fantasy
grandmasterofdemoniccultivation
jiangcheng
jiangwanyin
jinling
kína
lanzhan
modaozushi
moxiangtongxiu
weiwuxian
Mo Xiang Tong Xiu: A démoni kultiváció nagymestere 2. - Értékelés (Figyelem! 18+ tartalom!)
Mo Xiang Tong Xiu A démoni kultiváció nagymestere címet viselő, lebilincselően izgalmas tetralógiájának második kötete két héttel ezelőtt látott napvilágot a Művelt Nép kiadó jóvoltából. A kiadónak köszönhetően az első kötet megjelenése után rendkívül hamar kézbe vehettem a folytatást s most a harmadik kötet érkezését várhatom mohón. ❤
Szavakkal le sem tudom írni azt a boldog érzést, mikor végre első ízben a kezemben tarthattam a második kötetet, melynek kézbe vételekor mondhatni egyetlen pillanat alatt elszállt belőlem az elvonási tünet csúf kis démona - ám most, a kötet befejezése után ismét visszaköltözött a lelkembe a kis mocsok... ^^
Mivel eme bejegyzésem a második kötetről szól s ez által felfedi a történet folytatását, azt hiszem mondanom sem kell, hogy ha nem akarsz spoilerbe futni, akkor még most zárd be gyorsan ezt az értékelést, mielőtt valami olyasmit látsz, amit nem szeretnél...
"Nem kell egyedül megvívni minden csatát."
A második kötet pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol az első abbamaradt. Főhőseinkre Yi városában nem várt ellenség támad Xue Yang személyében, aki Xiao Xingchen-nek kiadva magát, kelepcébe csalja Wei Wuxian-t. A kivételesen könyörtelen férfi nyomában a halál jár s mi bepillantást nyerhetünk a múltba, melyben jó pár kérdés megválaszolásra kerül - mely az első kötetben még nyitott maradt...
Yi városának megtisztítása után Wei Wuxian és Jin Ling, valamint a ifjoncok útjai elválnak, ám mielőtt ez bekövetkezne, nem csupán a Gusu Lan klán homlokpántjának valódi jelentésére derül fény néhány romantikus és humoros jelenet során, de felszínre kerül ama borzalmas igazság is, kihez is tartozik a titokzatos, könyörtelen bal kar és az összegyűjtött testrészek...
Mikor a szellemzáró erszények meggyengülnek és a szétdarabolt test összerakja magát Wei Wuxian, Lan Zhan és Lan Xichen döbbenten ismeri fel a harcosban - annak mozdulatai láttán - Nie Mingjue-t, a Qinghe Nie klán karizmatikus előző vezetőjét és a Napfény hadjárat parancsnokát...
"Az igazi ellenségek sohasem kerületik el egymást, gondolta. Xiao Xingchen, reménytelenül balszerencsés ember voltál."
Wei Wuxian halála után rengeteg minden történt a kultivátorok világában. Jin Guangyao 1200 megfigyelőtornyot építtetett, melynek elsődleges célja kezdetben az volt, hogy soha többé ne fordulhassanak elő olyan gyalázatos események, mint amik a Wen klán uralma alatt történtek... A klánok eleinte nem nézték jó szemmel Jin Guangyao ténykedését, ám a férfi hamar bebizonyította rátermettségét és kedves, megnyerő személyiségének köszönhetően elnyerte az emberek bizalmát...
Wei Wuxian papíremberke formában beoson a szigorúan őrzött Illatos palotába, hogy megtudja, ki is valójában a Lanling Jin klán vezére, ám amit ott talál, az vetekszik mindennel, amit elképzelt...
"- Furcsa egy ember vagy. Vérben úszol, megsebesültél, de cukorka az bezzeg van nálad."
