Laura Sampson Elvarázsolt ​mesék /Történetek a világ minden tájáról/ c. csodálatos mesegyűjteménye a Móra kiadó gondozásában látott napvilágot, még tavaly év végén. A gyönyörű kötet 18 varázslatos mesét tartalmaz, melyeket szó szerint átsző a varázslat...

A gyűjteményben több európai, valamint észak-amerikai (indián) és ázsiai mesét is találunk, melyek közül nem egy, nem kettő közismert a világ minden táján, ám a mesegyűjtemény igazi különlegessége, hogy olyan történeket mesél el nekünk, amik bár kevésbé ismertek, annál varázslatosabbak...

A 18 mese közt találunk boldog véget érő és szomorú, melankolikus történetet is, mely a válogatást egyrészt életszagúvá teszi, másrészt azonban a szülőnek érdemes felolvasás előtt kiválasztani azokat, amikről úgy gondolja, csemetéje képes lesz befogadni azt.

Több történet "befejezetlen", azaz nyitott végű, ami bár arra sarkallja az olvasóját - legyen az kicsi, vagy felnőtt -, hogy továbbgondolja a történetet, továbbszője a mesét, esetleg kutatást végezzen, mi történt még élete során a mese hősével (lsd. Szigurd), némelyik azonban olyan kurtán-furcsán ér véget, hogy az inkább bosszantó, s én magam nem egy helyen szívesen olvastam volna a meseíró által elképzelt lezárást. Ilyenek azonban ezek a népmesék, a szájhagyomány útján szárnyaló történetek, ezért ez semmiképp sem negatívum, inkább egy parányi bosszúság, hisz ha a mese olyannyira beszippant, amit szívesen olvasnál még és egyszer csak vége szakad, az pici hiányérzetet ad.

Sampson minden mese elején beszél az olvasónak a mese eredetéről; arról, miért választotta ki, vagy épp melyik verzióját olvashatjuk, s ezen kívül a legutolsó, mintegy összesítő oldalon a történetek további lelőhelyeit is megtalálhatjuk rövid érdekességek, ínyenc információk társaságában.

Mivel a mesegyűjtemény a világ minden tájának történeteiből gyűjt össze egy csokorra valót, értelemszerűen a mesék idegen neveket tartalmaznak, amiket hála az égnek, meg sem próbáltak lefordítani - nem is lenne autentikus... Az egyszerűbb mesékhez és nyelvezethez szokott mesélőnek ezért nem árt felkészülni arra, hogy a különböző népek néha bonyolult, nehezen kimondható neveikkel találhatja szemközt magát, ami bár a keleti mesék szerelmeseként számomra nem okoz gondot, egyre több helyen látom és olvasom, hogy sokan az egyszerűbb külföldi nevek kiejtésével sem boldogulnak, ami fájdalmas és elkeserítő, és pontosan emiatt tartom fontosnak kiemelni, hogy itt egy egészen egyedi, különleges mesegyűjteménnyel van dolgunk! 

A gyűjtemény különlegessége, hogy az első mese karácsony éjjelén játszódik, amit Vízkereszt ünnepe követ, s míg előbbi igazi karácsonyi csodáról regél, addig a második egy szép szokást mutat be pici olvasóközönségének. De olvashatunk itt egy kerékpározó apukáról és kisfiáról, akik segítenek a bajba jutott barátaikon és városlakókon; egy kisbagolyról, aki fél az éjszakától; egy versenyről a kecskék között, ahol a fiatal kecskelány véletlenül letépi apja szépséges szakállát, majd az erdőbe menekül; egy bátor bárányról, aki megszelídít egy farkast és egy ág útjáról, aki az erdő lakóinak hasznára lesz és ez életcélt ad számára...

Harmadik dobogós helyezettként több mesét is ki tudnék emelni. A szerencsecsillag valódi karácsonyi mese, tele szeretettel, varázslattal és egy kis csodával. A Csibesuli a tyúktanárnő és kiscsibéi, valamint az átfagyott róka barátságnak történetét meséli el, ami szívet melengető és megmutatja, hogy nem kell félni az "ellenségtől", mert az nem mindig akar rosszat nekünk... A kiskacsák kertje egy gyönyörű anya-gyermek mese, amiben az anyai szeretet érzése domborodik ki. A kecskeszakáll rendkívül szórakoztató az alapötletével, miszerint a kecskepapa szakállát saját lánya tépi ki véletlenül, majd elhagyja és az erdei állatok különfélére használják az elhullatott szőrzetet. A szomorúság ellenszere pedig egy szép barátság megszerzésének története is amellett, hogy a bárány oly bátor és tiszta szívű, hogy még egy farkast is képes megszelídíteni az énekével.

A varázslatos (de nem mágiával átszőtt) mesék pillanatok alatt elbájolnak, ám a remek szövegek mellett a gyönyörű, Julie Mellan által készített illusztrációk is rabul ejtenek. A festői képek megelevenítik a meséket, életre keltik a szereplőket, s öröm lapozgatni ezt a csodás kivitelben napvilágot látott kötetet, ami nem mellesleg sokkalta jobban sikerült, mint nagymamás párja.

Stefania Leonardi Hartley A ​legszebb Andersen-mesék c. mesegyűjteménye a Manó Könyvek gondozásában látott napvilágot. A kötet a legnépszerűbb mesék mellett néhány kevésbé ismert mesét is tartalmaz, ám fontos kiemelni, hogy a mesék szerelmeseinek ezek sem lesznek ismeretlenek. Mindazoknak azonban, akik minden gyűjteményben újra és újra csak a leghíresebb mesékkel találkoznak, üdítő változatosságot jelent majd. 

