A kötetben egy igazi, romantikus válogatás kapott helyet, szívet melengető, bájos, tüneményes történetekkel, amiket itt-ott szakítanak csak meg a melankolikusabb hangvételű és kimenetelű mesék. A romantikus érzelmeken és frappáns versikéken túl a történetek rendkívül tanulságosak is, különösen azok, melyek különböző rasszokról és azok tetteiről mesélnek...

A kötet legelső meséje egy orosz népmese, ami tulajdonképpen a mi Békakirályunk fordított, s különféle fordulatokkal és próbatételekkel megfűszerezett változata. Imádtam!

A második mese Egyiptomban játszódik, s megjelenik benne a bőrszín, a különbözőségek miatti rasszizmus. Erről a történetről lentebb részletesen is beszélek majd...

A disznópásztor vagy A föld alá rejtett királyság széles körben ismert, általam is nagyon kedvelt mese, amiknek a történetét bár jól ismertem, mégis nagyon szép leírással kerültek elmesélésre, így itt is a szívem csücskei voltak.

A fapapucs c. norvég népmese egy Hamupipőke-történet, amiben érdekes, új ötletek,  cselekményszálak vannak, mely a norvégok sajátja. Ez által bár "ismerős mesét" kapunk, mégis más, hisz a történet során izgulhatunk a szereplőkért, miként érnek révbe.

Külön kiemelném A százgyűrűs királykisasszony c. portugál tündérmesét, ami rendkívül megkapó volt. A mesében egy gyűrűket lopkodó nyuszi, egy egyre bánatosabb királylány és mesemondók szerepelnek, akiknek a sorsa néhány ponton úgy fonódik össze, mint A tűzmanócskában. Kiváltképp tetszett a nyuszi karaktere, akiről már az első sorok elolvasását követően lehet feltételezni, ki is lehet valójában, mégis, a mese nem várt fordulatokat vesz, s a vége lesz az, ami igazán hasonlít A tűzmanócskára. Mindvégig fenntartotta a figyelmem, habzsoltam a sorokat, várva, miként is végződik a történet.

Az olaszoknak is megvan a maguk Szépség és a Szörnyeteg-története, aminek egy változatát példának okáért már a Simsala Grimm sorozatban is láthattunk annó, réges-rég. Ez a Rosalina és a varázsló, amit egy az egyben több Szépség-Szörnyeteg filmfeldolgozásban örökítettek vászonra.

Szép, szerelmes mesék, régi korok fabulái, amiben a jó győz, még ha ezernyi próbát is kell kiállnia és méltóvá válnia és a gonosz megbűnhődik. Klasszikus vezetésű történetek, amiben találkozhatunk nyafka királykisasszonyokkal, akiknek életre szóló leckét kell megtanulniuk; nemes hercegekkel, akik mindenre képesek szívük hölgyéért; gonosz varázslókkal; bátor lányokkal, istennőkkel; segítő társakkal, állatokkal és a sort még folytathatnám.

A kötet egy remek választás abban az esetben is, ha a szülő különböző népek és kultúrák történeteivel szeretné megismertetni gyermekét, hisz nem csupán másabb életfelfogásnak, gondolkodásmódnak, meseszövésnek lehet szemtanúja a célközönség, de megismerkedhet különböző tájegységekkel, világokkal is.

A könyvet 11 illusztrátor munkái díszítik, akik között bizton mindenki megtalálja majd a maga kedvencét! Személyes kedvenceimet - csakúgy mint a tartalomjegyzéknél, úgy itt is - kiemeltem. A képi világ egyébiránt bár elég vegyes és egymástól külön-külön nézve eléggé eltérő, összességében mégis passzolnak egymáshoz. Az élénk, vibráló színek, az élettel teli képek magas színvonalat képviselnek.

A kötet igazi tavaszi meséskönyv, melyben szó esik a tavaszi szünetről, a természet újjáéledéséről, a magok elültetéséről, kertészkedésről, s még egy új szereplő is bemutatkozik! A mesefilmszerűen megelevenedő képeken pedig még a földönkívüliek is látogatást tesznek főhőseink birtokán...

Pipi, miután megérkezik, azonnal munkához is lát a kertben, ahol Gáborka szülei külön részt kerítettek el a két gyermek számára. Miközben a gyerekek többek között kukoricát, krumplit, babot ültetnek, aközben természetesen Liba is felrázza a szunyókáló Malacot, aki azonnal magához tér, amint meghallja, hogy minden elültetett tövön két kukorica nő!!! Hat szem elültetett kukoricából pedig ugyebár tizenkét cső lesz majd... 

A kötetben található második mese az Állati Híradó címet viseli, amivel az írónő egy valóban hiányzó részletet foltozott be. Ilyen még csakugyan nem történt a tanyán...

