Giovanna Alessio Hogyan ​öltözködik a világ? c. kötete a Kolibri kiadó gondozásában látott napvilágot. A gyönyörű, teljes oldalas illusztrációkkal teli, rendkívül minőségi kiadvány különböző népviseletek rejtelmeibe, történelmébe és múltjába enged bepillantást, melynek során nem csupán azt tudhatjuk meg, mit viselnek más nemzetek emberei, de a kultúrájukról is rengeteget megtudhatunk.

A kötet 6 kontinens 30 népviseletéről rántja le a leplet, s ami igazán különleges benne - több más mellett - az, hogy Magyarország is helyet kapott ezen a listán...

A Hogyan öltözködik a világ? első nagy fejezete Ázsia lenyűgöző vidékére kalauzolja el az olvasót. Ebben a részben megismerkedhetünk például Kína, Japán és Dél-Korea egy-egy hagyományos ruhájával, s olvashatunk a rjúszó színészek által viselt kimonóról, valamint a hagyományos hanbokról.

Az Észak-Amerikába kalauzoló fejezetben szemtanúi lehetünk a sziú fűtáncos ruhájának és annak felépítésének, s megtudhatjuk, melyik elem, mit szimbolizál a ruhán. Ezt követően Dél-Amerika vidékére utazunk, ahol Argentína földjén olvashatunk a gaucho cowboyok ruhájáról és életmódjáról, de Brazíliába, Peruba és Panamába is bekukkanthatunk.

A következő nagy állomás Európa, ahol Spanyolország, Németország és Franciaország mellett saját matyó ruházatunkat is láthatjuk, ahogy az eredetét is megismerhetjük, ha még nem hallottunk volna róla. Az illusztráción egy cuki puli is helyet kapott, s magyar szívünk örülhet, milyen gyönyörűen is került ábrázolásra egyik régi népviseletünk. A földrészi utazás Skócia tájaira is elvisz minket, ahol olvashatunk a kiltről és a klánok ruhatörténelméről, de Csehországba és Norvégiába is bekukkanthatunk picit.

A következő állomás Afrika, ahol többek között Kenyába, Namíbiába és Nigériába látogathatunk el, míg az utazást Óceániában fejezzük be, ahol olvashatunk például az új-zélandi maori harcosokról is.

Az az egyik csodálatos ebben a kötetben, hogy mindenki megtalálhatja benne a maga kedvencét és új kedvence(ke)t is avathat, hisz mindegyik népviseletről és népről tud újat mutatni, érdekes, izgalmas, információban és látványban gazdag formában.

Bár a leírt információk és különlegességek korántsem elhanyagolhatók, az igazi varázslat ebben a kötetben a rengeteg kultúra és hagyomány megtestesülése és a lenyűgözően megfestett képi világ, melyek tanulmányozása közben úgy érezhetjük, a megálmodott népcsoport képviselője mindjárt kilép a lapokról, hogy mellettünk táncoljon, lovagoljon, szórakoztasson vagy éppen azt tegye, ami hozzá és népviseletéhez kapcsolódik.

 

Jelen kötet idén ősszel látott napvilágot, így a legfrissebb megjelenéssel van dolgunk. 

A kötetet természetesen Horváth Ildi illusztrálta, akinek a munkásságáról csak pozitívan tudok nyilatkozni, mint ahogy már három napja ti is látjátok.

A Csodalámpa egy ismét remek válogatás lett, melyek közt akadnak erősebb és gyengébb történetek is. Mondhatnám ezt akár úgy is, hogy mindenki megtalálja majd benne a maga kedvencét, ahogy biztos lesz benne olyan mese is, ami nem nyeri el az ember tetszését. Ilyen volt számomra az Ali herceg (arab mese), ami nem csupán az eltérő kultúrából gyökerező különbségek miatt lógott ki a sorból, hanem a hossza miatt is.

