Ezen a héten kerül megrendezésre Budapesten a 94. Ünnepi Könyvhét, melyen részt vesznek kedvenc kiadóink is. A kiadók standjai idén is a Vörösmarty téren és a Duna-korzón állnak majd, s a számos új, izgalmas megjelenés mellett rengeteg programmal és dedikálási lehetőséggel készülnek nekünk.

Ha szeretnétek velem találkozni, akkor erre pénteken és szombaton lesz lehetőségetek, mindkét nap fenn leszek, s elsősorban természetesen a gyerek- és ifjúsági standok körül fogok könyvillattól megrészegülten tántorogni. ^^ Humormorzsát félretéve, ha szeretnél megismerni, vagy találkozni, beszélni pár szót, írj rám bátran privi üzenetben itt.

Az idei Könyvhétre a munkahelyem és Esztergom városa is csatlakozott, s én magam csütörtökön Gyerekkönyves napot tartok majd, melyre gőzerővel készülök is. A részletes délutáni program itt.

Minden kérdőív helyes kitöltése esetén bekerülsz egy kis kalapba, ahol a kérdőívhez tartozó könyvjelzőt és matricát sorsolok, amit postai úton tudok eljuttatni számotokra! Több nyertes is lesz!!! Töltsd ki azt, amelyik tetszik, majd küldd el nekem a megfejtést privát üzenetben a Face-oldalamra, itt. Természetesen többet is kitölthetsz, nem csak egyet... ;)

A nyereményjáték a Könyvhét végéig zajlik, tehát játszani 2023.06.11-én, éjfélig tudtok!

Vadadi Adrienn Kicsimackó ​és Málnamaci c. kötete a nyári Pagonyfesztre látott napvilágot. A Kicsimackó-sorozat harmadik kötetében új taggal bővül a mackócsalád, ami számos új helyzetet és megoldandó problémát hoz immár jól ismert főhőseink életébe. Vajon hogyan birkózik meg Kicsimackó az új jövevénnyel? 

Vadadi Adri legújabb mesegyűjteményében az új tesó érkezését, valamint a nagytestvér-kistestvér kérdéskört járja körbe gyönyörűen, természetesen a tőle már oly megszokott magas színvonalon. A kötet illusztrációiért továbbra is Egri Mónika felel, akinek sikerült egy végtelenül tündéri apró mackót megteremtenie a trióhoz...

A mesegyűjtemény 14 mesét tartalmaz, melyek közül az első, mely a Testvérke címet viseli, fellebbenti a fátylat a kistestvér érkezéséről. 

A téli alvás előtt Mackómama és Mackópapa "titkot" oszt meg Kicsimackóval, aki hamarosan megtudja, hogy ébredéskor új taggal bővül majd a család... Kicsimackó eleinte nem rajong az új bocs érkezése miatt, s talán nem is érti, mi is fog történni, de szülei legnagyobb örömére a bejelentést - némi dacoskodást leszámítva - viszonylag könnyen fogadja, majd mély álomba merül. A tavasz beköszöntekor pedig a mackócsalád új taggal bővül, egy kislány mackóval, aki a Málnamaci nevet kapja, amit Kicsimackó választ számára...

Málnamaci érkezése felbolydítja az addigi rendet. Kicsimackó bár láthatóan jól fogadja a kistesó érkezését, apró jelek mégis arról árulkodnak, hogy nem csak hogy nem sikerült megbarátkoznia a kialakult helyzettel, de valami nincs rendben a lelkében sem...

A történetekben olvashatunk arról, milyen érzés lesz apró főhősünk számára az, ha Mackómama már nem pici bocsként tekint rá, s mi történik akkor, mikor eluralkodik rajta a féltékenység a szopizó Málnamacit látva. Vannak könnyebb és nehezebb napok, mikor semmi se jó, s elhangzik a "Nem szeretlek!", vagy utat tör a hiszti, mikor Málnamaci "lerombolja" az építőkockákat, de olyan napsütötte napoknak is a szemtanúi lehetünk, mikor Kicsimackó boldogan tolja a babakocsit, vagy épp azt szeretné, hogy a húgocskája olyan nagyra nőjön, hogy már egyedül is elé mehessen az oviba.

