A héten a Ciceró kiadó gondozásában jelent meg Noelle Stevenson méltán híres képregénye, a Nimona. 

A kiadó kb. két-három hónappal ezelőtt osztotta meg a hírt a kötet érkezéséről, s mivel már nagyon vártam a megjelenést, nem is volt kérdéses, hogy rohanok megvásárolni, amint elérhetővé válik. Végül azonban úgy alakult, hogy a párom lepett meg ezzel a csodával. ❤

A kötetet - mondhatni a kézhez kapás pillanatai után - szinte egy szuszra magamévá tettem, ugyanis Nimona világa és maguk a karakterek sem eresztettek, és ki vagyok én, hogy tiltakozzam ellenük... ^^

Kedves olvasóm! Lépjünk most be együtt egy varázslatos világba, és legyetek részesei egy világra szóló kalandnak...

"– Nem is tudom – nem túlzás ez egy kicsit? Gaztevő vagyok. Nem szoktam vidulni."

A kötet főszereplője Nimona, egy fiatal alakváltó lány, aki mintegy a semmiből bukkan fel Lord Ballister Bitangfő rejtett főhadiszállásán. A lány eme nem mindennapi "főgonosz" társa szeretne lenni, és megmutatni a férfi fő ellenségének Sir Ambrosius Aranypőcnek, ki is az úr ebben a világban... Bitangfő természetesen eleinte vonakodik társává fogadni a lányt, ám Nimona megmutatja, mit is tud valójában...
Nimona lobbanékony, makacs, heves természet, aki semmitől sem riad vissza és fittyet hány a veszélyre, ám az olvasó számára hamar nyilvánvalóvá válik, hogy ez az önveszélyesnek tűnő magatartás egyáltalán nem ad okot komolyabb aggodalomra - már ami a lány testi épségét illeti...
Egy őrült küldetés után Bitangfő végül csatlósává fogadja a lányt, s ők ketten lesznek azok, akik felveszik a harcot a világ élén álló Rendfenntartó és Lovagügyi Intézettel, akik nem csak, hogy nem őszinték az emberekkel, hovatovább a saját lovagjaikkal sem, de olyan kísérleteket is végeznek titokban a bázis alatt, amik óriási veszélyt jelentenek az emberiségre nézve...

Hamarosan kiderül, hogy Bitangfő korántsem olyan gonosz, mint amilyennek Nimona hitte, sőt, sokkalta több nemesség szorult belé, mint az emberek szemében oly nagyra tartott Aranypőcbe...  Ám itt, senki sem az, akinek először látszik, s bizony az olvasó joggal pislog majd egyre többet és többet a történet előrehaladtával...

Ahogy fogynak a lapok, ahogy faljuk a sorokat, és képkockákat, ahogy szépen-lassan derül fény az Intézet súlyos kihágásaira, Bitangfő és Aranypőc közös múltjára, úgy kell ráébrednünk arra, hogy Nimona képessége mögött valami hatalmas és irtózatos rejtőzik, valami, ami veszélyt jelent magára a lányra és a világra is. Bitangfőnek azonban esze ágában sincs magára hagyni a lányt... 

"Egy hölgy súlyára nem illik megjegyzést tenni."

A Nimona egy zseniális, nem mindennapi történet egy alakváltó lányról és egy olyan gonosztevőről, aki sokkal nemesebb bármely fényes páncélú lovagnál...
A képregény egy különleges világba repít el minket, ahol a lovagok, alakváltók, sárkányok mellett megjelenik a tudomány és a technika korszerű vívmányai is, s mindezek együtt egy különleges atmoszférát - egy tökéletes fantasy világot hoznak létre.
A történet egyedi, a karakterek emberiek, gyarlók, és külön örömmel tölt el, hogy az író nem fél megmutatni, hogy nem feltétlenül a gonosz oldalán állók a rosszfiúk, s hogy a jónak, nemesnek álcázott karakterek bizony teljesen rohadhatnak belülről...

Nimona, Bitangfő és Aranypőc karaktere egyaránt páratlan, és mindhárman tökéletes, egyenrangú szereplői ennek a különös történetnek. Mindhármukat kísérti a múlt, s míg Nimonának meg kell küzdenie különös képessége minden előnyével és veszélyével, addig Bitangfőnek egy olyan életet kell élnie, melybe legjobb barátja és az Intézet taszította oly sok évvel ezelőtt...
A két főszereplő kapcsolata szépen lassan, lépésről-lépésre épül fel, míg Bitangfő és Aranypőc közös múltjára eközben derül fény. Noha konkrétan nem kerül kimondásra, véleményem szerint vannak a képregényben olyan elrejtett jelek, melyek azt érzékeltetik, hogy Aranypőc többet is érez Bitangfő iránt, mint barátságot...
Rendkívül örülök továbbá annak, hogy Nimona egy hús-vér, egy, az adott korba tökéletesen illő, telt és magabiztos - az önbizalomhiány szót hírből sem ismerő - lány...

A történet tökéletes - bár számomra meglepő, de maximálisan ésszerű - lezárást kapott, mely szerencsére kiválóan illeszkedik Stevenson világába. Noelle fantáziája igazán bámulatos, illusztrációi gyönyörűek, stílusa magával ragadó, és teljesen egyedi. Karaktereit pillanatok alatt képes megszerettetni az olvasóval, és az utolsó oldalakon sem okoz csalódást. 

Szeretném megköszönni a Ciceró kiadónak az elképesztően minőségi magyar kiadást, ugyanis a kötet teljesen megéri az árát! 

Szerettem volna nektek készíteni pár belső képet is, azonban a csillogó lapok és a téli sötétség miatt nem tudtam egy olyat sem összehozni, ami minőségben megállná a helyét, szóval szívből ajánlom beleolvasás gyanánt a kiadó által közzétett beleolvasót, melyet itt tekinthettek meg. :) 

Idézetek

"– És hogy terjeszti el a szuperhalálos mérget?

– Almákkal.

– Almákkal?

– Almákkal.

– Fú, mint egy igazi, régivágású főgonosz! Bosszantja, hogy nem maga a legszebb a világon?"

"– Addig is… hogy állsz egy bankrabláshoz?

– POZITÍVAN! POZITÍVAN ÁLLOK EGY BANKRABLÁSHOZ!"

Értékelés: 5/5 lovag

sheagar fabrications munkája