Vadadi Adrienn Barkamesék könyvsorozata 2022 óta varázsolja el az olvasókat, s éppen ideje volt már egy karácsonyi történetnek. Mondanom sem kell, mennyire örültem, mikor megláttam, hogy idén végre a barkák világába is beköszönt a karácsony és ez a szívemnek oly kedves sorozat is megkapja a maga karácsonyi kiadását.

Az előző kötetekhez hasonlóan ez a rész is négy mesét rejt magában. A Jégcsillag, a Pattogatott kukorica, A csipkebogyó és az Angyalka c. történetek mind télen, a karácsonyi időszakban játszódnak. Az írónő a tél beköszöntével indítja legújabb mesegyűjteményét és a szenteste ünneplésével zárja le, s koronázza meg ezt a szívet melengető történetet.

Szeretett hőseink mindennapi életüket folytatják, ám a hideg évszak csontfagyasztó estéi következtében a bájos kandallóban ropog a tűz, forró tea gőzölög az asztalon, s előkerülnek a csinos, meleg ruhák. A barkák tartalmasan töltik ezt az időszakot és közben a barátaikról sem feledkeznek meg. Egy véletlennel köszönhetően jéggé fagyott teából készítenek jégvirágokat a fára, megismerkednek a kukoricával, ami kipattogva csodásan mutat a jégvirágok mellett, megvigasztalják a magányos vakondot, aki ráébred, hogy nincs egyedül, s egy, a levegőben tovaszálló angyalszárny mindannyiuk szívébe csöpögteti a karácsonyt. A kötet végén az erdő lakói együtt állják körbe a gyönyörűen díszített fenyőfát, amit az angyal ékesít.

Ugyan jelen pillanatban még az őszt, az őszi ünnepeket próbálom megélni teljes átszellemüléssel, fantasztikusan jót tett a lelkemnek az első karácsonyi történet elolvasása, s örülök, hogy az idei, ünnepre hangolódó könyvek közül egy minőségi, erős darabhoz volt elsőként szerencsém. 

A történetet Monszport Vivien gyönyörű illusztrációi keltik életre, aki - az írónővel közösen - téli varázsvilágot teremtett. Egy tényleg mesésen szép, hangulatos látványvilág vár, ha kinyitjátok a könyvet, öröm elveszni a barkák téli otthonában, a hóval fedett erdőben, vakond odújában, ahol krumplibogár kukucskál a zsákból, s öröm ránézni a karácsonyfára és a tollpihére, mely valóban angyalszárnyként repül el a fejünk felett, s hinti minden olvasójára az áldást. Meseszép gondolatok és kreatív ötletek jellemzik a szöveget, ami együtt rezdül az illusztrációkkal.

Köszönöm, hogy a barkákhoz idén beköszöntött a karácsony és én kézbe vehettem ezt a tündérszép mesekönyvet! ❤

Eltelt a szeptember, ami meghozta a rossz időt, az esőt, szelet, sötétséget, amit annyira gyűlölök. Brr... Ettől a pillanattól kezdve az idő extrém mód felgyorsul, két pislantás és beköszönt a karácsonyi szezon, mint minden évben. Ám az október nálam még az őszről, a Halloweenről szól, szóval spooky és pumpkin time következik minden mennyiségben! ^^

A magam részéről igyekszem túlélni ezt a förtelmes időjárást, s a közelgő ünnepekre fókuszálni, még olvasni, amennyit tudok és blogolni, blogolni, blogolni. 

Nemsokára indul egy olvasóklub és egy őszi nyereményjáték is, figyeljétek/kövessétek az oldalt, le ne maradjatok!

A The Thursday Murder Club (magyarul: A csütörtöki nyomozóklub) megjelenését hónapok óta izgatottan vártam. A film a világhírű, azonos című regényből készült, Chris Colombus rendezésében és igazi sztárokat vonultat fel. Engem már a szereplőgárda meggyőzött arról, hogy ezt nekem látnom kell, s már csak azért is vártam a filmet, mert a könyvre sohasem jutott időm, s nem is szeretek bizonytalan könyvvásárlásokat megejteni a mai könyvárak mellett.