Személyes kedvencem a mesék közül a Kiborul a babakocsi szívet melengető története, valamint a Nem szeretlek! c. fejezet volt. Előbbi a testvéri szeretet, a váratlan baleset és az abból fakadó félelem ábrázolása miatt, míg utóbbi a fürdőzős-durcizós cukiságfaktora miatt, amikor Mackómama hagyja Kicsimackót megbirkózni önnön belső harcával... Hatalmas mosolyt csalt továbbá az arcomra a kistesó meglocsolása vízzel-jelenet is, ami a mesegyűjtemény egyik legszívetmelengetőbb pillanata volt. 

Mind a tanító, aranyos mesék, mind az ötletes történetek, a remekül tálalt nagytesó-kistesó élethelyzetek és konfliktusok emelik a kötet fényét, s bár sokan elmondták már ezelőtt ugyanezeket, s nem egy kötetben találkozhatunk hasonló példákkal és megoldásokkal, mégis, jóleső érzés volt belemélyedni a mesékbe, amik elvarázsolnak. 

A mesék azonban nem lennének teljesek Egri Mónika illusztrációi nélkül, amik most is sokat adnak a történetekhez a maguk bájával és a rajtuk megjelenő mély érzelmekkel. Gyönyörű, meghitt képi világ, amibe itt-ott a humor is belekúszik, elég ha csak Róka néni naaaaaaagyon sunyi ábrázatára gondolok, amin nem tudtam nem hangosan nevetni. ^^

Rádai Andrea Rókazsolt ​a Margitszigeten c. mesekönyve a nyári Pagonyfeszt egyik legfrissebb és legropogósabb újdonsága. 

Az írónő a tavalyi év folyamán megjelent Tündérek a tajgán c. ifjúsági regényével engem már megnyert magának, így kíváncsian vártam az eggyel kisebb korosztálynak írt kötetét is, ami rendkívül olvasmányos, kalandos és bájos lett. A mesekönyv képi világát ezúttal Sipos Fanni teremtette meg, akinek ez az első megjelent, könyves illusztrációja. 

A kiadó a kötetet 5-10 év közötti gyerekeknek ajánlja. A mesésebb, cukibb cselekmény miatt én magam úgy gondolom, hogy az ovis korosztály lesz az, akiket igazán magával ragad majd Rókazsolt története, ami egyébiránt felnőtt fejjel is remekül élvezhető olvasmány.

Főhősünk Rókazsolt, a Margitszigeten él takaros kis odújában, a Palatinus strand közelében álló fenyőfában. A róka gyönyörű helyen él, ám nyáron, mikor beköszönt a strandszezon napközben nem szeret kibújni az otthonából, hisz a sziget tele van emberekkel, akik sikítoznak, hangoskodnak, s megijednek, ha rókát látnak. Igen ám, de ezeken a nyári napokon sem kuksolhat mindig az odújában (a föld alatt húzódó hatalmas barlangrendszer ellenére sem), ezért néhanapján bozontos szőrmebundába bújik, amiben az emberek kutyának nézik...

Rókazsolt és a lányok összebarátkoznak, s még az otthonában is meglátogatják a rókát, aki rengeteg talált tárgyat tart az odúban, "valamire még jó lesz" alapon. Hogy a kaland (és a nap) pedig teljes legyen, Joli alvókáját, a plüsszsiráfot is haza kell juttatni a városba...

Rókazsolt azonban nem él egyedül ezen a tágas, magyar szigeten. Barátai, Sárkánybori, a légy méretű sárkány, valamint Varjúsanyi jóban-rosszban vele tartanak. A barátok rengeteg kalandot élnek át együtt, melyekhez immár Sári és Joli is csatlakozik. 

Rádai Andrea szépen építi fel Rókazsolt nem mindennapi meséjét. 

Bár gyermek hőseink is kedvelhető, aranyos karakterek, a hangsúly természetesen az állatokon van, akik közül egyértelműen Gólyagézabácsi és az ő meghitt, negédes, bús-szomorú, s mégis reményteli története lett a kedvencem. A szívemhez nőtt továbbá Macskabalog karaktere is, aki szeretett felesége elvesztésén bánkódik (a feleségéről készült képpel való összegömbölyödött alvást ábrázoló illusztráció például az egyik legnagyobb kedvencem a kötetben, nincsenek rá szavak mennyi érzelmet áraszt az az oldal...).