A második kötet jelenbéli cselekménye sokkalta durvább függővéggel zárul, mint az első köteté, s míg ott egyáltalán nem éreztem azt a borzalmas érzést, ami a függővégekhez társul, itt már igen és a kétségbeesés - miszerint egy hónapot kell várnom a folytatásra - hihetetlen erővel döntött le a lábamról...
"- ...Sohasem fogom elfelejteni, hogy parancsba adta Wen Ningnek, ölje meg az apámat és az anyámat!"
"- Jiang Cheng tudja, hogy ki vagy."
A démoni kultiváció nagymestere második kötete egy csodálatos történet remekbe szabott folytatása, melyben ugyan sokkalta több múltbéli jelenetet kaptam - melyeket az első kötetből hiányoltam -, de még mindig kevésnek éreztem a "fiatal" Lan Zhan és Wei Wuxian fonalat. Gyanítom azonban, hogy a donghuával ellentétben itt bizony apró részletekben fogom megkapni mindazt, amire úgy vágyom, szóval kénytelen leszek megbarátkozni a lassú folyású, ámde annál érdekfeszítőbb, izgalmasabb és szívet dobogtatóbb cselekménnyel. :3
"- A hét napot végig a gusui Lan Wangjival töltötted? Hogyhogy nem vert agyon?"
A második kötetben rengeteg titokra fény derül és a cselekmény durva fordulatot vesz... Aki olvasta a Mo Dao Zu Shi világához kapcsolódó előző értékeléseimet, tudhatja, hogy Jin Guangyao számomra első perctől kezdve gyanús volt és a megérzésem úgy tűnik, helyesnek bizonyult, hiszen ami ebben a kötetben kiderült róla, hát attól a szám is tátva maradt... Tudtam én, hogy egy nyomoronc áruló rejtőzik a szelíd felszín alatt, aki nagyon ügyesen - és durván - csűri-csavarja a szálakat a háttérben, ám a történet sajnos az előtt félbe szakad, hogy a klánvezér lelepleződne... Visszautalva előző értékeléseimre, jelenleg is tartom, hogy a donghua rendkívül megtévesztően ábrázolja Jin Guangyao karakterét, hiszen én magam is csupán annyiból jöttem rá, hogy valami nem stimmel a fickóval, hogy rengeteg kötet van már a hátam mögött harminc évesen... Ám az, aki kicsit is tapasztalatlanabb olvasó, könnyen belesétálhat a látszat csapdájába... A Lanling Jin klán vezére iránt érzett ellenszenvem mellett azonban álmomban sem gondoltam volna, hogy teljesül abbéli kívánságom is, hogy többet kapjak Nie Mingjue-ből, aki tragikusan fiatalon vesztette életét...
"Ha egy lélek nem vágyik az életre, szinte lehetetlen megmenteni."
Noha a második kötetben a cselekmény gyönyörűen folyik tovább a neki kijelölt mederben, rengeteg visszaemlékezést kapunk, melynek következtében úgy éreztem, hogy Lan Zhan - és maga Wei Wuxian is - kissé háttérbe szorult...
A kötet első negyedét felölelő Xiao Xingchen-Xue Yang-Song Lan-A-Qing-történet bár rendkívül olvasatta magát és úgy vélem, hogy Xue Yang szempontjából elengedhetetlenül fontos volt, mégis soknak éreztem. Vakocska karaktere számomra inkább volt ellenszenves, mint szimpatikus és nem is igazán hatott meg a halála - "őszintén sajnálom", ha emiatt szívtelennek tűnök...
