.png)
értékelés
gyermekkönyv
mesevilág
pagony
recenzió
Justyna Bednarek: Tíz zokni (négy jobb- és hat ballábas) csodálatos kalandjai - Értékelés
Justyna Bednarek Tíz zokni (négy jobb- és hat ballábas) csodálatos kalandjai c. elképesztően humoros meseregénye a Pagony kiadó gondozásában látott napvilágot.
Az őrülten vicces formába öntött, kreatív témáról az író, egy kerettörténetbe ágyazva mesél. Tíz megszökött zokni kalandjait tárja az olvasó elé, amik közt mindenki megtalálja majd a maga kedvencét.
Ki ne gondolt volna már arra, hová tűnnek el a fél pár zoknik, amik a mosógépbe bekerülve még megvannak, párosításnál azonban már csak magányos társukkal találjuk szemközt magunkat? Nos, itt egy lehetséges magyarázat...
"- Ahoj, bátor tengerész! Merre visz a szél?"
Anyu mosni készül. Kis Bé - azaz Bori, a kislánya - segít neki. A kérdés azonban megint a levegőben lóg... megválaszolatlanul: hová tűntek a fél pár zoknik? Ez így tarthatatlan! Ki kell hívni a vízvezeték-szerelőt...!
...aki közli, hogy a mosógép alatt egy lyuk tátong. A zoknik pedig nagy valószínűséggel azon át távoztak a házból. Nincs mit tenni! Ha egy zokni szabadságra vágyik, ő mit sem tehet ellene.
No, de hová is vezet az az alagút? És mit csinál tíz félpár zokni egyedül a nagyvilágban???
Az egyik első helyezett lesz egy virágkiállításon...
Egy másik a szeles varjúfészek bélése lesz...
Egy magándetektívnek áll, egy politikusnak, egy másik filmsztár lesz, a következő egy hajléktalan király lábát választja, megint egy másik kisegerek mamája lesz...
Vajon a többi zokni merre kószál és mit csinál?
Olvasd el a könyvet és kiderül!
"- Egész álló nap haza se jössz, csak röpködsz ide-oda,
nekem meg nincs kihez kárognom!
- Egyszerűen igazságtalan vagy, drágaságom. Hát kell neked
kukacokat kergetned? Dehogy! Vagy egereket talán? Ugyan!
Én meg közben, ha esik, ha fúj, mindent egyenesen a csőröcskédbe
teszek. A méltóságos asszony csak ül itt a kényelemben, és nyafog."
A Tíz zokni (négy jobb- és hat ballábas) csodálatos kalandjai első pillantásra rabul ejt, elvarázsol és kockahasat épít... A történet határtalan kreativitásán túl, talán mondanom sem kell, mennyire vicces, bravúros, szórakoztató és gördülékeny olvasmány ez a kötet. Nyúlfarknyi történetek szökött zoknikról, akiknek a szennyeskosár mélye nem volt elég jó.
Kalandorok, hősök, az életüket jobbá fordító szereplők; otthon gubbasztó, tanácstalan emberek; s egy remekül szórakozó olvasó - ez, azt hiszem, egy tökéletes recept!
Bednarek története sziporkázó, szellemes és tulajdonképpen folytatásért kiált, hisz annyi minden lehet még az eltűnt zoknikból! Mindazonáltal te magad is mesélővé válhatsz, ha elképzeled, a te eltűnt zoknijaid vajon hol lehetnek a nagyvilágban?
"- A zoknik egyszerűen leléceltek. Nincs mit tenni, drága
hölgyeim, nem segíthetek. Ha egy zokni a szabadságot választja,
semmit sem tehetek."
A zoknik mind igazi egyéniségek. Egyik-másik kedves és melegszívű, némelyik gyámolatlan és kishitű, megint más társaik pedig inkább a veszéllyel dacoló, kemény legények. Mindegyik zokni egy külön jellem - nem csupán a meseregényben, de az életben is...