A gyönyörű illusztrációkat Sipos Fanninak köszönhetjük, aki remekül debütált a mesekönyvek világában. Karakteres, egyedi szereplőket teremtett meg Rádai Andrea elbeszélése alapján, de a természet szépsége és szeretete is megelevenedik a képein, hogy az elrejtett, apró részletekről már ne is szóljak. Érdemes hosszasan böngészni a teljes oldalas illusztrációkat. A fentebb említett Macskablogos oldalon túl a kedvencem természetesen Gólyagézabácsi történetszálának illusztrációi voltak, de meg kell említenem a Varjúsanyit ábrázoló képeket is, amik mind-mind első osztályú minőségűek voltak számomra.

Nanna Neßhöver Tüncsi, ​a kis denevér c. kötete a Scolar kiadó gondozásában látott napvilágot. A mesegyűjtemény egy egészen különleges kisdenevér mindennapjairól szól, s igen, valóban szó szerint a mindennapokról, s nem az éjszakákról, ugyanis Tüncsi egy picit nehéz eset... ^^

Főhősünk Tüncsi, a denevérlány fordítva éli mindennapjait. Amint a nap felkel, a denevérlányt kiveti az ágy, míg napnyugtakor ólmos fáradtság telepszik rá. Éppen ezért Tüncsi egyedül tengeti mindennapjait, s míg a családja éli a denevérek által oly megszokott, s az emberek által jól ismert életet, addig Tüncsi rutinja teljesen felcserélődik. 

Nem könnyű az élet egyedül, ám Tüncsi nem panaszkodik. Tökéletesen jól érzi magát egyedül is, noha az erdő lakóiról már nem mondható el ugyanez... hogy az erdőlakók mennyire rajonganak a hiperaktív denevérlányért, aki nap végére úgy lefárasztja magát, hogy nem csoda, ha már csak bekúszni tud az odvas fába, arról lehetne mesélni... ^^

Nevét egyébiránt onnan kapta, hogy mindenhová gyorsan érkezik, s jaj annak, aki az útjában áll! A denevérlány ezért kifejlesztett egy remek figyelmeztetést az erdő lakói számára: "- Tüncsi innen! - kiáltotta ilyenkor. - Jövök!", s ezzel együtt rá is ragadt a Tüncsi (Tűnés!) becenév... ^^

Tüncsi élete egy nap azonban megváltozik, mikor szó szerint összefut Bagollyal, aki szintén nappal merészkedik elő. A két erdőlakó szoros barátságot köt, s Tüncsi nem lesz magányos többé. 

Az írónő remek alapötletet talált, s sikerült abból egy érdekfeszítő, s humoros mesegyűjteményt írnia. Szereplői szerethetőek, poénjai működnek, s bár olykor-olykor legszívesebben a fejünket fognánk Tüncsi szertelenségét látva, mégsem tesszük, hisz látva ezt az életvidám denevérlányt a bőrünk alá kúszik a szeretet. Tüncsi megtanít arra, hogy élvezzük az életet, merjünk belevágni a kalandba, míg maga a történet és a szereplők megpróbálják felhívni a figyelmünket arra, hogy nem baj, ha valaki más... 

Nem baj, ha mások vagyunk! Meg kell tanulnunk elfogadni önmagunkat olyannak, amilyenek vagyunk, s kihozni az életünkből a legjobbat! Bele kell vágni a kalandba, s bár véleményem szerint azért ne rohanjunk annyira fejjel a falnak, mint nem is oly kevésszer Tüncsi, mégis - mitől félünk...?

Neßhöver rövid kalandokból építette fel a könyvét, mely hat mesét tartalmaz. 

Az Itt jön Tüncsi! természetesen főhősnőnk és életmódjának bemutatására koncentrál, míg a Tüncsi barátra talál c. fejezetben találkozhattok személyes kedvencemmel, Bagollyal, aki Tüncsi első, igazi - s a későbbiek során legjobb - barátja lesz. Ezt követi A bátor Tüncsi, a Tüncsi házi kedvence és a Tüncsi biciklizni tanul c. mese, melyek közül az utolsó egészen vakmerőre és humorosra sikerült. 