Végül az élet úgy hozta, hogy szeptember 10-én végre megnézhettem a frissen megjelent filmet, s most, tizenhét nappal később elmondhatom, hogy minimum hússzor láttam azóta... 

A The Thursday Murder Club az idei évem kedvenc filmje lett, s azóta természetesen már a könyvet is beszereztem! Ritka, hogy előbb lássam a filmfeldolgozást, mint elolvassam az alapanyagot, de álmomban nem gondoltam volna, hogy ez ilyen remek szórakozást nyújt majd és teljesen beleszeretek!

A helyszín Coopers Chase, egy jómódú idősek otthona, ahol főhőseink élnek. A színen először Elizabeth (Helen Mirren), Ibrahim (Ben Kingsley) és Ron (Pierce Brosnan) tűnik fel, akik - csütörtök révén - épp a következő megoldatlan bűntény megfejtésén dolgoznak.

Megérkezett Julia Donaldson legfrissebb meséje, A ​liba papája! A szívmelengető, bájos történet a gyermekkönyvpiacon oly foghíjas apa-gyerek kapcsolatokról szóló, minőségi könyvek sorát erősíti, forgatása pedig a célközönségen túl, minden felnőtt Donaldson-rajongónak szívből ajánlott!

Történetünk tavasszal veszi kezdetét, mikor a medve, téli álmából felébredve reggeli után néz és egy magányos tojásba botlik. Ám mielőtt jóízűen elfogyaszthatná, egy pelyhes, sárga kiskacsa bújik elő belőle, aki magát Licinek nevezi és határozott meggyőződése, hogy a medve az apukája.

Medve bárhogy próbálja lerázni a kacsát, az mindenhová követi őt. Együtt másznak fára, szereznek mézet a méhektől, noha ezek a kalandok nem mindig végződnek jól.

Az újdonsült papa megpróbálja a helyes irányba terelni a kacsát, megmutatja, hogy ő bizony tud úszni, még el is szökik mellőle, mikor az éppen nyugovóra tér a tóparton, ám Lici mindig hazatalál az apukájához.

Adott egy morcos medve, igazi magának való brummogó, akinek az élete egy szép tavaszi napon vesz gyökeres fordulatot. Medvének, tán maga sem tudja, de megmentője lesz ez az árva kiskacsa, aki odaadó szeretetével és töretlen hitével halmozza el őt.

Medve igazán szerethető apakarakter, aki sokáig próbálja tagadni az elkerülhetetlent, s szívfacsaró látni rajta a kirepülő gyermek után maradt űrt a szívében. Medve el tud menekülni a téli álomba, s felébredve nem csupán a remény, de a bizonyosság várja.

Lici, a vadkacsa szintén bűbájos Donaldson-karakter. Ártatlan, naiv, kissé sükebóka, de a szó legjobb értelmében véve. Nem látott a világból semmit, de a lehető legjobb védelmezőbe vetette a hitét, aki szépen fel is neveli őt. Nem oktalan azonban, hajlik az értelmes szóra, amint magához hasonlókkal találkozik, s végül felfedezi mi mindenre képes is. Ehhez azonban rá kell, hogy találjon a megfelelő társra.

Donaldson meséjét Sara Ogilvie illusztrálta, aki A nyomozókutya és A gyógyító kutya könyvek képi világáért is felelős. Illusztrációi színesek, kedvesek, természetközeliek, s talán élethűbbek, a valósághoz sokkalta ragaszkodóbbak, mint Axel Scheffler gyermekibb rajzai. Ehhez a történethez kellett is ez a komolyabb képi világ, ahol az alkotó együtt rezdült a természettel, s ez érződik is a lapokon. Az évszakok változását mi magunk is érezhetjük a bőrünkön, a látványvilág erőteljes hatása ez, mely ilyen hatást vált ki.

