogy itt és itt már említettem, a számomra két legkedvesebb szereplő Jin Ling és Jiang Cheng lett, akikről részletesebben a megjelölt posztjaimban olvashattok.
Megragadnám azonban az alkalmat arra, hogy ismételten elmondjam, mennyire haragszom az írónőre, amiért olyan durván bánik Jin Ling-gel, amit a donghuában nem tapasztaltam és kíváncsian várom a további kötetek tartalmát, melyekből kiderül, vajon merre mozdul majd el a mérleg nyelve ezzel az érzésemmel kapcsolatban...
"- Mutasd a nyelved. Ááá!
- Ááá! - tátotta ki a száját Lan Jingyi.
- Hm, gratulálok! Hullamérgezésed van - mondta Wei Wuxian."
Most, az eredeti történet első kötetének olvasásán túl, összevetve a feldolgozást az alapanyaggal azt kell, hogy mondjam, hogy a donghua viszonylag hűen követi az eredeti cselekményszálat, ám akadnak benne jelentős változtatások is.
Az első kötet sajnos jóval kevesebb visszaemlékezést tartalmazott, mint amire számítottam, míg a cselekmény jóval meghaladta azt, amire számítottam - ám egyáltalán nem vagyok csalódott. Bízom benne, hogy a következő kötetek során megkapom azokat a visszaemlékezéseket, melyeket úgy szerettem a donghuában, és sok-sok oldalt olvashatok még kedvenc szereplőim múltjáról is. Amit hihetetlenül hiányoltam a könyvből, és egy kisebb szívfacsarásként éltem meg, hogy csupán a donghua sajátja - legalábbis valószínűsítem, hiszen itt máshogy folytak az események -, az a Zombifogó Mező történetszála, ami több szívemnek kedves Jin Ling-jelenetet tartalmazott, valamint az átokjel eltávolítása közben rendkívül hiányzott a pici, cuki durcás Jin Ling - és nem tudom, vajon a regényben megkapom-e majd a dózisomat belőle...? #sosad
Az Emberevő erőd történetszála a Xinglu-hegyháton viszont sokkalta részletesebben kifejtésre került, aminek kifejezetten örültem, és a vastag ködtakaróval borított Shudong kísértetvárosának szálát is szerettem - izgatottan várom a folytatást.
Ami az olvasásom során, a regény elején még feltűnt, az az életbe visszatérő Weu Wuxian gondolkodásmódjának látványos eltérése volt a donghuában bemutattakhoz képest... Úgy vélem, hogy a regény egy picit negatívabb színben tünteti fel főhősünket, mint az adaptáció és ez igencsak megdöbbentett a néhány visszatetsző gondolat olvasása közben...
"- Talán nem is anya szült téged, de az biztos, hogy nem nevelt tisztességre! Te pontosan tudod, hogy mit kell mondani, hogy igazán fájjon! - vigyorodott el gúnyosan. - Pedig senki másnak sem köszönhető, hogy ilyen kritikával lehet illetni Jin Linget, csak neked... Arra azért emlékezz, hogy a szülei hogyan haltak meg!"
A regény megjelenéskor rengetegen panaszkodtak a kötet helyesírására, miszerint az hemzseg a hibáktól. Az elégedetlenkedőkkel ellentétben én semmi komolyabb ellenérzést nem tanúsítok a kiadvány iránt, hiszen számtalan más kiadó jelenteti meg a köteteit ugyanennyi hibával. Egy-egy betűhiány, betűtoldás, vesszőhiba nem mondom, engem is megakasztott olvasás közben körülbelül 10-15 alkalommal, és való igaz, hogy Lan Wangji kétszer is Wan Langji lett, valamint egy egy soros bekezdést kétféle fordításban is olvashattunk, ám nem érzem én ezt olyan durva hibának, amiért el kellene ítélni a kiadót. Emberek vagyunk, a fordítás az eredeti kínai nyelvből történt és a kötet fordítója véleményem szerint egy rendkívül élvezetes fordítást tárt elénk. A rengeteg negatív visszajelzésnek köszönhetően a kiadó nyilvánvalóan gondosabban kezeli majd a további köteteket, de remélem a sok-sok elvakult rajongó nem szól majd bele minden átiratba, amit a fordító készít, mert ugyan engedtessék már meg neki, hogy végezze a munkáját...
