A november rengeteg kincset tartogatott a számomra, melyekből jó pár nem is került rögzítésre a magánkönyvtáramba, mivel karácsonyi ajándék jellegénél fogva el kellett dugnom jó messzire még magam elől is. ^^
Lássuk hát azonban, mi is történt velem novemberben...
A hónap első könyveit november 2-án, míg a hónap utolsó könyveit ismét a hónap utolsó napján, azaz ma szereztem.
Novemberben 10 db angol, 4 db japán és 1 db francia nyelvű kötettel lettem gazdagabb. :3
A hónap leggyönyörűbb borítója díjának nyertese Tanishi Kawano: Fire in His Fingertips 4. kötete lett, mely november utolsó napjaiban látott napvilágot Japánban. ❤
Ebben a hónapban is választottam egy különdíjas kötetet, melynek díját természetesen nem más nyerte, mint Mo Xiang Tong Xiu: A démoni kultiváció nagymestere 3. kötete. ❤
A hónap legcukibb borítója díját Kis Ottó: A bátyám öccse c. kötete kapja, ami minden alkalommal megmosolyogtat, mikor ránézek. :3
A legszebb illusztrációkat készítő alkotó Fido Nesti lett a régóta várt 1984 képregényéért... ❤
A "Legrondább könyvborító" díját ebben a hónapban szerencsére ismét nem kellett kiosztanom...
Magánkönyvtár 2020 - November - Új Szerzemények
Összegzés
Ajándék könyvek száma: 28 db ajándék (Szerelmemtől)
Saját vásárlások száma: 14 db
Novemberi összesítő: 42 db 📘
Ha tetszenek a képeim, kövess Instán ;)
Olvasmánylista
Elolvasott könyvek száma
- 24 db kötet
Statisztika
- 7 db mesekönyv/mesegyűjtemény
- 7 db manga / manhwa / képregény
- 8 db ifjúsági regény
- 2 db regény
Magyar nyelvű olvasások száma: 13 db
Angol és japán nyelvű olvasások száma: 11 db
Elolvasott oldalak száma: 3.198 oldal
Összesen (2020): 36.970 oldal
Megszerzett Moly-plecsnik száma: 5 db
- 11.02. 5 dolog, amit meg kell tenned ősszel 2020
- 11.05. Címke szerinti olvasás a Jóbarátok szereplőivel - Joey
- 11.21. 100 dolog, ami boldoggá tett ősszel - 2020
- 11.24. Seduction on a Snowy Night
- 11.29. 300 könyv 2020-ban
Újévi fogadalmak alakulása novemberben
1. Magánkönyvtár olvasási százalékának feltornázása: 39%
2. Több angol nyelvű könyv vásárlása / olvasása: 50%
3. Kevesebb "mese", több "regény": 100% ^^
4. Megfontoltabb vásárlás: 100%
5. Könyvértékelések frissen, az olvasási élmény után + az oldalam népszerűsítése: 60%
6. Írni, írni, írni: Egyenlőre 0%
Posztok száma: 29 db
Új kedvencek:
- Ray (The Promised Neverland) ❤
Ebben a hónapban olvasmányaim közül kiemelkedett Pip Bird: Mentőküldetés a hegyen (A világ legneveletlenebb unikornisa 1.) végtelenül humoros története, valamint Kaiu Shirai: The Promised Neverland c. mangája.❤
Molyon megosztott, rövid értékelések
Lili la Baleine: A legszebb karácsonyi levelek
Gondolkodóba estem, írjak-e egy hosszabb értékelést a blogomra a kötetről, mivel azonban így is piszkosul le vagyok maradva az olvasmányaim értékelésével, azt hiszem, most csak itt értékelem a kötetet.