A magyar fordítást ismét Papp Gábor Zsigmondnak köszönhetjük, ám a korábbiakhoz képest sajnos most gyengébb, rímtelenebb szöveget kapunk, bár gyanítom, ez az eredeti szöveg elosztásának köszönhető. Így a mese nem olyan ritmusos, fülbemászó, ami azért megszokott egy Donaldson-mesénél, így picikét megakasztóbb az olvasása, én magam legalábbis vártam a rímeket, a gördülékeny olvasást, ami sajnos nem jött el. A történet és a látványvilág viszont kifogástalan, a rímek hiánya pedig megemészthető. 

Az író - az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola történelemtanára - mesteri módon mesél a magyarok eredetéről és az Árpád-házi királyok tetteiről. Szavai nyomán megelevenedik a történelem, s a humorosan tálalt régmúltban való kalandozás felhőtlen kikapcsolódást nyújt.

Az író neve ismerősen csenghet az Abszolút Töri-rajongóknak, hisz ő a könyvsorozat szaklektora, aki a legelső részek végén átfogó leírásokat, magyarázatokat, pontos információkat írt az adott korszakokhoz az epilógusban, így adva plusz lexikális tudást az olvasónak a kalandregények behabzsolását követően.

A Jöttünk, láttunk, itt maradunk mintegy hatszáz év történelmének kulcsfontosságú eseményeit tárja fel az olvasó előtt szórakoztató, lebilincselő formában. A körülbelül 765-től 1323-ig tartó időszakot az író tíz nagyobb fejezetre bontotta, s a könnyebb befogadás érdekében ezeket még kisebb blokkokra osztotta fel.

A gyönyörűen megírt, kecsegtető bevezetést követően olvashatunk történészeink különböző álláspontjairól, tényekről, kérdésekről és a bizonytalanságokról, melyek őseinkhez kapcsolódnak. Elődeink korai történelmének feltárása korántsem olyan egyszerű, s mind a mai napig több a talány, mint a kézzel fogható tény. A régészeti kutatások, eszmecserék ma is zajlanak, mindig újabb és újabb információkat tárva fel a történelemkutatók előtt.

Picit ugrunk az időben, s már találkozhatunk is a "sztyeppán hasító őseinkkel". A vándorlások korában járunk, ahol sok minden kiderül, mi is történhetett pontosan a honfoglalás előtt. 

Elődeink ráleltek az ígéret földjére, de nevezhetnénk akár a paradicsomnak is az ősi területeket, melyen megvetették a lábukat. Kezdetét veszi a honfoglalás, eljött Álmos és vezérei, valamint Árpád ideje!

Géza uralkodása, majd halála az egyik legismertebb - az irodalomban és a zenei világban is leggazdagabb - történetünk. Koppány felnégyelve, Bizánc nyomása egyre nagyobb, István pedig a mi urunk...

Miként építette fel István az egyházat, hogyan alakult ki a kereszténység a Magyar Királyságban?

I. István halálát követően az országban zűrzavar támadt, s mint a lentebb idézett szövegben majd olvashatjátok ti magatok is, ha egy állam repedéseit az őt körülvevő hatalmak felismerik, egészen biztosan megpróbálják bekebelezni azt...

Milyen hatással volt a pogány világra a kereszténység bevezetése? Milyen életmódváltozást eredményezett a parasztok körében? Miként változott az urak és a parasztok helyzete, hogyan alakult a hierarchia?

Oligarchák harcai - Aba Amádé, Csák Máté. Ismerősen csengnek ezek a nevek? 

Návai Péter figyelemre méltó mesélői vénával rendelkezik. Történelmünkről szóló kötete szórakoztató, humorban gazdag, s visszarepít minket az időben. Felnőtt fejjel olvasva visszaköszönnek a régi történelemórák, a rég elfeledett - de legalábbis a mindennapjaink során sosem használt - évszámok, történelmi események, s rémesen nyilvánvalóvá válik, milyen borzasztó is tud lenni egy száraz történelemóra az iskolapadban... 