Negatívumként a pár helyesírási hiba mellett én inkább a modernebb kifejezések használatát emelném ki, melyeket valóban jobb volna mellőzni, mint pl. a "fickó" vagy a rengeteg "aha" szócska használata. Ezek valóban megakasztottak olvasás közben, de mivel rengeteg történelmi korban játszódó könyvet olvasok - melyeket előnyben részesítek a modern kori történetekkel szemben - elmondhatom, hogy ez a hiba sajnos nagyon sok más kiadó sajátja is, és úgy veszem észre, hogy a fordítók sajnos egyre kevésbé képesek régiesebb szavakat használni a fordítás során az egyre fiatalódó generációnak köszönhetően, akik még modernebb világban nőttek fel, mint a korombeliek - tisztelet a kivételnek.
Mindent egybevetve elmondhatom, hogy egy csodás magyar kiadást tudhatok magaménak, ami szemkápráztatóan gyönyörű borítóval jelent meg, hogy a lenyűgöző belső borítóról már ne is beszéljek...
"- Vannak dolgok, amelyek nem rajtunk múlnak ezen a világon."
A Mo Dao Zu Shi számomra 2020 egyik kedvenc történetévé vált és tűkön ülve várom, hogy megismerjem a cselekmény minden egyes apró, eddig még homályban rejtőző momentumát! ❤
A történetet kifejezetten ajánlom a misztikummal átitatott keleti történetek szerelmeseinek!
Értékelés: 5/5 bazsarózsa
Idézetek
"- Wei Wuxian meghalt. Micsoda öröm!"
"- ...A jó és a rossz tett is elnyeri méltó jutalmát, az ég megfizet mindenért..."
"Nincs ember, aki örökre a világ tetején marad, a legendák is csak legendák."
"Wei Wuxian nehezen tudta elfogadni azt, ami történt.
Mégis hogyan lehetett őt "különösen kegyetlen, megbocsátásra képtelen, gonosz lénynek" nevezni?
Bár a hírnevével valóban voltak gondok, és az is igaz, hogy szörnyűséges halált halt, de egyrészt nem kísértett, másrészt bosszúvágy sem fűtötte. Meg mert volna esküdni arra, hogy nem lehetett ártalmatlanabb kóbor lelket találni nála!"
"Ferde hajlamú és még őrült is."
"...Végtére is, aki egy kicsit is ismerős volt a kultivátorok világában, az tudta, hogy Wei Wuxiant a következő kifejezésekkel szokták jellemezni: Hálátlan és velejéig romlott."
"- ...Mégis ki a szégyentelen? Ha neked nem számít, mindegy, de ne gyalázd meg az én tisztaságomat! Szeretnék egyszer még egy jó házból való férfit találni magamnak!"
"Nem a fiúk cselekedtek lassan, hanem a lény volt elképesztően kegyetlen."
"...a női holttestek különösen kegyetlenek szoktak lenni, amikor visszatérnek."
"- ...Klánvezér... Bármelyik másik klánt megsértheti az ember, de a Jiang családot ne sértse meg. Bárki mást megsérthetünk, de Jiang Chenget nem tanácsos. Menjünk inkább a dolgunkra!"
"Egy világos köntösbe öltözött fiatalember lépett ki a sötét erdőből.
A fiú szemöldöke között cinóbervörös pötty díszelgett. Szép vonásaiban volt valami keménység, pedig még nagyon fiatal volt, nagyjából Lan Sizhuival egykorú, félig még gyerek. A hátán tegez, tele tollvégű nyílvesszőkkel, csillogó kard, a kezében hosszúíj. Ruhájának hímzése, a mellkasán lenyűgöző fehér bazsarózsa, különösen finom munka volt. Az aranyszínű szálak csillogtak a környező éjszakai árnyak háttere előtt."
