Februárban szereztem egy csodálatos kiadású Cinderella könyvet, ami a 2015-ös Kenneth Branagh által rendezett film történetét meséli el. Mivel a könyv nem volt fenn a Moly adatbázisában, és ez által nem tudtam a magánkönyvtáramban jelölni, feltöltöttem azt, azonban az interneten sehol sem akadt egy elfogadható méretű és minőségű borító. Nah, ennek kutatása közben jött velem szemben az alábbi kép, mely egy Hamupipőke sztorit hirdetett, amiről nem is tudtam, hogy létezik. Ever After - A Cinderella Story, ami magyarul az Örökkön-örökké címet kapta. Mivel Hamupipőke hangulatban voltam, és egyébként is szeretem Drew Barrymore-t, meg is néztem a filmet, még aznap este. 

A történetről röviden: A film kezdő jelenetében Franciaország királynője magához hívatja a Grimm testvéreket. A királynő célja nem más, mint, hogy kijavítsa a testvérek pontatlan Hamupipőke meséjét, és elmondja Danielle de Barbarac és az ő üvegcipellője igaz történetét. Innentől kezdve megkapjuk a megszokott "Egyszer volt, hol nem volt" prológust, és megismerjük a nyolc éves Danielle-t, akinek édesapja éppen úton van hazafelé új feleségével, és annak két leányával. A történet kislánya vadóc, és Gustav nevű barátjával ezerféle csínyben vesz részt. Mikor az édesapja és a mostoha megérkezik, a lány éppen legyőzi birkózásban a parasztfiút, és trágyával beborítva mutatkozik be újdonsült családja előtt.

A báróné

A film első tíz percében bekövetkezik az édesapa halála, majd rögtön ugrunk az időben tíz évet. A bárónő, Rodmilla, valamint két leánya Marguerite és Jacquline ugyan elfogadja családtagnak Hamupipőkét, de szolgaként tekintenek rá, az uradalom még megmaradt, két idős szolgálóasszonya mellett. Eközben a palotában a király úton van a fiához megbeszélni annak házasságát a spanyol hercegnővel, akinek azonban a hűlt helyét találja. Henrik herceg megszökött, s már régen túl van árkon-bokron, mikor is ellopja Danielle apjának öreg lovát, amitől a lány méregbe gurul, és almával dobálja meg az ismeretlen herceget. Mivel a férfi ruháján láthatóvá válik a királyi címer, és Danielle rájön tévedésére, kegyelemért könyörög. A herceg 20 aranypénzt ad a lánynak a lóért és hallgatásáért cserébe. A herceget eközben utolérik az apja által küldött katonák, akik a felkeresésére jöttek, ám a gőgös és nagyképű herceg, szíve sugalmától vezérelve nem a menekülésen gondolkodik, hanem megmenti az erdőben megtámadott idős urat és annak festményét. A csomagolás alatt a Mona Lisa lapul, s kiderül, hogy a megmentett férfi nem más, mint Leonardo da Vinci maga.

Álruha...

Eközben Danielle nemesi ruhába bújik, hogy megmentse öreg dajkája férjét, akit a báróné eladott a királynak önnön adóssága ledolgozásáért cserébe. A lány rendkívül bátran szembeszáll a királyi udvarban szolgálatot teljesítő katonákkal és magával a herceggel is, akit lenyűgöz a lány olvasottsága, bátorsága és szépsége, így elengedi a szolgáját.
Danielle hamis nevet ad meg a hercegnek, és édesanyja nevén, Nicole  de Lancret Countess (grófné) nevén mutatkozik be. Itt indul a bonyodalom, ugyanis a herceg nem hajlandó mást feleségül venni, mint a titokzatos lányt, míg a bárónő azon fáradozik, hogy nagyobbik lányát a herceghez adja...

Értékelés:
A történet a XVI. században játszódik, a ruhák korhűek, a szöveg azonban túl modernre sikerült. Olyan szavakkal dobálódznak a filmben, amik ma használatosak. Nem tudom, hogy ez az angol eredetiben is így van-e, és a fordítás lett rossz/trehány, vagy a film készítői nem figyeltek erre... o.O
Van ebben a történetben minden: aranyozott kalitkából szabadulni akaró, gőgös és arrogáns herceg, aki első pillantásra inkább unszimpatikus, mint szimpatikus; cigányok; tudomány; mélyen szántó gondolatok...