A kötetet a Tüncsi születésnapja zárja, mely a legérzelmesebb és legbájosabb mese lett valamennyi közül. Ebben a fejezetben Tüncsi családja is tiszteletét teszi, legalábbis sokkal több ideig vannak a lapokon mint addig, s ez igen jót tesz a mesegyűjteménynek, s magának a címszereplőnek is. A családi kötelék fontossága, a szeretet, ami összefűzi őket gyönyörűen megmutatkozik, s látszik, mennyire erős ez a kapocs még úgy is, hogy igencsak kevés időt töltenek együtt eltérő életritmusukból kifolyólag.

A kötet képi világáért Wiebke Rauers felel, aki szerethető, aranyos karaktereket teremtett. Egy picikét von le csupán az illusztrációk minőségéből az az egyfajta homály, ami minden képet jellemez... A külföldi kiadás képeit elnézegetve azonban ez nem a magyar kiadás hibája, a grafika eredetileg is ilyen, s bár valószínűsíthető, hogy a művész valamiért ilyen stílusban dolgozik, egy picit azért zavaró, hisz olyan, mintha szemcsések és rossz minőségűek lennének a képek. Ettől eltekintve az éjszakai képek rendkívül hangulatosak, ahogy Tüncsi alvási rituáléja, mamusza és pizsuja is halálosan cukiiii.

A kötet legvégén a denevérekről is találhatunk egy gyorstalpalót, ami még egy pluszt ad a kötetnek, amit egyébiránt mindenkinek ajánlok, aki szereti a denevéreket és az állatokat, valamint le lehet venni a lábáról egy humoros mesével... itt szám szerint hattal. 

Juhász Bálint A ​kapu c. ifjúsági regénye magánkiadásban látott napvilágot a tavalyi év folyamán. Jómagam a kötet létezéséről Farkas Nórinak köszönhetően szereztem tudomást, aki április hónapban Bálint "írótesója" volt, ami egy remek kezdeményezés. Az ÍróTesókat megtalálhatjátok a Facebook-on, de röviden ismertetem, miről is van szó.

Elsőnek azonban szeretném megköszönni Bálintnak a bizalmat és a felkérést, hogy értékeljem a könyvét, valamint Nórinak az összekapcsolást! ❤

A kapu egy ifjúsági, s egyben fantasy regény, ami egy egészen különleges világot mutat be számunkra.

Bálint a kötet elején rögtön in medias res kezdéssel indít és belecsap a lecsóba, megpedzegeti, hová is jutunk a történet végén, s ez az indítás kellően fel is csigáz a cselekmény iránt. Természetesen ez a bevezető csupán a mézesmadzag, hogy fúrja az oldalunkat a kíváncsiság, hisz rögtön vissza is megyünk az elejére, oda, ahol minden elkezdődött...

Boncor tehát a mi világunk mellett egy másik síkon létezik, míg főhősünk szála mellett nyomon követhetjük a saját világunkat és azon belül is egy család "mindennapjait"... A Föld beteg, s ennek nyoma immár a varázslattal teli világban is megjelent, amit már a pixinek is megéreztek... Az emberek ugyan még nem tudják, ám nekünk, olvasóknak hamarosan világossá válik, hogy ezek a furcsa lények lesznek azok, akiknek segíteniük kell az emberiségnek.

Boncor különleges küldetést kap. Ő lesz az, akinek kapcsolatba kell lépnie a kiválasztottal, aki a mi síkunkon él, ám hogy ki is ez a személy, az a történet végére sem derül ki, csupán sejtéseink lehetnek róla...

Boncort útján legjobb barátja, Zorgo segíti, aki oroszlánrészt vállal abban a hatalmas utazásban, melyre hősünk indul, s eme út során mindkét fiatal pixin hatalmas utat jár be... A két pixin nem csupán a világuk elrejtett gyöngyszemeit fedezik fel, de számos különféle lénnyel is megismerkednek, s rengeteget tanulnak önmagukról és az emberekről...