Mindemellett volt még valaki, aki rettenetesen nagyot zuhant a szememben, mégpedig maga Jiang Fengmian, kinek őszinte gondolataiba itt mély bepillantást nyerhetünk, s aki nem félt kimondani, hogy valóban nem szereti a saját fiát... Ezzel a férfi mélyen elásta magát nálam, ugyanis azt, hogy nem szereti a Lila Pókot, kivel csupán érdekházasság köti össze - tökéletesen megértem. De azt, hogy egy ártatlan gyermeket sem szeret, aki ráadásul a saját vére és a megfoganásában is jelentős szerepet játszott, nem tudom nem elítélni... A Yu Ziyuan-ról alkotott véleményem fikarcnyit sem változott, azonban a részletesen bemutatott múltbéli eseményeknek köszönhetően azért megfordult a fejemben, hogy mégis mit várt egy férfitól, aki nem szerette őt és csupán kényszerből vette el? Jiang Fengmian és a Lila Pók tönkrement házasságában mindkét fél személyisége és tettei szerepet játszottak, én pedig a szívem legmélyéből sajnálom Jiang Cheng-et, hogy ennek a kikényszerített házasságnak minden negatív következményét ő szenvedte el...
A fentiek mellett szeretnék még megemlíteni egy negatívumot, mely érzés rendkívüli erővel tört rám olvasás közben. Éles kontrasztot érzek ugyanis az ifjoncok és főhőseink 15 éves korabeli jelleme között... Noha Wei Wuxian, Lan Zhan és Jiang Cheng egy vészterhes, veszedelmes korszakban élték meg tizenötödik életévüket, mégsem voltak ennyire gyerekesen ábrázolva, mint Jin Ling, Lan Shizui és Lan Jingyi, hogy a többi, kisebb mellékszereppel megáldott "névtelen" klánok sarjait ne is említsem... A Wen klán kegyetlen elnyomásakor természetesen teljesen más világ volt, és aki élni akart, állnia kellett a viharokat, ám akkor is furcsán élesnek tartom ezt az ennyire eltérő ábrázolásmódot... Szerencsére, ahogy haladtam előre a történetben, az ifjoncok ábrázolása pozitív irányba kezdett el változni és bízom benne, hogy a későbbiek során ez még inkább javulni fog...
"- A Yunmeng Jiang klán tanítványai erősebbek annál, mintsem hogy megtörjék őket a külvilág hullámai."
A legkedvesebb jelenetem minden kétséget kizáróan Lan Zhan és a papíremberke Wei Wuxian remegéssel átitatott váratlan találkozása lett, ám szorosan a nyomában loholnak a "részeg-jelenetek" is... ❤
Ezeken túl végre megkaptam a Mészárlás Teknősének barlangjában történt események cenzúrázatlan változatát is, szóval azt kell mondjam, a második kötetnek sikerült minden földi jóval elhalmoznia. :3
Mindazonáltal, ahogy fentebb említettem, úgy érzem, túl kevés Lan Zhan-Wei Wuxian-jelenetet kaptam és csak remélni tudom, hogy a végén minden szál elvarrásra kerül és mindenre fény derül... Wangji hűvössége ebben a kötetben kicsit talán túlontúl is kiemelésre került, annak ellenére is, hogy csupán Wei Wuxian vélhetően téves következtetésű gondolatait láthatjuk... Noha sejteni vélem az írónő szándékait s bár vannak elméleteim, mi miért is történik pontosan, ezeket egyenlőre inkább megtartom magamnak és csak remélni merem, hogy kiderül, helyesen logikáztam-e vagy sem...
További pozitívumként kiemelném Wei Wuxian személyiségének fejlődését, aki - ahogy haladunk előre a történetben - úgy látja be múltbéli hibáit és kezd el egyre komolyabbá válni. Nem titok - nagyon szeretem Wei Wuxian karakterét és ennek egyik legfőbb oka a fiú mindig vidám személyisége... Wei Wuxian mindig képes a nevetésre és képes megtalálni a rosszban a jót, akkor is, mikor az élet és a sors nem tesz mást, mint folyamatosan belé rúg... Tetszett, hogy ebben a kötetben már láthatjuk esendőbb mivoltát is, valamint láthattam azt, hogy képes félni és reszketve hozzábújni Lan Zhan testéhez - még ha csupán papíremberke formában is...