A zoknikat és kalandjaikat Daniel de Latour illusztrátor keltette életre, kinek képi világa remekül harmonizál a szöveggel. Az illusztrációk élettel teliek, humorosak és részletgazdagok, s mindegyik zokni megjelenítése remekül tükrözi a szöveg által leírt személyiségét.
Belegondoltatok már abba, hogy egy zokni anyagi összetétele miatt az arisztokrácia tagja lehet? S van olyan, aki ezért azt fennhéjázónak tartja, míg saját kopottsága és rútsága arra sarkallja, hogy bántson másokat? Megannyi nézőpont és elmélet, elgondolkodtató kérdés, vitatéma, beszélgetésre ösztönző tett tarkítja ezt a kötetet, így az nem csupán az idei év egyik legjobb olvasmányává, de "segítő könyvvé" is válhat.
A zoknik olyan kalandokba bonyolódnak, olyan élőlényekkel találkoznak, olyan érzéseket élnek át, melyek nem mindegyike pozitív, s így vagy úgy, de valamilyen formában gyermek és felnőtt egyaránt találkozik velük az élete során. Mer nehezebb témákhoz is nyúlni. Van itt szomorú és elgondolkodtató mese éppúgy, mint felhőtlen, könnyfakasztóan nevetséges teória.
A magyar fordítás Kellermann Viktória munkája, aki remek munkát végzett.
A kötet olvasmányos, letehetetlen, a képek böngészésével percek telnek el, míg a fejezeteket képtelenség nem egymás után azonnal behabzsolni. Legalábbis én nem tudtam letenni, de szó mi szó, 10 éjszakán át kitartó, remek esti mese alapanyag is lehet - már aki kibírja addig, hogy ne tudja meg, mit csinál a következő elkóborolt zokni... ^^
A mesék azonban nem csupán szórakoztatnak, de, ha a felszín mögé nézünk, akkor azt is láthatjuk, mit is igyekszik megmutatni nekünk az író... nevezetesen azt, hogy a legkisebbek sem feltétlenül törődnek bele a sorsukba, kezükbe - jelen esetben lábukba - veszik a sorsukat, bátran szembenéznek egy ismeretlen, talán jobb jövő ígéretével és mernek változtatni jelenlegi életükön!
A tíz meséből mindenki megtalálja majd a maga kedvére valót. Az én személyes kedvencem a nyolcadik és a hatodik történet lett.
Ezek közül előbbiben a zöld jobblábas zokni a főszereplő, aki megunja, hogy Apu jégeralsója lenézően beszél hozzá... A zokni végül egy varjúfészek bélése lesz, s hosszú órákon át cseverészik a fiókáit költő varjúasszonnyal, aki addig a pillanatig olyan magányos volt a férje távolléte miatt.
A másik történet főhőse a ballábas vörös selyemzokni, aki egy rózsakertben talál otthonra, ahol gazdája, az özvegy tábornokné a virágkiállításra viszi a rózsaként élő kelekótyát és meg is nyeri vele az első díjat! Az új, "kitenyésztett faj" a "Lola de Valence" nevet kapja. Az asszony úgy dönt "kiszárítja" a díjnyertes virágot és a zokni talán még ma is ott lóg, fejjel lefelé a csillárra akasztva és remekül érzi magát...
Imádtam mindkét történetet, egyszerűen zseniális cselekménnyel volt megáldva mindkettő. Számomra ők emelkedtek ki a tízből, de természetesen tudnék mesélni a többiek kalandjairól is. De nem teszem! Most már tényleg olvassátok el ti magatok!
Szívből ajánlom a kötetet mindenkinek, akik egy igazán különleges olvasmányra vágynak!
A könyvet köszönöm a Pagony kiadónak!