A Csodalámpa megosztó kötet volt számomra. A mesék többsége izgalmas, szerethető karakterekkel teli, érdekes és fordulatos, szórakoztató történet volt, amik között új kedvenceket is avattam, de akadt köztük egy-kettő, ami bizony nem lesz olyan gyakran olvasgatva az elkövetkezendő évek során.

Nem kell azonban erre a kettősségre negatívumként gondolni, hisz mindenki megtalálhatja benne a maga kedvencét, gyermekeknek való felolvasás előtt azonban mindenképpen ajánlatos előre elolvasni a szülőknek néhány történetet, hogy ne érje őket meglepetés.

A Csodalámpa különböző nemzetiségek és kultúrák mesevilágába enged bepillantást, mely nem csupán üdítő, de érdekes is látni, melyik "szomszédunknál", mit mesélnek a gyermeknek. A sorozat köteteiben olvasható japán mesék például kifejezetten tanulságosak és gyönyörűen kirajzolódik bennük a japánok látásmódja és a Kelet eltérő gondolkodásmódja, ami bár számomra nem nyújtott újdonságot (hisz ezer év óta rajongok a kultúráért és a szakdolgozatom is a Kelet és a Nyugat meséiből írtam), azonban mindenkinek, aki számára ismeretlen ez a csodálatos vidék, rengeteg gondolkodnivalót adhat. Érdekes látni továbbá, hogy a népmesei elemek és varázslatos kelléktár a legtöbb földrész meséiben hasonló a miénkhez, s csupán az ottani természeti adottságok, vagy az adott kultúrában létező újfajta lények repertoárja másféle, melyek azonban tökéletesen párosíthatók egy-egy olyan elemmel, ami a mi repertoárunkat képezi...

A Rubintos ​mesekönyv /A legszebb magyar népmesék/ a harmadik dobogós helyezettem a Scolar sorozatában. Csakúgy, mint a Gyémánt mesekönyv, úgy jelen kötet is a magyar népmesékre fókuszál, s teljes figyelmet szentel legszebb meséinknek.

Horváth Ildi természetesen ebben a kötetben is remekelt, így három kötet után már nem is tudnám a két kezemen megszámolni az összes kedvenc illusztrációt, ami abban a pillanatban rabul ejtett, amint megláttam. Szebbnél szebb illusztrációk és ugyanaz a gyönyörű, jól megszokott, minőségi látványvilág fogadja az olvasót, ha a kezébe veszi a kötetet. Igazság szerint én magam vevő lennék egy olyan meséskönyvre is, amiben alig akad néhány sor, s csupán végtelen oldalakon keresztül, meseszép illusztrációkban gyönyörködve pörgetném végig a történeteket. Horváth Ildi illusztrációihoz szinte a szöveg sem szükséges, olyannyira megelevenednek a mesék a lapokon...

Párom hatalmas kedvence és talán a magyar meseirodalomban is az első számú kedvence a Fehérlófia, akinek szintén lelkesen csillant fel a szeme az illusztráció láttán.

A Rubintos mesekönyvben szintén mindenki megtalálhatja a maga kedvencét. Mind a mesékről, mind az illusztrációról meséltem már nektek, de hadd emeljem ki így, ezen a harmadik napon a kötetek rendkívüli minőségi nyomását is. A habkönnyű keményborító, a masszív, selymes lapok, amik hála az égnek nem csillognak-villognak, mint sok mesekönyv esetében, szintén kiemeli társaik közül a gyermekkönyvpiacon ezeket a mesegyűjteményeket, amiknek minden fillérje megéri az árát!

A Gyémánt ​mesekönyv /Benedek Elek legszebb meséi/ a második kedvenc kötetem a Scolar kiadó sorozatában. Ez a kötet már teljes egészében magyar meséket tartalmaz, melyeket mind Benedek Elek jegyez. 

