A Felhőcukrászda - elődjéhez hasonlóan - szórakoztató verses mese, Harcos Bálint fergeteges fantáziájának egy szeletkéje, amit bájjal és sok-sok humorral szőtt át.

Elődjéhez hasonlóan a Felhőcukrászda is egy rendkívül szórakoztató és ötletes alkotás lett, tele varázslattal, komikummal, nagy álmokkal...

Hőseink egy nagy csibésznél, nevezett Árcsibáld nevű varázslónál szolgálnak Dimbedombon, ahol az ott lakók kígyót-békát kiabálnak már szerencsétlen állatkákra, ugyanis a varázsló minden gonoszságát, piszkos húzását és komiszságát velük követtetti el...

Történetüket négy fejezeten át olvashatjuk, s mindegyik állat egy fejezetet kap. 

Hőseink faluról falura, városról városra, metropoliszról metropoliszra vándorolnak - Nünü, a pók festészetet; Habók, a denevér fodrászatot; Lulla, a kígyólány jógastúdiót; míg végül Zazi, a patkány cukrászdát nyit. Kis állatok - nagy álmok... ám valahogy mindig minden félresikerül, s nekik tovább kell állniuk.

A boszorkánycica halloweeni bájával ellentétben a Felhőcukrászda számomra a nyarat és az újrakezdést szimbolizálta. A habos-babos, élénk színvilág, a színekkel habókosan bánó Bognár Éva Katinka illusztrációi éles ellentétben állnak A boszorkánycica októberi, őszi, sötét-narancs színvilágával. Két merőben teljesen más történet, mégis mindkettő felettébb szórakoztató, szívhez szóló, s kétségtelenül a kortárs magyar irodalom gyöngyszemei!

A kötet illusztrátora, Bognár Éva Katinka ismét kitett magáért. Sikerült egy, a meséhez tökéletesen passzoló képi világot megalkotnia, ami remekül együttműködik a történettel és sokat hozzá is tesz. Érdemes minden képet alaposan végig tanulmányozni, elveszni a színek varázsában, a részletekben. Azt pókfóbiásként külön köszönöm, hogy egy pillanatig sem kaptam frászt Nünütől sem, sőt, sikerült kifejezetten, még számomra is kedves figuraként megalkotni. ^^ Azért az nem árt, ha egy pókfóbiást nem ráz olvasás közben a hideg. LOL

Giampaglia már a 2020-ban megjelent Ella és a téli varázs c. kötetével belopta magát a szívembe, hisz egy nem mindennapi, varázslatos mesét vetett papírra a Karácsony szelleméről és annak igaz természetéről. A kötet a magyar olvasók körében is sikert sikerre halmozott, s most újra elmerülhetünk ebben a csodavilágban, amit az írónő életre kelt a lapokon.

Történetünk főhőse ezúttal Erik lesz, Ella kisöccse, akinek van egy titkos vágya...

Erik - Ella kisöccse - már nagyon várja ezt az éjszakát, hisz ettől a gyönyörű ünneptől reméli megvalósulni legdédelgetettebb és legféltettebb titkát...

Erik - mint ahogy korábban Ella is - az erdőben marad, s találkozik egy varázslatos lénnyel, egy rókával, akinek felteszi a nagy kérdést - vajon miként is lehet valóra váltani az álmainkat? 

Corinne Giampaglia ismét csodát alkotott! A gyönyörű illusztrációk ismét uralják a teret, öröm elveszni a legapróbb részletességgel kidolgozott élettel teli képi világban, ahol ismét megtörténik a csoda.

Ella és a Karácsony igaz mibenléte után most a természetfelettit hívjuk segítségül, aminek segítségével teljesül egy kisfiú álma.

