Sziasztok!

Ismét egy új rovattal jelentkezem, ami - hasonlóan a Shakespeare-rovathoz - rendszertelenül fog megjelenni az oldalon, és célja az egyik legnagyobb francia író, a halhatatlan Jules Verne életének és munkásságának bemutatása, valamint népszerűsítése. 

A témához a két héttel ezelőtti Top5 Szerda rovat saját témája adott inspirációt, ami nem is jöhetett volna jobb időben, hiszen ezer éve szerettem volna újraolvasni a kedvenc Verne-regényeimet... 

Röviden a rovat tartalmáról

Számtalan érdekességgel készülök, melyek között éppúgy megtalálható lesz Verne részletes életútja és regényeinek (részletes) értékelése, mint a műveiből készült filmek bemutatása és a külföldi kiadások borítóinak összehasonlítása is... :) 
A regényértékelésről szóló posztok azonban több helyen is spoilereket fognak tartalmazni, melyek elsősorban a saját emlékeim megőrzését fogják szolgálni, azonban minden spoilert jól láthatóan fel fogok tüntetni, hogy senkinek se rontsam el az olvasás élményét, és a hatalmas csattanókat, amiket Verne kivétel nélkül alkalmaz a regényeiben! :) 

A rovat - Jules Verne: A tudományos-fantasztikus irodalom atyja... - első részében Verne egy különleges regényéről, a Dél Csillagáról hoztam értékelést, fogadjátok szeretettel. :)

Jules Verne: Dél ​csillaga

Eredeti címe: L'etoile du sud
Megjelenés éve: 1884

A történet Afrikában játszódik, és John Watkins hatalmas birtokán veszi kezdetét (Vandergaart-Kopje). Főhősünk, Cyprien Méré egy francia geológus és kémikus mérnök, aki a - Watkins hatalmas gyémántmezején található - gyémántokat és azok kialakulását tanulmányozza a francia Tudományos Akadémia és a kormány megbízásából.
A fiatal mérnök okos, talpig becsületes és szerényen éli az életét. Rövid afrikai kutatómunkája alatt beleszeret a bányatulajdonos lányába, Alice Watkins kisasszonyba. Alice okos, művelt lány, aki Afrika vad vidékén nőtt fel, és ugyanúgy ért a házimunkához, mint a zongoradarabokhoz. Illemtudó és szerény, s bár tartózkodó, szívesen fogadja Méré társaságát, azonban apja hallani sem akar a házasságról.
A regény tulajdonképpen azzal a lánykéréssel indul, amit Watkins mérhetetlen ellenszenvvel utasít vissza, hiszen a fiatal mérnöknek nincsenek gyémántjai, s a férfi minden nála alacsonyabban álló személyt alantas embernek tart. Az elutasítás következtében Méré összetört szívvel el akarja hagyni Afrikát, és vissza akar térni Franciaországba, hiszen mi értelme volna tovább maradnia... Ám az Alice szeméből kiolvasott, ki nem mondott gyengéd érzelmek és szomorúság maradásra bírják a férfit, aki visszatér szerény kunyhójába, és beavat minket az Afrikába tartó utazásának körülményeibe.

A fiatal férfi egy döcögős szekér karavánnal jutott el kutatásai színhelyére, ahová több, a történet szempontjából igen fontos személy "kísérte el": Annibale Pantalacci a hosszú, fekete hajú, sunyi tekintetű, pergamensárga bőrű nápolyi, aki mindenkinek megkeseríti az életét; a német származású Friedel; és James Hilton, a vékony jenki. Mindhárom férfi jelentős szerepet kap a történetben, utóbbi kettő azonban tulajdonképpen egy jelentéktelen senki, akik a meggazdagodás reményében érkeztek Afrikába. Ez igaz a nápolyira is, aki azonban sokkal aljasabb, mint a másik kettő...
A szekéren utazott továbbá a kínai Li, akinek ebben az időszakban, távol az otthonától a jövője kilátástalannak és kegyetlennek tűnik, valamint Thomas Steel, Méré leendő társa.