A kötetben olyan régi kedvenceket olvashatunk mint például a szívemnek legkedvesebb A só, vagy a Ludas Matyi, A gyémántkrajcár, Az okos leány, Világszép Ilonka, A csodaszarvas, de "kevésbé ismert" népmesék is helyet kaptak a kötetben.

Egyetlen fél csillag levonást ismét a néhol helyen túlzott istenemlegetésért eszközöltem, noha ebben a kötetben, a magyar népmesék világában már sokkalta jobban a helyén voltak ezek a megemlítések és fohászok, mint a világ más népeinek meséjében. Nem tehetek azonban róla, sokszor túlságosan is zavaró számomra ez a nagy istenfélés, ami régi korunk sajátja, sajnos én magam ezzel azonosulni soha sem tudtam. De félre ezt a kérdést, nézzük ennek a kötetnek meg minden báját és nagyszerűségét...

Mivel a mesék között akadnak egészen nyúlfarknyiak és hosszabbak is, esti meseolvasásra is tökéletesek, ahogy mindenképpen ajánlatos azok számára is, akik szeretnék megismertetni gyermekeikkel népmeséink világát. De tökéletesen alkalmas a felnőttek számára is, akik szeretnének egy picit visszatérni gyermekkori kedvenceik színhelyére, felidézni az emlékeket, ám a kötet a legtöbbet azok számára fogja nyújtani, akiknek mindene a mese, s hatalmas meserajongóként újra és újra olvasni szeretnék kedvenc történeteiket, s újabb és újabb gyönyörűen illusztrált látványvilágban szeretnének mellettük elveszni. ❤

Személyes kedvenceim A só, A csillagszemű juhász, A csodaszarvas, a Szóló szőlő, mosolygó alma,  csengő barack voltak, de a sort még tudnám szépen sorban folytatni. A só illusztrációja (különösen a hátsó borítón is helyet kapó legkisebb királykisasszony) rabolta el a leginkább a szívem - ezt mindenkinek látnia kell!

A kötet 21 mesét tartalmaz, melynek legtöbbjét Benedek Elek fordította. 

Olvashatunk azonban kevésbé ismert meséket is, mint például A vajaspánkó, A répa vagy épp A halász és a felesége, bár arról azt hiszem hosszasan cserélhetnénk eszmét, hogy ezek közül kinek kevésbé ismeretlen az itt felsorolt néhány példa.

A mesekönyv számomra két új, eddig ismeretlen mesét tartalmazott - vagy legalábbis nem emlékszem, hogy valaha is hallottam volna őket -, valamint egy régen elfeledtet. Egy azonban bizonyos - bizton megtalálja majd benne a maga kedvencét minden gyermek és felnőtt egyaránt!!!

A kötetben a valaha volt leghíresebb mesékből olvashatunk egy gyönyörű csokorra valót. Lehetne vitatkozni azon, vajon valóban ezek-e a leghíresebb mesék, de azt hiszem, nem sok ember van, aki ne hallott volna már a lentebb felsorolt mesékről.

Ezt a könyvet olvasni, forgatni, lapozgatni maga volt a csoda. Rendkívül minőségi válogatás, eszméletlen gyönyörű képi világgal, melyet a szintén méltán hatalmas népszerűségnek örvendő Horváth Ildinek köszönhetünk! Nem mondom, némely ábrázolást érdekes volt látni, ahogy a magyaros népmesék karakterei és a kackiás bajszok itt-ott megjelentek néhány külföldi mesehős arcán is, de az illusztrátor most sem okozott csalódást! Horváth Ildi páratlan érzékkel találja el gyermekkorunk és őseink mesehőseinek karaktereit, külső és belső jegyeiket, akikre ha ránézünk, megelevenednek a szemünk előtt a szíveinknek oly kedves mesealakok! Öröm ránézni, s percekig elveszni egy-egy illusztrációban, ami valami egészen varázslatosat alkot a szöveggel együtt! 