Maradnék a saját példámnál. Imádom a történelmet, mindig is odavoltam érte. Az évszámok megtanulásának kötelezősége sem zavart sosem, nem is emlékszem, hogy különösebb gondom lett volna velük, hisz mindig ötös voltam ebből a tárgyból, majd dicséretes, kiváló érettségit tettem. Általános iskolai irodalomtanárom (férfi) egy igazi mesélő volt. Imádta a történelmet, s ez meg is látszott a tanítási módszerein. Gimnáziumban a teljes ellentétét kaptam - nőben. Nem tréfálok, nem egyszer koppant a fejem az unalomtól és az álmosságtól a padon, olyan rémesen monoton, altató módon olvasta!!! fel kvázi egy az egyben a történelemkönyvet a tanárnő. Élvezhetetlen volt, otthon tanultam inkább magamtól. 

Természetesen az iskolai töri órák elkerülhetetlenek, ahogyan azt sem választhatjuk meg, kik tanítsák a gyerekeket. Azonban bár megválaszthatók lennének a segédkönyvek! Bárcsak több tanár fordulna a kortárs írók és műveik felé, s választanának efféle köteteket, mint amilyen ez is. Szórakoztató, mai nyelvet használó, fiatalos formában megírt könyv, aminek nem titkolt célja a tanítás, ám korántsem álmosító, száraz módon!

A könyv hatszáz év történelmét tartalmazza mindössze 48 oldalban, s egy valami bizton kijelenthető róla - egyetlen darabkája sem száraz és emészthetetlen! Épp ellenkezőleg! Felhívja a figyelmet a történelem szépségeire és a rengeteg iskolai adalékinformációval ellentétben a legfontosabb eseményekre fókuszál, összefüggéseket mutat, átfogó ismeretet ad. Iskolákba, a gyerekek és felnőttek kezébe vele, hadd szeressék meg minél többen a történelmet!

De hadd meséljek nektek a tartalom mellett külön, kiemelt helyen a kötet képi világáról is. Az illusztrációkat Herbszt László készítette, s ki merem jelenteni, ennél lehengerlőbb, fantáziadúsabb, erősebb történelmi illusztrációkat én még nem láttam! 

A kötet a borítón látható kék-piros-lila színvilágot rejti magában is, ami remekül passzol a történelemhez. Az illusztrátor ezeknek a színeknek az árnyalataival dolgozik egész végig, mely által egy erőteljes, teljesen egyedi világot kapunk. Megfestett képeket kapunk történelmünk vérzivataros századairól, s mondhatni filmszerűen peregnek le a szemünk előtt a megjelenített események. Koppány felnégyelése és a tatárok ábrázolása számomra különösen erőteljes volt, a kedvenc illusztrációimat a montázsban a legnagyobb rubrikában láthatjátok. 

A teljes oldalas illusztrációk mellett királyaink, vezéreink, történelmi alakjaink fehér-kék színben kerültek külön ábrázolásra az oldalsó sávban. Picit talán karikatúraszerűen, de felismerhető módon, a portréjukról már jól ismert képmások köszönnek vissza ránk. Ezek, és az alul futó, idővonalat színesítő ábrák még tovább emelik a tökéletesség felé a képi világot, amire nem tényleg nem tudok mást mondani, mint hogy eszméletlen gyönyörű! 

Czernák Eszter Jeti ​Építési Vállalat c. meseregénye a méltán nagy népszerűségnek örvendő Sárkánysuli-Sárkányovi-kötetek egy kiegészítő története, mely Igort helyezi a középpontba. 

A Pagony gondozásában megjelent kötet illusztrátora ezúttal Horváth Ildi lett, aki igyekezett a Rátkai Kornél által megelevenített világot és karaktereket hűen-hasonlóan ábrázolni.

A meseregény tíz fejezetben meséli el, miként épül fel a Sárkánykórház új, óriási szárnya, melyet Igor, a kis jeti édesapja, illetve a Jeti Építési Vállalat készít.