Méré - az Alice tekintetéből kiolvasott mély érzelmek után - úgy dönt, elfeledi a kesergést, és bebizonyítja John Watkinsnak, hogy méltó a lánya kezére... Thomas Steel segítségével és társulásával megvásárol egy félparcellányi részt a gyémántföldön, hogy fáradságot nem ismerő kétkezi munkával gyémántot találjon, amiből meggazdagodhat.
Természetesen a mérnököt a szerelem vezérli, egyéb iránt eszébe sem jutna egy ilyen kétes kimenetelű vállalkozásba fogni, mindazonáltal minden Afrikába érkező embernek az a célja, hogy egész nap a földet túrva, ásva, cölöpöket verve, a folyómedrét túrva drágakövekre leljen...

Méré és Steel vállalkozása eleinte nem kecsegtet semmi jóval, hiszen alig találnak néhány apróbb követ... Egy kis idő elteltével azonban a mérnökre mosolyog a szerencse egy nagyobb darab gyémánt személyében, nagy hasznot azonban egyik sem hoz. :(

Időközben Méré a szolgálatába állít egy kaffert, a néger Matakitot, aki - származása ellenére - okos és érdeklődő, majd franciául kezdi el a tanítani. A kaffer besegít az ásatások során, ám enyves kezével több problémát okoz, mint hasznot, ugyanis Matakit minden olyan apróságot eltulajdonít, ami megtetszik neki...

Méré egyik legnagyobb ellensége Annibale Pantalacci lesz, aki nemcsak az ő, de több telepes életét is megkeseríti otromba tréfáival és minden ocsmányságra kiterjedő tetteivel, és ha mindez nem lenne elég, a nápolyi még Alicre is szemet vet...
Miután Pantalacci folyamatosan kínozza a fehérneműmosásból megélő, szorgalmasan dolgozó kínai Lit, Méré személyes szolgájaként fogadja fel a kínait, aki így - Matakittal egyetemben - személyes védelmét élvezi...

Alice nem érti, hogy egy tudós ember, aki okos és értelmes, miért túrja egész álló nap a földet, hosszú-hosszú hetek óta, és mit sem sejt a férfi házassági ajánlatáról, melyet apja visszautasított. A lány így ismételten a kémia felé fordítja a mérnököt, és arra biztatja, hogy mégiscsak próbálja meg a gyémántkészítést, hiszen sosem lehet tudni, az ő eszével akár még sikerülhet is a vállalkozás...
Így hát Méré hosszas számításokat végezvén, és minden alapanyagot beszerezvén nekikezd a gyémántcsinálásnak, amiben Mataikt és Li lesznek a segítségére. Ebben a döntésében - miszerint mégis belefog a kísérletezésbe - egy majdnem tragédiával végződő bányaomlás lesz a "segítségére", ugyanis Matakit, a területükön történő bányaomlás során majdnem életét veszti...

A mérnök az ezt követő napokban csak a kísérletével foglalkozik, majd az ágyúcső és a felhevült kemence átvizsgálásakor - melyek találmánya részét képezik - Méré egy óriási fekete gyémántot talál... 
Természetesen, amint a helyi bányászok megtudják, hogy a jövőjük a mesterséges gyémánt megteremtésével immáron kérdésessé vált, szívből gyűlölni kezdik a mérnököt, azonban a nagyvilág felé bölcsen hallgatnak az immár Watkins tulajdonában álló gyémánt "származása" felől...

John Watkins mérhetetlenül büszke lesz a fiatal mérnöktől ajándékba kapott, négyszázharminckét karátos, gyönyörűen tündöklő gyémántra, amit Alice "Dél Csillagának" keresztel el...

A gyémántot Jacobus Vandergaart csiszolja romboid-dodekaéder alakra, aki a Vandergaart-Kopje jog szerinti, régi tulajdonosa, s kinek nevét a föld ma is őrzi, annak ellenére, hogy Watkins a bíróságot és a  jogot felhasználva semmizte ki a férfit sok-sok évvel ezelőtt. 
Watkins, hogy mérhetetlen gazdagságát és szerencséjét az egész világgal megossza, egy hatalmas vacsorát ad, mely eseményen a gyémánt titokzatosan eltűnik. Mivel a rendfenntartók senkinél sem találják meg a gyémántot, Watkins megvádolja a felszolgálással megbízott Matakitot a lopással, hiszen mindannyian tudják, hogy a kaffer híresen enyves kezű...
Abban az időben, azon a földön a törvény egyáltalán nem kedvezett a négereknek, így Matakit az éj leple alatt megszökik a Vandergaart-Kopje területéről...
Méré nem tudja elhinni, hogy Matakit lopta el a Dél Csillagát, bár a szökése bűnösségére vall...


