Zágoni Balázs Karácsonyi ​kitérő c. ifjúsági regénye tavaly év végén jelent meg a Móra kiadó gondozásában, a költözés miatt azonban engem sajnálatos módon elkerült. A Moly oldalán azonban, egy kedves ismerősömnek köszönhetően (innen is köszönöm @Kokuszka! :*) felfedte magát a kötet, melynek olvasásához izgatottan fogtam hozzá.

A család - hogy elkerülje a tavalyi katasztrófát - idén mindent pontosan megtervez, listát ír, határidőket szab, de természetesen, ahogy haladunk előre az időben és ahogy közeledik megállíthatatlan sebességgel a piros betűs ünnep, úgy dől romba szépen-lassan az előre megírt haditerv...

Anya csupa roncs, pedig idén Apa is igyekszik kivenni a részét az otthoni teendőkből, de a munkahely mindkettejük esetében közbeszól. Kamasz hősnőnk, Lili pedig a barátaival szeretne több időt együtt tölteni, így Emmára vár a feladat, hogy mindenki lemaradását egy személyben pótolja.

Emma szembe találja magát egy koldussal, aki pénzt kéreget az áruház előtt. Emma végül megsajnálja szegény embert és odaadja neki az apróját, ám egy felnőtt férfi nevetve csóválja a fejét és világosítja fel: minek adott pénzt egy kéregetőnek, hisz az úgysem ételt vesz belőle, hanem elissza?

A fentebb leírt rövid ismertetőn túl a történetről nem szeretnék többet elárulni - ahogy a fülszöveg sem teszi, ugyanis ez a történet akkor üt igazán nagyot, ha az ember első kézből tapasztalja, mivé is növekszik a kezdeti, átlagosnak tűnő karácsonyi történet valami egészen szívet melengetővé és igazán egyedivé...

A Karácsonyi kitérő egy végtelenül szép történet, ám meg kell mondjam, hogy annyira túlontúl idilli és valóban meseszép, hogy a végkifejlet - véleményem szerint - csupán a mesében létezik... Természetesen szeretném azt hinni, hogy nagyon sok ember él ilyen végtelenül szép lélekkel, mint amivel a mi ártatlan, bájos főhősnőnk rendelkezik, s Karácsonykor és az év többi napján is bizony vannak szép számmal, akik segítenek az elesetteken, ez az angyali cselekedettnek is beillő, gyermeki bájból és ártatlanságból fakadó segítségnyújtás és szeretetlavina, ami elindul itt gombócként, nos... nem sok helyen üti fel a fejét a mai rothadó világban... Szeretném, ha a világ egy sokkalta szebb hely lenne, mint a mai, s bizony több efféle jó cselekedet kellene, mint amit Zágoni megírt. Nem mondom, vannak még csodák és vannak segítő emberek, de gyanítom, hogy a legtöbb csupán a tündérmesék lapjain létezik...

Mint már fentebb említettem, a történetben nagyon sok fontos téma megjelenik, s bizony ezek közül nagyon sok "csúnya dolog" is meg van nevezve. Ilyen példának okáért az alkoholizmus vagy a hajléktalanok, szegények és koldusok helyzete, ami egyrészről nem ad túl rózsás képet, de nem is kendőzi el az igazságot, ami odakinn van...

Nem szabad elfeledni azonban azt sem, hogy nem minden koldusnak van jó mentsége arra, ami vele történik, ám gyermekkönyv révén természetesen itt a téma komolyabb árnyoldala mellett mégiscsak az emberségen és az elfogadáson van a hangsúly - és jól is van ez így! Gyermeket és felnőttet egyaránt megtanít ugyanis arra, hogy nem szabad ám lenézni a koldust és a hajléktalant, mert míg van bár olyan, aki semmit sem tesz azért, hogy jobb legyen neki, sokan nap mint nap küzdenek!!!

Zágoni története empátiára nevel, magában hordoz rengeteg rejtett értéket, ezért szívből és bátran ajánlom a célközönség, de a felnőttek számára is, mert bizony sok mindenen elgondolkodtatja az embert, s teszi mindezt úgy, hogy közben azért szórakoztató is marad. Az én szívem mindazonáltal több helyen összeszorult olvasás közben...

"- Hát elég creepy lenne egyedül ülni egy lerobbant kocsiban, szenteste, sötétben, a város legrosszabb környékén... Meg különben is, úgy látom, nehezen boldogultok nélkülem!"