A mai Mesevilág-péntek egy picit rendhagyó lesz, ugyanis jelen esetben nem egy könyvet, hanem egy mesefilmet ajánlok nektek! :) 

Tavaly év végén érkezett meg a moziba az Apróláb (Smallfoot), ami a jetiket helyezi a történet középpontjába, míg az ember, maga az "Apróláb" csupán egy felderítésre váró rejtély. Sajnos moziban már nem volt alkalmam megtekinteni a filmet, ám az értékelést olvasva majd ti is rájöttök, hogy talán ez egy égi jel volt, és nem is olyan probléma, hogy itthon, kényelmesen elhelyezkedve a székemben néztem meg. 

Félreértés ne essék!

A mese fantasztikus volt és azt hiszem, hogy a hasamon is megjelent az első kocka a rengeteg nevetésnek köszönhetően... ^^

De nézzük is meg közelebbről, mire gondoltam.

Apróláb

Történetünk főhőse Migo, a jeti, aki édesapjával él a felhők fölötti hegycsúcson, aki a falu gonggongatója. A jetik ősi próféciája úgy tartja, hogy a gonggongatónak minden hajnalban meg kell gongatnia a gongot, hogy az égi csiga átússzon az égen, és megjelenjen a fény...
Migo minden álma, hogy átvegye apjától ezt a mesterséget, és "azon a napon" meg is kapja a fejvédő sisakját. A jeti azonban eltéveszti a gongot, és átrepül a falun túlra, ahol is éppen egy lezuhanó repülőgép útjába kerül. A jeti éppúgy megijed az ismeretlentől, mint a pilóta, s Migo fejvesztve rohan a faluba elújságolni, hogy találkozott egy Aprólábbal.
A falu vezetője, a Kőőrző, aki azokat a köveket viseli palást gyanánt, melyre a jeti társadalom egésze épült, száműzi a faluból a fiút, míg az jobb észre nem tér.
Migo magányosan jár-kél, mígnem egy heves hóvihar közepén találkozik a falu három bolondjával, akik egy titkos csoportot alkotnak, és a vezetőjük nem más, mint Meechee (Micsi), a főnök lánya. Ők négyen hisznek az Apróláb létezésében, ezért leküldik Migot a felhők alá, hogy bebizonyítsák az egész falunak, hogy a kövek nem tévedhetetlenek...
A hegy alján található faluban - ami egyébként számomra olyan mint egy pici Kína ^^, lebegő lampionokkal és a kínai építészetre jellemző bodegákkal - él egy Percy nevű srác, aki rajong az állatokért. Saját tévéműsora van, ahol izgalmas, nem mindennapi állatokról tart ismeretterjesztő előadásokat, ám a nézettsége mára már a béka feneke alá süllyedt... Éppen ezért, a nézettség növelése érdekébe megpróbálja rávenni kollégáját - egy igen érzelmes, rögtönzött dal keretében - hogy vegyen fel egy jeti jelmezt, és játszanak el egy támadást. A lány végül otthagyja őt, és ekkor toppan be Migo. Percy először félreérti a helyzetet, s csak később döbben rá, hogy bizony egy igazi jeti áll előtte...
Innen indul csak az igazi kalamajka, ami alapjaiban rengeti meg a jetik társadalmát, s bár eleinte a Kőőrző mogorva vezetőnek tűnik, nemsokára kiderül, hogy bizony itt semmi sem az, aminek látszik...

A mesefilmet a tömény humor jellemzi - teljes 90 percen át. Régen nevettem ennyit egy mesén, ami ráadásul egy rendkívül igényes történetet is...
A jeti társadalom egy gondosan, aprólékosan megtervezett szerkezet, ahol minden apró alkotóelem helyén van. Egy óriási gépezet, amiben minden jetinek kulcsfontosságú szerep jut. A Kőőrző a falu vezetője, aki apró kőtáblákon őrzi a jetik igazságait, s bár ezek a kövek rengeteg kérdést vetnek fel, az egyik törvény úgy szól, hogy ne próbáljanak meg a felszín alá nézni, nagy levegő, s fogadjanak el mindent úgy, ahogy van. A jeti társadalom pedig tökéletesen is működik mindaddig, míg Migo fel nem kavarja az állóvizet az Apróláb létezésének hírével... E tény alapjaiban rengeti meg a kövek útmutatásait, s nagyon úgy tűnik, hogy itt valami nincs rendben...


Migo egy rendkívül szerethető, bohókás figura, ám rajta kívül a többi jeti is mind-mind igazi egyéniség. Talán Meechee, a főnök lánya számomra túl groteszk és a többiekhez képes rendkívül furcsa megjelenésű, mégis "minden a helyén van". 

Üde színfolt volt számomra Thorp, a főnök fia, aki bár keveset szerepel, apakomplexusával és butuska eszével igazán mókás és szerethető egyéniség. ^^
Percy, az Apróláb eleinte egyáltalán nem egy szimpatikus figura, s nekem a legvégére sem sikerült teljesen megkedvelnem, mégis más, mint a többi ember. Bár eleinte gerinctelen, a végén visszatér ama jólelkű fiúnak, aki mindennél többre becsüli a ritka állatfajokat...

A mesefilm főhősei a jetik, míg az embereket az alkotók olyan színben tüntetik fel, amilyen valójában az emberiség: fél az ismeretlentől, leigázza a más fajhoz tartozókat, és kegyetlen... Szerencsére azonban akadnak kivételek, s bár a befejezés számomra egy kissé megdöbbentő volt, ott hordozza magában a reményt...

Az Apróláb egy aranyos, havas történet, tele jobbnál jobb poénnal. Aprólékosan tervezett, mély gondolatokat tartalmazó alkotás. Egy igazi színfolt a mostani mesefilmek háza táján, amik szinte mind egy kaptafára készülnek. A többséggel ellentétben Migo története tud újat adni, izgalmat rejt magában, és a legutolsó pillanatban is képes megdöbbenteni a nézőt. Természetesen vannak benne kiszámítható, sablonos részek, de annyi baj legyen! Ez a mese elsősorban a gyermekeknek szól, akik remélhetőleg meg fogják érteni a rejtett üzenetét. 



S végezetül: miért is jó, hogy én ezt nem a moziban néztem meg? 

Kérem szépen. Percy első feltűnésekor a srác egy ugrópókról készít videót, amit premier plánban láthatunk egy éles vágás után, mely jelenetre egyáltalán nem számít a gyanútlan néző. A felnagyított pók szőrös és ocsmány, és pókfóbiás révén, amint megjelent a képernyőn, akkorát sikítottam, hogy valószínűleg a szomszédom is meghallotta. ^^ Ha ezt a moziban látom, óriásképernyőn, asszem újra is kell éleszteni, s bár a moziterem nézői lehet jól mulattak volna az ijedtségemen, a páromat elég kínos helyzetbe hoztam volna... Ha mindez nem lenne elég, utána a pók még ugrott is egyet. Brrr....

Kedvenc idézet
"Azért verem a fejem laposra, hogy felébresszek egy gázgömböt? A gáz szokott felébreszteni engem!"

Értékelés: 5/5 kis jeti