Watkins természetesen őrjöng, és kijelenti, hogy leányát ahhoz a férfihoz adja feleségül, aki visszahozza neki a Dél Csillagát!
Annibale Pantalacci, James Hilton és Friedel azonnal vállalkozik a feladatra, Cyprien azonban Alice engedélyét kéri arra, hogy ő is versenybe szállhasson.
Miután Alice megadja a mérnök számára az engedélyt, Méré és három ellenlábasa, valamint Méré két hű, odaadó szolgála Li és Bardik társaságában elhagyják Watkins földjét és egy őrült hajsza kezdődik meg Afrika vad vidékén át, a struccháton lovagló, több napi előnyt élvező, szökésben lévő Matakit után...


A négy férfi, Méré két hűséges szolgájával karöltve, fáradságot nem ismerve hajszolja a kaffert a civilizációt teljesen maga mögött hagyó, vad Afrika területein keresztül...

A gyémánt utáni hajsza azonban eleve kudarcra van ítélve, és egyáltalán nem meglepő, hogy az utat tragédiák és árulások sorozata kíséri...

Méré első vetélytársát, a német Friedelt nem sokkal az indulást követően veszítik el. A férfi, Li tanácsaira nem hallgatván éjszaka horgászik a folyóban a másnapi betevőért. A férfi mocsárlázat kap, és másnap már halott... 
Így lesz a négy kérőből immáron három...

"…de mikor lefeküdt a kocsiba társai mellé, hideglelésről panaszkodott.
Másnap hajnalra, mikor fölkeltek, hogy tovább induljanak, Friedel úgy legyengült a forró láztól, hogy képtelen volt lóra ülni. Mindamellett azt kívánta, hogy folytassák az utat, erősködött, hogy jobban lesz, ha a kocsiban fekhet a szalmán. Úgy lett, ahogy kívánta.
Délben félrebeszélt. Három órakor halott volt. A legvészesebb fajtájú mocsárláz végzett vele."

A három fehér férfi tovább folytatja útját, és Méré számtalan alkalommal menekül meg két hűséges szolgája Li és Bardik segítségének és tudásának hála, amit Pantalacci és Hilton nem néz jó szemmel. A nápolyi aljas tervet forgat a fejében, amiben segítségére Hilton lesz. A férfi a másnapra tervezett elefántvadászat során végezni akar a mérnökkel, természetesen úgy, hogy az balesetnek tűnjön. A férfi kiveszi a töltényeket Méré fegyveréből, aki mit sem sejtve indul el a vadászatra. Életét Li, a bátor kínai rendkívüli hidegvére menti meg, aki nemcsak kihallgatta az éjszakai ármányt, de számtalan hasznos tudás birtokában is áll Afrikáról és annak élővilágáról.
Az elefánt által halálra döfött Méré álomképe így valóban csak álomkép marad, ám a halálra sebzett elefánt brutálisan végez az óvatlan Hiltonnal.
Így lesz a négy kérőből immáron kettő...


A táborhelyre visszaérkezvén Bardik hűlt helyét találják, s noha a szökés ténye is fennállhat, a legvalószínűbb, hogy a néger ellenséges afrikai törzs fogságába került, akik ezen a kietlen tájon már bárhol felbukkanhatnak.
Pantalacci elárulja az alvó Mérét és Lit, lovaikat eloldozza és egy távolabbi helyen köti ki, míg jómaga egyedül folytatja Matakit üldözését...
Méré és Li így ló nélkül marad a forró pusztaságban, ám a kínai találékonyságának hála kezdetét veszi ama őrült kaland, amit a zsiráfháton lovagló két főhős képe követ. :)
Méré és Li a távolban nemsokára megpillantja Pantalaccit, aki már csaknem utolérte az egyre fáradó strucc hátán ügető Matakitot, ám a nyugalom pillanatnyi perceit követően egy véres jelenetnek lesznek szemtanúi.
Üldözés közben Pantalacci egy cölöpök közé kifeszített hálóba gabalyodik, ami számtalan ragadozó madarat tart fogva. A férfi és lovának vergődése végett az összegabalyodott háló foglyai kétségbeesetten keresik a menekülés kapuját, és a hatalmas keselyűraj felemeli a hálót a levegőbe áldozatával együtt, aki magasan a levegőbe emelkedik, majd a madarak végső szabadulását a hálóból követően véres rongyként hullik vissza a földre... Pantalacci így nyeri el méltó büntetését, egy szörnyű halál keretében...
Így lesz a négy kérőből immáron egy...