Noha a történet az Ella és a téli varázshoz képest egy picikét gyengébb volt, s az olvasónak talán egy hajszálnyival még több hit szükséges a leírt természetfeletti jelenségek és a tündérek létezésének elfogadásában, tagadhatatlan, hogy Giampaglia újra azt a célt tűzte ki, hogy varázsoljon és elvarázsoljon - s ez minden kétséget kizáróan sikerült is neki! ❤

Szent Iván éjjele körül mindig is rengeteg misztikum volt. Mindenki eldöntheti, hisz-e vagy sem ebben a varázslatos éjszakában és a történetben, az azonban megcáfolhatatlan tény, hogy ez a nyári ünnep rengeteg alkotót ihletett már meg, melyekből jobbnál jobb és szebbnél szebb történetek kerültek papírra. Az Erik és a valóra vált álom pedig most belépett az én kedvenc szentivánéji történeteim sorába is, hisz a tündérkapu megnyílt, s lám, íme egy újabb kívánság teljesült... :3

❤

Satoe Tone Ahol ​a szív dobban c. kötete a Kisgombos Könyvek gondozásában a Könyvhétre jelent meg. A kötet iránt a hívogató kék borító és a gyönyörű cicák keltették fel a figyelmem, s a fülszöveg elolvasását követően a történet is hívogatott.

Mivel az idei Könyhéten sajnos nem tudtam részt venni, izgatottan vártam az előrendelt példányom megérkezését, amit most hétfőn végre kézbe is vehettem, s az olvasást sem halogattam - délután be is habzsoltam.

Véleményem szerint a kötet nem éri meg az árát, annak ellenére sem, hogy írója és illusztrátora egy személyben egy végtelenül tehetséges japán művésznő.

Satoe Tone zsenialitása az illusztrációiban rejlik. A képei önmagukért beszélnek, s az Ahol a szív dobban esetében sincs ez másképp. A teljes oldalas illusztrációk lenyűgözően szépek, s a szöveg nélkül is kristálytisztán érthetőek. Egyetlen szóra sincs igazán szükségünk ahhoz, hogy lássuk, Ében, a fekete főhős cica mindent megtenne kedveséért, Hajnáért.

Ébennek azonban be kell látnia, hogy a szeretet és a szerelem láthatatlan, nem lehet megfogni, mégis érezzük, s nem kellenek hozzá ajándékok, sem semmi más, ami megszerezhetetlen. Ami bár nem kézzelfogható, de mégis jelen van és a szívünkben, a testünkben és a lelkünkben is érezzük - az a szeretet és a szerelem, s ezek nem kérnek bizonyítékot!

Tone illusztrációiban élmény elveszni. Minden egyes képből árad a szeretet, ott vannak a szerelem apró és nem egészen apró jelei is, melyek mind-mind megmutatják, mennyire szereti Ében Hajnát, csupán a fekete cica az, aki ezt nem veszi észre.

Kedves kis főhősünk, nevezett Nyafka Janka igazi modern, kényes hercegnő, aki élete során eddig mindent megkapott a szüleitől. Osztálytársai gúnyolják, nem szeretik, ám szerencsére nem kell magányosan tengetnie a mindennapjait.

A 4.b. osztály legnagyobb döbbenetére Janka keze is felemelkedik - a kislány szeretne részt venni a kiránduláson! Természetesen ez a tény a legnagyobb döbbenetet váltja ki a lány társaiból, aki csupán azért akar részt venni a versenyen, mert titkos szerelme, a suli nagymenő sráca, Lánczos Zsombor - akit mindenki csak Bringaboynak hív - szintén Anti bával tart...

Ezt a titkos okot persze Janka legjobb barátnőjén kívül senki nem tudja, ahogy azt sem, hogy Janka bizony biciklizni sem tud! o.O

Nyafka Janka bár korántsem a mi világunkba való, elkényeztetett kis hercegnő, rendkívül szerethető és szórakoztató karakter. Azonnal belopta magát a szívembe a tisztaságmániájával, a szép, hercegnős ruhák szeretetével, valamint a titkos szerelme iránt érzett komoly érzéseivel, melyek mellé a meseregény közepe tájától hozzáírhatjuk a kitartást, a látókör szélesítését, valamint a bátorságot is.