Bálint regénye szépen felépített, s a világ, amit megteremtett, rendkívül összetett. Érdemes nyitott szemmel járni, s nagy odafigyeléssel olvasni a sorok közt, hisz az író számtalan olyan dolgot rejt el a szövegben, ami igencsak aktuális...

Hisz milyen ez a világ? 

Boncor és Zorgó varázsvilága akár idilli is lehetne (tulajdonképpen történetünk kezdetéig az is volt), ám az emberiség folyamatosan pusztítja a Földet, a légkört, a környezetszennyezés rendkívüli méreteket öltött, s ez már a másik idősíkban is gondot okoz... 

De nem csupán ezt az aktualitást szőtte bele az író a történetbe... Ebben a különleges "pixinvilágban" mintha minden pontosan az ellentéte lenne a miénknek. Példának okáért rendkívül jól mulattam az iskolarendszer felépítésén, ami éles ellentétben áll a mai oktatás világával... Itt láthattam egy szabad, gördülékeny oktatási rendszert, ahol a játékos tanuláson van a hangsúly, "nincs házi", a gyerekek imádják az értékelési rendszert, s minden sokkal könnyebb. Nyilván itt sincs cukorból a kerítés, s nem is mennék bele részletesen az efféle problémákba, amiket ma folyamatosan élünk, ám tudj róla, kedves olvasó, mi mindent is kapsz, ha kezedbe veszed A kaput, ami sokkal mélyebb tartalmat rejt magában, mint azt elsőre gondolnád!!!

Bálint érezhetően sokat töltött el a világa felépítésével. A regény rendkívül kidolgozott, s rengeteg apróságot mutat be. Olyan lenyűgöző élőlényekkel ismerkedhetünk meg, mint a träd-ok, akik a fák őrzői (bár mások, mégis az enteket juttatták eszembe), s az ő nemzetségükből való Khaal, az egyik legkülönlegesebb élőlény, s egyben egyik legutolsó sarja is nemzetségének. Láthatunk egy csodálatos csillagvizsgálót az ágai közt, aminek a termeiben biztos vagyok benne, hogy mindenki szívesen elveszne, de kiemelhetném Boncor egyik feladatát és az annak a megvalósításához vezető lépéseket is, amik mind-mind logikusan épülnek egymásra és felettébb kidolgozottak. 

A kötet címe, A kapu, mely Boncor másik nagy küldetésévé és feladatává lép elő, hisz a "kapu" nem lesz más, mint az a varázslat, aminek a segítségével főhőseink kapcsolatba lépnek a kiválasztottal. Bálint egyébként a legjobb helyen hagyja abba a történetet, tehát nem árt felkészülni a függővégre! 

Mindezeken túl kiemelném még a szeszélyes kis tavacskák területét (és fejezetét) is, ami szintén nagyon elnyerte a tetszésem, mert fantáziadús és ötletes természeti csoda volt számomra. Az íráson érződik a természet szeretete, s az, hogy nagy gonddal készült, ám nem csupán az aktuális problémákra való felhívás a szép benne, hanem az a rengeteg, mély gondolat is, amiknek a megrágásával érdemes eltölteni egy kis időt. A pixinek és az emberek különbözőségei, a saját életünket megnehezítő körülmények, amiket mind-mind önmagunknak teremtünk mind górcső alá kerülnek, s olyan szemszögből mutatnak be egy-egy példát, ami elgondolkodtat és megállít olvasás közben. Megállít, mert el kell róla gondolkodni, átrágni az adott témát, akár önmagunkkal, akár közösen a családdal. Ezek a gondolatok sokszor humoros körítést kapnak, amik mosolyra fakasztanak az elmélkedés mellett, máskor pedig egyszerűen csak halálosan komolyak, s ennek rendje és módja szerint alaposan be is találnak...

 

Kifejezett negatívumot nem tudnék mondani. 

Egyetlen dolgot említenék egy esetleges utánnyomás, illetve a folytatás kapcsán, a szöveg tagolása lehetne szellősebb, s a margókat lehetne egy picit beljebb húzni, a könnyebb olvashatóság végett, ám ez tényleg csak nekem, szemüvegesnek okozott egy pici gondot, hogy olvastam volna bár tovább és tovább, mikor kezembe vettem, de rövidebb léptekben tudtam csak vele haladni a tördelés miatt, amit nem szokott meg a szemem.