"Őszinte meggyőződésünket bizonyítva ébredünk a tudásra, cinóbervörös fénnyel világítjuk be a világot."
"Meg aztán Jin Guangshan nem halt éppen tiszteletre méltó halált. Öreg volt már, de még mindig potens, úgy döntött, versenyre hívja saját magát, és egy csapat nővel kezdett hancúrozni. Azonban sajnálatos módon mégsem bírta, és belehalt. Túlságosan szégyenletes dolog volt ez, úgyhogy a Lanling Jin klán úgy magyarázta hirtelen halálát, hogy a túl sok munka vitte el."
"- Talán nem is anya szült téged, de az biztos, hogy nem nevelt tisztességre!"
"- Ha nem hagyod abba, elmondom a bácsikámnak, akkor aztán halál fia leszel!
- Miért a bácsikádnak? Miért nem az apukádnak? Mégis ki a te bácsikád? - furcsállotta Wei Wuxian.
Hirtelen keserű és hűvös hangot hallott a háta mögül.
- Én vagyok a bácsikája. Mik az utolsó szavaid?"
"Egy lila ruhába öltözött fiatalember közeledett, nyílujjú köntöse finoman lengett rajta, a kezét a kardja markolatán pihentette. A derekánál egy ezüstcsengettyű lógott, ami furcsa mód még járás közben sem adott ki hangot.
Vékony szemöldökű, mandulaszemű fiatalember volt, a jóképűségében élesség, a szemében higgadt erő, apró támadó szándéka pedig ott bujkált villámló tekintetében.
Tíz lépésre állt Wei Wuxiantől, arckifejezése, mint bármikor elröppenni kész, felhúzott nyíl. Már a testtartása is arroganciát és túlzott magabiztosságot sugárzott."
"Lan Wangji pedig valóban ritka szép férfi volt, akinek száz éven át sem volt párja a világban, keserű arckifejezésével mégis úgy festett, mintha az elhunyt feleségét gyászolná."
"Jiang Cheng is párját ritkítóan jóképű férfi volt, de a másikhoz képest, így egymás mellett állva, némileg jelentéktelennek tűnt."
"Jin Ling idén tölti be a tizenötödik évét, belép a korba, amikor már le kell tennie a kultivátornak valamit az asztalra, el kell kezdenie versenyezni a többi klán fiataljaival."
"Mély és vonzó hang volt, ha közelről hallotta valaki, beleremegett a szíve csücske."
"Akármilyen vadat kergettek is a Dafan-hegyen, nem érdekelte a dolog. Nemhogy Jin Linggel, de senkivel sem kívánt megküzdeni érte. Jin Linggel pedig különösen nem.
Miért éppen Jin Linggel hozta össze a sors?"
"- A Jin család és a Jiang család is elkényeztette a fiatalabbik Jin úrfit. Gyerek még, de már öntelt és durva. Micsoda felfordulás lesz belőle, ha egyszer átveszi az irányítást a Lanling Jin klánban. Inkább meg se éljük!"
"- Szóval így? Van benne ráció! - mondta Lan Jingyi. - De várjunk csak, te nem is vagy őrült!"
"A fuvola éles hangja nyílvesszőként hasított az éjszakai égbe, és a felhők közé röppent."
"Az Árny tábornok nevet senki más sem viselhette, csak Yiling pátriárkájának jobbkeze, az igazi bűnsegéd, szelek keltője, hullámok felkorbácsolója, sakál a tigris mellett, akivel ketten együtt forgattak fel eget és földet, kegyetlen holttest, amelynek már régen el kellett volna porladnia, Wen Ning!"
"Jiang Cheng legszívesebben úgy képen törölte volna a kölyköt, hogy az visszarepül az anyja méhébe..."