Megvan a maga bája, hogy egy téli álmot alvó állat – nevezetesen egy mackó – testesíti meg a Télapót, noha valószínűleg ez csak a felnőtt fejnek okoz problémát… ^^
A kötet egy végtelenül aranyos és szerethető télapós mese, ami egy eltűnt levélkével veszi kezdetét és számtalan szívet melengető, Télapónak címzett levél bemutatásával folytatódik, hogy aztán végül minden a helyére kerüljön. Minden jó, ha vége jó…
Lili la Baleine illusztrációi gyönyörűek és magukkal ragadják az olvasót, s bár a mese is rendkívül aranyos, úgy gondolom, hogy az illusztrációk teszik teljessé a történetet, ami azok nélkül a bizonyos rajzok nélkül csupán egy lenne a sok karácsonyi történet közül.
A mese erőssége a gyermekek által írt levelek tartalma – ez nem is lehet kérdéses. A gyermekek bája, ártatlansága, valamint gondolataik kiterjednek a kistestvérre, a család felbomlására, a környezetszennyezésre, a szeretetre, a gyermekkori szerelemre és még sok minden másra, melynek köszönhetően a gyerekek nem csupán egy téli, Télapós történetet kapnak, de ha pl. ne adja ég a szüleik elváltak, netán kistestvérük érkezik, könnyebben feldolgozhatják az élet okozta változásokat.
A szöveg minősége mellett azonban nem tudok szó nélkül elmenni, ugyanis a mindössze 40 oldalnyi mese a jó néhány helyesírási hiba mellett még magyartalan mondatokat is tartalmaz, arról nem is szólva, hogy a ragozások nem megfelelőek és nem egy helyen sajnos értelmetlen a szöveg, amit felnőtt fejjel ugyan én magamnak átfogalmaztam, de felolvasás közben megakaszthatja a szülőt és sűrű pislogásra ad okot.
Mindent egybevéve azonban úgy gondolom, hogy érdemes megismerkedni ezzel a történettel, mert egy igazán különleges szempontból közelíti meg a karácsonyt és a Télapót, valamint állatokat és a környezetet helyezi a középpontba.
4/5*
Paula Harrison: A kis viharsárkány
Nagyon aranyos kis mese, de nem győzött meg annyira, hogy akarjam a folytatást. :( A történet leginkább szerethető szereplője természetesen maga Zuhé, a parányi viharsárkány, aki ontja magából a cukiságot, de felnőtt fejjel nem nagyon tudok szó nélkül elmenni a mese butaságai mellett. Pl. mikor a szakács neve „ördögien kreatív” módon Fakalán, de én folyamatosan Fakanál-nak olvasom, mert lássuk be, az első másodpercben leesik a kis szójáték, de ha már fantasy, akkor a modern szavakat, kifejezéseket is mellőzhették volna, amitől rendre herótot kapok ezeknél a történeteknél, mert egyszerűen tönkreteszik a varázst…
Ja, és ha már Zuhé lila, egyem a szívét, miért masszív rószaszín a borítón??
Mivel rengeteg gyermek- és ifiregényt olvasok, tudom, mi a jó és sajnos ez egy kissé gyengusra sikerült, annak ellenére, hogy a két főszereplő valóban egész bájos.
4/5*
Riichiro Inagaki: Dr. Stone 14.
A megszokotthoz híven voltak unalmasabb és túlontúl hosszúra nyúlt részek, ám ez a kötet rengeteg izgalmat, érdekességet, feszültséget tartalmazott és még egy hatalmas titok is napvilágra került… Azazhogy kettő, hogy pontos legyek…
Ryusui kezd egyre szimpatikusabbá válni, amiről nem hittem volna, hogy valaha bekövetkezik… Eleinte egy végtelenül ellenszenves, beképzelt alaknak tartottam, ám most, hogy szükség van a józan ítélőképességre, észre, bátorságra, látszik, hogy ez a srác több annál a beképzelt bunkónál, mint akinek megismertem…
A főellenség továbbra is mérhetetlenül gusztustalan, nem egyszer futott végig a hideg a hátamon tőle… Brrr…
A főellenségen túl utálom legnagyobb tárgyává most Moz lépett, akit szintén képen kéne törölni párszor, hogy szerethető karakter legyen és a helyére kerüljenek a fejében a dolgok… ^^
Taiju és Yuzuriha újraéledése hihetetlenül cuki volt, de Taiju, hogy lehetsz ekkora marha még mindig. LOL
És Senku megcsinálta a fegyvert, A FEGYVERTTTT! Viiiii és gyönyörű ahwww :3
Erre az évre ez volt az utolsó Dr. Stone, de a történet jövőre folytatódik és micsoda, de micsoda kalandokat ígér! :3
5/5*
Kaiu Shirai: The Promised Neverland 1.