Történetünk kezdetén már tikkasztó a nyár - az ufók is megérkeznek nyári vakációjukra... -, s Libának nyoma vész!!! Malac az ablakon befelé kukkolás közben lel rá barátjára, aki a híradót követi teljes figyelemmel, majd közli, igazán elkélne egy híradó az állatok számára is... Hisz annyi minden történik a tanyán!

Sünit majdnem elütötték, Cica testvére lekölykedzett - ezt meg kell osztani az állatokkal! 

A kötet a legjobb időben jelent meg - a tavaszi kertészkedés megkezdésének idejére. Az első mese tökéletesen alkalmas arra, hogy felkeltse az ovis célközönség figyelmét a magok, a föld, a kertészkedés iránt, s esetlegesen ki is próbálják a szüleikkel mindazt, ami megelevenedik a lapokon. 

Személyes kedvencem a kukoricák leültetése volt a székekre és kispadra, természetesen a Pipitől hallott megfelelő távolságra egymástól, de nagyon tetszett az is, hogy az írónő mélyebben belement a kertészkedés "szakszavaiba" és nem csak szórakoztatott, de tanított is ez által. 

Az első mese illusztrációs háttértörténetében apró manókkal/törpékkel találkozhatunk, akik mintegy végig visznek minket a történelmen - láthatunk görög oszlopokat (dór, ión, korinthoszi) faragó; kalózhajót vezető; az indiánok és a telepeseket harcát megelevenítő, majd számítógépes játékokat játszó aprónépeket - igazán megéri figyelni a részletekre!!!

Az Állati Híradó még megnyerőbb és őrültebb, mint az első történet, természetesen a szó legjobb értelmében véve! Már a mese elején megérkeznek az ufók, akiknek ténykedését természetesen hőseink nem, csupán mi, olvasók látjuk.

Ahogy pedig az lenni szokott, ha Liba valamit a fejébe vesz, nincs apelláta, az bizony meg fog valósulni... Így történik, hogy a tanyán rendszeresítik a híradót, ahol a tények bemondása mellett - a kukoricamikrofon külön kiemelendő elsőrangú ötletként -, hőseink vitaműsorokat is tartanak. 

Hajba László "műsorvezető Liba" ábrázolása fantasztikusan zseniális, de nem mennék el szó nélkül a gilisztát zölddé változtató ufó vagy a tojást elrabló földönkívüli és az őket üldöző tyúkok jelenetek mellett sem... 

A hatalmas népszerűségnek örvendő, fergetegesen szórakoztató mesék repertoárjába két újabb gyöngyszem érkezett, melyek olvasása közben a jóízű, könnyezve nevetés garantált. ^^

Egy reggel - miután Gáborkáék kocsija kigördül a kapun - Liba töprengve bámulja a kisfiú tornácon hagyott gördeszkáját. Malac rögtön "bajt" szimatol, tudja, hogy barátja fejében valami igen veszélyes kezd megfogalmazódni... ^^ 

Malac végül nem is téved nagyot, Liba úgy dönt, kipróbálja a gördeszkát, s végigsuhan vele az úton. Malac bár egy ideig követi barátját, a deszka úgy begyorsul, hogy Liba eltűnik a horizonton... ahol órákkal később, sajgó végtagokkal, a deszkát maga után húzva jelenik meg ismét. 

Történetünk elején Gáborka édesanyja épp a szépségszalonban tartózkodik, a kisfiút pedig hamarabb elengedik az iskolából, de reggel elfelejt szólni a szüleinek, így az udvaron reked. Természetesen Gáborka egy percig sem unatkozik Malac és Liba társaságában, akik mindenre kíváncsiak, s rácsodálkoznak mi mindent is csinálnak az ilyen szalonokban. Miután Gáborka édesanyja hazatér és a két jó barát egyedül marad, Liba fejében szikra gyúl, hőseink belógnak a fürdőszobába, összeharácsolják a portékát, megnyitják a szalont és kezdetét veszi a megszépülés a tanyán...

Az egyik személyes kedvencem a kötetek sorában, melynek olvasása közben ismét visszatértek az el-elvándorló kockák a hasfalamra. ^^

Tóth Krisztina nem mindennapi kreativitással megáldott írónő, akinek sikerül még a tizenegyedik kötettel is ugyanúgy fenntartania az olvasó lelkesedését és hozza a tőle megszokott magas, minőségi színvonalat. Ezzel a kötettel - véleményem szerint - ismét sikerült fölülmúlnia eddigi önmagát, de ugyanezt elmondhatom Hajba László illusztrátorról is, aki kötetről-kötetre jelentkezik egyre bravúrosabb képi világgal és "háttérmeseként szolgáló önálló, rajzos történetekkel".