Horváth Ildi az egyik legnagyobb és legtehetségesebb magyar illusztrátorunk, s én bízom benne, hogy a Scolar kiadó megörvendeztet még jövőre minket hasonló mesegyűjteménnyel e mellé a négy kötet mellé!

A Kincses mesekönyv /A világ legszebb meséi/ az egyik legszebb és legminőségibb mesegyűjtemény és mesekönyv a magyar piacon, aminek minden meseszerető ember polcán ott a helye! ❤

A külföldi mesék fordításainak értékelését két részletbe szedném. Benedek Elek gyönyörű megfogalmazása, gyönyörűen, néha kacifántosan göngyölített szavai a régmúltat idézik, s ismét láthatjuk ékes példáját gyönyörű magyar nyelvünknek! A mesék sok-sok régies szót tartalmaznak, melyekkel gyermekkorunkban találkozhattunk utoljára, de azt hiszem, hogy ennek nem szabad elrettentő erőnek lenni senki fia számára sem, ugyanis a modern nyelvezethez és szavakhoz szokott fiatalabb generációnak a maga pompájában és eredeti fényében kell ezekkel a mesékkel és fordításokkal megismerkednie!!!

Salusinszky Miklós A ​titokzatos levél c. kötetére a Pagony kiadó online raktárvásárán bukkantam rá. A kötet a Hoppi mesék sorozat egyik darabja, ami két mesét rejt magában.

Hálás vagyok a Pagony kiadónak, amiért a raktárvásárt online is meghirdette, ugyanis személyesen soha nincs alkalmam válogatni ezeken az eseményeken, hiszen nem Budapesten élek. Ezzel a kötettel egy valódi gyöngyszemre bukkantam, s ha nincs a raktárvásár, talán soha nem is hallok erről a mesesorozatról, miből - mint utóbb kiderült - még rajzfilm is készült.

A hoppik pillanatok alatt rabul ejtették a szívem! Képes volnék órákon át az ő csodálatos kis falucskájukról szóló meséket olvasni, s bizony kár, hogy csupán két kötetet tarthatok a kezemben fizikai formában.

Hoppifalván hatalmas a felfordulás, bár reggel úgy tűnt, hogy nyugodt napnak néznek elébe a falucska lakói, a dolgok valahogy mégis rosszul sültek el.

Hoppifalván felvirradt Valentin napja! A szorgos kis hoppik leveleket írnak, címeznek, bélyegeznek és kézbesítenek, s ebben az őrült unalomban és monoton munkában hőseink úgy döntenek, megtréfálják Morcit és Sütit, akik társaik kerítésének és mesterkedéseinek hála egymásba gabalyodnak...

Nem vitás, hogy az én szívemet Morci rabolta el, akiről már az első feltűnésekor tudtam, hogy el fog bájolni a maga cukin megkapó morcosságával. ❤

Hoppifalva olyan, mint bármely más képzeletbeli falucska, ahol szerethető lények laknak. Egy külön kis világ, tele szeretettel és varázslattal, a közösség összetartó erejével és hatalmas, megoldandó problémákkal, amik a történet végére már nem is tűnnek olyan hatalmasnak. Rövid, nyúlfarknyi történetek, melyben azért jelen van a "probléma" is, ami mindig egy-egy igen komoly kérdésre fókuszál, melyben párhuzamot találhatunk személyes, mai világunkkal.

Hoppifalván több nemzetiség él, s ennek utánanézve már nem is tűnik olyan furcsának az első mese után az illusztrációkon megjelenő sokszínűség. Hoppifalván ugyanis nem oly parányi világunk népei élnek egy parányi helyen, ahol minden nemzetiségnek megvan a tere és lehetősége arra, hogy a saját kultúráját és életmódját élje. Itt mindenki összhangban él egymással, s noha konfliktusok akadnak, mint minden közösségben, háború és acsarkodás, gyűlölet és megbántás helyett a közös megoldáson dolgoznak.