Megdöbbentő…!
Nagyon régóta szemeztem már ezzel a mangával, de nem akartam új sorozatba belefogni, míg a kedvenceimet nem gyűjtöttem össze. Most, olvasás után azonban megkönnyebbültem, mert bár a történet teljesen magával ragadott és kíváncsi leszek a fejleményekre, nem fogom megvásárolni a sorozatot…
Adott egy felettébb érdekes alapszituáció, aminek a leglényegesebb pontjait már ismertem, azonban fogalmam sem volt róla, hogy jutunk el A-ból a B-be. Sőt, immáron huszadszor is kénytelen voltam ledöbbenni azon a tényen, hogy Emma nem fiú, hanem lány – és nem, a neve alapján se gyanítottam semmit ilyen rajzolás mellett. XD ^^
Adott egy bájos, boldogsággal teli árvaház, ahol vidám gyerekek élnek az „anya” felügyelete alatt, s akiknek sejtelmük sincs a világ dolgairól, hiszen nem hagyhatják el a menedéket. Egy nap azonban váratlanul – egy szörnyű tragédia után – kiderül, hogy az árvaház valójában egy farm, ahol emberi táplálékot nevelgetnek a démonok számára, akiknek szükségük van az agyra… Noha tudtam, hogy a történet első harmadában ki fog derülni, mi is rejtőzik pontosan odakinn és ennek egy szomorú, szívet tépő jelenetben lehettem szemtanúja, mégis sokkolt a démonok ábrázolása, ami bár óriási badass, kissé gusztustalan is, nem beszélve a történet horrorisztikájáról és az erkölcs teljes hiányáról. Felkavaró látvány – és maga a tudat is az –, hogy gyerekekkel etetik a démonokat, és tudatosan, erre a célra nevelgetik őket… Brrr… Az alapötlet zseniális, a cselekmény torokszorítóan feszült, míg a karakterek nagy része szerethető – természetesen ezzel együtt a negatív karakterek velejéig romlottak és utálnivalók…
A kedvenc karakterem Ray lett igen, aki ismer tudja, hogy oda vagyok a típusáért, sőt az, hogy fekete a haja, már megadásra késztet ^^, akit reméltem, hogy minél hamarabb bevonnak a tervbe, ugyanis az a Norman nekem cseppet sem lett szimpi – a szeme se áll jól, tuti, hogy az ő személyisége még valahogy fog egyet fordulni a történet során… Nem tudom, csak érzem…
Az illusztrációkba egyébiránt teljesen beleszerettem, szerintem elképesztően gyönyörű és egyedi, ami tud újat adni a tömített könyvpiacon. <3 Mind a horrorisztikus, sötét részek, mind a cukiiiiiiii kölkök és pofikáik – amik egész egyszerűen zabálnivalóak :3 – remekbe szabottak, kirepítenek a való világból és elragadnak a képzelet birodalmába.
Sokat gondolkodtam, végül hány csillagot is kapjon a manga, ugyanis olvasás közben sokáig négy csillagos megérzésem volt, ám most ezt mégis kevésnek érzem, így 4,5 csillagra értékelem – megérdemli.
4,5/5*
0 comments