Ma Fekete András frissen megjelent, zseniális meseregényéről, a Tüsi ​és Lobonc megmenti Bam Bandit c. kötetről hoztam nektek értékelést. :) 

A kötet megjelenéséről október 23-án szereztem tudomást, mikor is András személyes profilján megosztotta a hírt. Attól a perctől kezdve izgatottan vártam a kötet megjelenését, amit végre ezen a héten a kezembe is foghattam. *-* A borító és a fülszöveg elolvasása után éreztem, hogy ez a könyv nekem való lesz, és nem is tévedtem, szombat este új kedvencet avattam... ❤

"– Én bízom benned, Lobonc, olyan okos vagy! És erős is! Biztos a hatalmas hajad az oka!"

A kötet in medias res kezdéssel indul, és már rögtön az elején belecsöppenünk a történet sűrűjébe. Kötetünk főszereplői, Tüsi és Lobonc már az első oldalon az erdő legeslegmélyén bandukol barátjuk, Bam Bandi elrablójának nyomában, noha az olvasónak egyenlőre fogalma sincs arról, hogy a két fiú honnan is tudja, merre kell mennie... Mindeközben a srácok parányi testét  a szuhadák (a szúnyogok, hangyák és darazsak egyfajta keverékei, az író fantáziájának különös teremtményei) ostromolják, ám ők hősiesen dacolnak az erdő  minden veszélyével, és tökéletesen kiegészítik egymást. A minden kalandra kész, bátor, elszánt, igazi indián létre termett Lobonc hősiesen - és nem kevés türelemmel - tartja a lelket a félős, kissé esetlen Tüsiben, aki minden zörgésre ijedten rezzen össze. Tüsi számára nemsokára kiderül, hogy barátja tulajdonképpen egy szellemi jelenés következtében indult útra, és rángatta bele őt magát is ebbe az őrült kalandba...

A történet több szálon fut. Míg Lobonc és Tüsi az erdőben éli át hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb kalandjait - ahol krotikkal (krokodilok és párducok keverékei), egy eltévedt erdésszel, Tasziló bácsival és magával az erdő vén szellemével, Vasfülű Bubuval is találkoznak -, addig az iskolában a gyerekek teljesen maguk alatt vannak Bandi elrablása, és főszereplőink eltűnése miatt. Bandi apukája, Bam Balázs, a nagy fogpiszkáló mágnás - egyébként borzasztó önelégült, ámde nagyon vicces pasas - a történetben - akárcsak az életben is - tehetetlen rendőrség ügyetlenkedése és istápolása mellett igyekszik megegyezni Hüvelyk Gazsival, nagy ellenfelével, aki fia elrablásának háttérben áll... Ha mindez nem lenne elég, az erdő mélyén "sínylődik" egy ketrecben maga Bam Bandi is, akit a borzasztó Sam Öldök és hűséges csatlósa, Fül Elek tart fogva... 

A szereplők szálai a történet előrehaladtával szépen-lassan egymásba fonódnak, kiegészítik egymást, s mire eljön a végkifejlet, minden apró képkocka a helyére kerül...

"– Mi a szent szuhada történik már megint? – rémüldözött Tüsi."

Fekete András zseniális meseregényt és világot alkotott. Főszereplői mind igazi egyéniségek, akik egytől-egyig különlegesek, így mindenki megtalálhatja a maga kedvencét az olvasás során. A történet lassú kibontakozása és a több szálon futó cselekmény mindvégig fenntartja az olvasó érdeklődését, míg az őrült poénok és a mesebeli lények jelenléte tovább emelik a meseregény fényét. A történetet Mayer Tamás gyönyörű illusztrációi teszik teljessé, kinek rajzai részletgazdagok, ahol kell humorosak, ahol kell aranyosak, és ahol kell, őrültek.
Az én kedvenc szereplőm egyértelműen Lobonc lett, aki már a borítón elvarázsolt, majd megismerve a személyiségét - a vagányságát - menthetetlenül elrabolta a szívemet. ❤ Ódákat tudnék nektek zengeni Tasziló bácsi igazi, aranyos nagypapa-jelleméről, Vasfülű Bubu zakkantságáról, a rendőrök csekély értelmi képességeiről, a szerelmes tanárnéniről, de őszintén nem tudnám nektek átadni ezeknek a szereplőknek a zsenialitását, csupán karcolgatnám a felszínt. Éppen ezért ajánlom jó szívvel és bátran a kötet beszerzését, hiszen a történet méltán emelkedik ki társai közül. Humoros, vagány, összetett, érdekfeszítő meseregény a mai kor emberének, legyen az pöttöm, vagy 60 éves...

A képet Mayer Tamás osztotta meg saját profilján: https://www.facebook.com/mayertamasartwork/

Idézetek

"– Itt sajnos sokkal többről van szó, Lobonc!… Söpörd el, légy szíves, a hajad a szemedből, hogy belenézhessek!"

"– Jó napot kívánok, Bam úr! – köszöntek a rendőrök, amikor beléptek a házba.

Ötven perce indultak el a kert kapujától, de eltévedtek a hatalmas birtokon."

"– …De most le kell tennem, mert újra itt vannak a kisöregek a rendőrségtől. Az egyik már az ajtónál van, a másik még a hídon áll és a kerti tavat fürkészi. Szerintem saját magát látja a víztükörben, csak nem érti, hogy kerülhetett oda…"

Értékelés: 5/5 szuhada

Illusztrációk: 5/5 szuhada

(Tudom, ez méhecske, de nekem nincs szuhada alapanyagom kéznél jelen pillantban, nézzétek ezt el nekem...^^)