Mindent egybevetve úgy vélem, a Mo Dao Zu Shi egy rendkívül összetett, gondosan felépített, egy mesés ősi világban játszódó lenyűgöző történet s én már alig várom, hogy minden apró részlet a helyére kerüljön, minden titokra fény derüljön s végre teljes legyen az, ami most még csonka...
"- Hát nincsen senki a világon, aki annak ellenére, hogy azt mondja, bosszantó vagyok, mégis szeret titokban? Miért van az, hogy sohasem nézel rám kedvesen?"
Szeretnék még pár szót ejteni a magyar kiadás minőségéről is. Az első kötethez hasonlóan a második rész is szemet gyönyörködtető, igazán minőségi borítóval látott napvilágot, melyért hatalmas köszönet jár a kiadónak. Az első kötet minősége iránt fanyalgókkal ellentétben nekem már múltkoriban sem volt komolyabb problémám a szöveggel és véleményem szerint a második kötet is remekül sikerült. A rengeteg negatív visszajelzés végett a kiadó három új nevet jelenített meg a kiadásban, akik segítségre voltak a szöveg gondozásában, s noha a szöveg sokkalta gördülékenyebb és könnyebben olvasható lett, néhány helyesírási hiba és modernebb, nem e világba illő kifejezés sajnos itt is felütötte a fejét, s bár távol álljon tőlem a gonoszság, de úgy érzem, nem kellett volna ennyire elővenni a kiadót ezért, hisz plusz három emberrel is maradt még benne pár - egyébiránt teljesen elenyésző - hiba, amiken igen gyorsan felül lehet emelkedni... Ha ezek után még bárkinek problémája adódna a magyar szöveggel, azt javaslom nézzen szét néhány más magyar kiadó háza táján a minőség összehasonlítása végett...
A fordító és a kiadó munkáját továbbra is hálásan köszönöm - véleményem szerint remek munkát végeznek és nem lehetek elég hálás, amiért magyarul is olvashatom ezt a csodát! ❤
"A papíremberke Wei Wuxian úgy tapadt Lan Wangji arcára, mintha odaragasztották volna. Úgy tűnt, hogy remeg. Két karjával Lan Wangji szemét takarta el, aki engedte, hogy remegjen egy darabig, majd finoman lehámozta magáról."
Most pedig nem maradt már számomra más, mint epekedve várni a harmadik kötet megjelenését, ami sajnos egy hét csúszással fog érkezni, de oda se neki, addig is megyek újabb dalszöveget fordítani a kultivátorok világához... :3
Értékelés: 5/5 papíremberke
Idézetek
"Jin Linget egyáltalán nem győzte meg az "amúgy sem tudnátok segíteni" félmondat, izgatott lett, nem akarta elismerni a vereséget. Mégis tudta, hogy semmit sem tehet, kiviharzott."
"- Mo úrfi, te nagyon hasonlítasz Hanguang-junre.
- Hasonlítok? - furcsállotta Wei Wuxian. - Mégis miben? - Hiszen olyanok voltak, mint a tűz és a víz. Lan Sizhui nem szólt többet, elvigyorodott...
Én sem tudom, hogy miért, folytatta a gondolatmenetét Lan Sizhui magában, de úgy érzem, hogy hasonlítanak. Bármelyikük is legyen velünk, nincsen ok a félelemre vagy aggodalomra."
"Ha egy lélek nem vágyik az életre, szinte lehetetlen megmenteni."
"Furcsa hanghordozással beszélt. Gyengéden, szinte kedvesen, és mégis határtalan gonoszsággal."
"Ha mosolygott, kivillantak gyermekien kedves szemfogai, és szinte leplezték a szemében égő zabolátlan kegyetlenséget."
"- Annyira jól csinálja! - ámult el önkéntelenül is Jin Ling.