A fecsegő kastély különösen kedves lett a szívemnek már az első két oldalon. Ez pedig két névnek köszönhető: Zsombi és Janka. Két kedves kis pártfogoltam, állandó programrésztvevők a munkahelyemen, egy aranyos testvérpár. Anyukájuk szintén jó ismerősöm, akinek megírtam, mit is kellene olvasniuk, ha a srácok egy picit nagyobbacskák lesznek, majd feltettem a kérdést, miszerint nem ismeri-e Gévai Csillát? Mariann válasza az volt, hogy: "sajnos nem, de lehet, hogy hallott engem ordítani valamelyik játszótéren!" XD S innen a nevek eredete. ^^

Ezt csak amolyan humormorzsaként szerettem volna megosztani veletek. De térjünk vissza a regényre. :D

A kötet illusztrációit Bakos Barbarának köszönhetjük, aki tökéletesen megfogta a karaktereket, s én csak azt sajnálom, hogy ebben a kötetben a képek mérete néha túl pici lett, lehetett volna rajtuk egy kicsit nagyítani, hogy jobban betöltse a teret, hisz olyan szépek, és érdemes bennük elmerülni!

A kötet ötlete a Magyar Nemzeti Galériából indult útnak évekkel ezelőtt, ahol íróink a Textúra címet viselő program keretén belül a múzeum állandó kiállításában látható képekhez írtak rövid szövegeket, melyeket aztán színészek adtak elő ott, a kiállítóteremben. 

Mivel ez a kezdeményezés rendkívül ötletes, a végeredmények pedig nem csupán szórakoztatóak, de kimagaslóan erősek is lettek, a kiadó úgy döntött, csokorba gyűjti az alkotásokat, kibővíti őket és mesekönyvet készít. Az írók elkészítették tehát ezeknek a rövid színpadi daraboknak a meseformáját, majd testet öltött a Képtelen képrablás, aminek gyönyörű képi világát Rubik Anna varázsolta életre.

A tizennégy író többféle módon kezdett hozzá az alkotáshoz, s több megvalósítás olvasható a kötetben. Vannak történetek, amik a festményeken belül játszódnak, s keltik életre a képet, amit látunk, avagy gondolják éppen tovább azt; de van, hogy a festmény csupán a kiindulási pont, egy alap, melyből az író fantáziája gyönyörűen csordogált tovább és alkotott meg egy olyan történetet, amit a festményre nézve ő maga elképzelt.

Mint ahogy fentebb említettem, mindenki megtalálhatja a kötetben a maga kedvencét. Az én kedvenceim a kötet "közepén" és végén helyezkednek el, míg a legelső írások annyira nem ragadtak magukkal.

A kislovag és a sárkány lovagkori bájával, és természetesen a már Harcos Bálinttól oly megszokott kiemelkedő élvezetességgel, humorral és bájjal vett le a lábamról. Harcos Bálint neve számomra egyet jelent a felettébb szórakoztató és humoros mesevilággal, ami pillanatok alatt magával ragad. Az író oly sajátos és egyedi stílusa senki máséval nem összetéveszthető, s zsenialitását ebben a kötetben is bebizonyította!

Gévai Csilla júniusban két történetével is a szívembe lopta magát, s ezzel bekerült nálam a kiemelkedő kortárs írók sorába. Az Elszállt az osztály rendkívül ötletes, a lelket felpezsdítő verses mese, aminek minden ríme a helyén van (ezt külön köszönöm!), szereplői szerethetőek, a megírt mese pedig egy számomra oly kedves kort idéz meg, ahová pillanatnyi habozás nélkül, bármikor elindulnék, ha lenne már időgép! 

Jeli Viktória A varázsló kertje szintén egy lenyűgöző, rendkívül csavaros történet, amiben semmi sem az, aminek elsőre látszik. Egy, a figyelmet mindvégig fenntartó, ötletes mese, szerethető szereplőkkel, humorral, rejtvénnyel, varázslattal - egy szóval, mindennel, ami csak kell! 