"A Naplövés hadjárat során Yiling pátriárka egész éjszaka a csatamezőn állt és játszott, megállás nélkül, úgy irányította szellemkatonáit, akár egy igazi hadsereget, mindenkit elsöpört, sem isten, sem ember nem tudta megállítani. Egy égi teremtmény fuvolahangjai voltak azok, hogy is ért volna fel hozzájuk a Jin család kitaszított fiának szörnyű sípolása?"
"A nyugodt hegyek között az ember is megnyugszik, a szív mozdulatlan víztükör."
"Ugyanazon a helyen hasonló emberek teremnek. A Gusu Lan klán mindig híresen jóképű tagokkal büszkélkedhetett, de a mostani generáció két jádeköve még közülük is kiemelkedett."
"- Hanguang-jun, hova vigyük? - kérdezte Lan Jingyi.
- A Csöndszobába - mondta Lan Wangji.
- A... Csöndszobába?
...
Hanguang-jun dolgozó- és hálószobájáról volt szó, ahova mindaddig senki más nem léphetett be..."
"Felhőzugnak van egy hideg vizű forrása... Azt mondják, hogy valóban megnyugtatja a szívet, megtisztítja az elmét, elmossa a gonosz vágyakat és a többi."
"A félmosoly a szája szélére fagyott, a feje jobbról Lan Wangji mellkasához tapadt, és egyáltalán nem tudott mozogni. Valahonnan felülről hallotta a másik hangját.
Zengő, mély hang volt, a mellkasa finoman mozgott, ahogy a szavakat formálta:
- Akkor maradj így egész éjszakára."
"Mi történt Lan Zhannal ezekben az években, hogy ilyen ember lett belőle?"
"Wei Wuxian később elgondolkodott azon, hogy miért nem volt jó a kapcsolata Lan Wangjival. A dolgok gyökerét keresve arra jutott, hogy valószínűleg minden tizenöt éves korában kezdődött, amikor Jiang Cheng társaságában három hónapra a Gusu Lan klán központjába ment tanulni."
"- Melyik klánnak van még háromezer különböző szabálya? Az olyanok, hogy a környéken tilos élőlényt ölni, tilos engedély nélkül harcolni, tilos paráználkodni, tilos éjszaka kimenni, tilos zajongani, tilos szaladgálni még elfogadhatók, de még az is szabály, hogy tilos ok nélkül mosolyogni, tilos helytelen testtartással ülni, tilos három tálnál több rizst enni..."
"- Elég legyen! - szólt rájuk Jiang Cheng. - Egy dolog beszélni róla, de nem szabad a gonosz ösvényre térni.
- Miért is hagynám el a széles utat egy sötét, szűk folyó felett átívelő deszkahídért? - mosolyodott el Wei Wuxian."
"A helyes viselkedésről szóló volt a Lan család szabályainak legbonyolultabb része a tizenkettő közül... Az életkedvét is elveszítette, aki egyszer lemásolta. Ha pedig valaki tízszer is lemásolta, azonnal az égbe került a halhatatlanok közé."
Lan Wangji elfordult, felvette az imént az asztalra rakott könyvét és újra kinyitotta. Csak belepillantott, és úgy dobta el, mintha tűzbe nyúlt volna.
Eredetileg egy buddhista szútrát olvasott, de amit kinyitott abban meztelen, egymásba fonódó testeket látott. Szégyenteljes látvány! Egy buddhista szöveg borítója mögé csúsztatta valaki ezt a pornográf képeskönyvet, így rejtette el.
"- Micsoda pazarlás! - Aztán felcsiccsentett egy a hajára esett papírdarabot, és a zsörtölődő, sápadt Lan Wangji elé tartotta: - Lan Zhan, az egyetlen baj veled az, hogy szeretsz szemetelni. Mondd csak, összesen mennyi papírt dobáltál a földre az utóbbi napokban? Ma meg már a szemetelés sem elég neked, tépkednek is kell. Te takarítsd el, amit összetéptél."
"- Meg te is szeretnéd, hogy velünk jöjjön, nem igaz? - kérdezte Lan Xichen.
Lan Wangjinek földbe gyökerezett a lába.