Értékelés: 5/5 szökevény
Idézetek
"- Komolyan mondom, nem tudom, hová tűnnek... - ... - Be mindig párosával kerülnek a mosógépbe, aztán meg kiderül, hogy az egyik elveszett valahol. Pár év alatt egy egész zsák páratlan zoknit szedtem össze! Ami azt jelenti, hogy egy egész hadsereg elárvult zokni bujkál valahol ebben a házban..."
"- A zoknik egyszerűen leléceltek. Nincs mit tenni, drága hölgyeim, nem segíthetek. Ha egy zokni a szabadságot választja, semmit sem tehetek."
"Bizonyára kíváncsiak vagytok, mi történt a zoknikkal, akik - milyen igaza volt a vízvezeték-szerelőnek! - tényleg a szabadságot választották."
"Ah, nehéz a zoknisors:
mind lyukas vagy koszos,
alhat bár cipőben, netalán fiókban,
ritkán a rendben, gyakrabban - kupiban.
Balszerencsémet átkozni nem vágyom,
csak a folyton zoknit rágó molyokat utálom!
Néha közülünk búsan sóhajt egy-egy:
az embertalpak bizony büdösek lehetnek!
Sanda szemmel hát ránk ne nézzetek,
Ha elkerülnénk ezt a végzetet."
"- Ha nem veszed a sorsod a saját kezedbe, vagyis bocsánat, talpadra, itt fogsz senyvedni, amíg a világ a világ!"
"Tudnotok kell, hogy bár a zoknik egyformának tűnnek, mégis mindegyik pontosan tudja, melyik lábra kell kerülnie, és az, hogy a jobb vagy a bal lábra illik, nagyon, nagyon fontos a számára."
"Végül aztán ezzel a híres mondásával vonult be a történelembe: "mindnek jobbnak megvan a maga balja"."
"- Nézzétek, ki van itt - szólalt meg gúnyos hangon a lyukas frottírzokni. - Tiszteletét tette az arisztokrácia!"
"Miért van az, hogy egyesek ilyen finoman, puhán jönnek a világra, magukra vonva a figyelmet, másoknak pedig a kezdetektől a saját durva és közönséges voltukkal kell küzdeniük."
"Egész életében nem volt olyan boldog, mint most. Merthogy neki, a csúnyának, szürkének, magányosnak és kellemetlen tapintásúnak sikerült valami csodálatosat véghez vinnie..."
"- Ahoj, bátor tengerész! Merre visz a szél?"
"A zöld jobblábas zokni egy pénteki napon oldott kereket, amikor senki sem figyelt. Nem tetszett neki, ahogy Apu jégeralsója beszélt hozzá. Anélkül, hogy felesleges részletekbe bocsátkoznánk, személyeskedni kezdett és meglehetősen szemtelen volt.
Hiszen beláthatjátok, hogy ha valaki azt mondja, "Hé, kicsi!" vagy: "De cuki kis sarkad van!' - ... -, az elég megterhelő tud lenni. Másrészt viszont nincs mit csodálkozni a jégeralsón: elvégre a téli ruhák természetüktől fogva vaskosak."
"- Egész álló nap haza se jössz, csak röpködsz ide-oda, nekem meg nincs kihez kárognom!
- Egyszerűen igazságtalan vagy, drágaságom. Hát kell neked kukacokat kergetned? Dehogy! Vagy egereket talán? Ugyan! Én meg közben, ha esik, ha fúj, mindent egyenesen a csőröcskédbe teszek. A méltóságos asszony csak ül itt a kényelemben, és nyafog."
"- Jól van na, ne haragudj, drágám... Hiszen tudod, hogy az egész bükkerdőben nincs szebb varjú nálad!"
"Bár a madarak majd" mindennap összevesztek, nagy volt a szerelem, nem is tudtak volna egymás nélkül élni. Varjú urat megkopaszthatták volna Varjú asszonyért, az meg az egész Földet körberepülte volna a férje után."
"- ...reménykedjünk, hogy jól megy a soruk. Mi mindenesetre minden jót kívánunk nekik!"
0 comments