Sziasztok!

Innen, a reptérről üdvözöllek titeket (Londonba megyek ^^), és posztolom a következő értékelésem arról, Ami a szívedet brummja... :)

Kőrösi Zoltán könyvecskéje a figyelemfelkeltő címével és a címlapon található gyönyörű illusztrációjával keltette fel az érdeklődésemet. 

A könyv tulajdonképpen egy mondókás-kötet, ami széles skálát használ fel a medvék bemutatására. Kicsi medvéről, nagy medvéről, barna medvéről, fehér medvéről, vidám medvéről, szomorú medvéről, álmos medvéről, rettegő medvéről mesél... és a sort még folytathatnám. :) 

A mondókák/nyúlfarknyi versek minősége változó, némelyik kiemelkedő, néhány azonban nem rímel megfelelően, ami elrontja a hangulatot olvasás közben, mintha nem is egy ember alkotásai lennének. 

Az alább látható versikék azonban kiemelkednek a többiek közül, bájosak, humorosak és szórakoztatóak. 

A kötet minden egyes oldalát Nagy Eszter egy-egy csodaszép illusztrációja díszíti. 

Sajnos a könyv nem emelkedik ki a kortársai közül, és kevesebbet ad, mint első ránézésre gondoltam. Mindezek ellenére remekül szórakoztam olvasás közben. :)

Orros medve

Van egy medvém, barna fajta, úgy hívják, hogy Orros.

Mert az orra ici-picit..., mindegy, nem is ez a fontos, 

a leglényegebb, hogy csak és csakis az ő neve az Orros, 

s tényleg, akkor a többi már nem is olyan fontos!

A brummogásról

Tudjuk, hogy brummogni százféleképp lehet, 

málnásan, mézesen, orrosan meg egyebek, 

puhán, mint egy bunda egy gyermekmedve nyakán, 

és ha van brummogás, minek az ordítás egyáltalán? 

Például mi a jó egy medvének? 

Minden medve tudja, hogy aludni az jó.

Meg sétálgatni, barátkozni is a medvéknek való.

Mondjuk úgy, az igazi medvedolog tehát: 

séta után, teli hassal szundítani tovább.

Medvesírás

Hát van olyan, hogy medvekönny, meg medveszipákolás, 

mert medvék pityeregnek néha, mi tagadás, 

karmos manccsal törölgetik a medvekönnyeket,

de nem sírnak ám, csak itatják az egérgyerekeket. 

Medverepülés

Szerintem a medvék repülhetnének is, mint a madarak, 

ha jó erősen kitartanák mind a két mancsukat, 

és közben azt gondolnák, hogy hopp!, felszálljanak, 

fütyülnének a bokrok és a fák fölött, mint a madarak. 

A medvék és a sötét

Megsúgom, hogy egyes medvék a sötétben... hm... hát félnek egy picit. 

Főleg, ha az a bolond szél odakint úgy visít!

Vagyis nem félnek ők, csak sötétben olyan másfajta a szoba, 

de ha nem moccanunk meg, nem lesz senkinek baja!

Tartalom: 4/5*

Illusztráció: 5/5*