- Rád néztem, és pontosan azért egyeztem bele, hogy jöjjenek, mert láttam rajtad, hogy ezt szeretnéd - tette hozzá Lan Xichen.
A rájuk ereszkedő csendben mintha megfagyott volna a levegő.
Lan Wangji valamivel később, nagy nehezen törte csak meg a csendet:
- Nem így volt."
"- Nézd, hogy egymásra másztak, csak nem éppen... - mondta Wei Wuxian.
- Mind a kettő baknyúl! - mondta Lan Wangji.
- Baknyúl? Ez aztán furcsa - mondta Wei Wuxian, majd a füleiknél fogva felemelte őket, és ellenőrizte a dolgot. - Tényleg baknyulak. A mondatomat azonban nem fejeztem be. Miért vagy ilyen szigorú? Mire gondolsz? Végtére is én kaptam el őket, de nem foglalkoztam a nemükkel, te meg rögtön megnézted a...
Lan Wangji végül csak kihajította a Könyvtár pavilonból."
"A pajzán regény és a baknyulak esete óta Lan Qiren biztosra vette, hogy Wei Wuxian nem mást, mint egy fekete tussal teli dézsa, és attól tartott, hogy legjobb tanítványát szennyezi be, ezért is mondta ő maga Lan Wangjinak, hogy nem kell az órákra járnia."
"A kérdés címzettjének büszkén jóképű arcvonásai voltak, a homlokán cinóberszín pötty. A gallérján, a hajtókáin és az övén egyaránt ott virított az aranycsillag hóhullám bazsarózsa. Jin Zixuan volt ő, a Linling Jin klán Gusuba tanulni küldött első számú úrfija."
"Jin Zixuan minden szempontból örökölte a Jin család nagyképűségbe átcsapó büszkeségét. Kimagasló elvárásai miatt már régóta elégedetlenkedett a jegyesével."
"- Jobb így, féloldalasan még rondább - mondta Wei Wuxian. - Azt hallottam, hogy akár egy páva, különösen büszke az arcára. Vajon mit érzett ma, amikor a tükörbe nézett? Hahahaha..."
"- Felhőzugban tilos életet elvenni!"
"Hát ez a Lan Zhan igazán nem semmi, gondolta. Amikor ajándékba akartam adni neki azokat a nyulakat, hallani sem akart róluk, most meg titokban egy egész falkát nevel. Mégis kit akart becsapni? Valójában titokban szereti ezeket a fehér kis bolyhos jószágokat! Hanguang-jun szigorú arckifejezéssel nyulat ölel magához, jaj, anyám, megszakadok..."
"- Vannak dolgok, amelyek nem rajtunk múlnak ezen a világon."
"Wei Wuxiant meglepte Jin Ling feltűnése, a nagyképű viselkedése pedig még annál is jobban. Hogyan lett ilyen ennek a kölyöknek a személyisége?, gondolta. Lobbanékony, ellenséges, öntörvényű, mindenkit lenéző ember. A nagybátyja és az apja összes rossz tulajdonságát örökölte, de az anyja jó tulajdonságainak bizony híján van. Ha nem rázom kicsit gatyába, hamarosan megkapja majd a sorstól a magáét."
"Yiling egyébként legyőzhetetlen pátriárkája - bár nem szívesen beszélt a dologról, de - rettegett a kutyáktól."
"Mintha meg akarta volna harapni Lan Wangji köntösének sarkát, csak éppen nem merte, ezért inkább Wei Wuxian ruhájába harapott, és elkezdte húzni.
- Lan Zhan... Lan Zhan, Lan Zhan... Lan Zhan, Lan Zhan, Lan Zhan!
A fekete kutya Wei Wuxiant húzta, Wei Wuxian meg Lan Wangjit."
"Lan Zhan aztán nem semmi, gondolta, már engem is képes elhallgattatni."
"Jin Ling ebben a pillanatban nyitotta ki a szemét.
Jó darabig össze volt zavarodva. Meztelen volt, és fázott.