A saját szemével látta Jiang Chenget és Jin Guangyaót éjszakai vadászatokon démoni szörnyetegeket lemészárolni, és azt gondolta, hogy nagybátyjai voltak a világ legerősebb kultivátorai. Lan Wangji felé tisztelet helyett inkább félelemmel fordult, különösen a némító varázslata és hidegvére miatt. Ebben a pillanatban azonban nem érzett mást, csak csodálatot."
"Igaza volt Wei Wuxiannek, ha már megijedt egypárszor az ember, bátrabban néz szembe a váratlan helyzetekkel."
"Az ezüstcsengő a Yunmeng Jiang klán alapfelszereléséhez tartozott. A fiút két klán nevelte fel. A gyerekkora felét a Lanling Jin klán otthonában, a Jinlin-toronyban töltötte, a másik felét a Yunmeng Jiang klán központjában, Lótuszrévben, így mindkét család eszközeiből kellett hogy legyen nála."
"Sokszor a gyerekek bátor, ártatlan megjegyzései a legkegyetlenebbek. A gyerekek nem értik a dolgokat, éppen ezért tudják könnyen megbántani az embereket az érzéseikben."
"Félhomályban élő település volt, de mégis emberi élet itatta át."
"Az igazi ellenségek sohasem kerülhetik el egymást, gondolta. Xiao Xingchen, reménytelenül balszerencsés ember voltál."
"- Furcsa egy ember vagy. Vérben úszol, megsebesültél, de cukorka az bezzeg van nálad."
"Ez igazi gonosztevő ölt így anélkül, hogy bepiszkolta volna a saját kezét. Inkább azt a kezet piszkolta be, amelyik megmentette az életét."
"- Xue Yang... Te... Felfordul tőled az ember gyomra..."
"- Xiao Xingchen, pontosan ezért gyűlöllek. Azokat az embereket gyűlölöm a legeslegjobban, akik, mint te, azt állítják magukról, hogy igazságosak, azt gondolják, hogy erényesek, pedig csak buta, naiv, ostoba idióták, akik azt hiszik, hogy a világ jobb lesz a jócselekedeteiktől! Felfordul tőlem a gyomrod? Szerinted érdekel? Másfelől, olyan helyzetben vagy talán, hogy undorodhatsz?"
"Xiao Xingchen meghalt, minden porcikája meghalt.
Még a lelke is összetört."
"A fiúk úgy nyüzsögtek körülötte, mint kismalacok az anyakoca körül."
"Megvárni, hogy felébredjen, bocsánatot kérni tőle, és elmondani neki, hogy nem ő hibázott."
"- Mekkora rohadék ez a Xue Yang! - tombolt Jin Ling. - A halál nem volt igazi büntetés számára! Ha itt van Tündér, biztos, hogy darabokra cincáltatom vele!
Wei Wuxian már ennek hallatán is megrémült. Ha Tündér a városban tartózkodik, ő maga rémült volna halálra."
"Wei Wuxian most már teljesen meggyőződött a dologról: Lan Wangji először elaludt, és csak utána ébredt fel részegen!"
"Wei Wuxian olyan közel volt hozzá, hogy az illat a lélegzetével keveredett. Lejjebb kellett hajolnia, hogy még közelebb lehessen Lan Wangjihoz. Furcsa, gondolta, miért van itt ennyire meleg?"
"- Mi mást hallottál még?
- Jiang klánvezér, Jiang Cheng megostromolta a Luanzang-dombot, és megölt téged.
- Ezt valamelyest pontosítanom kell - mondta Wei Wuxian. - Nem ő ölt meg, hanem attól haltam meg, hogy visszafelé sültek el a dolgok."
"- ...Sohasem fogom elfelejteni, hogy parancsba adta Wen Ningnek, ölje meg az apámat és az anyámat!"
"- Értem már! - méltatlankodott a másik. - Az felizgat, ha azt mondom, hogy kötözz meg, de ha arra kérlek, hogy oldozz el, már nem értesz a szóból!"
