barkamesék
értékelés
gyermekkönyv
mesevilág
pagony
recenzió
vadadiadrienn
Vadadi Adrienn: A csíkos magocska (Barkamesék 5.) - Értékelés
Vadadi Adrienn Barkamesék könyvsorozatának ötödik kötete látott napvilágot a Pagony kiadó gondozásában az év elején. A csíkos magocska címet viselő következő felvonás egy összefüggő történetet mesél el, 5 fejezetre tagolva.
"- Aranyossá változott! - ámult Pötyi, és átölelte a virágot.
Ám a virág csak egyetlen pillantást szánt a barkafiúnak, aztán
elfordította a fejét, és szerelmes lett a Napba. Amerre a Nap
járt az égen, követte a tekintetével."
A Cserebere c. epizódban, történetünk kezdetén a barkák gyógynövényeket, bogyókat gyűjtögetnek a télre készülődve a mezőn, ahol Cece egy különös, csíkos magot talál, ám azt, hogy mi is az valójában, senki sem tudja. Patyi azonnal beleszeret a magocskába, s végül féltőn óvott kincseiért cserébe elcseréli azt Cecével.
Az álom címre hallgató következő fejezetben Patyi mindenáron szeretné megtudni, milyen magra is tehetett szert, de kérdésére sem a csiga, sem Őszapó, sem Cickány nem tudja a választ, amit végül az álma súg meg neki...
Patyi mindenhová magával viszi a magot, ám A tolvaj Szarka hirtelen lecsap rá. Ebben a rövid fejezetben annak lehetünk szemtanúi, miként szerzik vissza a magot a rabló madártól.
A Magból szárba folytatja az előző felvonás történéseit, gondolat követ gondolatot. Patyi rettentő mód félti a magocskáját, így rejtekhelyet szeretne neki találni, míg végül a megoldás az elültetés lesz - végül is jó volna tudni, mi kelhet ki belőle??? A magocskára mindenki figyelni szeretne. Boba énekel a növénynek, Cece megcsúszdáztatja, míg Szilka furulyafaragásánál már maga a mag lesz kíváncsi arra, mit is csinál a barkafiú, így kidugja két kis levelét a föld alól, hogy körülnézzen...
Az árulkodó Szotyola c. utolsó mesében beköszönt a tavasz, a jókorára megnőtt növényt pedig a domboldalra ültetik, ahol egy nap megjelenik rajta egy különös kehely... A virág azonnal olthatatlan szerelemre gyullad a nap iránt, s annak mozgását követi az égen, Patyival nem is törődik...
De vajon a növényt valóban nem érdekli az őt felnevelő Patyi? Vagy valami más titok lappang körülötte?
"...lekucorodott, átölelte a magját, és fáradtan behunyta a szemét,
hátha az álma megsúgja a választ. Álmában a magocska aranyszínűre
változott, megcsillant rajta a nap fénye. Az aranymagból aranyfa nőtt,
az aranyfa gyökerei között aranyodú volt, aranyodúban aranyszínű barkafiú táncolt..."
A csíkos magocska ismét a nyári évszakba kalauzolja el az olvasóját, s a napraforgó növényt állítja középpontba. Történetünk főhőse Patyi lesz, további erdőlakóink mellette most mellékszereplővé szorulnak vissza.
A megtalált, ismeretlen magocska rejtélye végigszövi a mesét, s bár a felnőtt olvasó - s biztos vagyok benne, hogy több gyermek olvasó is - tudja, milyen magocskát is nevelget Patyi, s mi fog kifejlődni belőle, élvezettel és kíváncsisággal olvassa majd, mire jutnak az erdei barkák, s végül milyen szerep jut magának címszereplő növénynek.
"- A Szarkának mindig a másé kell!"
A kötet a szórakoztató mesén túl ismeretterjesztőként is funkcionál, hisz több információt is elmond a napraforgóról. Emellett igazi kis nyomozásnak lehetünk szemtanúi - vajon milyen magocska került a barkák közé?
A mesebeli élőlények mellett most további varázslatos, mondhatni természetfeletti elemek is megjelennek álom formájában, így a realitás és a varázs még szorosabban egybefonódik, s a kicsik tanulságos, ámde szórakoztató módon sajátíthatnak el fontos ismereteket.
A Monszport Vivien által megalkotott képi világ továbbra is kedves a szívnek, látványos, bájos és magával ragadó, szinte érezni az erdő illatait és hallani a hangokat, melytől zsong a természet.
A napraforgó maga is szereplővé válik, „megszólal”, míg az írónő ezzel a játékossággal és a barkák által tapasztaltakkal együtt tanítja meg a célközönségnek a növény jellegzetességeit.
A szívemnek különlegesen kedves, s egyben a kötet számomra kedvenc meséje a Szotyola lett, melyben az írónő különösen kedves és bájos, mosolyt fakasztó hasonlatokkal és szívmelengető jelenetekkel szőtte a történet folyamát. A napba beleszerető virág leírása, a növény titkai azzal együtt váltak kedvencemmé, hogy számomra az ismeretterjesztés része már nem volt újdonság. Azt pedig garantálom, hogy a gyerkőcök szintén el lesznek bájolva, s imádni fogják a napot követő aranysárga virágot...
A barkák világáról már öt kötet szól, de még nem fáradt el, tud újat adni, érdekes témákról mesélni. Tanulságos meséi, szerethető karakterei, s ismeretterjesztő mivoltja végett bizonyos, hogy továbbra is kedvenc marad a célközönség körében, s a felnőtteknél is!
A könyvet köszönöm a Pagony kiadónak!
Értékelés: 5/5 napraforgó
0 comments