A Sárkánykórháznak új szárnyra van szüksége, melynek felépítésével a Jeti Építési Vállalatot bízzák meg. Itt dolgozik Igor, a jetigyerek édesapja, valamint legidősebb bátyja, Radomir, aki már elég idős ahhoz, hogy nyári gyakorlatra mehessen. Az építkezési területen, szigorú szabályok betartásával néhány hétig tartózkodhat és segédkezhet maga Igor is, aki ez által részesévé válik ennek a történelmi jelentőségű eseménynek.

No, de ne szaladjunk ennyire előre, fontos, hogy mindenki felvegye a biztonsági sisakot és munkavédelmi bakancsot. Ha készen álltok, akkor indulhatunk! 

Az új szárny helyének pontos kimérése a földméricskélő dolga. A cingár manó hatalmas tervrajzokkal és mérőszalagokkal a hóna alatt rohangál és végzi a rá kiszabott munkát. Majd megérkezik Nefelejcs, a múltvédő tündér, akinek a jóváhagyása nélkül egyetlen ásónyomnyi területhez sem érhetnek hozzá a munkások. A múlt emlékeinek őrzője alaposan átvizsgálja a területet, mielőtt engedélyt adna a munkálatok megkezdéséhez. 

Számos feladat és engedélykérés előzi meg az ásást...

Végre! Az engedélyek beszerezve, jöhet a kraken, a Szörnyen Lassú Kategóriás Járművek közé tartozó munkagép, ami az egyenetlen talajon is biztonságosan dolgozik.

Ó, jaj! Valami baj... Méghozzá elég nagy probléma lehet, mert jetipapa egy rejtélyes beszélgetést követően elküldi fiát a Tündérirodába... Igor útközben találkozik Teofillel, a trollfiúval, aki szintén nyári munkáját tölti - a Trollkodók - Ahol a barlangnak is füle van névre hallgató újságnál, amibe szívesen látna egy cikket a nagyszabású építkezésről, így információkat kér a barátjától.

A Tündérpalotában kiderül, hogy az építési terveket picit módosítani szükséges, ugyanis az új szárny az utánzóbékák vonulásának útjába épül, így jetipapának a természet megóvása érdekében külön elkerülő járatokat is építenie kell.

Készülhetnek a falak! 

Igen ám, de hogy azok biztosan tartsák az épületet, egyenesnek és strapabírónak kell lenniük. Jetipapa érdekes kis szerszámokat és trükköket mutat a fiának, aki így részt vehet a falak felépítésében. 

Igor újabb feladatot kap, de mivel ez a meló eszméletlen uncsi, úgy dönt, elcsal belőle néhány lépést. Meg is lesz az eredménye a jól elszabott lécek személyében. S persze felüti a fejét a legújabb probléma, amire végül Igor hibájából derül fény.

Valami baj van az ablakok méretével. Jetipapa nagyon ideges...

Az építkezés három napja áll. (Remélem, azért néha ti is hazamentetek és levettétek a munkavédelmi eszközöket...) 

Új tervrajzokat kell készíteni, de addig is, ami munka haladhat, azt tolják is az ezermesterek, s Igort elkezdik mindenesnek használni. A fiúnak meg kell tanulnia nemet mondani, mielőtt újabb galiba lesz...

A tető építése igen veszélyes. Jetipapa nem is engedi a létrák közelébe a fiát, kivéve, ha annak meg kell mentenie az éhhaláltól az egyik ácsot... ^^

Balesetek nélkül nincs építkezés - ez amolyan íratlan szabály... Igor megsérül, így máris tiszteletét teheti a sárkánykórházban, ahol "egy végtelen szakértelemmel ellátott" recepcióssal hozza össze a sorsa... 

Lassan elkészül az új szárny! Nincs más hátra, mint az időkupa elkészítése, amit hasznos, időtálló dolgokkal kell megtölteni. De mik legyenek azok?

A feladatot Igor kapja, aki hőn szeretett barátaihoz fordul segítségért, míg végül a kupa megtöltve készen áll arra, hogy felvegyék az időkupák jegyzékébe, hisz a ma lakóit és tetteit az eljövendő korok népeinek is ismernie kell...