A kötet négy bűbájos, mély érzelmekkel teli történetet tartalmaz a barátságról és a szeretetről, amik kellemes, jóleső érzést ébresztenek az olvasóban. Medve és Madár apró kalandjai és megfontolandó gondolatai átmelengetik a szívünket, míg a mesék fontos tanulságokat hordoznak magukban. Ha a barátságról keresel mesekönyvet; ha szereted az állatokat és szeretnél valami igazán cukit a kezedbe venni, ne keress tovább! Ne habozz ellátogatni a könyvesboltba, vagy megnyitni az online könyváruházat és beszerezni a kötetet, mely garantálom, hogy a könyvespolcod egyik legszebb éke lesz!

A virág c. első mesében megismerkedünk főhőseinkkel. Madár épp Medvéhez igyekszik, ám beszorul egy virágba... Medve lélekszakadva siet az ajtóhoz, mert késésben van és Madár bár biztosan vár rá. Ám Madárnak hűlt helye, ezért Medve egy soha nem látott valamivel kezd el beszélgetni... ez a valami pedig nem más, mint egy beszélő virág...

A piknik c. epizódban Madár és Medve kirándulni indul. Madár legjobb barátjára bízta a bepakolást, ám sajnos Medve nem arról híres, hogy mindent rendre elintéz... így otthon marad a pokróc és az elemózsia is. Mit tesz vajon Medve, hogy Madár ne haragudjon meg a feledékenységéből fakadó kellemetlenségek miatt?

A következő történet A festmény, melyben Madár festeni hívja legjobb barátját, ám Medve még soha életében nem festett. Madár nem aggódik emiatt, s az erdő lakói hamarosan mind Medve festményét csodálják, aki - mint kiderül -, igazi őstehetség... Madárnak azonban nem tetszik a Medvére irányuló figyelem és bedurcizik...

A kötet utolsó meséje, A takaró egy bekuckózós történet. Medve új takarója soha nem tapasztalt kényelmet és melegséget visz főhősünk életébe, aki a kellemesen melengető érzés varázsában Madarat is "eltaszítja" magától. Madár úgy gondolja, Medvének biztosan új barátja van, azért mond nemet minden közös programjukra... No, de mi történik akkor, mikor megtudja, hogy a nyeregből egy takaró ütötte ki???

Főhőseink barátsága egészen különleges. Adott egy feledékeny Medve és egy néha türelmetlen Madár, akik sok mindenben különböznek egymástól, mégis remekül kiegészítik egymást.

Ha kedvencet kellene választanom a történetek közül, akkor elég nagy bajban lennék. Ezeket a sorokat írva, hirtelen rávágtam volna, hogy A takaró, mert nincs is jobb, mint egy pihe-puha takaróba kuckózós délután, Madár féltékenységéről és Medve zavaráról nem is szólva. Aztán eszembe jutott a beszélő virágból és a félreértésből fakadó komikus helyzet, a szívet melengető piknik, mikor Medve minden tőle telhetőt megtesz, hogy kijavítsa a hibáját, s bár Madár pontosan tudja, mi folyik a háttérben, nem szól semmit, de eszembe jutott Madár rémesen randa festménye is, s a szívet melengető Medve-gondolat, amivel macink megvigasztalja a barátját és a festményt is kirakja otthon a falra...

A szívet melengető mesék mellett ki kell emelnem a kötet gyönyörű képi világát is, mely éppoly bájos és gyönyörű, mint a történetek. A karakterek ábrázolása, az érzelmek kifejezése az arcokon, a természet varázslatos világának megjelenítése mind-mind igazi mestermunka, amik elkápráztatják az olvasót. Az illusztrációk és a történetek remekül kiegészítik egymást, s kéz a kézben adják a varázslatot, amit ennek a kötetnek az olvasásával és forgatásával kapunk. Öröm elveszni Medve és Madár világában, s bizton állíthatom, hogy ez a kötet többször újraolvasós lesz majd kicsik és felnőttek körében egyaránt!