Ezt követően az események felgyorsulnak. Matakit újból eltűnik a szemük elől, és a lovak elvesztése, valamint a rohamosan fogyó élelmiszerkészlet miatt Li magára hagyja a mérnököt, hogy a közeli faluban szerezze meg a legszükségesebb tárgyakat a küldetés folytatásához. Méré ekkor marad először teljesen egyedül a vadonban, ahol kényszerű szabadidejét igyekszik hasznosan eltölteni. Két napjába kerül, hogy megmássza azt a hatalmas hegyet, aminek a lábánál tábort vertek, majd fárasztó és kitartó mászását követően óriási csalódás éri. Cyprien nem látja a körülötte elterülő vidéket a hatalmas ködtakarónak hála, és ha mindez nem lenne elég, olyan vad és erősen zuhogó eső kezdi el áztatni Afrika felhevült földjét, hogy Cyprien mocsárlázat kap, minek következtében számtalan víziót lát. (Megjegyzés: Verne nagyon szereti a mocsárlázat... ^^) 
Legélénkebb víziója a hiénák énekéről egy beszélő struccról szól, ám kiderül, hogy a strucc nem más, mint régi jó barátja, az Afrikában vadászként élő Pharamond Barthés, aki éppen struccra vadászott egy különös jelmezben. Barthés megmenti barátja életét, és időközben Li is visszatér, majd a vadásznak köszönhetően Méré megtalálja Matakitot a feketéket és Transvaal földjét uraló Tonaia főnők fogságában. A főnökkel korábban vérszerződést kötött Barthés segítségének hála Cyprien kiszabadítja Matakitot a fogságból, aki elmondja, hogy a Dél Csillaga nincs nála, s csupán a négerekre nézve igazságtalan "igazságszolgáltatás" keze elől menekült...
Az üldözés tehát teljesen hasztalan volt, s csupán Barthés baráti kapcsolatainak köszönhetik, hogy épségben hazajutnak a Vandergaart-Kopjera, ahonnan több mint három hónapja távoztak el, s ahol Alice már végképp lemondott minden reményről, és még hűséges strucca, a stoppológolyóját megevő Dada sem tudta felvidítani.


Watkins megpróbál belenyugodni a Dél Csillagának elvesztésébe és az élet visszatér a régi kerékvágásba. Méré úgy gondolja, újra megpróbálkozik a gyémánt mesterséges előállításával, hiszen egyszer már sikerült... Bányásztársai azonban immár nem nézik jó szemmel tevékenységét, találmányát lerombolják, és egy éjjel - saját, önkényes törvényeik alapján - halálra ítélik...
Cyprien életét Matakit menti meg, aki elmondja, hogy a mindenki által mesterségesnek vélt Dél Csillaga a bányaomlás során került hozzá, s mivel ő maga őrizte az első kísérlet kemencéjét, aminek egyik alkotóeleme, az ágyúcső egyik nap megrepedt, a hűséges kaffer pedig nem akarta, hogy gazdája elkeseredjen, eldugta a gyémántot a kemencében, ami valóban Watkins tulajdona volt, hiszen a bányatulajdonos földjén találta... Méré lélekben "összetörik", ám élete ennek a ténynek köszönhetően megmenekül. Kiderül az igazság - a tudomány még nem elég fejlett ahhoz, hogy mesterséges gyémántot hozzanak létre!
A Vandergaart-Kopjén immár minden újra békésen folyik, és Méré teljesen reménytelenül néz az Aliccel közös jövője felé, hiszen semmi olyat nem tud nyújtani, ami meggyőzné Watkinst arra vonatkozóan, hogy leánya kezét neki adja... A férfi visszafordul a tudományhoz, és földméréseket kezd végezni, minek következtében kiderül, hogy elődei igencsak gyatra munkát végeztek, és több foknyi eltérés mutatkozik a jelenleg hivatalos térképeken... Ez a hír valamilyen különös oknál fogva rendkívül felizgatja Jacobus Vandergaartot, aki egy időre elhagyja a telepet...