"Lan Wangji az ágyon ült, háttal neki, átkulcsolta a térdét, a megnyalt tenyerét pedig a szívére szorította, és meg sem moccant."
"Azonban pontosan ebben a pillanatban valami, ki tudja, mi, úrrá lett a puha, fakóvörös ajkára meredő Wei Wuxianen, és megcsókolta azt az ajkat.
A csók után pedig, telhetetlenül, még meg is nyalta az ajkát.
Mind a kettejüknek elkerekedett a szeme."
"A Gusu Lan klán annyira szigorú, Lan Zhan pedig nem egy romantikus alkat, biztosan nem csókolt meg még lányt. Mit tegyek? Hatalmas megtiszteltetésben volt részem."
"Bár Jin Ling jelentős klánból származott, de ennyi nem volt elég neki. Mindkét szülője meghalt, így szinte természetes, hogy bizonyítani akart, méghozzá a lehető leggyorsabban."
"Úgy tűnt, hogy Jin Ling a korábbinál elfogadóbb a ferde hajlamúakkal. Feltéve, hogy nem az említett két klán tagjai voltak, szemet hunyt fölöttük."
"- Jiang Cheng tudja, hogy ki vagy."
"- Tényleg kíváncsi vagyok, te miről ismertél fel! - szólt Wei Wuxian.
Lan Wangji nyugodt hangon válaszolt.
- Én is kíváncsi vagyok, hogy miért olyan rossz a memóriád."
"Bizony ijesztők a mindig udvarias emberek!"
"A talpazaton káprázatos, nyeregtetős palota nézett az aranycsillag hóhullám bazsarózsából álló virágóceánra.
Az a különleges bazsarózsa volt a Lanling Jin klán jelképe. Nem csak a virág maga, de a neve is előkelő volt. A szirmai két réteget formáztak, kívül nagyobbak nőttek egymásra, mintegy hóhullámokat formázva. A belső, kisebb, vékony, törékeny szirmok csillagformán ölelték körbe a bibe aranyszínű szálait. Egyetlen virág is gyönyörűséges volt, milyen jelzővel lehetett illetni ezernyi, egyszerre virágzó példányt belőle?"
"Jin Ling is ott volt Jin Guangyao mögött. Még mindig nem mert egyedül találkozni Jiang Chenggel. Jin Guangyao háta mögül motyogta:
- Bácsikám!
- Nahát, még mindig tudod, hogy ki vagyok én neked!"
"- Rossz az étvágyad? - kérdezett vissza Jiang Cheng. - A kikerekedett arcodat látva szerintem nem hagytál ki túl sok étkezést!"
"Nem kell egyedül megvívni minden csatát."
"- ...Fiatal vagy, verd meg, akit csak akarsz. Ha nem harcolsz rendesen ebben a korban, nem lesz teljes az életed."
"A visszatérése óta eltelt néhány napban tízszer szégyentelenebb dolgokat mondott, mint néhány perccel korábban, de miközben Lan Wangjit nézte, olyan mélyre hatoló szégyent érzett, mint két élete alatt még sohasem."
"- Jin Ling természeténél fogva akárhányszor csak kinyitja a száját, megsérti az embereket, ha kinyújtja a kezét, darázsfészket talál."
"- Ostoba! Jin Guangshannak ott van Jin Zixuan, miért lenne szüksége egy másik fiúra? Különösen egy ezer ember meghágta kurtizán kölykére."
"A Lan család két jádeköve egymás mellett állt, az egyiknél furulya, a másiknál guqin; az egyik melegen barátságos, a másik hidegen szigorú."
"- Most, hogy hallottam testvéremet játszani, a legjobb, ha hazamegyek, és összetöröm a saját hangszeremet!"
"- ...Akinek tele a hasa, nem érti az éhezőt!"