Aztán egyszer csak magához tért, felugrott és elvörösödve felkiáltott:
- Te... te... te meg mit művelsz?
- Ó, hát felkeltél? - vigyorodott el Wei Wuxian.
Úgy tűnt, Jin Ling igencsak megrémült, az alsóruhája alsó részét összehúzva az ágy sarka felé araszolt.
- Te meg mit akarsz? Hát a ruhám? A kardom? A kutyám?
- Éppen fel akartalak öltöztetni - mondta Wei Wuxian.
... Jin Ling keszekusza hajjal a falhoz tapadt."
"- Csak néhány mondatot mondok, te meg teljesen eltűnsz. Úgy viselkedsz, mint egy kisasszony! Egyre rosszabb a természeted!
Jiang Cheng!"
"Jin Ling még sohasem látta ilyennek Jiang Cheng arcát. Nagybátyja fiatal kora óta vezette a Yunmeng Jiang klánt, mindig is szigorú és komor ember volt, nem ismert kegyelmet vagy könyörületet. Ezúttal azonban, bármennyire is próbálta irányítása alatt tartani az arckifejezését, a szeme egyenesen félelmetesen csillogott."
"- Talán nem is anya szült téged, de az biztos, hogy nem nevelt tisztességre! Te pontosan tudod, hogy mit kell mondani, hogy igazán fájjon! - vigyorodott el gúnyosan. - Pedig senki másnak sem köszönhető, hogy ilyen kritikával lehet illetni Jin Linget, csak neked... Arra azért emlékezz, hogy a szülei hogyan haltak meg!"
"Mindig is meg volt győződve arról, hogy Jiang Cheng örökké az ő oldalán fog állni, míg Lan Wangji a másik oldalon. Nem gondolta volna, hogy éppen ellenkezőleg alakul."
"Ezzel szemben Lan Xichen, vagyis Zewu-jun kedves volt, mint a jáde, nemes és makulátlan. Lianfang-zun, vagyis Jin Guangyao simulékony, ravasz és éles eszű."
"- Úrfi, a melletted lévő férfiú... Miért bámul úgy?
...
- Furcsa - mondta halkan. - Úgy nézett rám, mintha a feleségét ölelgettem volna..."
"- Hanguang-jun, nagyon köszönöm, hogy álltad a számlát, cserébe felvetettem vele a nevedet!"
"Így hívták őket az akkori emberek: Xiao Xingchen, a ragyogó hold és finom szellő; Son Zichen, a távoli hó és hideg dér."
"Az emberek többnyire először isznak, utána berúgnak, és végül elalszanak. Hogyan volt képes Lan Wangji kihagyni a részegséget, és rögtön álomba merülni?"
"- Szereted a nyulakat?
- Igen.
- Szegtél már meg szabályt?
- Igen.
- Szerettél már valakit?
- Igen."
"Wei Wuxian pontosan tudta, hogy Lan Wangji mennyire részeg, nem ő volt az akarom tárgya, de mégis úgy megérintette az, amit hallott, hogy a karja és a lába is elerőtlenedett."
"Amióta visszajött, akárhányszor ugratni próbálta Lan Wangjit a múltbéli dolgokkal, a végén mindig ő járta meg.
Miért történt mindez? Mégis hol hibázott?"
"- Micsoda férfi! Hanguang-jun! Csak tréfa volt. Csak néhány ruhánkat vettem le. Az ártatlanságod a régi. Nem lettél beszennyezve. Ne aggódj!"
"- Hanguang-jun, miért nézel így engem? Aggódsz? Higgy nekem. Semmit sem csináltam veled tegnap éjszaka, és természetesen te sem csináltál velem semmit."
"- Miket mondtam? - remegett meg Lan Wangji hófehér ádámcsutkája.
- Semmi különöset. Olyanokat, hogy... Például, hogy nagyon szereted...
Lan Wangji tekintete megfagyott.
- Nagyon szereted a nyulakat!"
"- Mi a baj a rövid élettel? Harmadik voltam a ranglistán, amíg éltem - védekezett "Jin Zixuan".