Történetünk pedig igen különös és természetesen soha nem várt módon ér véget...
Egy nap a falánk Dada felfal egy Watkins földterületeiről szóló hivatalos okmányt, minek következtében  az öreg végezni akar a struccal, akinek falánksága nem ismer határokat. A férfi nem gondol lánya kétségbeesésére és annak tiltakozása sem tántorítja el. Dada Méré házába szökik, ahol a férfi elkábítja az állatot és egy röpke műtéti beavatkozás keretében felnyitja a strucc begyét, ahonnan nemcsak a kérdéses irat kerül meg, de a csaknem negyed éve lenyelt stoppológolyó is... és maga a Dél Csillaga!
A Dél Csillaga mindvégig Dada begyében pihent, amit a falánk állat ama végzetes vacsora alatt nyelt le... A strucc begyében lévő hőmérsékletnek köszönhetően a gyémánt tündöklő fekete színe, ragyogó rózsaszínné változott, de semmit sem veszített értékéből...! Watkins természetesen határtalan boldogságban úszik, és egy újabb vacsorát szervez, ahová nemhogy a struccot nem hívják meg ^^, de biztos, ami biztos, egy üvegkalitkába is elzárják a gyémántot...


A vacsora közben - egy nem várt pillanatban - bukkan fel Jacobus Vandergaart, egy bírósági határozatot hozva, amiből - Méré helyes és földrajzilag pontos méréseinek hála - kiderül, hogy a Vandergaart-Kopje az ő tulajdonában van, megfosztva ezzel Watkinst minden ingóságától...
Ebben a szorult helyzetben Méré minden jelenlévő előtt kéri meg újra Alice kezét, bízván abban, hogy az elszegényedett férfi nem kosarazza ki újból, különösen, hogy a jelenlévő személyek szemében ez egy hatalmas erkölcsi tettnek minősül...
Watkins beleegyezik a házasságba, így Alice és Cyprien végre egybekelhet, ami rendkívüli boldogsággal tölti el a fiatal szerelmespárt. ❤
Ne gondoljuk azonban, hogy Jacobus Vandergaart egy hitvány alak lenne, ugyanis kész megosztani mindenét Watkinssal, és mindezek után örökbe fogadja a két fiatalt is, és őket teszi meg egyedüli örökösévé...!
Watkins lelkének végleges törése ama pillanatban következik be, mikor a Dél Csillaga felrobban, a Vandergaart-Kopje különös természeti adottságaiból kifolyóan, ahol egyetlen gyémánt sem bizonyul hosszú életűnek...

Watkins megbánja bűneit, és néhány héttel később meghal, így a fiatalokat már semmi sem tartja e zord vidéken.
Cyprien és Alice összeházasodik, és Franciaországba utaznak közös életük megkezdése végett, ahová - ügyei elintézése után - követi őket újdonsült gyámapjuk is...

Helyszín
"...Mister Watkins udvarházában játszódott le, az egyenlítőtől délre, a huszonkilencedik szélességi fok és a párizsi délkörtől számított huszonkettedik keleti hosszúsági fok tájékán, Orange szabad állam nyugati határán, Fokföld angol gyarmattól északra, Dél- vagy Angol-Holland-Afrika kellős közepén. Ezt a vidéket, melyet a nagy Kalahári-sivatag déli széle felé az Orange folyó jobb partja határol, a régi térképek a Grinquák földjének nevezik. Néhány évtizede azonban nem ok nélkül "Diamond-Field", vagyis gyémántmező néven szokták emlegetni."

Szereplők

Cyprien Méré: fiatal francia mérnök, aki a gyémántok kialakulásának körülményeit vizsgálja Afrikában. Okos, értelmes és becsületes férfi.
Alice Watkins: John Watkins fiatal, szép és okos lánya, aki Afrikában nevelkedett. Nemcsak a tudomány iránt érdeklődik, de rendkívül művelt és a házimunkától sem riad vissza. Imádja a struccokat, amikből egy egész tucatnyit nevel háziállat gyanánt. :)

John Watkins: A Vandergaart-Kopje tulajdonosa, gazdag bányatulajdonos. Szereti az alkoholt és a dohányt, illetve a gazdag embereket. Hiú és öntelt, lányában leginkább csak egy értéktárgyat lát, amit nem haboz azonnal felajánlani szeretett gyémántja megtalálójának...