"Kezdett elfogyni az idő. Wei Wuxian már meg sem próbált elrejtőzve haladni, egyenesen visszarepült a vendégszállásra. Lan Wangji véletlenül épp ekkor nyitotta ki az ajtót, így a papíremberke egyenesen az arcának csapódott.
A papíremberke Wei Wuxian úgy tapadt Lan Wangji arcára, mintha odaragasztották volna. Úgy tűnt, hogy remeg. Két karjával Lan Wangji szemét takarta el, aki engedte, hogy remegjen egy darabig, majd finoman lehámozta magáról."
"Egy pillanattal később már a Lanling Jin klán összes tanítványa felé fordította a kardját. Még Jin Ling is!
A kiléte lelepleződött. Wei Wuxian zaklatott arckifejezéssel nézett szembe Jin Linggel. Zavarodottan meredt a Suihua pengéjére."
"- Te Wei Ying vagy? - Az arcán látszott, hogy teljesen összezavarodott. Egyszerre volt dühös, tele gyűlölettel, kétségek között, habozott és szorongott. - Tényleg te vagy Wei Ying? Wei Wuxian?
Amikor Wei Wuxian meglátta a tekintetét, hallotta a hangjában a gyűlöletnél milliószor erősebb fájdalmat, megremegett a szíve."
"Nem gondolta volna, hogy Jin Ling tényleg megszúrja.
Hát neki kellett a nagybátyja, Jiang Cheng helyébe lépnie, gondolta Wei Wuxian, még a szúrásuk is ugyanolyan."
"Lan Wangji a Bichenen állva repült, és a hátán vitte. Hószínű ajkát vér festette be."
"- Itt vagyok - tette hozzá a hümmögéshez.
A szavait hallva Wei Wuxian szívében valami olyan érzés kelt, amelyet korábban sohasem tapasztalt, valami szomorúsághoz hasonló. Fájt a mellkasa, de mégis egy kis melegséget érzett."
"Nem számított rá, hogy amikor mindenki félt tőle, és a kegyét kereste, Lan Wangji az arcába mondja a kritikáját, amikor pedig mindenki kitaszította és gyűlölte, ott állt mellette."
"- Azt gondolják magukról, hogy ők a minden klán felett ragyogó nap."
"- Már régen odaadtam nektek, amit adhatok - mosolygott Jiang Fengmian. - A kardotok az oldalatokon, a jelmondat pedig a szívetekben."
"- A Yunmeng Jiang klán tanítványai erősebbek annál, mintsem hogy megtörjék őket a külvilág hullámai."
"- A kard a kultivátor társa!"
"- ...rákényszerítette a Lan család tagjait, hogy gyújtsák fel a saját lakhelyüket! A hely megtisztítása, hogy újjászülethessen a lángokból, szólt a hangzatos szólam. Felhőzug és a környező erdők nagy részét felgyújtották. Egy több száz éves paradicsom enyészett el."
"- Nem baj, ha gyűlöl, én nem gyűlölöm - mondta Wei Wuxian."
"Wei Wuxian meglepődött: ez a Jin Zixuan mégsem ijed meg a saját árnyékától."
"- Mi is jár azoknak, akik a Wen család híres kultivátorait sértegetik? Mi a büntetésük? Ha jól emlékszem, halál. Nos, akkor talán dögölj meg!"
"A mélységben már csak néhány égő fáklya világította meg a fiatal, tanácstalan arcokat. Senki sem tudott mit mondani.
Egy kis idő múlva Jin Zixuan átkozódása törte meg a csöndet.
- Mire képes ez a szuka meg a kanja!"
"- A te testeden is örökre ott fog maradni a billog nyoma - mondta Lan Wangji valamivel kedvesebben."
"- Ha nincsenek igazi szándékaid, ne kacérkodj az emberekkel - mondta Lan Wangji. - Összezavarod a többieket!"
"Lan Wangji lassan kiegyenesedett. Megigazította a haját és a ruháit, de közben semmit sem mondott, nyugodtan a föld felé nézett. Mintha semmi köze nem lett volna ahhoz, aki éppen az idén harapott bele valakibe."
