.png)
Julia Donaldson A Graffaló c. meséjét talán senkinek sem kell bemutatnom, s én most mégis egy régi hiányosságomat törlesztem ezzel a poszttal.
Ki hallott már olyat, hogy ez igazi klasszikusról nem írtam eddig a pillanatig a blogon, ráadásul az egyik kedvenc történetemről, az egyik kedvenc írónőm tollából?!
Szörnyűség... ^^
A humoros-tanulságos, rímekbe szedett történet az író hazai kiadójánál, a Pagonynál jelent meg, elsőként 2005-ben, s azóta folyamatosan újra kell nyomni a kötetet. Nos, nem véletlenül...
Kicsik és nagyok, felnőttek és nagyszülők kedvence ez a mese, amiben a furfangos egérke túljár az erdőben élő állatok eszén, s ezzel sikeresen túlél egy újabb napot - s vélhetőleg, a történtek után nem is kezd ki vele senki soha többé... ^^
"- Micsoda? Graffaló? Az meg mi a méreg?
- Nem tudod? Akkor én elmesélem néked."
Történetünk főhőse egy barna kisegérke, aki az erdőt járja békésen, felhőtlen jókedvvel, s gyanútlanul... mindaddig, míg az erdei ragadozók meg nem látják, s kezdik el fenni rá a fogukat.
Az egérkét először a róka, majd a bagoly, míg végül a kígyó próbálja meg ilyen-olyan módon a lakhelyére csalni, hogy ott aztán jót lakmározhasson belőle. Ám főhősünket bizony nem ejtették a fejére! Az egérke minden ragadozót elriaszt a félelmetes graffaló személyleírásával, aki csupán a képzeletében létezik... vagy mégsem???
Mi történik, ha egyszer egy éhes graffaló sétál szembe vele?
Most vedd elő minden leleményességed egérke!!!
"Mi közeleg itten? Borzasztó a karma,
Rettentő az állkapcsa, s rémes fogak rajta,
Göcsörtös a térde, minden ujja görbe,
És az orra hegyén van egy rút szemölcse,
Szeme narancssárga, fekete a nyelve,
Rücskös háta lila tüskékkel van fedve!"
A Graffaló Donaldson egyik legjólsikerültebb, legszórakoztatóbb és egyben legtanulságosabb meséje, melyben láthatjuk a kicsit és gyámolatlant ésszel és furfanggal az erősebb fölé kerekedni! Egy apró hős meséje ez, aki bátorságával legyőzi az életére törő fenevadakat és túléli az ezernyi veszéllyel fenyegető életet...
Mese az agyafúrt kisegérről, aki nálánál nagyobb és erősebb teremtményeket győz le, pusztán a szavaival... hisz mint tudjuk, a szavaknak ereje van!
"- Szervusz, Kisegérke! Mondd, hová igyekszel?
Nem jössz az odúmba? Iszunk teát keksszel."
Julia Donaldson meséi időtállóak. Ugyanúgy elkápráztatják a ma gyermekét, mint a 20-30 évvel ezelőtt született generációt.
A Graffaló 1999 óta gyűjti hűséges rajongóit gyermekek és felnőttek köréből a világ minden táján!
Az írónő egyik legismertebb verses meséje pazar formában jutott el a magyar olvasókhoz, amit a zseniális Papp Gábor Zsigmond fordítónak köszönhetünk!
A mondanivaló, a ritmikusság, a szereplők, s a szintén elmaradhatatlan Axel Scheffler által alkotott képi világ együttese az, ami igazán elkápráztat, s teszi felejthetetlenné, maradandó alkotássá a művet.
A graffaló személyével a gyermekirodalom egy igazán különleges "szörnyet" kapott. A fekete nyelvű, rücskös hátú, orra hegyén rút szemölcsöt viselő, narancssárga szemű, göcsörtös térdű rémtől méltán ijednek meg az állatok - pusztán leírva is félelmetes, hátha még testet is ölt... A szörny eleinte még csupán az egérke képzeletének szüleménye, ami végül teljes valójában megjelenik, ám "kitalálója" nem ijed meg tőle.
A mese megtanítja, hogy a legkisebbek is megvédhetik magukat, felülkerekedhetnek az erősön, a nagyon, csupán gondolkodni kell és bátornak lenni! A szöveg bravúros, az erdei állatok aranyosak és természetesen viccesek, s mindegyik ragadozó magán hordozza - szövegileg is - fajtájának személyiségjegyeit.
Főhősünk lélekjelenléte irigylésre méltó, míg a félelmetes szörnyeteg átverése elképesztően humoros. A behemót, ormótlan teremtmény, de az erdei állatok butasága is kristálytisztán látható és nevetséges, olvasóként pedig remekül szórakozhatunk az ebből fakadó helyzeteken. Donaldson a mesék királynője!
Ha még nem ismered a kisegér és a graffaló történetét, irány a könyvesbolt!!!
A könyvet köszönöm a Pagony kiadónak!
Értékelés: 5/5 leleményesség