Pharamond Barthés: Cyprien Méré régi barátja, francia vadász Afrikában. Bátor és nemes férfi, akinek sikerül jó kapcsolatot kialakítania Afrika őslakóival és a kegyetlen Tonaiaval is.

Matakit: Méré kaffer szolgája, akit a Dél Csillagának elrablásával vádolnak... Okos és értelmes néger.

Li: a fehérneműmosásból élő kínai, aki okos, értelmes és végtelenül lojális Méréhez.

Annibale Pantalacci: alávaló, aljas nápolyi férfi, akit a meggazdagodás célja vezetett Afrikába. Méré legnagyobb ellensége.

Fiedel: német gyémántbányász. Alice egyik kérője.

James Hilton: fiatal, vékony amerikai, aki csupán egy fokkal marad le Pantalacci álnoksága mögött. Alice egyik kérője.

Jacobus Vandergaart: a Vandergaart-Kopje jogos birtokosa, ami ma is őrzi a nevét. Gyémántcsiszolással foglalkozik, és a Dél Csillaga az ő keze munkája alatt éri el végleges formáját. Talpig becsületes férfi, Méré barátja.


Fülszöveg
Cyprien Méré, a fiatal francia geológus Dél-Afrika gyémántbányáiban kutat, és a gyémánt mesterséges előállításával is próbálkozik. Kísérleteit váratlan siker koronázza, és barátunk úgy érzi, hogy most már biztosan elnyerheti a dúsgazdag bányatulajdonos lányának, Alice Watkinsnak a kezét. Csalódnia kell, mert a csodálatos méretű és tüzű gyémánt, a Dél Csillaga ellene fordítja a bányatulajdonosokat, ráadásul egy pompás banketten megmagyarázhatatlan módon eltűnik. Vad és gyilkos hajsza indul a vélt tolvaj után, aki Méré hűséges néger szolgája. A gyémánt megtalálójának a jutalma Alice kisasszony keze, de a derék francia geológus nemcsak ezért veti magát bátran a hajszába, hanem szolgálóját is tisztázni szeretné a gyanú alól. A váratlan fordulatok egymás sarkára hágnak, és a szerző még az utolsó oldalakra is tartalékol néhány lélegzetelállító meglepetést.

Idézetek

A Dél Csillaga egy tökéletesen felépített kalandregény, ami még az utolsó oldalakon is számtalan meglepetést okoz! Verne - korának legzseniálisabb írója - stílusa, történetei és írásmódja rendkívül lenyűgöző és olvasmányos. Regényeiben számtalan tudományos leírást és tájleírást alkalmaz, amihez talán a mai kor embere nincs hozzászokva, s noha eleinte úgy tűnik, hogy ezek a részek csupán az ismeretek és a tudás bővítésére szolgálnak, ahogy haladunk a történet vége felé, minden apró mozaikdarab a helyére kerül, és meglátjuk, hogy minden leírt szónak és elejtett megjegyzésnek értelme volt...

A Dél Csillaga egy csodálatos afrikai történet, kalanddal, romantikával, gyémántokkal, szerethető szereplőkkel, aminek az elolvasásával kapunk egy falatnyit Afrikából... Megismerhetjük Afrika egy részének természeti adottságait, és tudásunk az állatvilágára vonatkozó érdekes információkkal gyarapodhat.

Egy vérbeli kalandregény egy vadregényes, romantikus tájon, ahol az igazságtalanság ugyanúgy jelen van, mint Afrika egész valójának gyönyörűsége és egzotikussága...

A számtalan tudományos leírásnak köszönhetően - amiből ugyan Verne más regényeiben sincs hiány -, kezdő Verne-olvasóknak a Kétévi vakációt, vagy A tizenöt éves kapitányt ajánlanám első olvasás gyanánt, míg a Dél Csillagát meghagynám a már Verne stílusához hozzászokott olvasóknak. 
Bátran ajánlom azonban a regényt a kalandot,  a visszafogott, gyönyörűen és lassan kibontakozó romantikát, Afrikát, tudományt szerető olvasónak! :) Garantáltan nem fog csalódást okozni! :)

Értékelés: 5/5 diamond