"- ...Jiang Cheng okos fiú, nem fogja a Wen család megállítani. Nincs ok az aggodalomra."
"A Lan Wangjihoz hasonló emberek egész életükben legfeljebb néhányszor sírták el magukat."
"Nem bírta a női könnyeket. Amikor síró nőt látott, legszívesebben odament volna, hogy addig viccelődjön, amíg el nem neveti magát. A síró férfiak látványát pedig végképp visszataszítónak találta. Mindig is azt gondolta, hogy félelmetesebb egy erős férfit sírni látni, mint egy szűz lányt fürdőzni, hiszen az erős férfit még vigasztalni sem lehet."
"- A combodra hajthatom a fejem egy kicsit?
- Ne szórakozz! - mondta Lan Wangji kifejezéstelen arccal.
- Komolyan beszélek. Annyira szédülök! - panaszkodott Wei Wuxian. - Nem vagy lány, odafekhetek?
- Még akkor sem fekhetsz csak úgy a combomra, ha nem vagyok lány - méltatlankodott Lan Wangji."
"- Hát nincsen senki a világon, aki annak ellenére, hogy azt mondja, bosszantó vagyok, mégis szeret titokban? Miért van az, hogy sohasem nézel rám kedvesen?"
"- A-Cheng, vannak dolgok, amiket még akkor sem szabad mondanunk, ha dühösek vagyunk. Ha így beszélsz, azt jelzi, hogy még nem értetted meg a Jiang család jelmondatát, még nem..."
"- Nem szigorú velem - mordult egyet Jiang Cheng. - Egyszerűen nem szeret.
- Már ki ne szeretné a saját fiát? Ne is gondolj ilyen ostobaságokra!"
"- Van azonban valami, ami nem ostobaság Jiang Cheng. - Nem szereti az anyámat, és ezért engem sem szeret.
Ezt a mondatot nehéz lett volna megcáfolni."
"Jiang Cheng külsőleg és belsőleg is inkább az anyjára hasonlított. Jiang Fengmian sohasem szerette igazán."
"- Majd egyszer te leszel a klánvezér, én pedig a beosztottad. Mint az apád és az én apám. Kit érdekel a Gusu Lan klán két jádeköve? Mi vagyunk a Yunmeng Jiang klán két büszkesége! Úgyhogy fogd már be a szádat! Ki mondta, hogy nem vagy méltó arra, hogy klánvezér legyél? Senki sem mondhat ilyet, még te magad sem. Ha mégis, akkor megérdemled, hogy elnáspángoljanak."
"- Milyen gyomorforgató! - nézett az égre Wei Wuxian.
- Igen - helyeselt Jiang Cheng. - A Wen család valóban gyomorforgató."
"- A hét napot végig a gusui Lan Wangjival töltötted? Hogyhogy nem vert agyon?"
"Amikor látta, hogy Jiang Cheng megsebesült, Yu asszony felüvöltött. A Zidian fénye még ragyogóbb lett, már szinte elfehéredett!"
"Yu asszony az arcába nézett, majd hirtelen átölelte, és néhányszor a hajba csókolt.
- Jó fiú - suttogta.
Annyira szorosan ölelte, mintha újra kisbabát szeretett volna gyúrni Jiang Chengből, hogy visszanyomhassa a hasába, és ott senki se árthasson neki, senki se vehesse el tőle."
"Jiang Cheng úgy kapaszkodott bele az apjába, mintha az utolsó szalmaszál lenne, aki megmentheti őket."
"Jiang Fengmian a szemébe nézett, majd hirtelen odanyújtotta a kezét, és egy pillanatnyi tétovázás után lassan megsimogatta Jiang Cheng fejét.
- A-Cheng, légy jó!"
"- A-Ying, vigyázz... A-Chengre!"
0 comments