Barátaink mindenre kíváncsiak, s hihetetlen fantáziadús elképzeléseik vannak arra, miként is valósítsák meg világraszóló ötleteiket, amiket az emberektől lestek el. Állati naivságuk és tájékozatlanságuk az olvasó számára számos kacagtató pillanatot tartogat, de mindeközben a felnőtt olvasó fejében még az is megfordul, miként lehet ennyire zseniális fantáziája az írónőnek, hogy mindez kipattant a fejéből.

Malac és Liba egyaránt gondoskodik az egész család szórakozásáról! Főhőseink hozzák szokott formájukat, kelekótya naivságuk pedig egyszerűen imádnivaló!

A történetek ismét rengeteg olyan jelenetet tartalmaznak, melyek közt mindenki megtalálhatja a maga kedvencét. A hajlakkal feltupírozott kakas, a hányást... akarom mondani pakolást viselő Malac, a forróságban "hallucináló postás", a sajgó tagjait vonszoló Liba, a vadmalacka-csíkos bundájú Virsli kutya, a tyúkokat ijesztgető RÉMCica mind-mind üde színfoltjai ennek a résznek, s a sort azt hiszem még hosszan folytathatnám.

Hajba László háttere most többek között egy autóversenyt és a főhősök cselekedeteit - is - követő madárcsapatot rejt, amiket szintén érdemes jó alaposan szemrevételezni.

Gyula bátyó meséje az emberiség születéséről mesél. Tulajdonképpen egy úgynevezett "eredetmese", melyben arról olvashatunk, miként teremtettek meg az emberek.

Ég Atyácska - felesége kreativitásával és éleslátásával együtt - ébred rá arra, hogy ha mindenki fehér, az bizony túl unalmas... 

Böszörményi Gyula munkássága számos gyöngyszemet rejt. Számomra az Emberke színe az egyik ilyen igazgyöngy, ami mélyen megérintett. Látni Ég Atyácska és Hold Anyó erőfeszítéseit, hatalmas szívüket, reményüket, melyet mind-mind beletápláltak az első emberekbe keserédes, hisz tudjuk, miként ölték - és ölik - halomszámra fizikailag és átvitt értelemben is az emberek egymást... A bőrszín még ma, a 21. században is egy sarkalatos pont, s bár manapság már mindent is bevetnek a rasszizmus eltörlése érdekében, sajnos a túlkapások és téves elképzelések miatt egyelőre esélye sincs a békének és nyugalomnak...

Végül pedig szeretném újra kiemelni a mesés illusztrációkat, amiket Káposztás Judit varázsolt nekünk - ezzel a látványvilággal csodásan megelevenedik a történet! Kép és szöveg válik eggyé, melyeknek együttesen sikerült igazán maradandót alkotnia!

Egyetlen - számomra - furcsaságot jegyeznék még meg, mégpedig a szobabicikli említését és a modern világra tett egyéb jelzéseket (szöveg és kép), melyek egyáltalán nem illettek egy teremtéstörténetbe, s hiába Hold Anyó enyhe jövőbe látása, nem igazán értettem a modern világ jelenlétét, ha egyszer az emberek még csak most teremtődnek meg...

Egy véééééégtelenül hosszú leporelló, melyben Fülöp elveszett popóját keressük és üldözzük a lakás különböző helyiségein át. A keresésben segítségünkre van egy pók, egy papagáj, egy hörcsög, egy teknős, egy kacsa és egy macska is.

A leporelló különlegessége, hogy míg az egyik oldal magát a szöveges mesét tartalmazza, addig a másik oldalán egy szöveg nélküli, külön történetet „olvashatunk” és mesélhetünk el saját szavainkkal a látott képek segítségével. Elárulom, ezen a helyen Fülöp ülepe máshol van, s mi mehetünk vissza egészen a hallig, hogy megtaláljuk... Eközben pedig az éjszakai házat és annak lakóit, mindenféle elfoglaltságukkal együtt csodálhatjuk meg.

A szöveg humoros és rímel, bár néhol azért döcög, így azzal nem voltam maradéktalanul elégedett. Az illusztrációk aranyosak, élénkek és élettel teliek, a gyerekek biztosan élvezni fogják a keresgélést, hisz az egész kötet lényege a szórakoztatás, s hát a „popót” minden gyerek lelkesedéssel fogadja, s nagyokat kacarász rajta... ^^

Az áprilisom beszerzések szempontjából gazdag volt, s számos remek könyvet volt szerencsém olvasni is. Sajnos még korántsem haladtam olyan jól és gyorsan, ahogy szerettem volna, de még mindig úgy érzem, hogy inkább kevesebbet fogyasztok, s ha elmúlik ez a búskomor korszak, ami teljesen lenyom, visszatérhetek majd megújult erővel. :3