Vadadi Adri meséje, az Aranyélet  két aranyhalról szól, akiknek talán a leghumorosabb párbeszédük van az egész kötetben. Egy olyan mese, melyben az aranyhalak a kívánság másik oldalára kerülnek, s ők lesznek azok, akik beteljesítik saját kívánságukat, kivívják saját szabadságukat, s a nyugodt, csendes körülmények közötti megélhetést váltják fel a kalandokkal és veszélyekkel teli élet reményében.

Végezetül, de nem utolsó sorban Berg Judit A világ legdrágább kincse c. írása volt az, ami a kedvenceim sorába került, bár ez talán nem meglepő, hisz imádom az írónő munkásságát. Berg Judit ezzel a mesével egy természetközpontú, új, varázslatos természeti lényeket alkotó mesét szőtt, titokkal és egy varázslatos kinccsel átitatva, ami mindenkinek más formában jelenik meg. Suháng és Főtörzs karaktere pillanatok alatt belopta magát a szívembe, s érdemes nagyon figyelni olvasás közben, merre is halad ez a csodaszép történet. :3

Berg Judit nagyon szereti a természetet és szeret új létformákat megalkotni - nem volt ez másképp itt sem. Mi, olvasók pedig élvezhetjük az írónő végtelen fantáziájának lenyűgöző termékeit! :3

S most hadd ejtsek még néhány szót a további kiemelt mesékről, amik bár a dobogóról lecsúsztak, mégis sokat adtak számomra.

A Modellek  humora és ötletessége; a Róka, Jaja és a varázskazetta  szeretettel átitatott, mindenre elszánt hősei, a képzelt barát fontossága; a Szerenád a maga korabeli bájával és sajátos, modern humorával; valamint A zenekar  a fergetegesen humoros hangszerekkel és hintalóval, aki végül elkezd gondolkodni mind-mind zseniális, elgondolkodtató és/vagy humoros alkotás.

A kötet mindvégig fenntartotta a figyelmemet, hisz kíváncsi voltam, melyik író, milyen mesét írt ebbe a korántsem hétköznapi programba. Természetesen voltak számomra unalmasabb részek is, mikor a számomra gyengébb történetek miatt picit leült az egész, de egy antológiánál, véleményem szerint ez teljesen természetes.

Amennyiben sikerrel veszem ezt az akadályt, megosztom majd egy poszt formájában az írásom a blogon veletek.

Nagyon tetszett, hogy a mesék ennyire eltérő stílusúak voltak, s mindegyik tudott különleges és egyedi lenni. Noha a festmények közül korántsem mind nyerte el a tetszésem - hisz ez is erősen egyéni ízlés kérdése -, az megkapott, hogy melyik író mit is látott bele egy-egy alkotásba.

S most beszéljünk egy picit a kivitelről és a gyönyörű képi világról is, melyet Rubik Annának köszönhetünk.

Susannah Lloyd Itt ​sárkány lészen c. mesekönyvének megjelenésére nagyon régóta vártam. A kötet végül a Könyvhétre jelent meg a Kolibri kiadó gondozásában, több megjelenési dátumcsúszás után. Erre a kötetre azonban megérte várni! Noha a mese nem egészen úgy alakult, ahogy vártam, vagy amit a fülszöveg első olvasásra sejtetni engedett, mégis remekül szórakoztam ezen a kalandon, aminek a főhőse egy tökkelütött lovag! 

A lovagkori történetek visszakúszni látszanak az irodalom háza tájára, mivel azonban változik a világ, változik ezeknek a végkimenetele és eszközkészlete is, ami nem minden esetben pozitív... De erről később. Nézzük meg először közelebbről, miről is szól ez a nyúlfarknyi, ámde annál inkább is hasfalszaggatóan humoros történet...

