Egy kétszintes házban a lány egyedül maradt a hétvégére és nyugovóra tért az emeleten, mikor félálomban különös zajokat hallott a földszintről. Egy gitár hangja volt az... A lány természetesen lement körülnézni és észrevette, hogy az elhunyt édesapja gitárja, ami eddig a falon lógott, most a földön hever... Noha a lány furcsállta a dolgot, egyáltalán nem esett kétségbe, visszarakta a gitárt a falra és újra nyugovóra tért... Legalábbis csak próbált, ugyanis a gitár újra megszólalt és a jelenet újra lejátszódott. Némi gondolkodást követően a lány rájött, hogy az édesapja 11 évvel azelőtt pontosan ugyan azon a napon halt meg... Egész éjjel nem aludt egyetlen percet sem...

Éjszakai autókázás közben főhősünk nővérével és annak férjével kocsikázott az éjszakában - hazafelé tartottak. Az autó előtt azonban hirtelen megjelent egy férfi. A nők felkiáltottak, a férfi pedig rálépett a gázpedálra, ám az úttesten nem volt holttest és nem volt egy teremtett lélek sem a környéken... Főhőseink összezavarodva álltak az események előtt, mikor egy rendőrrel találkoztak, kinek beszámolva az esetről megtudták, hogy valóban meghalt ezen a szakaszon egy idős férfi egy héttel ezelőtt... 

A történetben számomra az éppen arra járó rendőr azonban igencsak sántít... 

Mikor nagypapám haldoklott, mindvégig mellette voltam. Mivel anyukám ápolónő, papónak nem kellett egy szegényes betegszobában búcsút vennie az élettől és mindvégig otthon lehetett, mi pedig mellette lehettünk. Az ágy melletti fotelben üldögéltem és fogtam papó kezét, aki rám nézett, majd elfordította a fejét és azt követően kitartóan nézett a szoba egy pontjára - nevezetes az ágy végére... Én magam is követtem a tekintetét és úgy láttam, azon a ponton, embermagasságú részen rezonált a tér... Nem tudom ezt jobban elmagyarázni, de olyan volt, mint amikor fodrozódik a víz... Tudtam, hogy áll ott valaki és biztos voltam benne, hogy a Halál az. Nem hiszek nagyon a természetfelettiben, de ott, akkor tudtam, hogy ez nem lehet más... Másnap reggelre nagypapám meghalt...