- Csk az arcocskádnak köszönhetted azt a harmadik helyet!"
"- Miért nincs itt senki a Lan családból? - kérdezte Wei Wuxian.
- Van.
- Hol?
"Yiling pátriárkája" egy fiúra mutatott, aki a játék eleje óta meg se mukkant:
- Ő az!
Wei Wuxian végigmérte. Valóban, a fiú finom vonásaiban egy elragadó, jóképű férfi bimbózott. A homlokán fehér kötél helyettesítette a szalagot.
- Ki ő? - kérdezte.
- Lan Wangji - biggyesztette le az ajkát megvetően "Yiling pátriárkája".
Rendben. A gyerekek értették a lényeget. Lan Wangji megszemélyesítőjének valóban be kell fognia a száját, és csöndben kell maradnia!
Wei Wuxian hirtelen újra elmosolyodott."
"Egy kiváló ember dicsőséget hoz a szülőföldjére"..."
"Wei Wuxian megmarkolta Lan Wangji kezét, nehogy a másik elkódorogjon..."
"Jin Ling senkit sem látott szívesen a környezetében, meg hát korábban már összecsapott a Lan család fiatal tagjaival, mégis hogyan állhattak volna össze vadászni?"
"- Mégis mi a baj az Almácska névvel? Szereti az almát, úgyhogy Almácska lett belőle. Négy lábbal a földön álló név! Tízszer jobb, mint a dagadt kutyád Tündérje!"
"Egymáshoz verődött a két kard néhányszor, Wei Wuxian szíve pedig összeszorult.
- Lan Zhan? Megsebesültél? - bukott ki belőle.
Elfojtott nyögést hallott a távolból, valaki súlyos sebet kapott. Szerencsére nem Lan Wangji nyögött.
- Hogy sebesültem volna meg? - kérdezett vissza Lan Wangji.
- Látom! - vigyorodott el Wei Wuxian."
"- Mutasd a nyelved. Ááá!
- Ááá! - tátotta ki a száját Lan Jingyi.
- Hm, gratulálok! Hullamérgezésed van - mondta Wei Wuxian."
"Ez az íz... Annyira szörnyű, de mintha már ízleltem volna korábban, gondolta magában."
"- Miért ijesztők a szellemek? Mert amikor az emberek megijednek tőlük, a tudatuk elhomályosul, a szellemük felemelkedik, így könnyedén ki lehet szívni a yang energiájukat. Pontosan ezért félnek a szellemek azoktól, akik nem rettegnek, nem ijednek meg tőlük."
"Miért bukkanok rá ennyi vak emberre az utóbbi napokban?, gondolkozott el Weu Wuxian. Vakokról hallok és vakokat látok, élőket és holtakat."
"Jin Ling ajka egy hang nélkül két szót formázott, közben a poros asztal lapjára is leírta a két írásjegyet:
Shuanghua.
Shuanghua?
Xiao Xingchen, a Shuanghua, tátogta a választ Wei Wuxian.
Jin Ling és a többiek egyszerre bólintottak."
"Ami Lan Wangji szerint jó, az biztosan jó. Nem szokott túlozni, senkit sem értékel túl vagy alul, úgyhogy Wei Wuxian nem aggódott többé."
"- Ne foglalkozzunk most ezzel - mondta Wei Wuxian. - Sizhui, tedd fel a harmadik kérdést! Ki irányítja őt?
Lan Sizhui még levegőt venni sem mert, miközben lejátszotta a harmadik kérdést. Minden szempár a qin húrjaira meredt, úgy várták Song Lan válaszát.
Lan Sizhui szavanként fordította le a választ:
- A. Hátad. Mögötti. Ember.
Mindenki azonnal hátranézett. Láttál, ahogy a néhány pillanattal korábban még a földön heverő Xiao Xingchen felül, a jobb kezével megtámasztja az állát, elmosolyodik, majd kesztyűs bal kezét felemeli, és csettint egyet."
0 comments