Jobbra látható a "duci" lány... Jacqueline

A film - eltekintve néhány korhoz nem illő apróságtól - kellemes kikapcsolódást és szórakozást nyújt, és mindent egybevetve nagyon is tetszetős alkotás.
Akadnak azonban benne olyan jelenetek és gondolatok, amik eléggé kihoztak a sodromból. Kezdjük először is az egész viccesen festő, magas szemöldökű mostohával, aki olyan magasra tartva pipiskedik a szoknyájával, hogy szinte minden alkalommal megcsodálhatjuk alsóneműjét. A nő elképesztően magasröptű gondolata már az első húsz percben elhangzik: "Sokan olvasnak, mert nem képesek maguktól gondolkodni..." WTF - Kedves báróné! Ön lealacsonyítónak tartja az olvasást, én azonban a maga helyében befognám a szám, és megtartanám magamnak ostoba gondolataim... Szerencse, hogy egy cseppet sem hasonlítok magára...

Danielle - Leonardo da Vinci festménye

A második tény, ami felbosszantott, az a kisebbik lányra tett obszcén megjegyzések sora volt. Ugyebár ez egy kosztümös korban játszódó történet, ahol nem a modell testalkat hódított, és a férfiak szerették a teltebb nőket (is). Ennek ellenére a filmben nem egyszer elhangzik a bárónő szájából, hogy kövérnek és csúnyának tartja kisebbik lányát, aki ugyan egyáltalán nem kövér, maximum telt, és sokkal okosabb, mint a nővére, annak ellenére, hogy komplett idiótaként van bemutatva, mégis úton-útfélen megalázzák. Természetesen itt jön a következő negatívum, párjára talál a herceg csúnyácska, kövér apródjának személyében. Ergo, ha kicsit is teltebb vagy, csak a selejt jut - nézve ezt a nő és a férfi szemszögéből is. Ezt a gondolatmenetet felháborítónak tartom, s úgy vélem, egy tündérmesében semmi keresnivalója sincs.
Ellenben a nővére szőke, kb. ugyanolyan magas, szemérmetlen, rettentő egoista, aki szerencsére a legvégén - az anyjával együtt - elnyeri méltó büntetését.

A film legfárasztóbb jelenete a spanyol hercegnő megjelenése, ami komikus és már-már nézhetetlen. A nő szintén tehénként van beállítva, de természetesen nem az, és vinnyogva, sírva vonul az oltárhoz, hiszen ő sem akarja ezt a házasságot Henrikkel. A herceg hangosan elkezd nevetni, majd visszaadja a lány szabadságát, aki ledobja fátylát, kedveséhez, egy kopasz, idősebb pasihoz szalad, aki csaknem levetkőzteti a templom kellős közepén a nőt... OMG
Most jöjjenek a pozitívumok. A cigányok vezetője, és Danielle leleményessége egyazon jelenetben páratlan. A férfi foglyul ejti a herceget, majd közli a lánnyal, hogy őt elengedi, s mindazt, amit elbír (ruháját, lovát) elviheti magával. Nos, a lány a herceget veszi a hátára, amivel felettébb kellemes perceket okoz a cigányoknak, és a nézőnek is, így mindketten szabadon távozhatnak, s új barátokra is szert tesznek. Leonardo da Vinci karaktere remekül sikerült, nemcsak szárnyakat ad a parasztlánynak (aki mellesleg gyönyörűen fest báli ruhájában), hanem egy csodás festményen is megörökíti annak különleges természetét. A film túlontúl filozofikusra sikeredett, valamint túl pajzán egy tündérmeséhez képest. A herceg arroganciája, és az, hogy elfordul tőle, mert szegény, mind-mind őszintén elkeserítő. "Én Franciaország hercege vagyok, maga meg egy nő a tömegből!" Ezzel a mondattal töri össze Danielle szívét, aki a történet végén önnön szabadságát vívja ki, ezzel teremtve meg egy erős női karaktert.

Történet: 4 üvegcipellő 

Szereplők: 4 üvegcipellő

Zene: 5 üvegcipellő