A meséket Stefania Leonardi Hartley válogatta, míg az illusztrációk több olasz alkotó keze munkáját dicsérik, ettől a kötet igen változatos képi világot rejt magában, melyek között biztos, hogy mindenki megtalálja majd a maga kedvencét, ahogy számára a leggyengébb minőségűt is.

Második kedvencem Luca Poli, A császár új ruhájának illusztrátora, akinek a stílusa hasonlít Fusiéra abban a tekintetben, hogy varázslatosabb, lágyabb, mesésebb képi világot teremt a történetnek, s mer elvonatkoztatni a régiektől, hisz itt egy merőben más császárt láthatunk viszont a lapokon. Egy jóval fiatalabb, jóvágásúbb császárt, ami végre szakít azzal a képpel, hogy a császárok csak pocakos, öreg, szottyadt férfiak lehetnek... ^^

A számomra legkevésbé tetsző alkotás a Hüvelyk Panna képi világa volt (Francesca Pesci és Michele Bizzi). A kötet legrégiesebb, hagyományosabb illusztrációi Laura Rigo nevéhez fűződnek, aki két mesét is illusztrált. 

További alkotók: Federica Nuccio és Roberta Vottero, Laura Sighinolfi, Giovanni Abeille.

Bár nem Pókember a kedvenc Marvel-karakterem, s igazán közel soha nem is került hozzám, ennek a képregénynek sikerült elérnie, hogy sokkal jobban megkedveljem a fiatal Peter Parkert és modernebb, humorosabb, mai gyerekeknek írt formáját...

Peter Parkert hátrahagyván a szuperhősök a Central Parkba tartanak, hogy leszámoljanak egy gonosszal, ám ennek a gonosznak a kilétére az első kötetben még nem derül fény. Természetesen Pókember eleinte nehezen tolerálja, hogy háziállat-megőrzővé avanzsálták, de pozitivizmusának köszönhetően igyekszik meglátni a kialakult helyzetben a jót és nem elkeseredni. Az egyre több háziállatra való figyelés azonban kezd sok lenni a szuperhősnek, melynek következményeit minden bizonnyal láthatjuk majd a következő kötetben, ahogy gyanítom azt is, neki magának és a rábízott állatoknak is nagy szerep jut majd annak a gonosztevőnek a legyőzésében...

A képregény alapvetően a legkisebbeknek szól. A pici Marvel- és Pókember-rajongóknak, akiknek még kemény falat lenne a komolyabb képregényekből szemezgetni, ám ez a mesésebb grafikájú, kevés szöveget és rengeteg humort tartalmazó füzetecske tökéletes bevezetőként szolgál. Ezt a tényt nem árt figyelembe venni, s előtte tájékozódni, hisz a komolyabb Marvel-rajongók számára csalódás lehet az egyszerűbb, gyermekibb történet, ha nem olvassák el előtte, miről is szól a kötet. Ezt pedig jó volna elkerülni, ugyanis a képregény a megfelelő helyén kezelve a Marvel-rajongó felnőttek számára is remek szórakozást nyújthat, míg a gyerekeknek elsőrangú választás lehet!

A Mike Maihack által megteremtett Pókember belopta magát a szívembe. Nyilván ehhez hozzájárult a mesésebb, bohókásabb grafika és a rengeteg vicces kalamajka is, amibe a fiú belekeveredik. A főhősünkre bízott állatok közül abszolút kedvencem Thor békája és a valószínűleg megboldogult, szerencsétlen aranyhal, Jarvis lett, de ki kell emelnem még a gyönyörű sasmadarat is. 

Egyébiránt minden állatkának van valami jellemző vonása, ami már az első felbukkanáskor kitűnik, s jelenleg úgy tűnik, mindegyikük remekül passzol szuperhős gazdájához. 

Az állatok közt kakukktojásként megtalálható a történet eleje óta Pókember mellett lebzselő galamb, aki maga is irtó vicces fejeket vág, ám érdemes megfigyelni a kiskedvencek arcára kiült érzelmeket, s nyomon követni a háttérben zajló kis kalandjaikat, melyek úgymond Pókember "háta mögött" zajlanak, s nyilvánvalóan következmények nélkül sem maradnak majd a zűrjeik.

A háttérben zajló kalandok folyamatos nevetésre késztetnek, ahogy Pókember elkeseredett helytállási próbálkozása és egyre konyuló lelkesedése és "arckifejezései" is. A képregény grafikája első osztályú!

A Cirmos ​és a rejtélyes tojások az idei húsvéti könyvek egyik legaranyosabb darabja. A kötet a Móra kiadónál látott napvilágot, s a tavalyi A ​hétalvó húsvéti kisnyuszi mintegy "párjának" tekinthető, formátumát és húsvéthoz kapcsolódó mivoltát tekintve legalábbis mindenképp. 

Főszereplőnk Cirmos épp az igazat álmát alussza, mikor felvirrad húsvét reggele, majd ébredés után az ablakon kinézve furcsa mozgást, motoszkálást vesz észre a kertben. 

Útja során Cirmos különös, fényes köveket és ragyogó bimbókat lát, melyek különös felbukkanására a cica útjába kerülő állatok sem tudják a választ...

Útja során Cirmos több állattal is találkozik, kiknek lakhelyével és életmódjával is megismerkedhetünk a nyomozás izgalma mellett. Természetesen maga a rejtély megoldása nem túl embert próbáló feladat, hisz már a címből és a húsvét tényéből - na meg a kerítésen átugró nyuszipopóból - sejthető, hogy a különös, csillogó dolgok bizony húsvéti tojások, de a kisebbek számára pont elegendő nyomoznivalót ad, különösen, ha figyelmesen böngészi a teljes illusztrált oldalakat, melyek az eldugott húsvéti tojásokat rejtegetik...