Főhősünk, egy egész szemrevaló - erősen egyéni ízlés kérdése ^^ - lovag, aki hisz a sárkányok létezésében - lovagtársai hitetlensége ellenére is! 

Kelekótya lovagunk felül bátor paripája hátára - aki bár elég girbegurba, hovatovább elég nyeszlett is -, s nyakába veszi a világot, hogy sárkányt találjon...

Útján nyuszik és madárkák, állatok és faunok kísérik, no meg a legváratlanabb helyekről előkúszó füstgomolyagok, s természetesen kissé bátortalan, de annál okosabb lova, aminek egyszer hirtelen nyoma vész. o.O

Az Itt sárkány lészen egy nyúlfarknyi, ámde annál szórakoztatóbb, gyönyörű képi világgal rendelkező kötet ❤, ami bár a régi lovagkorba vezeti el az olvasót, mégis, modern szemléletekkel van átitatva.

Susannah Lloyd kötetét, ha címszavakkal kellene jellemeznem, azt mondanám: "szórakoztató", "ötletes", "őrült". Ez utóbbi a szó legjobb értelmében véve természetesen. ^^

S hogy miért is modern? Nos, főszereplő lovagunk bátorságához és elszántságához semmi kétség sem férhet, akaraterőben sincs hiány nála, s az is becsületére válik, hogy mennyire kitart az igaza mellett és egyszer sem inog meg az út során. Mindemellett azonban elég tökkelütött is a lelkem, hisz mondhatnám, hogy elvakultságában és a nagy koncentráció végett nem veszi észre az útja során felbukkanó jeleket, de sajnos az igazság az, hogy ostoba. ^^ Ostoba, hisz mikor szemtől-szemben találja magát az elrabolt királykisasszonnyal, aki megkötözve áll, akkor sem látja, hogy bizony megérkezett, ott van ám mögötte a sárkány, s végül a kalandja dicstelen véget ér...

Nem kérdés, ez a mese egy szatíra, kifigurázza a régi lovagkori hősöket, hisz a mai, modern világban sokan úgy gondolják, már nincs helye a lovagi erényeket őrző férfiaknak. No, az ilyen tökkelütötteknek biztos, hogy nincs, s magával a különc lovaggal és a szórakoztató alapötlettel gond egy szál se. Az viszont már nem annyira tetszett, hogy megint a nő volt az, aki végül felülkerekedett a férfin, s ő volt az, aki elűzte s legyőzte elrablóját... Értem én, hogy manapság a hercegkisasszonyok már nem várnak a lovagra, de kezdem kicsit soknak érezni, hogy a fehér férfi mindig az ostoba fajankó szerepében tetszeleg.

S hogy akkor miért is imádtam ezt a mesét? Mert mindezek ellenére fantasztikusan működnek a lapokon a karakterek, lovagunk az első pillanatban belopta magát a szívembe, rendkívül ötletes, aranyos figura, akinek küldetéséért végig szurkoltam. Arról nem is szólva, hogy végigkacagtam ezt a nem mindennapi kalandot!

Hős lovagunk bizony nem sokat látott a világból... Lovagi erényeit valószínűleg csupán a várudvaron belül gyakorolta, ahol nem igen lehetett alkalma kipróbálni, mire is képes. S aztán dönt egyet, elindul a vadonba, s az életről és sárkányokról mit sem tudó férfi bizony csúfosan legyőzettetik, ám erről neki a leghalványabb fogalma sincsen. Zseniális elképzelés és megvalósítás, egyetlen kis hibája számomra a nő tündöklése, amit manapság már túlzottnak érzek, nem vagyok én ekkora feminista na. ^^ Mégis, lehetetlen nem szeretni, hisz maga a történet, a zseniális magyar fordítás és a páratlan látványvilág rabul ejti az ember szívét!

 

A kötet gyönyörű illusztrációi Paddy Donnelly nevéhez fűződnek, akinek remekül sikerült a lovagkor, és a háborítatlanul gyönyörű természet megvalósítása. ❤